Egész éjjel csak sírtam,alig aludtam egy-két órát.A reggel teljesen erőtlenül keltem fel.Belepillantottam a szekrényembe épített tükörre,és az arcom valóban szörnyen,és fáradtan festett.Kicsoszogtam a konyhába egy kis gyümölcslevet inni,majd ezek után összefutottam anyuval,aki most lépett be az ajtón:
-Jó reggelt kis Hirakim,jobban vagy már?Láttam,hogy este nagyon rosszul érezted magad,ezért telefonáltam az osztályfőnöködnek,hogy ma nem mész iskolába.Jobb lesz,ha lelkileg-testileg itthon rendbe jössz,meglátod.Mit szólnál reggelire egy salátás szendvicshez és Fanta málnás üdítőhöz?-mosolygott anya.
-Nekem tökéletes.Megyek,felöltözök,meg a többi,addig készítsd el a reggelit.-kacsintottam,majd bementem a fürdőszobába,hogy "naprakész" legyek.10 perc múlva odaültem anyuval szembe az asztalhoz,és elkezdtem enni.Közben beszélgettünk,és örömmel tudatta velem anya,hogy miután befejezem az evést,bemehetek Soohyun-hoz látogatóba.Gyorsan kaptam azt alkalmon,még egyszer megmostam az arcom,bepakoltam a táskámba a telefonomat,és egyéb fontos dolgokat,majd felszálltam a buszra,és fél órányi utazás-zenehallgatás után meg is érkeztem a szöuli kórház elé.A feliratot figyelve megállapítottam,hogy ez az első egészségügyi intézmény Szöulban,és elég régóta fennáll.Ehhez képest,hogy elég régóta megvan,nagyon modern állapotban fest,hála a remek koreai fejlődésnek.E gondolatok közepette sétáltam a fiatalok osztályához,és a 11-es kórtermet kerestem tekintetemmel.Meg is találtam.Kezemet a kilincsre helyeztem,és egy nagy sóhaj alatt átgondoltam,hogy biztosan jó-e,hogy idejöttem.Nem mehetek haza,mert megígértem Soohyun-nak,hogy itt leszek.Kiseop is eljön ma,bár azt mondtam,hogy menjünk együtt,de több időt akartam Soohyun oppával eltölteni. Bizonytalanul benyitottam,szerencsére Soohyun egyedül feküdt a kórteremben,és láthatólag még aludt.Halkan leültem mellé az ágyra,és a kézfejét simogatta.Boldogsággal töltött el,hogy legalább álmában mosolyog,olyan volt,mint egy bájos kis angyal.Lassan nyitogatta a pilláit,és szembe találta magát velem.Lehet,hogy most nem volt akkora az öröm,mert Baekho "miattam" verte meg.Megtörölte a szemeit,és vidáman ült fel az ágyon,és egy reggeli csókkal köszöntött.
-Jó reggelt Soohyun!Hogy vagy?
-Szia Hira!Köszönöm,rendben vagyok,egyre jobban javul az állapotom,már csak a kék-zöld foltokat kell kicsit vizes textillel borogatni,és még kapok egy kis vitaminos kezelést ma,és este már mehetek is haza.-mondta csillogó szemekkel.-Hát te miért nem mentél iskolába?
-Annak nagyon örülök.Anya látta,hogy eléggé szét vagyok esve,ezért mondta,hogy maradjak otthon,majd igazolja a napomat,és legalább kicsit pihenek.És mondta,hogy üdvözöl téged,jobbulást!-kacsintottam.
-Én is üdvözlöm Seul Seul-t!-mosolygott Soohyun-Ő legalább egy aranyos anyuka,nem úgy mint az enyém.-mondta csúnya arcmimikával Soohyun.
Kérdően néztem rá,bár tudta,hogy arra gondolok,mint ő,bár nem szóltunk semmit.Három percig teljes csendben ültünk egymás mellett,mire kicsit elzsibbadtam,felálltam nyújtózni,majd Soohyun magához ölelt,így hozzábújtam.Nagyon jó érzés volt,hogy mellette lehetek,és ebben senki sem tud megállítani,és ő is hasonlóképpen érez irántam.
-Hiraki!Tudom,hogy ez egy kicsit buta kérdés,de nem maradnál itt velem egész nap?
-Nem rossz a kérdésed,és ha szeretnéd,itt leszek veled egész nap!-nevettem-Egyébként tegnap beszéltem Kiseop oppával,és megígérte,hogy ő is meg fog látogatni téged kb. 2 óra körül.
-Remek!Ettől máris szebb a napom.-mondta,majd valaki benyitott az ajtón.
-Jó reggelt fiatalember,meghoztam a mai reggelit,ami ezúttal gyümölcssaláta lesz almás vízzel!Jó étvágyat hozzá!-hozta be a reggelit kedvesen egy nővér,akinek a névtáblájára Kim Cho Hee név volt nyomtatva.Amilyen hamar be is jött,olyan hamar már a folyosón is volt.
-Jó étvágyat Soohyun!-mondtam illedelmesen,és oppa kedvesen bólintva már elkezdte enni a reggelijét.15 perc alatt befejezte,és jóleső arccal dőlt hátra a párnáján.
-Olyan jó újra vidámnak lenni!-sóhajtotta önelégülten,majd rám nézett.Nem értettem a célzást,majd elmagyarázta:
-Minden meg van amit csak szeretnék.Örülök,hogy egy ilyen kitartó barátnőm van.Szeretlek Hiraki!-mondta,majd közelebb helyezkedtem hozzá,és egymás karjaiban pihentünk tovább a kórházi ágyon.Igazán példára méltó,hogy Soohyun még ilyen "megrendítő" körülmények között se törik meg,és mindig a dolgok pozitív oldalát látja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése