-De Hira,ne legyél ennyire szomorú!Én is ugyanezt éreztem kis gyermekként,amikor a nővérem mindig rám rivallt!Csak nekem nem volt lehetőségem senki vállán megvigasztalódni.Neked pedig van.Gyere ide hozzám,és sírd ki magad!-biztatott Soohyun.
-Oké.Akkor sírok.De hozz füldugót,mert rettentő hangos leszek!-figyelmeztettem Soohyunt.
-Nem kell fülhallgató!Inkább vidulj fel!Na,gyerünk ne tartsd vissza a sírásodat!
És akkor,mint aki dézsából önti a vizet,a könnyeim teljesen kiszabadultak a szememből.Teljes erőmből zokogtam.Ha azt gondoljátok,hogy ez egy kis semmiség,hát tévedtek.Most,és kis koromban is sokszor szólt rám apa,de ilyen nagyon ingerülten.Akkor is pityeregtem,de most jött ki belőlem az,aminek ki kellett jönnie.
-Hé,fiúk-lányok!-szólított Kihyuk,majd odajött elénk.
-Mi az anya?-kérdezett Soohyun.
-Jaj kisfiam,mintha nem tudnád!Már vagy ezer éve várunk titeket,hogy menjünk vacsorázni!Minden újságot elolvastunk,ami a recepciós asztalokra volt kitéve,és még azalatt se jöttetek.Hiraki,mi a baj,tudok segíteni?
-Köszönöm Kihyuk,nincs semmi.Vagy is van,de abból is kevés.Menj vissza a többi felnőtthöz,és nem sokára megyünk mi is!Rendben?-ígértem.
-Oké,akkor várunk az étterem bejárata előtt!
-Akkor Hira gyere,itt van egy kút,töröld meg az arcod,hogy frissebb legyél,és akkor vacsorázzunk együtt.Egymás mellé is ülhetünk,okés?-mondta Soohyun.
Odamentünk a szökőkúthoz,megmostam az arcomat,és visszaballagtunk a szállodába.
Ott álltunk az étterem előtt,és bementünk.Nagyon feszült volt a hangulat.A svédasztalos vacsora hosszú kínálatából csak kettő sushi falatot választottam,és azt eszegettem bágyadtan.Még magamhoz vettem egy almát,és azt majszoltam,de azt is inkább erőből ettem meg.Mindenki felállt az asztaltól,csak a szülők beszélgettek,és néha egy-kettő mondattal Soohyun is hozzászólt az aktuális témához.Csak én maradtam csendben.Tudjátok mit?Inkább nem szomorkodok tovább,hanem kimegyek a szálloda tetőteraszára,eszek egy kis gumicukrot,hallgatok zenét,és máris felvidulok.Összeszedtem a holmijaimat,és kisétáltam a teraszra.Helyet foglaltam az egyik széken,és elindítottam a Super Junior A-CHA dalát.Jól belemarkoltam a savanyú cukorba,és azon nyammogtam egy fél percet,és alaposan elgondolkoztam.Csak néztem ki a fejemből,és zenét hallgattam.A következő zene a TVXQ Purple Line volt,és az a dal egyszerűen varázslatos.Hallgassátok meg ;)
Apa utánam jött,és megérintette a hátamat.
-Hé,ki mondta hogy ide gyere?Tudom,hogy sötét van,de itt nem támad le senki.Menj vissza!-utasítottam el,és visszatettem a fülhallgatómat.
-De Hiraki..-mondta volna,de nem hagytam szóhoz jutni:
-Mondom mi van?Menj innen!Igen,flegma vagyok,de amiket művelsz az elfogadhatatlan!-vágtam vissza.-Ne magyarázkodj,akkor inkább írj levelet,csúsztasd be az ajtóm alatt.Nem vagyok kíváncsi a habogásodra.Igen,ez vagyok én Hiraki.-mondtam.
-Akkor gyere vissza,és reggelre ott lesz a levél a szobádnál,ígérem!-javasolta apa.
Elindultunk,de a lehető legmesszebb voltam tőle,és a liftben is fagyott hangulat volt.
-Hé,ki mondta hogy ide gyere?Tudom,hogy sötét van,de itt nem támad le senki.Menj vissza!-utasítottam el,és visszatettem a fülhallgatómat.
-De Hiraki..-mondta volna,de nem hagytam szóhoz jutni:
-Mondom mi van?Menj innen!Igen,flegma vagyok,de amiket művelsz az elfogadhatatlan!-vágtam vissza.-Ne magyarázkodj,akkor inkább írj levelet,csúsztasd be az ajtóm alatt.Nem vagyok kíváncsi a habogásodra.Igen,ez vagyok én Hiraki.-mondtam.
-Akkor gyere vissza,és reggelre ott lesz a levél a szobádnál,ígérem!-javasolta apa.
Elindultunk,de a lehető legmesszebb voltam tőle,és a liftben is fagyott hangulat volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése