Egyértelmű volt,hogy Soohyun-nal bemegyek a kórházba.Közben pontosan elmondtam a mentősorvosnak,hogy mi történt,így eldöntötték,hogy csak a "gyerek" (mármint a fiatalok,tinik) osztályára viszik,és legalább 1 hét kell neki.Amíg ellátják a sebeit,addig kiküldtek,de utána természetesen visszamegyek hozzá.Elsétáltam egy automatához,és két palack vizet szorongatva tértem vissza az ajtó elé,ismét a széken ülve töprengtem.Időközben a fülhallgatómat betettem a fülembe,és lassú zenéket hallgattam.Percet még így tűnődtem,majd az orvos jelzett,hogy bemehetek. Figyelmeztett,hogy nem mondjak olyan dolgokat Soohyun-nak,ami felzaklathatja,mert lelkileg is fel kell épülnie. Nagy sóhaj után bementem a kórházi szobába,és még látszólag mélyen aludt. Nem akartam felkelteni,ezért leültem mellé,és erősen megfogtam a kezét.Gondolkoztam,hogy mit mondhatnék neki.Hisz ez az egész bunyós balhé -mindenhogy nézve- miattam volt. De leginkább Baekho "féltékenysége" volt itt a gond. Nem értem,hogy világosan megmondtam,hogy semmi szerelem nincs köztem és közte,csak Soohyun érdekel,de ha szeretné Baekho,akkor maradhatnánk haverok,erre idehozza fejünkre az "ördög áldását". Soohyun is szenved-csakis miattam. Már egy zsepit akartam kivenni a zsebemből,hogy megakadályozzam feltörő könnyeimet,de Soohyun keze megragadta a csuklómat,és közelebb húzott magához. Egészen a mellkasára hajtottam a fejemet,és éreztem a szíve dobogását.
-Hát mégis eljöttél Hira.Tudom,hogy itt voltál velem,hogy megvédj Baekhotól a nappalinkban,itt voltál velem,amikor a mentő hozott a kórházba,és most is itt vagy mellettem. Nem tudom,hogy lehet ennyire szeretni valakit,mint én téged.Amikor megígérted nekem,hogy vigyázol rám,és nem nevettél ki a sötétes dolgom miatt,hanem megszorítottad a kezemet,és bátran sétáltunk tovább együtt.-mondta az "együtt" szót hangsúlyozva-És,nem érdekel,hogy ez a Baekho mit akar tenni,én nem fogok mellőled elmenni. Mert szeretlek. És ki fogok tartani melletted Hiraki. Mindent kockáztatva megvédelek ettől a vadállattól,és inkább kockára teszem az én egészségi állapotomat,minthogy neked legyen valami bajod. Lehet,hogy a testi épségem most nem a legjobb,de a szerelmem sosem változik irántad. Szeretlek Hiraki!-mondta határozottan hosszú mondókáját,és szorosan megölelt,majd az ajkaink egyre közelítettek egymáshoz,végül összeértek.Ez a csók olyan "bocsánatkérő" volt,de éreztem,hogy Soohyun minden szerelmét beleadta.
-Nagyon szeretlek Shin Soohyun,melletted leszek,ameddig csak kell.-mondtam az arcát simogatva,miközben mélyen a szemébe néztem.Szoros ölelést adtam neki-amennyire a kórházi dolgok engedték a testén. A szívemre tettem a kezemet,és felé néztem.Annyi mindenen mentünk keresztül,és még mindig együtt vagyunk. Mondani akartam valamit,de szinte feltépték az ajtót,és hirtelen elugrottam Soohyun mellől:
-Hiraki Kasai,erre megy ki minden?És még eleinte szimpatikus is voltál.Hagyd békén a fiamat,mert megbánod,ha a közelébe mész!Miattad van kockán az egészsége!Hallod te ezt?!Na takarodj!Menj a szemem elől,mielőtt hívom a kórházi biztonságiakat.Húzzál vissza a drága Japánodba,mert ott biztosan kibírják a te show műsoraidat,mi Koreában máshoz vagyunk szokva.Menj,fuss,és irány Osaka!Nehogy találkozni merj Soohyun-nal!-ordított velem Soohyun anyja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése