-Hiraki,Soohyun vár rád,menj és találkozzatok!-szólított anya.
Erre a szóra ledobtam mindent,felkaptam a telefonom,belecsúsztattam a telefonomat a rövid nadrágom zsebébe,és már kint is voltam az ajtó előtt.Elindultunk,és eszembe jutott,hogy három nappal ezelőtt mit ígért nekem.Valami szép helyre visz,olyan sejtelmes volt.Megérkeztünk.Egy helyes kis kávézó volt,mediterrán hangulattal fűszerezve.Bementünk,és a kávézó teraszán csodálatos kilátás nyílt,ráadásul még légkondi is hűsítette az embereket.Soohyun leszaladt,és megrendelte a finomságokat,és lent volt.Én pedig kellemetlenül éreztem magam.Hűtlennek,hogy itt hagyom Soohyun-t.Végül is a szüleim miatt van ez a kavarodás,vigyék el ők a balhét!Idegességemben a telefonomat nyomogattam,és egy SMS-t küldtem Alseopnak.Időközben Soohyun már visszatért,felhozta a jégkását.
-Hira,itt a jégkása,milyet kérsz?Áfonyásat vagy limeosat?
-Az áfonyás jó lesz,köszönöm Soohyun.Már napok óta nem láttalak,hogy vagy,mi újság feléd?
-Hát,apa majdnem kibékített Ra Ra-val,de amikor már majdnem összejött a terv,akkor véletlenül belekönyököltem,így megint áll a háború.Úgy oltogatjuk egymást,hogy nem igaz.Anya mellett voltam segíteni,erre kijön a konyhába inni,és belém köt,hogy "Mi van anyuci pici fia?"Erre nagyon mérges lettem,sípcsonton rúgtam,és itt tartunk.Veled mi van?
-Egész végig Sydney-ről kerestem információkat a interneten,már be is pakoltam.Laptopom velem tart,szóval majd hívhatsz a webkamerámon is.Holnap reggel hétkor indul a gépem.Hallod Soohyun,mondani akarok valamit.Biztos emlékszel arra az incidensre,ami a zebránál volt egy-két nappal ezelőtt.Jól figyelj!Kérlek,ne verekedjetek,mert akkor nem alszok nyugodtan,és akár képes lennék hazajönni miattad,ha valami bajod esik,vagy nem érzed jól magad.Szóval,szépen kérlek,ne foglalkozz vele!Vagy hívj telefonon segítséget,jó?Erről ennyit.
-Miért,még akartál valamit mondani?-kételkedett Soohyun.
-Csak még annyit,hogy ez a két hetes "kiruccanás" elég váratlanul ért,és úgy érzem,mintha cserben hagynálak,vagy nem foglalkoznék veled.Szeretlek,de a kapcsolatunk elején megfogadtam magamnak,hopgy minden rendben lesz,csak ez az Ausztrália most keresztbe tett nekem.Egy hang azt súgja,hogy valami fog történni.Mármint ne arra gondolj,hogy nem akarok veled lenni,csak ez a távolság...-folytattam volna,de közbe szólt:
-Ez a távolság még jobban megerősíti a szerelmünket,és én ki fogok tartani melletted!
-Köszönöm.Soohyun,nem mehetnénk egy nyugisabb helyre?-óhajtottam.
Szó nélkül felállt,átkarolta a vállamat,és elmentünk a parkba.Éppen a tó melletti padra ültünk,és a fák alatti napsugarak érintését éreztem az arcomon.Becsuktam egy pillanatra a szememet,majd Soohyun hívott:
-Nincs kedved kavicsokat dobálni a tóba?Tudod,kacsázni?
-De jövök!-pattantam,és máris elkezdtük a játszmát.Elsőnek én dobtam,másodszorra Soohyun.Összesen hármat pattant a vízen a kő nálam,Soohyun oldalán négyet,ezzel ő nyert.
-Hú,ez szoros menet volt!Gratulálok Soohyun!-csaptuk össze a tenyerünket.
-Igen,valóban jó volt.Hira,mielőtt még elmennél Sydney-be,azelőtt szeretnék valamit adni és kérdezni.Az ajándékom ez a kis karkötő,megtetszett,és rád gondoltam,olyan színes,és vidám,mint te.Fogadd szeretettel!A másik dolog meg az lenne,hogy elkísérhetlek holnap a reptérre?Szeretnék tőled elköszönni!
-Viccelsz?Nélküled el sem mennék.Szükséged van a te támogatásodra is.Gyere bátran,reggel hatkor indulunk,mert a gép hétkor száll fel,és el kell intézni még a többi csomag letételt,meg ezeket!És,nagyon köszönöm a karkötőt.Olyan aranyos,szeretem nagyon.És téged is Soohyun!Bízok benned,és ki tudunk tartani két hétig,messze,mert itt lesz a webkamera,és a hitünk!-mondtam,majd szorosan átöleltem Soohyun-t.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése