Éjjel egykor aludhattam el:ilyen sokáig tanakodtam,depiztem,és sírtam.Éjfél tájában még egy nagy tábla csokiért is kimentem a konyhába,és azt majszoltam önkívűleti állapotban.Reggel nyolcor keltem,Dongho keltett fel:
-Szia Hiraki!Hogy vagy noona?-ölelt át szomorú hanggal.
-Jó reggelt Dongho!-kócoltam össze a haját-Hát,a tegnapi botrány miatt teljesen szét vagyok csúszva.És veled mi a helyzet?
-Hát,aludtam,de egy rémálom miatt már hat óra óta fent vagyok.Na mindegy.Azt szeretném,ha vidám lennél,szóval mit kérsz reggelire?
-Legszívesebben egy sajtos omlettet ennék.Csak nem meglepetés reggelit akarsz nekem?
-De.Mivel ma vagyok itt utoljára,meg te is szét vagy esve,akkor legalább csináűljunk valami jót.Te csak kapcsold be a TV-t,lazíts,és várd a kaját!-kacsintott Dongho.Megnéztem a reggeli híreket,éppen a napi Kpop lista következett,amikor Dongho leült mellém,és együtt ettünk.
-Hm,dongsaeng,istenien főzöl,felvidítottál!-csaltam apró mosolyt az arcomra-Egy szakács veszett el benned!
-Ugyan Hiraki!-legyintett Dongho-Csak szeretek az emberek kedvében járni.Örülök,hogy ízlik!Tényleg,reggeli után mit csináljunk?
-Mindegy,szerintem menjünk ki a parkba egy kis friss levegőt szívni.Mit szólsz?
-Oké,nekem megfelel.Ugye veszünk majd halpogácsát is?
-Of course Dongho.-válaszoltam nevetve angolul-A Han folyóhoz is kimegyünk?
-Igen.Olyanok vagyunk,mint valami kis gyerekek,akik mindent meg akarnak tenni egy nap alatt.
-Hát igen,meg ha ez egy "utolsó" nap,akkor legalább legyünk vidámak.Nemde?
-Ezt megdumáltuk.Most megyek felöltözök normális ruhába,és indulunk.
-Oké Dongho.Várj még egy percet!-emeltem fel a mutató ujjamat-Köszönöm,amit értem tettél.Tényleg egy depresszió széléről segítettél fel.Csak hogy tudd,mindig veled leszek én is,és ha kell,hívj bármikor,ne add fel soha!-könnyezett kissé a szemem.
-Jaj noona!-jött zavarba Dongho-Örülök a köztünk lévő szoros barátságnak én is.
Ezek után kettéváltunk,mindketten helyes ruhába öltöztünk,és 2 perc múlva gyalog indultunk a Jamsu híd irányába.Útközben beszélgettünk Dongho U-KISS-beli munkásságáról,és jókat nevettem egy-egy viccén.Amikor a halpogácsát vettük egy árusnál,egyből felismerte,hogy ki is Dongho:
-Tessék,itt a kért dolog!-adta át az árus a finomságot-Ne haragudjanak,de szeretném megkérdezni a fiatal embertől,hogy maga a U-KISS makaneja,Shin Dongho?
-Igen uram,én vagyok Dongho.De mostmár nem vagyok e csodás banda tagja,mert tegnap kiléptem egészségügyi okok miatt.De tudja mit?Ne pártoljon el a U-KISS csapattól,mert nagyszerűek,és én is fel fogok épülni!-mondta elcsuklottt hangon Dongho.
-Kár fiam,de ha az élet ezt hozta,akkor nincs mit tenni!Mindenesetre sok sikert fiacskám,élj egészséggel!-kívánta Dongho-nak az árus-És ha nem leszek pofátlan,kérhetek egy közös képet és egy aláírást?
-Persze uram.-bólintott Dongho.Kicsivel később lefotóztam kettejüket,és boldogan néztem,ahogy Dongho vidám,és nincs megtörve.Az árus kellemes mosollyal köszönt el tőlünk,és jó hangulatban sétáltunk tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése