Betértünk egy "Arany Sárkány" nevezetű kínai gyorsétterembe.Lehetett kapni a szezámos csirkétől kezdve a szecsuani csirkén át az édes-savanyú falatokon át mindenféle ételt.Kiszolgáltak,leültünk,mindenki jóízűen evett,de én nem éreztem magam túl jól,ami a hangulatot illeti.Kikéredzkedtem a mosdóba,és SMS-t írtam Alseop-nak:
Alseop!!!
Segítség!!Teljesen elbizonytalanodtam.Leblokkoltam.Mit tegyek?Egyszerűen csak azt akarom,hogy veled beszélhessek.Nem bírom ezt a helyzetet.A szülőktől teljesen kész vagyok.Meglátott Soohyun bikiniben,ami nem sikerült annyira vészesre,mint gondoltam.;) Írj csajszi!!
Amint kimentem a mosdóból,megmostam a kezem,és értesített a telefonom:
Szia Hiraki!!
Na ide figyelj,ne pánikolj,hanem igyekezz nyugodtan kezelni az ügyet.Inkább az idegesség rajtam van,mert most kellett anyuéknak beadnom,hogy elmegyek a plázába egy ismerősnek ajándékot venni,de közben Kiseop-hoz megyek.És valószínűleg "hosszú ideig" tart a shopping.Na ennyit!Még ma búcsúzkodok Kiseop-tól,mert holnaptól 2 hétre megyek nyaralni!Már várom :3
Sok sikert Hiraki,tegyél úgy,ahogy én mondtam,és meglátod,jobban érzed magad:Alseop
Időközben gyorsan gépeltem egy üzenetet,majd visszamentem enni.Ez a 10 perc a felkészülés ideje volt.Visszamentem az asztalhoz,még megettük a kaját,és indultunk vissza a hotelbe.
Fellifteztünk a szobákba,majd egy kicsit pihentünk.Anyuék elaludtak,a többiekkel nem tudom mi van,csak azt tudom,hogy én mit csinálok.Tervezek,írok,gondolkozok.Hogyan tovább?Amikor már mindent alaposan elgondoltam,valaki bekopogott az ajtón.
-Szia Hira!-köszöntött Soohyun.
-Szia Soohyun!Hát te?Mi szél hozott a szomszédba?-kérdeztem.
-Ja,az ősök bealudtak,és megkérdeztem,nem-e mennénk le a szálloda udvarára egy kis friss levegőt szívni?
-De,megyek,csak kirakom a "Kérem ne zavarjon!" táblát,és rázárom a szobámra a kulcsot,így anyuék nem tudnak rájönni semmire.
-Na akkor csináld meg,én is megteszem,és akkor irány le!-kacsintott Soohyun.
Végre hajtottam a műveletet,és megvártam Soohyun-t.
Lementünk a lifttel a földszintre,kézen fogva.Imádtam,hogy végre kettesben lehetek Soohyun-nal.Amikor kimentünk az udvarra,egy eldugott helyre sétáltunk,ahol volt egy szökőkút.Nem ült ott senki!Ebben a pillanatban felvillanyoztam.Az első nap végre csak a miénk!A szívem kalapál,a lelkem teljesen boldogságban úszott,a gondolataim csak Soohyun-ra összpontosítanak.
-Hé Hira,most ahogy elgondolkoztam,még valamit akartál a vonaton,amikor már majdnem elértünk a daejeoni állomásra!
-Erre gondoltál Soohyun?-ránéztem,majd mélyen megcsókoltam.
-Igen ez volt az,Hira.-mosolygott Soohyun,majd közelebb ült,és arra utasított,hogy üljek az ölébe.
-Hé,nem vagyok nehéz?
-Nem-nem!Kifejezetten jó érzés,hogy itt vagy!-mondta Soohyun,és elpirult.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése