Olvasás közben ajánlom hallgatni.^^
-Ki vagy?-pisszegtem,és még jobban szorított az alak.
-A fenébe,el fogok késni!-sziszegett-Várj meg itt,20 perc és itt leszek!-ígérte,majd kiviharzott a raktárból.
Nem szóltam semmit,csak lesütöttem a szememet,és néztem,ahogy távozik.A földön voltam,összekuporodva,egyedül.Nem tudtam,hogy mi folyik itt,egyre jobban elkeseredtem.Csak vártam,hogy leteljen a 20 perc,mit tehettem volna?Remek,megint minden összedől körülöttem.Mint azon a napon,amikor elhagytam Koreát,Szöult,és egy személyt.Igen,azt a személyt.Aki mindig,minden körülmények között szeretett,támogatott...És őt is elvesztettem.Hiába van Ji Hoo:tényleg helyes,vidám,szeretni való srác,mellettem van,de akit otthagytam Szöulban,őt nem érheti senki utol.Miatta jöttem össze Ji Hoo-val is,hogy enyhítse a fájdalmamat,ami eddig sikeresen is összejött.Egy igazi szeretet hajhász vagyok.A probléma az,hogy már szinte elfelejtettem Őt,erre most megint felbukkan.Elvileg sikeres stylist vagyok,de lelkileg egy nagy nulla.Nem tudok rajta túllépni rajta,még 6 év múltán sem.Nem tudom megtenni.
Mindig őrlődtem a feltépett sebeim miatt,amikor letelt a 20 perc.Szinte felszakította az ajtót,és felemelt a padlóról.Erős,meleg kezei voltak,és széles mellkasa,ahova rátette a fejemet,és hagyta,hogy csöpögjenek a könnyeim azon a ruhán,amit én választottam neki a banda fellépésére.Simogatta a hátamat,és megpuszilta a homlokomat.Ebben a pózban voltunk sok ideig,majd nekem szegezte a kérdést a fájdalomtól rekedt hangjával:
-Szeretnél látni?
Alig bírtam kinyögni egy szót,de végül egy 'ühüm' kifért a torkomon,és felkapcsolta a villanyt.Lassan,leszegett fejjel odaléptem elé,pár milliméter volt köztünk.Felemeltem a fejemet,és arcára néztem.Ugyanolyan helyes,mint mindig,csodálatos kisugárzása van,csillogó,csokoládébarna szemei.Még most se változott semmit,csak férfiasabb lett az arca.És az érzései se változtak,se a szíve.
-Hiraki!-mondta ki a nevemet,mire összeszorult a szívem-Emlékszel még rám?Tudod-e a nevemet?
-Tudom,te vagy Soohyun.Shin Soohyun.-nyögtem ki nagy nehezen.
-Ennek nagyon örülök.Tudtam,hogy nem fogsz elfelejteni.Köszönöm.
-Ugyan mit?Csak a nevedet mondtam.
-Azt,hogy még mindig emlékszel rám.-csillogtak a szemei a fájdalomtól-Hiraki.Kérlek kezdjük újra.Nem foglak elhagyni,soha többet.Még jobban szeretlek az eddiginél.Tudd,hogy a szerelmem nem változott irántad semmit,mióta Japánban laksz megint.
-Sajnálom Soohyun.Nem lehet,Ji Hoo miatt.
-Ki az a Ji Hoo?-kérdezte a Ji Hoo nevet aljas hangsúlyozással.
-Park Ji Hoo,a barátom.Tényleg remek srác,szeretni való,de bevallom az igazat,csak Neked.Én vagyok Ji Hoo barátnője,összeköltöztünk,de mindennek csak egy oka van.Te.Miattad jöttem össze Ji Hoo-val,amikor elhagytuk egymást azon a napon,amikor Tokióba költöztem,Ji Hoo enyhítette a fájdalmaimat,ő segített rajtam.Sajnálom.-sütöttem le a szemeimet,és még mindig nem sírtam.Pisszegtem már,de visszatartottam a könnyeket.Erősnek kellett maradnom.
-A fenébe azzal a Ji Hoo sráccal,most komolyan.Hiraki,komoly leszek.Lennél újra a barátnőm?Képes vagy újra szeretni megint?-szegezte nekem halál komolyan a kérdést.Nem tudtam válaszolni,csak megint elkezdtem zokogni,és a földre csúsztam.Ő ismét átfonta karjait a derekam körül.Teljesen összetörtem.
-Soohyun-dadogtam a nevét-kérlek adj nekem időt.Új nekem még ez.6 év után újralátni téged,egy igazi meglepetés.Egy kellemes,de fájdalmas meglepetés.
-Figyelj Hiraki.-emelte fel kezével az államat-Én mindig várni fogok rád,ameddig csak kell.Kérlek emlékezz rám.-suttogta.-Egyébként lesz ezt a rendezvényt lezáró parti szombaton,szeretném ha eljönnél.-mondta,és odaadott egy papírt,ami a meghívó volt.
Mindez után kirohantam a raktárból,kapucnimat felvettem,és sprinteltem a hotelig,amíg csak a lábam bírta.Legszívesebben visszamentem volna Soohyun mellé,és mellette maradtam volna mindig,de lesznek még jobb idők is.Addig is ki fogok tartani.Muszáj lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése