Hosszú ideig beszélgettünk,egyszer csak megszólal Soohyun:
-Hira,menjünk.Felmehetünk a szobámba,csak menjünk.Este közeledik, a Nap körülbelül 40 perc múlva lenyugszik.Tudom,Hira,de menjünk gyorsabban,mert félek.-és egyre jobban szorította a kezemet.Bocsánatot kérek Hira,tényleg,gyáva vagyok...
-De mitől félsz Soohyun?Mi a baj?
-Tudod,egyszer még amikor kis fiú voltam,éjszaka sétáltam a szüleimmel,és akkor,este...,megtámadtak.Anyáék próbálták visszafékezni a támadókat,de végül a kórházban kötöttem ki.Inkább nem mesélek tovább,jó?
-Persze,rendben Soohyun.Ha nem akkor nem!De ha félsz,én nem tartalak gyávának.Ha szeretnéd,szorítsd meg a kezem,és úgy menjünk tovább,oké?-biztattam Soohyun-t.
-Tényleg Hira,hidd el,én nem ilyen vagyok,csak,most nagyon felmerült bennem ez az egész ügy.Éppen erről beszéltem neked,hogy az előző "énem" milyen volt.Csak nem vallottam be,hogy ilyen,ilyen....Tényleg,elég nyitott vagyok,meg minden,tényleg nem szoktam ilyen lenni,főleg ha járok valakivel,és akit annyira szeretek,mint téged....
-Figyelj Soohyun!Engem aztán nem érdekel hogy "gyáva vagy" vagy sem.Az az eset már rég megtörtént,ne foglalkozz vele.Ha viszont megijednél,akkor szorítsd meg bátran a kezemet,és ne engedd el!Én nem tartalak "beijedt nyuszinak".Sokkal inkább bátor vagy.Megmerted mondani,hogy mi nyomja a lelked.Hidd el,sokkal jobb,mintha itt neki állnál játszani a "menő" embert?Érted?!
-Jó,rendben.Amikor megláttalak a suliban,azt gondoltam,hogy milyen rendes vagy,és bármire hajlandó vagyok,csak,hogy összejöjjünk!Miattad változtam meg,érted Hira?
-Már értem.Hidd el Soohyun,én is próbálok bátor lenni,de néha nekem sem megy.Borítsunk fátylat erre a témára!Ha szeretnéd nyugodtan szorítsd a kezemet!
Már majdnem hazaértünk,csak három sarokra voltunk a házunktól.Soohyun átfogta a derekamat,és úgy mentünk,mint egy igazi pár.Hisz azok vagyunk,nem?Bár én Soohyun mondatára várok,hogy akkor mégis hogyan gondolja,de hasonlóak az érzései.
-Soohyun?Köszönöm ezt a napot,te mindig mosolyt viszel a napokba!Tényleg,te olyan imádni való vagy!
-Hát,ha te mondod,ahogy gondolod.Ahhoz képest,hogy "most" jöttünk össze,elég jó hullámhosszon vagyunk!
Hazaértünk,fellifteztünk a hatodik emeletre,immár kéz a kézben.Gyorsan átloholtunk Soohyunék házába,nehogy NohWoo "felfedezést tegyen,és jelentsen a parancsnokának".
Amikor beléptem Soohyunékhoz,elkezdett hevesen verni a szívem.Ez most itt tényleg velem történik!
-Akkor folytatjuk onnan ahonnan abbahagytuk?-és a kezét nyújtotta Soohyun.
-Táncra fel!-nevettem.
Amikor visszaakartam sétálni,hogy leülök az ágyára,mert amíg beirányítja az internetet,akkor megragadta a kezem:
-Hé Hira!Gyere vissza!Ne ülj olyan "távolra"!-szólt.
-Oké,visszajöttem,de akkor hova üljek?-kérdeztem.
-Gyere ide!-és az ölébe ültem.
Folytattuk a táncot,és immár elcsattant az igazi "csók".
-Te vagy a barátnőm!-suttogta a fülembe.
És akkor rájöttem,hogy mi tényleg "hivatalosan is járunk".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése