Összetartás,84.rész

-Fogalmazzunk úgy,hogy semmi.Még két napom lenne,de itthon maradok Szöulban,veled.
-Na de Hira!Nem kellett volna miattam félbeszakítanod a vakációdat...Miért?-gondolkodott hangosan Soohyun.
Nem szóltam semmit,csak figyeltem,ahogy maga elé bámul,és kizárja a külvilágot,és pillájára egy könnycsepp ül.Felemelkedtem a székről,átmentem a jobb oldalra,és letelepedtem az ágy szélére.Átfontam kezeimet a nyaka körül,és zokogni kezdtem a vállán:
-Oppa,kérlek ne légy szomorú!Ígérd meg nekem,hogy minden rendben lesz!Tudom,hogy erős vagy...Hisz te vagy Soohyun,és mindenben te vagy a legjobb!Hwaiting oppa!
Válasza csak egy sóhaj volt.Halkan szuszogott a derekamat fogva,majd egy zsepit nyújtott felém.Megtörölte szemeimet,és próbált vigasztalni.Egyszer-kétszer még szipogtam,majd elállt a sírásom.Hogy ő is jobban érezze magát,bátorítottam:
-Soohyun,tudod,amikor webkamerán beszéltünk...az me-mondtam volna,ha be nem jön az egyik nővér-.
-Elnézést,hogy félbeszakítalak titeket,csak Soohyun vérnyomását megmérem,és megyek is!-mosolygott a hölgy,majd 2 perc alatt megtette amit kell,beírta egy naplóba az eredményt,ami helyesnek bizonyult,és már ki is lépett a teremből.
-Na,ott akadtam meg,hogy amikor beszéltem veled webkamerán,akkor az a rövid párbeszédünk...-mondtam,miközben Soohyun idegesen harapdálta az ajkát-.mit is mondjak?Mesés volt.Láttam az arcodon a szégyenlősséget,és a szerelem bájos mosolyát.Szóval,a "Szeretnék.." kérésedre,én azt válaszolom,hogy igen.Egy nagyon nagy igen.-biccentettem vidáman.
-És,mikor lenne kedved hozzá?-érdeklődött.
Nem szóltam semmit,mert igazából nem tudtam a választ.Mikor lenne megfelelő alkalom?Mondjuk karácsonykor,mert az a szeretet ünnepe,és ez amúgy is a szerelemről szól.Sunyi mosolyra húztam a számat,amitől Soohyun arca elpirult.Mindkettőnk zavarba jött,de nem keletkezett kínos csend.Soohyun arca közelített felém,miközben én is ugyanígy cselekedtem.Olyan sebességgel olvadtunk össze,hogy ráborultam az ágyra,egyenesen a felsőtestére.Éreztem a focimezén azt a jó illatot...Csodálatos volt.Ahogyan összetartunk,és a szívem egyre hevesebben dobogott.Pár perc múlva visszaültem az eredeti verziómba,majd leballagtunk a büfébe Soohyun-nal.Az orvosa mondta,hogy nem a legrosszabb a helyzet nála,szóval ha még sétál is,akkor az  erősödéshez közelít.Vettünk vizet,szendvicset,és beszélgettünk.Pontosabban engem kért meg arra,hogy beszéljek a Sydney körutamról.Mindent elmondtam,és már megint egy témához kanyarodtunk:
-Tudom,hogy idióta vagyok,csak biztosra akarok menni...Soohyun,ez komoly?
-Igen,Hira,komolyan gondolom.Úgy nézek ki,mint aki viccel?Szerintem nem!Azért jutott eszembe,mert most,hogy elutaztál,rájöttem,hogy nélküled semmit sem érek.Amikor webkamerán beszéltünk,nem tudtam elhinni,hogy egy tenger választ el minket...Meg amikor már láttalak,hogy nem vagy itt..Szörnyen fájt..Ez kellett ahhoz,hogy rájöjjek,mennyire is szeretlek valójában..-mondta szerelmes hangon,és az egyik pillanatot elkapva megcsókolt.Én is viszonoztam a szándékát,és elmélyítettem a csókot.Szerencsénk volt,hogy az egyik sarokban ülzünk,és egy pálma takart el minket a többi ember elől.