Video-szerelem,81.rész

*olvasás közben ajánlom hallgatni*

-Anya sütött egy finom süteményt,pontosabban gofrit..Nem tudom,hogy ettél már-e,mindjárt hozok!-kacsintott az ausztrál lány,és leloholt a lépcsőn,hogy ehessünk az általa említett édességből.Kezem remegett az izgalomtól,mialatt bekapcsoltam a Skype-t,előszedtem Soohyun profilját,megigazgattam a hajam,majd megnyomtam a "Hívás webkamerán keresztül" funkciót.Elhasaltam az ágyon,a karkötőmet birizgáltam,vártam a válaszra.A képernyőre meredt a tekintetem,Soohyun arca köszönt vissza:
-Hira,csak hogy látlak?Hogy vagy?Milyen volt a repülőút?Milyen a család?-szegezett nekem rengeteg kérdést.
-Oppa!Üdvözöllek Sydney városából!Remek minden,köszönöm.Hát te hogy vagy?Mi a helyzet otthon?
-Szerinted?Majd' megsülök a panelházban,és üres az élet,ahogy hazahoztak a szüleid,meg akartak kínálni gyümölcslével,de inkább begubóztam.Átvettem a pólómat erre a trikóra,mert megsülök...De a fő gondom nem ez...-gondolkodott hangosan a barátom.
-Figyelj Soohyun,ha arra gondolsz..-érzékenyültem el,miközben egy lágy könnycsepp szabadult ki a szememből.
-Igen arra gondolok,amire te is.Mikor jössz vissza?-kérdezte Soohyun.
Mielőtt kiböktem volna a mondandómat,Kira jött be,de látta,hogy elfoglalt vagyok,ezért hátrált,és kisétált a szobából.
-Egy hét.Most kaptam a hírt,hogy csak egy hétig leszek itt,és nem kettő.Azért ennek örülök.Soohyun,ne haragudj,de látom,hogy mondani szeretnél valamit.Csak nyugodtan,meséld el!-biztattam.Láttam az arcán,hogy valamit nagyon szeretne elmondani.Vallomás?!Vagy valami gond van?Csak forogtak a kerekek az agyamban.Végül nagy nehezen megszólalt:
-Hira,tudod,lehet,hogy,na szóval...csak azt akartam mondani,hogy ezt már régóta forgatom az agyamban,hogy,nagyon szeretlek,teljes szívemből,na,ezt nem tudom elmondani.Sajnálom.Nem tudom kibökni,de nyugodj meg,holnap elmondok mindent.Nem,nem a szakításról van szó,eszembe sem jutott volna ilyet gondolni.Csak egy kis szerelem erősítés.Holnap vagy később jelentkezek.Este títz órakor legyél itt a laptopnál.Várlak!-intett gondterhelt mosollyal az arcán,és kijelentkezett.Lerogytam az ágyra,beindítottam egy zenét,ami segít ellazulni,és a párnába fújtam a fejem.Nem sokáig tartott a "relax",Kira hangját hallottam:
-Szia Hiraki!Hoztam a süteményt,és ne haragudj,hogy megzavartalak..Mi a gond?Öntsd ki a lelked,mint barát a barátnak..-simogatta a vállam,miközben lehasalt mellém.
-Gondolom hallottad,amikor pillanatokkal ezelőtt beszéltem Soohyun társaságában a Skype-on...Szerinted mit tegyek?-fújtam egyet.
-Igen,hallottam egy kicsit,ne haragudj!És,szerintem nem kell rosszra gondolnod.Világosan megmondta.Azt,hogy nem szakításról van szó,eszébe sincsenek ilyen dolgok.Szerelem erősítés!Lehet,hogy rosszra gondolok,de...-a következő pár szót már a fülembe súgta,én pedig elképedten bámultam magam elé:
-Haha,nem hiszem!Soohyun?Ah,lehetetlen...
-De,szerintem pedig úgy van!Igaz,hogy a koreai tudásom egy ovis szinttel egyenlő,de egy kicsit tudom a nyelvet,mivel innen nem messze laknak koreaiak,és tudok egy két szót..N,rövidre fogva az ügyet:hallottam,amit hallottam,és igen,Soohyun szerintem arra gondol,amire én.Elmesélted a történetet,és igen,bízok benne,hogy Soohyun azt szeretné.Látom kissé kimerült vagy.Edd meg a finomságodat,és hagylak pihenni,szia!-biztatott,majd kiment a szobámból.Úgy tettem,ahogy kért.Halk zene mellett lassan álomba szenderültem.