Káosz,130.rész

A rövid kiruccanás mindkettőnknek tetszett:ha bár eleinte Soohyun furcsállta,hogy egy erdő közepén lévő kis házikóba hoztam a vége jól sült el.Ma reggel összepakoltunk,és haza fele indultunk.Ezúttal Soohyun vezetett haza fele,én pedig mellette kémleltem a tájat utazás közben.Fél órája keltünk útra hazafele,de egyre lassabb lett az autó.Pillanatokon belül leállt a jármű,és mi ott maradtunk ketten,feszülten az út szélén.
-Ez mi a franc?-hagyta el Soohyun száját a mondat.Hirtelen összerezzentem,és tovább figyeltem az út menti fákat,mintha olyan érdekesek lennének.-Hiraki,mit csináltál a kocsival,mielőtt indultunk otthonról?
-Én semmit.-vágtam rá rezzenéstelen arccal. Oppa szigorúan pillantott rám,én pedig rendesen megijedtem. Soohyun kiszállt az autóból,és a motorháztetőt felvéve megvizsgálta az alkatrészeket,majd nagy hévvel visszaült az ülésre.Rápillantott a kilométerórára,és a műszerfal további részeire,majd gúnyosan felnevetett.
-Hiraki drága,kifogyott a benzin!
Ezeket a szavakat hallva teljesen besokalltam.Éreztem,hogy szarkasztikusnak szánta mondanivalóját.Sose volt ilyen velem,most mi lett vele?Csendben ültem tovább,még a légy zümmögését is hallani lehetett.Ki akartam szállni a kocsiból,csakhogy Soohyun elkapta a csuklómat.
-Mit akarsz tőlem?-kérdeztem elcsuklott hangon.
-Semmit.De mégis hogy indulhattunk el otthonról úgy,hogy alacsony volt a benzin szint?Ha van jogosítványod,márpedig van,alap dolog,hogy út előtt megnézed ezt.Ebből is látszik,hogy a nők semmihez sem értenek,csak egyes dolgokhoz.
-Akkor mihez értek,soroljad csak?!
-Elvileg stylist vagy,szóval a trendekhez kell értened,meg az ígértek betartásához,és hasonlóakhoz.
-De mi az,hogy elvileg?Nem azt kérdeztem,hogy mihez kellene értenem,hanem azt,hogy mit tudok.Ezek szerint pocsék stylist vagyok?
-Ki mondta ezt?Miért forgatod ki a szavaimat?
Erre nem válaszoltam,csak a telefonom képernyőjét figyeltem.Remek.A GPS talált egy buszmegállót innen 1.2 kilométerre.Gondolkodás nélkül kiszálltam az autóból,kivettem a bőröndömet,felkaptam a hátitáskámat,s elindultam a nagyvilágba,egyenesen. Soohyun nehezen utolért,és szembe fordult velem.
-Miért hagysz itt?Ezt a problémát neked is meg kellene oldanod.Hívtam egy kocsivontatót,húsz perc múlva itt lesz.Addig szállj vissza az autóba!-követelt.
-Nem.-ellenkeztem tovább.
-Mi van,ennyire futják az idegeid?Nem vagy képes megoldani semmit?Ilyen vagy tényleg?Gratulálok.
E szavak hallatán futásnak eredtem volna,de Soohyun ismét beállt elém.
-Hagynád,hogy eltűnjek a szemed elől?Hagynád,hogy elhúzzon az a Hiraki drága,akinek semmire se futják az idegei,mindig unalmas,és emós kirohanásai vannak.Hagynád?-üvöltöttem rá.Mivel egy viszonylag kietlen vidéken voltunk,csak visszhangzott a hangom,ami ijesztőnek tűnt.
-Igen,hagynám.
-Remek!-csaptam össze kezeimet-Akkor takarodás az utamból.
-Már itt sem vagyok!-vonta meg a vállát Soohyun.Hirtelen elkezdtem futni,és 10 perc futás és kocogás után elértem a buszmegállót.Nem kellett sokat várnom,7 perc múlva a busz megérkezett,én pedig Szöul felé utaztam.A járműn kb. 13 utas lehetett,én a leghátsó ülésen szomorúan felhúztam a lábamat,és zenét hallgattam.Amint a lejátszó átváltott a Memory című dalra,tudtam,hogy kinek a segítségére van szükségem:Seunghyun.