Annyeong Hiraki!^^
Először is,tudom,hogy már a gépen ülsz,és Sydney felé tartasz.Kellemes utazást kívánok neked,értesíts,ha már a déli féltekén vagy! :) Remélem,hogy tetszett az a délután,amin tegnap voltam veled,bár nem éreztem magam túl erősnek.Tudtam,hogy Ausztráliába mész,két hétre.Lehet,hogy nevetséges vagyok,de már több éjszaka nem aludtam semmit.Nem hiszem el,hogy elmész.Nincs ki,akinek szívből köszönnék,ha kilépek az ajtón.Ez a lány most éppen Sydney-be tart.Figyelj,nem haragszok rád,mert nem te tehetsz a dologról,csak...Hiányzol :( Megváltoztattál.Felnyitottad a szememet,hogy lehetek boldog,nem számít mi történt korábban.És ez te vagy.Minden percben,amikor találkozok veled,boldognak érzem magam.Nagyon szeretlek.És kedves volt tőletek,hogy befogadtatok arra az estére,amikor a szüleim elmentek otthonról.Emlékezz!Milyen jól éreztük magunkat,és öröm töltötte el a szívemet.Első szerelem,első csók,első igazán boldogság-Hiraki Kasai nagyon szeretlek! Puszi:Soohyun
Nem tudtam felfogni a dolgokat.Visszatekintettem újra a kézzel írott üzenetemre,majd a jobb felső sorban felfedeztem egy kis foltot,ami,hát nem is tudom,lehet,hogy egy könnycsepp volt.Nem,nem!Soohyun nem szokott sírni,csak egyszer láttam.Miért pityeregne pont most?!De akkor nekem szakadtak ki a szememből forró könnyek.Nem bírtam magammal.Elkezdtem sírni,először a felhőket böngészve,de tudtam,hogy már az óceán van alattam.Láttam egy kis szív alakú szigetet,és ott kiborult nálam a pohár.Végleg.Valamennyire visszafogtam magam,és a repülőre hozott kispárnába hajtottam a fejemet,és elaludtam.Természetesen Soohyun-ra gondoltam még itt is.Azt álmodtam,hogy a reptéren átszállunk egy teljesen más járatra,és valami szép szigethez vesszük az irányt.Együtt.Már két órája aludtam,ezzel együtt három órája voltam a gépen,kezdtem ébredezni.Hirtelen azt hallottam,hogy valaki a nevemet hangoztatta:
-Hiraki,hát te is itt vagy?!El sem hiszem,hogy nem vagyok egyedül!Mi járat Ausztráliába?-szólt felém valaki.
-Igen itt vagyok,nem tudom,hogy ki vagy,és cserediákprogram jóvoltából Sydney-be utazok,de Szöul,és Soohyun..-csuklott el a hangom,majd megint sírásba kezdtem.
-Na,ne sírj már!-ölelt át a lány,aki itt ült mellettem.-Alseop vagyok!
-Te vagy!Jaj Alseop,sajnálom,ugye meg tudsz bocsátani az előbbi félreértésem miatt?-sóhajtottam.
-Persze igen!Már miért ne bocsátanék meg,de amúgy meg sem haragudtam rád...Ha kérdezed,hogy mi járatom van Sydney-be,az unokatestvéreimhez, tartok, a kis ikrekhez,ötévesek.Olyan rég láttam őket,boldog vagyok!-mosolygott a legjobb barátnőm.
Időközben leszálltunk,elrendeztük a szokásos dolgokat.
-Akkor adios Hiraki!Jó szórakozást!-intett,majd a rokonai felé futott.
-Te vagy Hiraki?-kérdezte egy lány,aki minden bizonnyal Kira lehetett.
-Igen én vagyok!-mutatkoztam be,majd az autó felé kísért.-Jó napot kívánok!Én vagyok Hiraki,egyenesen a dél-koreai Szöulból.-mutatkoztam be.
-Szia Hiraki!Én vagyok Kira anyukája,és nyugodtan köszönhetsz úgy,mint egy barátnak!Most elmegyünk a sydney-i otthonodba,meglátod,Ausztrália nagyon érdekes!-biztatott.
-Remek,kíváncsi vagyok milyen a déli félgömbön!Hogy vagytok?-próbáltam lazára venni a figurát.
-Köszönöm,én jól érzem magam,már annyira vártam,hogy gyere!Egy hete egy szemhunyásnyit sem aludtam...És mondd,milyen volt a repülő út?Most voltál először a levegőben?-elegyedett szóba velem Kira.
-Hát,már párszor voltam repülőn,mert félig japán vagyok.Tokióban születtem,de Szöulban élek,mivel anya koreai.Szoktam menni évente maximum kétszer az oszakai nagyszüleimhez,így már voltam repülőn.És kellemesen éreztem magam az ide vezető út közben,köszönöm kérdésed!-kedveskedtem."Kellemesen éreztem magam az ide vezető út alatt.." Igen,hazudtam.Persze,majd este elmondom Kirának az igazat,de most nem.Csak négyszemközt.Így is csak azért maradtam erős,mert a Soohyun által nekem ajándékozott karkötőt viseltem magamon.20 perces kocsikázás után elérkeztünk a helyre.Izgatottan toltam be a bőröndömet,és megmutatták,melyik szobában fogom elfoglalni a helyem.Első benyomásom:nagyon pozitív.
-Szia Hiraki!Én vagyok Kira anyukája,és nyugodtan köszönhetsz úgy,mint egy barátnak!Most elmegyünk a sydney-i otthonodba,meglátod,Ausztrália nagyon érdekes!-biztatott.
-Remek,kíváncsi vagyok milyen a déli félgömbön!Hogy vagytok?-próbáltam lazára venni a figurát.
-Köszönöm,én jól érzem magam,már annyira vártam,hogy gyere!Egy hete egy szemhunyásnyit sem aludtam...És mondd,milyen volt a repülő út?Most voltál először a levegőben?-elegyedett szóba velem Kira.
-Hát,már párszor voltam repülőn,mert félig japán vagyok.Tokióban születtem,de Szöulban élek,mivel anya koreai.Szoktam menni évente maximum kétszer az oszakai nagyszüleimhez,így már voltam repülőn.És kellemesen éreztem magam az ide vezető út közben,köszönöm kérdésed!-kedveskedtem."Kellemesen éreztem magam az ide vezető út alatt.." Igen,hazudtam.Persze,majd este elmondom Kirának az igazat,de most nem.Csak négyszemközt.Így is csak azért maradtam erős,mert a Soohyun által nekem ajándékozott karkötőt viseltem magamon.20 perces kocsikázás után elérkeztünk a helyre.Izgatottan toltam be a bőröndömet,és megmutatták,melyik szobában fogom elfoglalni a helyem.Első benyomásom:nagyon pozitív.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése