*olvasás közben ajánlom hallgatni*
Álmodtam valamit.Nem emlékszem rá túlzottan,csak arra,hogy Dél-Korea harcolt az ellenkező Észak-Koreával,és nekünk Japánba kellett menekülnünk.Soohyun katona lett ilyen fiatalon,pedig körülbelül 30 éves korára lesz az ember érett a sorszolgálatra.Ott kellett hagynom mindent...Felpattantam,rájöttem,hogy három óra hossznyit pihentem.Egyből a laptop mellé kaptam,és bejelentkeztem Skype-ra,hátha Soohyun online van.Nem volt ott,ezért a konyha felé vettem az irányt,ahol éppen Kira evett jégkrémet.-Hé,Hiraki!Gyere,ez a jégkrém nagyon jót fog tenni!Már fél öt fele jár az idő,gyere,egyél velem,és utána menjünk le a tengerpartra,ok?Kissé szeles az idő,ezért ajánlatos felvenni egy vékonyabb kardigánt.Egyébként van valami gond?Mert kissé nyúzott az arcot,talán...Soohyun jelentkezett?Mondott valamit?Vagy rosszat álmodtál?Esetleg nem tudtál még szunnyadni sem,mert a szomszéd kutya torka szakadtából üvöltött?Ahhoz képest,hogy egy pici csivava,elég nagy hangerővel bír!
-Nyugi Kira,nincs semmi,aludtam nyugodtan,ne aggódj!-mondtam sóhajtva,miközben ettem a barackos jégkrémet.Tíz perc alatt elkészültünk,és lesétáltunk a partra,ami innen csupán 200 méterre helyezkedett el.Gyerek kacajok,pihenő nyugdíjasok,és családok képe tárult elém.Az ég színe kezdett bíborpirosba öltözni,és a felhők is a naplementéhez igazodtak.Két pálmafa volt az aranysárga homokban,amik egymáshoz hajolva egy kis szív formát alkottak.Odafutottam,majd a fényképezőgépemmel lekattintottam ezt a szép természeti "alkotást." A naplementéről is készült pár kép,meg az ujjammal a győzelem jelét mutatva hajoltam a tenger fölé...Egyszóval mindent megörökítettem,amit lehetséges.A stéghez ballagtunk,ahol a lábunkat lógattuk a vízbe,ami kellemesen langyos volt a türkiz színével,minden tökéletesnek látszott.Kellemesen elbeszélgettünk,látszólag rendben volt velem minden,körülbelül egy órát töltöttem újdonsült barátnőmmel az igéző ausztráliai partokon.Visszamentünk a házba,vacsora után meséltem magamról a családnak,és ők is kiemelték életük legfontosabb mozzanatait.Vacsorára hamburgert ettünk,ami egy szezámos zsemlében húspogácsa,sajt,ketchup,saláta és paradicsom kombináció volt.Amit leginkább értékeltem,hogy Kylie saját kezével csinálta a vacsorát,és Joe egy finom italt készített mellé,amolyan "sajátos" gyümölcslé.Mikor végeztem,felálltam,és meghajoltam:
-Saranghae!Köszönöm a vacsorát!
-Mit jelent a "saranghae"?-érdeklődött Kylie kedvesen.
-Azt jelenti,hogy "Szeretlek"!-mosolyogotam az ausztrál családra.
-Hiraki,milyen helyes,mosolygós lány vagy!Mi is szeretünk téged!Olyan vagy nekem,mintha a második lányom lennél..-bókolt Kylie,miközben a tálokat mosogatta.
Filmet néztünk,megfürödtem,rajzoltam,Kira társaságában mulattam,végre este 10 órát ütött az óra.A laptopom egyből bekapcsolt,sietve gépeltem be az adataimat a belépéshez,és már Soohyun hívására mentem.Azaz csak majdnem.Sóhajtás közepette végül megtettem a kívánságomat,és Soohyun hamarabb válaszolt,mit gondoltam volna:
-Szia Hira!Akkor kibököm amit szerettem volna kora délután mondani.Nem árulok el sokat,csak egy picivel többet.Jól figyelj,mert egyszer mondom el!-váltott Soohyun keményebb hangnemre-ha visszajössz,vagy nem bánom,ha hónapokkal utána,ne adj' Isten karácsony környékén,mit bánom én,de szeretnék eggyé válni veled.Na,most sok dolgom van,alvás,holnap meg megyek foci edzésre!Jó éjt,szia Hiraki!-köszönt el a másfél perces beszélgetésünk után,és nem kaptam a fejemhez.Kimentem fogat mosni,telefonnal a kezemben,miután megsikáltam a fehérségeimet,feltettem a fülhallgatóm,és percekig csak ültem az egyik sarokban,a szennyeskosár mögött.Megmostam jéghideg vízzel,csipkedtem magam,de úgy látszik nem álmodok.Valóság.Szerelmes,őszinte,tiszta,szívbéli valóság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése