Rohanás,83.rész

*olvasás közben ajánlom hallgatni*

Eltelt már három nap,azalatt rengeteg mindent csináltunk:függőágyban napozni,lementünk a tengerpartra strandolni,állatkertbe,az ausztrál operaház testközelében is voltam,körbe jártam egész Sydney-t.Még igazi kakadu és koala családokkal is találkoztam a rezervátumokban.Minden remekül telt,amíg be nem jelentkeztem az e-mail fiókomra.Amint elolvastam anya levelét,rögtön felhívtam Kylie-t,Joe-t és Kira-t,hogy nagy gond van.Megmutattam nekik a laptopomon díszelgő üzenetet,elolvasták,és lehajtott fejjel álltak elém:
-Hiraki,figyelj,menj,ha úgy érzed,mert igaz,hogy nem tudok semmit a dolgokról,de látom,hogy fontos neked,szóval ha gondolod,azonnal csomagolj,két nap és úgyis lejár itt a tartózkodási időd,és akkor holnap után repül utánad Kira!Hiraki,hívunk taxit,pakolj össze!-biztatott Kylie,mialatt Joe már segített a bőröndömbe pakolni a dolgokat.Kira is velünk tartott.
Tíz perccel később már készen álltam a haza utazásra,a taxi is a ház előtt volt,bepakoltam a csomagjaim,és ezeket lihegtem ki magamból:
-Kérlek,ne haragudjatok rám,de ez nagyon sürgős eset most!Kira várlak két nap múlva Szöulba a reptéren,szeretlek titeket!-integettem,majd beszálltam az autóba,ami fél óra alatt a repülőtéren volt,és fellszálltam a következő szöuli járatra.
*pár órával később*
Anyuéknak írtam egy SMS-t,hogy itthon vagyok,és a kórház fele vettem az irányt.Leírták nekem a pontos címet,és megint taxival utaztam tovább,ami tíz perc alatt a kórház elé vitt,mivel megkértem,hogy taposson a gázra.Kifizettem,majd rohantam a lifttel bőröndöstül a harmadik emeletre,ahol a "Pulmonológia" osztályra vezetett utam,mivel Soohyun lélegzésével volt gond.Az egyik szobából kijött egy nővér,aki megszólított:
-Jó napot!Ön Hiraki Kasai?
-Jó napot!Igen,én vagyok!Mit szeretne?
Elmesélte,hogy reggel óta itt van Soohyun,és csak az én nevemet hajtja.Megköszöntem a tájékoztatást,és bementem a kórterembe.Kicsit megszeppentem,amikor anő azt mondta nekem,hogy nehézlégzés a probléma.Bátorságomat összeszedve bementem a '18' számú kórterembe,és rögtön Soohyun ágyához siettem.Láttam meggyötört arcát,és eléggé sápadt volt.Valószínűleg most adhattak neki valamilyen vitamin pótlót,vagy ilyesmit.Szerencsém volt,mert a háromágyas szobában csak Soohyun feküdt ott.A társai biztos vizsgálaton vannak.Nem késlekedtem,egyből húztam magamnak egy széket az ágya mellé,és összekulcsolt kézzel figyeltem,ahogy lassan lélegzik,és nyitogatja pilláit.Hagytam,hogy magához térjen,és kis idő múlva beigazolódott a sejtésem:
-Hiraki,te vagy az?Tényleg?-tért újra magához a kábultság után,és felült a párnájára,hogy jobban láthasson.
-Soohyun,hogy vagy?Mit keresel te itt?Pláne foci mezben!-intéztem barátomhoz aggódó szavaimat.
-Hira!-szólt elcsukló hangon-nem tudom pontosan mi történt,csak azt tudom,hogy edzésen voltam,mert most 2 naponta megyek,és amikor már a pálya körül futottunk,meg amikor a gólokat gyakoroltuk,én következtem volna harmadszor,de mielőtt a labdába találtam volna,összeestem,nehezen szedtem a levegőt,és itt vagyok.Ennyire emlékszem.Mondd,te hogy vagy?Most komolyan veled beszélek?Eljöttél hozzám Sydney-ből Szöulba?Mi lesz a cserevakációddal?