Kis csend után Soohyun megszólalt:
-Hé,Hiraki?Milyen Korea?Gondolom hat év Japán után komoly váltás.-mondta,majd elmerengett,és határozott tekintettel a naplemente irányába.
-Hihetetlenül sokat változott Korea,bár tudod,amikor találkoztunk a koncertsorozatok záróbuliján,akkor voltam utoljára Koreában,de komolyan sokat változott ez a hely.Igaz,hogy félig japán,félig koreai vagyok,de ezt az országot sokkal közelebb érzem magamhoz,már csak azért is,mert itt töltöttem a gyerekkoromat,és mert itt találkoztam Veled.-mosolyogtam bele a mondatomba-A Han folyó egy romantikus hely,örülök,hogy elhoztál ide.Nagyon tetszik Korea!
-Ennek nagyon örülök.És egyetértek veled,hogy a Han folyó egy káprázatos hely.
-Pacsit oppa!-nevettem,majd adott egy pacsit-Tényleg,nincs kedved elmesélni,hogy lettél idol?Egy sztár,akiért millión rajonganak?
-Elmesélem,de elég bonyolult,és hosszú történet.-sóhajtott,majd levette a melegítőfelsőjét,mert kellemes idő volt,és az ölébe tette az Adidas ruhadarabot.Mutatta,hogy feküdjek az ölébe.Így is tettem,majd hallgattam a sztoriját.Kis idő múlva felszólaltam:
-Soohyun!Nem sírtál,amikor gyakornok voltál?Minden,amit elmeséltél,nagyon megerőltető és nehéz lehetett.
-Nehéz bevallani,de igen,sírtam.A sorozatos próbák,a túlhajtás:próbára tett fizikailag és lelkileg is,de kitartottam,mert muszáj volt.
Ezt csodálkozva hallgattam tovább a mesélését,csak néha egy-egy sóhaj hagyta el az ajkaimat.
-Tudod melyik volt eddigi karrierem legszebb pillanata?
-Na melyik?
-Persze a debütálás volt az a pont,amikor betörtünk a Kpop világába,de amikor a Snowman című szólóm mindenre rányomta a bélyeget.Ezt a dalt egy különleges személynek írtam.Nagyon sokra becsülöm ezt a dalt.Ha szeretnéd,hallgasd meg.-mondta,majd elővette az iPhoneját,és elindította rajta a lejátszót.
-Hihetetlenül sokat változott Korea,bár tudod,amikor találkoztunk a koncertsorozatok záróbuliján,akkor voltam utoljára Koreában,de komolyan sokat változott ez a hely.Igaz,hogy félig japán,félig koreai vagyok,de ezt az országot sokkal közelebb érzem magamhoz,már csak azért is,mert itt töltöttem a gyerekkoromat,és mert itt találkoztam Veled.-mosolyogtam bele a mondatomba-A Han folyó egy romantikus hely,örülök,hogy elhoztál ide.Nagyon tetszik Korea!
-Ennek nagyon örülök.És egyetértek veled,hogy a Han folyó egy káprázatos hely.
-Pacsit oppa!-nevettem,majd adott egy pacsit-Tényleg,nincs kedved elmesélni,hogy lettél idol?Egy sztár,akiért millión rajonganak?
-Elmesélem,de elég bonyolult,és hosszú történet.-sóhajtott,majd levette a melegítőfelsőjét,mert kellemes idő volt,és az ölébe tette az Adidas ruhadarabot.Mutatta,hogy feküdjek az ölébe.Így is tettem,majd hallgattam a sztoriját.Kis idő múlva felszólaltam:
-Soohyun!Nem sírtál,amikor gyakornok voltál?Minden,amit elmeséltél,nagyon megerőltető és nehéz lehetett.
-Nehéz bevallani,de igen,sírtam.A sorozatos próbák,a túlhajtás:próbára tett fizikailag és lelkileg is,de kitartottam,mert muszáj volt.
Ezt csodálkozva hallgattam tovább a mesélését,csak néha egy-egy sóhaj hagyta el az ajkaimat.
-Tudod melyik volt eddigi karrierem legszebb pillanata?
-Na melyik?
-Persze a debütálás volt az a pont,amikor betörtünk a Kpop világába,de amikor a Snowman című szólóm mindenre rányomta a bélyeget.Ezt a dalt egy különleges személynek írtam.Nagyon sokra becsülöm ezt a dalt.Ha szeretnéd,hallgasd meg.-mondta,majd elővette az iPhoneját,és elindította rajta a lejátszót.
Miután vége lett a zenének,visszaadtam Soohyun-nak az iPhone-t,és felültem.A szemeimbe könnyek szöktek.
-Oppa,hogyan jutott eszedbe ez a dal?
-Debütálás után két évvel jött az az ötlet,hogy nekem kellene egy szólódal.Naphosszat gondolkodtam,hogy mit írjak,végül az jutott eszembe,hogy a reményeimről fogok énekelni.Arról,hogy egy nap majd találkozunk.Majd egyszer.-hangsúlyozta a 'találkozunk' szót,és ismét az ég irányába merengett el tekintete.
Mindez után csendben baktattunk hazafele,és a Snowman dallama járt a fejemben.Amikor Soohyun előszedte a kulcsot a zsebéből.megálltam "cipőt kötni",ami igazából az volt,hogy a könnyeimet töröltem le.Kicsivel később már benyitottunk a házba,AJ udvariasan köszöntött minket,Dongho megterített a vacsorához.Mondtam Soohyun-nak,hogy felmegyek a szobánkba,lepakolok,és jövök enni.Már majdnem indultam a konyhába,amikor megcsörrent a telefonom.Amint megláttam a kijelzőn,hogy ki hív,egyből megfagyott a vérem is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése