Érzelmi vihar,123.rész

Betértünk egy kávézóba Dongho-val,kellemesen kortyolgattuk a forró csokoládé adagunkat,amikor hirtelen megszóltam:
-Dongsaeng,csak nem esik a hó?
-De noona,itt az idei első hó Szöulban.Annyira lenyűgöző.-tátotta száját Dongho.
-Hát igen,bárcsak nekem is ennyire tetszene.Ne haragudj,nem akartam elrontani a kedved.-húztam a számat.
-Semmi gáz.Tényleg,igyuk meg a forró csokit,és menjük,mert össze is kell pakolnom.Nem bánod?
-Ah,dehogy.Legalább segíthetek neked.-kacsintottam,majd adtam egy pacsit Dongho-nak.
Fél óra múlva már otthon segítettem a bőröndökbe pakolni,kissé megszeppenten,amikor valaki kopogtatott az ajtón:
-Mindjárt jövök!-kiabáltam az emeletről,és rohantam ajtót nyitni.Amikor kinyitottam a ház bejáratát,nagy meglepetés fogadott:félig Hoon vállaira dőlve Soohyun,rossz állapotban.
-Hát vele meg mi lett?-sápadtam el.
-Jaj Hiraki,majd elmesélem,csak vigyük fel a szobába,mert leszakad a karom!-sóhajtotta Hoon,és segítettem felcipelni a U-KISS vezetőjét a szobába.
-Na,ideje elmesélned a sztorit,hogy miért is jött haza a drága leader ilyen korán!-kértem Hoon-t.
-Na oké.Úgy volt,hogy bementünk a stúdióba,hogy javítsunk az egyik dal refrénjén,majd amikor már lassan 1 órája ott álltunk,mert a menedzser nem jött meg,Soohyun szeme lecsukódott,és összeesett.Nagyon megijedtünk,jött orvos is,aki kimerülés gyanúját állapította meg.Ezért haza hoztam,de mennem is kell,mert ott hagytam a többieket a pácban.Legyetek jók!-ölelt át Hoon,és már le is ballagott a lépcsőn.Pár pillanatig elnéztem Soohyun gondterhelt arcát,majd vizes borogatást tettem a homlokára.Öt perc telhetett el,amikor megszorította a kezemet:
-Ki az?Hiraki te vagy?
-Igen nagyságos úr,én vagyok.-válaszoltam flegmán.
-Kérlek ne legyél ilyen!-szólt bágyadt hangon oppa,és felült az ágyon-Nem bírom a feszültséget.A stúdióban összeestem.A többieknek azt mondtam,hogy azért,mert éjjel sokáig tanultam a dalszöveget.Pedig nem.-sóhajtott,és felhúzta a felsője ujját.Tele volt piros karmolás nyomokkal.
-Hát az?-mutattam az egyik sebére.
-Ja,hát az csak én voltam."Nem ment a dalszöveg."-mutatta a macskakörmöket a levegőben.
-Shin Soohyun!Te nem vagy normális,ezt én mondom!Miért kellett kikramolni magadat?
-A bűntettem miatt.Tudod milyen az,amikor valakit ellöksz magadtól a saját hibádból?Borzasztó.Az a legrosszabb az egészben,hogy nem hisz neked az a személy,akit a világon a legjobban szeretsz.De Hiraki,tudod mit?Nem érdekel.Talpra fogok állni.
-Nem érdekel?Ezt mondod?Akkor engem sem izgat.Szinte meglágyult a szívem,hogy megenyhüljek,de ezek után semmiképpen.De azért a tudtodra szeretném adni,hogy este én se aludtam jól.A szemem betagadt a sok zokogástól,megettem egy nagy tábla csokit,majd kihánytam.Ennyi lett volna a monológom.Ha a borogatás átmelegedett,veszed a fáradtságot,és megint bevizezed.-mondtam halkan,majd levágtattam a lépcsőn,lefeküdtem a kanapéágyamra,és a könnycsatornáim elszabadultak.Miért teszi ezt velem Soohyun?Holnap december 24.,szenteste.Nagyon "szép" kis karácsonyi hangulat uralkodik a házban.Csak tudnám,hogy mindez hogy fog helyre jönni...