Majdnem nekem ugrott,de szerencsére kihajoltam apa fenyegető karjai elől,és a szobámba zárkóztam.Gyorsan összeszedtem a fontosabb dolgaimat egy sporttáskába,és elmenekültem otthonról.Hallottam,hogy anya is rákezdi a saját szövegét,de nem igazán érdekelt.Beléptem a liftbe,majd pár pillanat a földszinten is voltam.Éppen Soohyun készült beszállni a személyfelvonóba.Amint meglátott,egyből lesápadt az arca,és átkarolta a vállamat.
-Hiraki!Mi ez?Kisírt szemek,sporttáska cuccokkal teli tömve,elnehezedett váll,vörös arc,és..és..csak nem véres a csuklód?-csodálkozott.
-Igen oppa!-csak ennyit tudtam kipréselni magamból.A mondatom után fogtam az erőmet,és a lábaim gyors futásnak eredtek.Nem érdekelt,hogy Soohyun utánam jön-e,vagy sem.A zebrán átgázoló sebességgel mentem,majd a szemben lévő parkban találtam menedéket.Úgy rohantam át az egész ligeten,hogy majdnem feldöntöttem az embereket.Végül elgyalogoltam a Han folyó partjához.Már két kilométerre lehettem a Jeju-lakóteleptől,így "biztonságban" éreztem magam.Kinéztem magamnak egy szabad,viszonylag eldugott stéget,és oda ültem le.Térdemet felhúztam az államig,majd a kezembe temetkezve kezdtem el sírni.Nem sokkal az ide érkezésem után egy kar érintette meg a vállam.Tudtam,hogy Soohyun az,éreztem a parfüme illatáról.
-Miért jöttél ide?-kérdeztem suttogva.
Nem válaszolt semmit.Felemelte megtört testemet,és pár lépéssel arrébb,a füvön foglaltunk helyet.Soohyun ölébe ültem,és szorosan átölelt a védelmező karjaival.Nem érdekelt semmi.Tudtam,hogy ő is tiszta szívéből szeret,és mindig megvéd.Ez a helyzet őt is meglephette,mert észrevettem,hogy nehezen veszi a levegőt,nagyokat fújtat.Sok idő után megszólalt:
-Hiraki,miért zokogsz még mindig folyamatosan?
El kellet mondanom mindent.Erőt vettem magamon,és hegyiről-tövire elmeséltem a mai reggeli sztorit.
-Az igen!Ne haragudj Hiraki,de apukád már nagyon durva!Ha nem tetszek neki,pedig szerintem nincs rá semmi oka,akkor is miért nem mondja meg rendesen?Pedig a nyaraláson tavaly tök rendesnek látszódott.Az aztán,hogy amikor kórházban volta,hogy anyunak miért borult el az agya,és bántott téged,számomra elég fura.Rossz gondolatok keringenek az agyamban.Miattam van ez a Baekho konfliktus,ezért vesztél össze az apukáddal.Mindennek én vagyok az oka.-sóhajtott.-Sajnálom Hiraki,tudom,hogy sok bonyodalom vár még kettőnkre.Kérlek ne haragudj!-emelte fel az államat,és letörölte a könnycseppjeimet.Egy halvány mosolyt villantott,és egy gyengéd,de hosszú csókot adott ajkaimra.
-Sosem fogok elszakadni mellőled!Muszáj melletted lennem!Amikor ebbe az osztályba jöttem,meg amikor megtudtam,hogy szomszédok leszünk,tudtam,hogy nekünk együtt kell lennünk.Mindig melletted fogok lenni.És,ha 14 évesen ez komoly elhatározás is,de mi van,ha egy családunk lenne?Annyira jó lenne.Boldognak látni téged.Szeretlek Hiraki!-árasztott el kedves szavakkal,majd szorosan megöleltem,és csomó puszival halmoztam el az arcát.
-Szeretlek Soohyun!-suttogtam,majd rákacsintottam.-Senki sem választhat el tőled.Mi egyek vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése