Reptéri izgalmak,78.rész

Gyorsan elrepült az idő.Mintha turbó meghajtással múlt volna.Délután,este,éjszaka,majd hajnal.Hajnali negyed hat.A telefonom teljes erejéből ordította a kedvenc dalom a Victory Korea sorait:

K.O.R.E.A daehanminguk fighting! 
K.O.R.E.A taegeukjeonsa LET'S GO! 
K.O.R.E.A daehanminguk fighting! 
K.O.R.E.A taegeukjeonsa GIVE IT UP! 

Az eszem megállt!Azt hittem,kis híján falnak ütöm a telefonomat.Inkább aludtam volna,és fel se keltem volna szívem szerint,mert tudtam mi okból keltem fel.Egyből felöltöztem,és a fürdőszobába sétáltamA tükörben láttam azt a tekintetemet,ami már nem bírja ki sokáig sírás nélkül.Egy pici könnycsepp legördült arcomon,de összeszedve magam,átmentem a konyhába.Anya és apa várt ott.Már készítettek nekem reggelit,hogy rendesen tudjak enni,mert a repülőtéri étel nem valami "étvágygerjesztő."

-Hiraki,jó reggelt!Ma van a nagy nap!Gyere,igyál egy kis gyümölcslevet!-kedveskedett anyu,és egy húzásra megittam a narancs dzsúszt.Majd otthagytam őket,mivel még a tisztálkodási szereim hiányoztak a csomagból.Fél hat van.Negyed óra,és indulunk.Hallottam a konyhából-mivel vékony a fal-,hogy Soohyun is ébren van.Leejtett valami tárgyat.Mosolyogtam egyet,majd bekapcsoltam a rádiót.A Seoul FM-en éppen a Super Junior Sexy,Free and Single ment.Kicsit felhangosítottam,de nem mertem,mert a szomszéd bácsi,a "Mogorva Törpe" felkel álmából.Eltelt a negyed óra is.Már a lakáson kívül voltunk,és bekopogtam Soohyun-hoz,mire ki is jött,és elindultunk a repülőtér irányába.Apa bekapcsolta a GPS-t,és anyuval azon vitatkoztak,hogy melyik útvonalat válasszák.Velünk más volt a helyzet.Soohyun vállára dőltem,kezem az ölében,és csendben hallgatta a lélegzetemet.Hamar odaértünk,majd álomkórosan kimásztam az autóból,és a bőröndömet gurítottam magam után.Ismerős volt a reptér,mert már többször repültem Japánba.Anya elment a repülőjegyemet elkérni,apa ott volt velünk a székeken,de nem sokáig ültem,mert a csomagomat is megvizsgáltattuk,meg elvégeztük a szokásos teendőket.Elszaladtam a mosdóba.Minden indulásra kész volt,csak a lelkem akart Szöulban maradni.Fél óra volt az indulásomig.Maradt húsz perc a várakozásra,mert a maradék tíz percben szállok fel a járatra.Eddig is beszélgettem Soohyun-nal,de most rendkívüli megbeszélést tartottunk:

-Hiraki,nemsokára indulsz!Ugye várod már?-lelkesített Soohyun.

-Nem akarlak itt hagyni.Hiányozni fogsz.De ígérem,hogy rendben lesz minden!-idegeskedtem.

-Hé Hiraki,milyen lesz Ausztrália?Biztos tetszeni fog!-próbált biztatni anya és apa,de semmi eredménye.

Alig maradt öt perc a beszélgetési időre.Odamentünk a kapuhoz,és elérkezett az idő.Három perc.Egyedül fogok menni.Semmi ismerős.

-Hira,ígérd meg,hogy vigyázni fogsz magadra!Ne szomorkodj!Minden rendben lesz!Szeretlek,ugye tudod?-súgta nekem Soohyun,majd a zsebembe csúsztatott egy lapot.-Ezt csak akkor nézd meg,ha már szárnyalsz,jó?Ne sírj,kérlek legyél vidám!Hira!-mondta Soohyun.Majd megcsókolt,karjaimat a nyaka köré fontam,és szorosan ölelkeztünk.Búcsú csók.

-Kérem a Sydney városba induló utasaink menjenek a járat felé!-mondta egy hang.

-Soohyun,szia!-sírtam hangosan,majd én is adtam neki egy búcsú csókot,és anyuék felé intettem.Soohyun irányába küldtem egy puszit,majd hatalmas zokogás közepette elindultam a járat felé.Pár pillanat múlva helyet foglaltam,felszálltunk.Nincs visszaút.Irány Sydney!Kinyitottam a lapot,amit Soohyun adott 10 perccel ezelőtt.