Mikor felfogtam,mit is akar ezzel mondani Soohyun,gondoltam egyet,és teljes erőmből futottam,míg el nem értem a 73/b házig.Becsöngettem,de haza akartam menni sírni.Tényleg,megbántottam Soohyun-t,mert túl sokat foglalkoztam ezzel az egész versennyel,és eszembe sem jutott a kapcsolatunk.Már rányitottam a lakásunk kilincsére,amikor egy kéz elkapott,és ezt mondta:
-Ne menj oda!Csak kövess engem!
Megijedtem,de nem volt mit tenni.
-Megkaptad az üzenetemet?-kérdezte egy hang ismét.
Próbáltam ránézni Soohyunra,de nem ment.Kivetettem magamat a karjából gyorsan lelifteztem,és rohantam,ahogy a lábam bírta.Azt sem tudtam merre,csak minél messzibbre.Leültem a Hangang park tavának padjára,és köveket dobáltam a vízbe.Csak azt mondogattam magamban:miért?hogyan?minek?ezt akartam?.Ott sírtam magamban,majd egy ismerős kéz odanyújtott egy zsebkendőt.
-Ne sírj!Én nem úgy gondoltam ezt az egészet!Tudom,hogy most nagyot hibáztam!Kérlek,Hirakim ne sírj,legyél ugyanaz a vidám Hira,akit megismertem!
És akkor még szipogtam egy kicsit,de éreztem a szavakból,hogy Soohyun beszél hozzám.Meglepődtem,hogy eljött ideáig,mert a Hangang park nagyon messze van a Jeju-lakóteleptől.
-Te vagy az Soohyun?Eljöttél ideáig?De miért,én csak itt sírok!Menj,keress másik lányt,én úgysem vagyok olyan,aki neked kell,a világ másik fele még lányokból áll,mire vársz?-szipogtam.
-Hogy én?Mire várok?Arra,hogy vidám legyél és hogy elfogadd a bocsánatomat,mert már teljesen ideges vagyok,hogy miért nem válaszolsz!Hira,legyél vidám!Gyere ide,ülhetsz az ölembe,sírd ki magadat a vállamon,csak ne szomorkodj!Hira,nézz rám,nem tartalak egy hisztis lánynak!Nem érdekel,ha a világon még ezernyi lány van,engem csak te érdekelsz,számomra csak te vagy!Érted?Gyere,adj egy ölelést!-szólt Soohyun.
Megtöröltem a szememet,és felnéztem a szomorúságból.Megláttam Soohyun arcát,és egyből vidám lettem.
-Szia Soohyun.Nagyon sajnálom ezt az egészet,nem akartam....-még mondtam volna tovább,de Soohyun magához szorított.
-Hira,most mellőzzük ezt a témát!Találjunk ki valami mást!Tényleg,akkor benne vagy a csillagvizsgálós programban?
-Persze.Akkor mikor is lesz?
-Hétvégén,szombaton,este hét órakor kezdődik.De majd elmegyek érted,és megtaláljuk a helyet.Ok?
-Rendben.-bólintottam.
-De Hira,akkor mondhatok valamit?
-Persze!-biztattam Soohyunt.
-Tudod,amit a múltkor meséltem...Szóval akkor majd megszoríthatom a kezedet?Nagyon félek.-hadarta idegesen Soohyun.
-Persze,megvédlek.Ha úgy érzed,szükséged van rá,akkor csak tedd azt,ahogy szeretnéd.-biztattam.
-Akkor kibékültünk?-kérdezte bizakodóan Soohyun.
-Igen béke van!-és átöleltem Soohyunt.
Elindultunk haza,kézen fogva,átöleltük egymás derekát,és mosolyogtunk.
-Szeretlek szerelmem!-mondta kissé félénken Soohyun.
-Én is!Nélküled nem lennék az aki most.Megváltoztattál.Tudod,nekem adhatják az egész világot,nekem akkor is csak a te szereteted kell!
Mindketten szélesen mosolyogtunk,és elcsattant egy szájra puszi.
Ez az én világom,és imádom,büszke vagyok rá!
[Még a történet elején,amikor be voltam rágva,de most már béke:)]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése