Még egy darabig élveztük,hogy "csak" kettőnké a park egy része,de már sokat ültünk,és sétáltunk egy kört.Körbe mentünk az egész szállodán,amikor olyan fél hat fele lehetett.
-Nem megyünk vissza Soohyun?De ha gondolod,gyere el a szobámba!
-De,rendben,már úgyis elfáradtam!-helyeselt Soohyun,majd úgy tett,mintha ásítana.
A lift felsiklott a második emeletig,és a szobám felé vettük az irányt.Bementünk a "lakosztályomra",és leültünk az ágyamra.
-Várj!Küldök át egy új zenét!-szólt Soohyun.
-Oké,én várok!-mondtam neki.
Átküldte a dal,és jelzett a telefonom.Gyorsan rákattantam.
-Vélemény?-nézett ám Soohyun kérdő pillantással.
-Teljesen oda vagyok ezért a zenéért.Nagyon zsír!-daloltam.
-Mostanában sok új zenét mutatunk egymásnak,és eddig mindegyik tetszett!Milyen véletlen!
Mielőtt Soohyun válaszolhatott volna,anyu bekopog:
-Hé Hiraki!Nem megyünk vacsorázni?Igaz még csak háromnegyed hét,de hamar elfogy az étel!
-Ohhh,izééé,várj,éhes vagyok,húsz perc múlva lent leszek,addig ti is szedelődzködjetek!
-Akkor húsz perc!Várunk apuval!Szia!-kiabált anya.
-Huh,ez simán ment.-sóhajtottam,majd megtöröltem a homlokomat a kezemmel.
-A-a-a-a-óóó!-mondta Soohyun miközben a szemét forgatta.Úgy hallom a szüleim kiabálnak.Áthallom a szomszédból.Akkor lépek Hira,majd vacsikor találkozunk.-szólt Soohyun,és egy puszit nyomott az arcomra.
E húsz perc alatt komoly készülődést vettem igénybe:másik ruha,és smink.Anyuék biztos rosszul lesznek,de nekem nem számít,csak az eredmény.Először valami merész sminket szerettem vona,de a végén csak szempillaspirál lett belőle.A ruhakombinációnak egy ujjatlan csillogós fekete felsőt,farmer szoknyát,és egy sötét lila cicanadrágot választottam.Kihúztam a vállamat,sóhajtottam,és lemásztam a lépcsőn.
-Mi az,szempillaspirál?-nézett rám kimeresztett szemekkel apu.
-Hogy mondhatsz ilyet?Mostanában sokat nőt a szempillám.Lehet,hogy nem tűnt fel neked.-mentettem az ügyet.
Bezártuk az ajtót,és elindultunk a Shin családdal az étterem felé.
-Jó estét kívánok,hányas a szobaszámuk?-mosolygott a lány,aki az ajtó előtt állt.
Elmondtuk a szobaszámokat,és helyet foglaltunk.Ne már!Nincs olyan hely,ahol csak ketten lehet ülni az étterem másik végében?Nincs.Na sebaj!Leadtuk a rendelést,és Soohyun anyukája,Kihyuk kérdezett tőlem:
-Hiraki,milyen szakmát választanál magadnak,ha megnőttél?
-Hát,azt tervezem,hogy Szingapúrban divattervezésen fogok dolgozni.
-És te Soohyun?-kérdezte anya.
-Az én álom,hogy a Seoul FC fő játékosa legyek,vagy pedig Hongkong-ban lakjak.
Kész lettem.Most jön a kérdések áradata,mint valami vallatásnál?Úgy látszik nem.Megmentett a Park Seo Hyun nevű pincér lány,aki most hozta a vacsorára rendelt ételeket.Én és Soohyun csendben ettük a vacsoránkat,csak a szülők beszélgettek csupa értelmetlen témáról.Amikor mindenki befejezte az evést,Kibum,Sooni apukája javasolta,hogy menjünk ki a közeli Taichi parkba sétálni.Mindenki belegyezett,indultunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése