Egyszer csak egy nagy csattanást hallottunk.Annyira megijedtem,hogy Soohyun nyakába ugrottam [szó szerint].
-Ez meg mi volt??Soohyun én berezeltem!
-Várj!Azt hiszem NohWoo volt az.Nem szeretném megsérteni a családodat,de tudod,amit meséltél róla...
-Jó,nyugodtan sértegesd azt a kis vandált.Már harci háborúban állok vele 2 éve.De akkor hogyan fogok aludni este?Ráadásul holnapra kell bevinni az álomsziget projektet,és nem akarom,hogy megsérüljön,mert akkor az nagy baj lenne.És az rossz benyomást keltene rád,hogy az "új" fiú milyen munkát végez...
-Akkor tudod mit?Gyorsan hozzuk át hozzánk a SoHii makettet,és akkor még ott leszek nálatok egy kicsit,jó?Persze ha csak nem zavarlak,tényleg,ha nem tetszik az ötlet,akkor felejtsd el ezt az egészet és engem is nyugodtan!-sóhajtott.
-Viccelsz Soohyun?Ez az évszázad ötlete!Akkor irány a háború!
Gyorsan átsuhantam a házunkba,áthoztam a szigetet,és intettem Soohyunnak,hogy indulhat!
A szobám szerencsére az ajtó mellett volt,így nem volt nagy a lebukás veszélye.Gyorsan bementünk a "Hiraki Birodalom" területére,és bezártam a szobát.Ahogy elnéztem,találtam egy behorpadást az ajtómon.
-Soohyun,maradj itt,hozok kaját és innivalót,addig bezárom az ajtót,nehogy rád törjön az a kis aljasság!
Összeszedtem egy kosárba,ami csak létezik otthon,meg ott volt a mentőcsomagom is.
-Bocsánat Soohyun,tényleg nem szokott ilyen felfordulás lenni,csak itt van ez a kis szörnyeteg!-és elsírtam magam.
-Mi az Hira?Mondd el!Nem szeretném ha sírnál!Hidd el,már megtanultam tőled,hogy pont az a jó,ha kimutatjuk az érzéseinket,és nem leplezünk semmit...
-Nos,akkor elmesélem,de csak ha idebújhatok hozzád,mert nagyon félek.
-Gyere nyugodtan,bármit megteszek,csak vidám legyél Hira!
-Hát akkor mondom.Egyszer egy családi napon,amikor még úgy harmadikos lehettem,NohWoo ötéves volt.Játszottunk,futkostunk,mint a normális unokatestvérek.De amikor ráparancsoltam,hogy osszuk ketté a gyümölcsöt,mert én is szeretnék enni belőle,megharapott.És annyira,hogy el kellet mennünk az ügyeletre,és majdnem bírósági ügy lett belőle.Most,hogy megismertelek,szeretnék megváltozni,de csakis miattad,mert úgy érzem,hogy veled egy új fejezet kezdődött el....
És akkor sírógörcsöt kaptam.Kimentem Soohyun öléből,a szekrényem felé rohantam,lerogytam és ott sírtam tovább.
-Miért,miért?-sírtam egyre jobban.Ráadásul még Soohyun is gyávának néz,remek!Biztos alig várja,hogy lelépjen tőlem!Miéééért?
-Hira!Megmondom,de ha kell ezerszer el mondom,nem vagy gyáva.Nem tartalak hülyének,nem akarok lelépni,hanem itt maradok egész estére!Nem érdekel engem semmi,csak hogy megvédjelek attól a kis rohadéktól!Érted,én ha kell megvédelek,inkább velem legyen baj,mint veled!
-De Soohyun ezt tényleg nem kéne,mert én olyan,olyan.....
-Hira!Hagyd már abba!Én így szeretlek!Nem kell hogy megváltozz!Így vagy jó ahogy vagy!Ha szeretnéd,gyere az ölembe,sírj a vállamon,én letörlöm a könnyeidet.
Letöröltem a szememről a sírást és Soohyun egy vigasztaló puszit adott.És egész este beszélgettünk,csók itt,ott,és megvédett.Végül elaludtam az ölében,ami olyan romantikus. ^^
[Ja aranyos pofa,csak előbb ismerd meg NohWoo-t....-.-"]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése