Shopping,115.rész

Miután hazaértünk Soohyunnal,felvitt a szobánkba,és csinált nekem zöldteát.Kissé megnyugodtam,gyorsan lefürödtem,és pizsamástól az ágyamba bújtam.Hallottam,hogy Soohyun lent eszik a fiúkkal,de nem akartam őket zavarni.Teljesen bebugyoláltam magamat,és az ablak irányába néztem,ahol beszűrődött a Hold ezüstös fénye.Az ablakon való kilátás egyre homályosabb lett,valami kopogott az üvegen.Remek,eleredt az eső.

Később éreztem,hogy Soohyun mellém fekszik,és átölel,de nem szóltam neki,hogy ébren vagyok.Túlságosan fáradt a lelkem,nincs kedvem semmihez.Reggel nyolckor keltem fel,a mellettem lévő hely üres volt.Az éjjeliszekrényemen találtam egy levelet:

Jó reggelt Hiraki!

Mikorra ezt a levelet olvasod,valószínűleg én már a stúdióban leszek a srácokkal.Gyakorlunk a következő Mnet fellépésre,a menedzser dupla munkaidőt parancsolt.Ha nem haragszol,tettem ki pénzt és egy listát a konyhapultra,el kellene menni bevásárolni.Megtennéd nekünk? Előre is köszönöm.Nem tudom mikorra végzünk a gyakorlással,este nyolc fele már otthon leszünk.Addig is várj ránk! :)

Puszi:Soohyun ×××

Utóirat:Szeretlek Hiraki!Ne sírj a tegnap miatt,minden rendbe fog jönni! ;) Ja,és elfelejtettem leírni,hogy nyugodtan menj az autómmal vásárolni.Jó utat! ^^

Ettől a levéltől sokkal jobb kedvem lett.Rendbe szedtem magamat,majd elindultam a shopping körútra.

Egy szupermarketbe mentem vásárolni.Mindent megvettem,ami kell:joghurt,kenyér,egyéb finomságok,konzervek,és hús.Még a tisztítószerek osztályára is elgurultam a kocsival,amikor egy ember megállított:

-Hé,szia!Hiraki unnie,kérhetek tőled egy aláírást?

-Hello!-simogattam meg a kislány fejét-Persze,tessék-mondtam aranyosan,amikor aláírtám a lány pólóját.

-Unnie,kérhetek még egy közös képet?

-Persze!-bólogattam,majd kész lett a kép.-Hé kislány,hogy ismertél fel?

-Viccelsz?Téged mindenki ismer!Tudják,hogy stylist voltál Japánban,és most Koreában vagy Soohyun oppával. 

-És ezt miből sejtik?

-Tudod,benne volt egy újságban!Nézd csak!-mutatott az újságos részre.

-Oh,köszönöm!Megveszem a magazint,kíváncsi vagyok mit írtak rólunk!

-Remélem nem gonoszak,mert akkor mindenkinek annyi!-mondta pöszén,de katonásan a kb. 8 éves kislány,akin jót mosolyogtam.

-Na és miért?

-Mert nem szeretem,ha a példaképemet megalázzák,szerintem te és oppa aranyos pár vagytok.Csak így tovább,hwaiting!

-Köszönöm szépen,Soohyun nevében is!-viszonoztam a kis rajongó kedvességét egy öleléssel.

-Kedves voltál unnie,köszönök mindent!Most megyek,mert anya már biztosan keres!Szia,legyen szép napod!-futott el a kislány.

Én csak boldogan integettem neki,majd a kosárba tettem az újságot és a felmosószert is.10 perccel később kifizettem mindent.Bepakoltam a kocsiba,és úton voltam hazafelé.A rádióban éppen egy U-KISS dal szólt,amit elkezdtem énekelni: '...Cause i’m on fire neon ajik geu jarie.I’m burning down nal jikyeo barabone.Naman mollatdeon janhokhaetdeon neoui ending.Nunchi chael su eobseotdeon neoui kerosene yeah....'

Lazán leparkoltam a garázsban,és felvittem a rengeteg szatyrot.Az ajtó kinyitása után váratlan vendégek fogadtak a házban.