-Ne már Soohyun!Most miért?Nem is érdekel az a fránya Hold!-csuktam be az erkélyajtót,és Soohyun mikor már majdnem az ajtó felé ért,én az útját álltam.
-Mi van?Nem engedsz ki?!Mit tartasz itt?-mondta Soohyun.
-Sajnálom,itt a kulcs,nyisd ki az ajtót!-sóhajtottam.
Kinyitotta,majd amikor már a fejemre húztam a takarót.A kilincs nyitotta az ajtót.Kicsivel később:
-Hello,Hello!Jamshi yaegi hallaeyo.-énekelte Soohyun.
-Szevasz,szevasz!Az éjszaka közepén meg mit akarsz?-rappeltem.
-Rájöttem,hogy nem szeretek egyedül aludni.Amúgy meg tiszta B.A.P növendék vagy.Simán beugorhatnál Yongguk helyett,habár ez egy SHINee dal volt..-mondta Soohyun.
-Köszi,de most már tényleg elmondhatnád,komolyan,hogy "Miért akarsz velem egy percre beszélni?"-vágtam oda.
Nem válaszolt.Beljebb jött.A szoba tiszta sötét volt.Mint ahol kormot öntöttek egy szobára.Az utcai világítások egy része szűrődött az ágyamra,mást nem lehetett látni.Éreztem,ahogy Soohyun minél közelebb jön,én úgy teszek hátra egy lépést.Végül a falnak nyomódtam.
-Igazából folytatni akartam,amit elkezdtünk!-mondta Soohyun,egy cseppet sem zavartatta magát.
-Hát akkor?!Mire vársz még?Én is akarom.-mondtam,de én sokkal szégyenlősebben.
Abban a pillanatban Soohyun a kezeimet a falnak szorította,meg sem bírtam moccanni.Normális helyzetben nem örülök ennek,de most...Valljuk be őszintén:túlságosan is....It's a special night...♡
Elengedte a csuklómat,most a derekamat ragadta meg.Kezdtem sejteni a dolgokat.Bár nem igazán értettem,hogy miért éppen éjfélkor csináljuk ezt.Talán,mert a "többiek" már régen alszanak,és hogy igazán érezzük a "kettesben vagyunk" hangulatot?Megtörtént,amire soha az életben nem számítottam volna.Elaludtak a fények Szöul útjain.Legalább is a mi utcánkban.Semmi fény.Hallottam az eső halk kopogását.Ami nem is volt halk.Úgy látszik egy tartalmas esti vihar elé tekinthetünk.Már kezdtem unni.Hűvösebb lett,ezt a szobámban is lehetett érezni.Miután Soohyun megragadta a derekamat,az ágyamba rántott.Kissé vacogtam,de Soohyun ölelése egyből olyan volt,mint Hawaii szigetén lennék.Kellemes,meleg..Egy nagyot csattant az ég,egy kicsit összerezzentem a félelemtől.Soohyun a helyzetet kihasználva ugyanolyan helyzetben volt,mint amikor a szobámba jöttünk.Én az ágyamon feküdtem,a csuklóimat leszorította,és felém hajolt.Éreztem,ahogy a lábai az én lábaimon vannak,de ő még nem volt teljesen "rajtam".
-Még félsz?Hidd el,én sem szeretem a sötétséget,de amikor itt vagy..-mondta volna Soohyun,de én hirtelen elkaptam,és magamhoz rántottam.
-Nem nem félek!Ez kifejezetten romantikus,így vihar közepette..-mondtam,és éreztem,hogy már rákvörös lehetek,úgy elpirultam.
-Akkor örülök!Mihez kezdenék nélk.....-valamit mondott,de én megcsókoltam.Becsuktam a szemem,és minden remekül ment.Olyan igazi szerelem ez a miénk.Szeretem Soohyun-t,ő is engem...Ennél már csak jobb jöhet.Kár,hogy holnap egész nap apuval leszek a belvárosban.Akkor majd hívjuk egymást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése