Ayo,sziasztok!Bocsi,hogy nem írtam karácsony alatt,de ünnep az ünnep.Remélem mindenki karácsonya vidám volt,és most igyekszek bepótolni a "lemaradást".Üdv: Hiraki :3
Hogy telt a három nap?Hát az egyik legkülönlegesebb karácsonyom volt, az biztos.Na,de kezdjünk mindent az elejéről.Miután Dongho elköltözött,üresség lepte el a házat.Soohyun és én "háborúban" állunk.Annyiban jó,hogy jobban megismerhetem a U-KISS többi tagját is.24-én AJ,Kevin,és én elmentünk vásárolni a karácsonyi vacsorához,meg a meglepiket megvenni.Kiseop,és Alseop a ház dekorálásán dolgoztak,míg Eli és Hoon takarítottak,Soohyun meg az ágyában lábadozott.Így festett a mi kis csapatunk Szenteste napján.Bár nálunk,Dél-Koreában nem olyan nagy ünnep,mint a többi országokban,azért mi is szeretünk hangulatot varázsolni a szürke mindennapokba.AJ és Kevin a Myeongdong negyedet javasolták ajándékvásárlásra:szerintük ez Szöul legmenőbb negyedei közé sorolandó.A vásárlás "maraton" után a srácok elkezdtek főzni,amíg én becsomagoltam az ajándékokat.Minden srácnak egy divatos pólót vettem,ami a saját egyéniségükhez passzol.Ezután odamentem a konyhába Kevin mellé,segítettem neki összehozni a rizs levest és az édes burgonyás finomságokat.Mindenki besegített,egyedül Soohyun lábadozott a nappaliban.Az ideiglenes kanapéágyamon feküdt,ami kissé bosszantott,de nem azzal voltam igazán elfoglalva.Több órás készülés után mind a nyolcan asztalhoz ültünk:a többiek elmondása szerint finom lett a vacsora,amit Kevinnel egy visszafogott mosollyal díjaztunk.Ezután jött az ajándékátadás:AJ-től karkötőt,Kevintől csillag medálos nyakláncot,Eli-tól egy új pénztárcát,Hoon-tól füllhallgatót,Kiseop-tól egy "kincsesládát",és Alseop-tól az emlékeinkkel teleragasztott és teleírt albumot kaptam.Ezek után kérdően néztem Soohyun-ra:
-Hát te?Veled meg mi van?
-Mi lenne?-rántotta meg a vállát.
-Csakhogy...azt hittem tőled is kapok majd valamit...-remegett az egész testem.
-Ja,hogy az!-emelte fel mutatóujját levegőbe-Miután így összevesztünk,meg minden,írtam neked egy levelet,vettem neked a kedvenc mogyorós csokidból,ja,és még egy szív medálos láncot,de azért nincs itt,mert gondoltam,hogy nem fogadnád el.-mondta fura hangon.Érezhető volt a feszültség,a többiek tekintete is a leaderre meredt.
-Miért ne fogadnám el?-vágtam rá eltorzult hangon.
Soohyun ott hagyott válasz nélkül,majd rá 2 percre ott állt előttem.
-Tessék,boldog karácsonyt!-nyújtotta át semleges hanglejtéssel az ajándékát.
-Köszönöm leader-shi.Kedves vagy.-lábadt könnybe a szemem,miközben letettem Soohyun ajándékát-Ez meg a tied.Csak egy idióta kis füzetnek tűnik,de ha kinyitod,sokkal többet látsz majd benne.Ezt az emlék szerűséget akkor csináltam,amikor 17 éves voltam.A tokiói gimnázium,ahova jártam,enyhén szólva rémes volt,kinéztek a félvérségem miatt,és egyéb "apróságok" mellett az is megjelent,hogy a nagynéném elkezdett inni,szóval nem voltak nyugodt éjszakáim.Egy szentestén elmentem a kreatív hobbiba,vettem ezt a füzetet,egy új tollat,matricát,meg mindent.Hazaérve bezárkóztam,és bágyadtan,sírva készítettem ezt az emléket.Ha elolvasod az előszót,akkor láthatod,hogy ez 4 éve történt.Nem volt senki,akivel jól érezhettem volna magamat,akkor is te voltál a "lelki támaszom",képzeletben.Csak akkor már nem tartottuk a kapcsolatot,így azt hittem,hogy elfeledtél,de te mindig az emlékeimben éltél,és miattad akartam mosolyogni.Szóval,ne haragudj,hogy csak ezzel szolgáltam idén karácsonykor,de ezt muszáj volt átadnom.Ennyi lenne.Tudom,hogy sokat veszekedtünk az elmúlt pár napban,és sajnálom,hogy bunkó voltam, a We Are Dating show miatt.Szerintem te is tudod,hogy féltékenység miatt volt minden.Nem akartalak elveszíteni.Téged megkíméllek,mert szeretlek,de a Girls Day "lady" nem fogja megúszni.Azért mondtam az előbbit,mert utálok veszekedni,pláne veled.A kirohanásaim miatt nem hiszem,hogy újra ki akarnál békülni,de hátha.Fogadd szeretettel az emlékfüzetet,sajnálom minden bűnömet,és,és....szeretlek Soohyun.-fejeztem be a monológomat végén a "csattanóval".Elég régóta beszéltem,Soohyun legnagyobb meglepetésére.Amint átvette és kinyitotta az ajándékomat,elfordultam,és a hosszú ujjú,kissé megnyúlt felsőmmel letöröltem a kitörni készülő könnyeimet.Pár pillanat múlva két kart éreztem a derekam körül:
-Sss Hiraki,gyere menjünk fel a szobába!-suttogta Soohyun,majd a többieknek "elnézést" intve felvitt az emeletre,a hálószobánkba.Amint leültünk az ágyra,kitört belőlem a sírás:Soohyun magához ölelt,nyakhajlatába fúrtam a fejem,és csak zokogtam.Ilyen karácsonyom még nem volt.Soha.
-Hát te?Veled meg mi van?
-Mi lenne?-rántotta meg a vállát.
-Csakhogy...azt hittem tőled is kapok majd valamit...-remegett az egész testem.
-Ja,hogy az!-emelte fel mutatóujját levegőbe-Miután így összevesztünk,meg minden,írtam neked egy levelet,vettem neked a kedvenc mogyorós csokidból,ja,és még egy szív medálos láncot,de azért nincs itt,mert gondoltam,hogy nem fogadnád el.-mondta fura hangon.Érezhető volt a feszültség,a többiek tekintete is a leaderre meredt.
-Miért ne fogadnám el?-vágtam rá eltorzult hangon.
Soohyun ott hagyott válasz nélkül,majd rá 2 percre ott állt előttem.
-Tessék,boldog karácsonyt!-nyújtotta át semleges hanglejtéssel az ajándékát.
-Köszönöm leader-shi.Kedves vagy.-lábadt könnybe a szemem,miközben letettem Soohyun ajándékát-Ez meg a tied.Csak egy idióta kis füzetnek tűnik,de ha kinyitod,sokkal többet látsz majd benne.Ezt az emlék szerűséget akkor csináltam,amikor 17 éves voltam.A tokiói gimnázium,ahova jártam,enyhén szólva rémes volt,kinéztek a félvérségem miatt,és egyéb "apróságok" mellett az is megjelent,hogy a nagynéném elkezdett inni,szóval nem voltak nyugodt éjszakáim.Egy szentestén elmentem a kreatív hobbiba,vettem ezt a füzetet,egy új tollat,matricát,meg mindent.Hazaérve bezárkóztam,és bágyadtan,sírva készítettem ezt az emléket.Ha elolvasod az előszót,akkor láthatod,hogy ez 4 éve történt.Nem volt senki,akivel jól érezhettem volna magamat,akkor is te voltál a "lelki támaszom",képzeletben.Csak akkor már nem tartottuk a kapcsolatot,így azt hittem,hogy elfeledtél,de te mindig az emlékeimben éltél,és miattad akartam mosolyogni.Szóval,ne haragudj,hogy csak ezzel szolgáltam idén karácsonykor,de ezt muszáj volt átadnom.Ennyi lenne.Tudom,hogy sokat veszekedtünk az elmúlt pár napban,és sajnálom,hogy bunkó voltam, a We Are Dating show miatt.Szerintem te is tudod,hogy féltékenység miatt volt minden.Nem akartalak elveszíteni.Téged megkíméllek,mert szeretlek,de a Girls Day "lady" nem fogja megúszni.Azért mondtam az előbbit,mert utálok veszekedni,pláne veled.A kirohanásaim miatt nem hiszem,hogy újra ki akarnál békülni,de hátha.Fogadd szeretettel az emlékfüzetet,sajnálom minden bűnömet,és,és....szeretlek Soohyun.-fejeztem be a monológomat végén a "csattanóval".Elég régóta beszéltem,Soohyun legnagyobb meglepetésére.Amint átvette és kinyitotta az ajándékomat,elfordultam,és a hosszú ujjú,kissé megnyúlt felsőmmel letöröltem a kitörni készülő könnyeimet.Pár pillanat múlva két kart éreztem a derekam körül:
-Sss Hiraki,gyere menjünk fel a szobába!-suttogta Soohyun,majd a többieknek "elnézést" intve felvitt az emeletre,a hálószobánkba.Amint leültünk az ágyra,kitört belőlem a sírás:Soohyun magához ölelt,nyakhajlatába fúrtam a fejem,és csak zokogtam.Ilyen karácsonyom még nem volt.Soha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése