Élő egyenesben a valóság,23.rész

Most vegyesen érzem magam.Először is nagyon örülök,hogy Soohyun-nal lógok,miközben anyu nem sejt semmit.Másodszor pedig be vagyok ijedve.Nem tudom,de van egy rossz sejtésem.Tudom,nem lenne szabad,de talán még is.Ma délután megnéztem a Skype fiókom,és ez volt kirakva Soohyun állapotának:Woow,ma este randi!De pszt,még nem is sejt semmit,csak halványan!
 Ezen egy kicsit megrémültem.Sejtettem,hogy randi,de ez az első hivatalos.Máskor is sokszor találkoztunk délután,de most...igazi élmény lesz.Vágjunk bele!

Lehunytam egy pillanatra a szemeimet,és magam elé képzeltem a lehető legjobb végeredményt a mai estéből.Elég messzire jutottam,de mire tovább agyaltam volna Soohyun megszólított:

-Hé Hira,már meg is érkeztünk!Ülj le egy padra,én pedig megveszem a jegyeket!

-Rendben Soohyun,addig ott várlak.-és rámutattam a jobboldali padra.

Összegörnyedtem,államat a térdemre támasztottam,és bekapcsoltam a telefonomat.A kezem járt,mint a gép,és a fülhallgatómat feltettem,elindítottam a Super Junior Mr.Simple dalát,és próbáltam lazítani.De alighogy elkezdődött a dal,Soohyun intett,hogy nem jön össze a dolog.Odafutottam hozzá,és letörten suttogta:

-Hm,elfogytak a jegyek.Tudtam..

-Semmi gond Soohyun,találunk valami más programot.-biztattam.

Mindkettőnk szemében látszódott a gondolkodás szikrája.Most akkor mi lesz,hogyan tovább?

Egyszer csak eszembe jutott valami:

-Mit szólnál ahhoz Soohyun,ha elmennénk egy sétahajókázásra?Most negyed óra múlva is megy egy menet.-állapítottam meg az órámra nézve.

-Az nagyon jó ötletnek ígérkezik-válaszolt boldogan Soohyun.

A kikötő innen egy 300 méterre volt,megváltottuk a jegyeket,és felszálltunk a hajóra.Ahogy helyet foglaltunk,Soohyun egyre jobban mosolygott.Eddig sínen megy minden ;). Az út egy óra hosszú,tehát lesz bőven kibontakoznunk a beszélgetés terén.Megtörtem a csendet:

-Tulajdonképpen egész jó ez a hajózás,neked is tetszik Soohyun?

-Igen nagyon is tetszik,ha vissza gondolok,jobb is,hogy így történt az este.

Kezdett már sötétedni,amikor a hajó a kikötőre ért.

-Nézd Soohyun!Látok ott valamit az égen.Ott,van egy csillag,aminek "hivatalosan" Sarkcsillag a neve,de szerintem egészen más a neve.A neve tudtommal Shin Soohyun.Nem is kell nekem semmilyen csillagokat keresgetni,hisz itt áll mellettem.-mikor kimondtam,egy kicsit oldalra néztem,és gondolatban leszidtam magam,hogy az első "tényleg hivatalos" alkalomkor ilyeneket mondok.Tudom,hogy járunk,de ezt még nem szoktam meg magamtól,hogy ilyeneket beszélek.Mondjuk erre vártam mióta,de akkor is.
Egyszer csak Soohyun megragadta a kezemet,és erősen megszorította.Először meglepődtem,majd Soohyun a szemembe nézett:
-Köszönöm,hogy vigyázol rám!
És akkor,ott helyben lehengerelt ez a mondat.Most,bejelentem,hogy az életem 360°-os fordulatot vett!Persze,próbáltam terelni a szót,de nem sikeresen.