Teltek-múltak a napok,és elérkezett az a bizonyos "holnap után",azaz a nyaralás.Bepakoltam a telefonomat,ami mindig nálam van,hogy tudjak beszélni Alseoppal,a laptopomat a biztonság kedvéért nem tettem be,mert a telefonomon van net.Beraktam ezernyi ruhát,smink cuccokat,amiket előző nap vettem a zsebpénzemből,és amit nem tudnak apuék.De tudjátok mire kell..Soohyun is ott lesz akkor valahogy kell kinéznem.Minden befért egy bőröndbe,és boldogan szökdécseltem ki a lakásunkból.
-Anya,apa!Annyira várom már a nyaralást!-és rejtélyesen mosolyogtam.-Mikor jönnek Soohyunék?
-Azt mondták,hogy a vasútállomáson találkozunk.-ásította álmosan apa,mert ekkor még reggel nyolc óra volt.
<--Ebben a táskában meg a fontosabb dolgokat vittem.
Amikor elértünk a vasútállomásra,már láttam Soohyun arcát.Nagyon izgatott volt.Hát még én!Két hétig Soohyun-nal nyaralok. És persze a szülők is ott lesznek,de engem csak egy dolog érdekel.:D
-Sziasztok!-köszönt a mi családunk.
-Jó reggelt nektek is!-üdvözöltek minket a Shin család.
-Még egy-két dolgot meg kell vennünk a nyaraláshoz,Hiraki nem szaladnál be a szembe lévő üzletbe?-nyújtotta anyu a pénztárcáját.-Még van egy 50 perc a vonat indulásáig,addig vegyél naptejet,nasit magadnak,és..azt hiszem ennyi elég is lesz.
Nagyba mentem a boltba,és néha felkuncogtam.Nem bírtam ki.Most nagyon-nagyon boldog vagyok.Igazából ez a "bolt" egy hipermarket volt,és könnyen el lehetett veszni benne.Amikor bementem a hipermarketbe,fogtam egy guruló bevásárlókocsit,és elkezdtem válogatni a termékek közül.Ebben a pillanatban Soohyun megérinti a hátam:
-Hé Hira!Várj meg,úgy loholtam utánad!Apuék említették,hogy nekünk is kellene egy-két dolog,és gondoltam együtt is vásárolhatunk.-és szégyenlősen lesütötte a szemét.
-Akkor pakoljunk egy kocsiba,és akkor nem kell kettő!-szóltam,de utána elfordultam,és elkezdtem grimaszolni,mert nagyon fájt a lábam az új topánka cipőmben.Soohyun egyből felém fordult,és megölelt:
-Figyelj,ha fáj a lábad,akkor pattanj bele a kocsiba,úgysem kell sok dolog,elfér melletted!-kacsintott Soohyun.
-Mekkora egy ötlet!-kiáltottam,majd dicséretnek egy puszit nyomtam az arcára.
Tíz perc elteltével még nem találtunk semmit,csak kavarogtunk,és végül az elektronikai cikkek osztályán találtuk magunkat.
-Pff,az ételek a másik végén vannak!-sóhajtottam.
-Akkor van egy ötletem."Száguldjunk" a másik végébe.Szó szerint.Van itt egy pöcök,amire én is fel tudok állni,te úgyis ülsz,és jól meghajtom,mint a rollert.És már ott is leszünk,na?
-Akkor irány!Visszaszámlálás!3..2..1..a SoHii kilövésre kész!-mondtam nevetve.
Akkor hirtelen úgy elindultunk,hogy kis híján már sikítottam,és elkapott a röhögőgörcs.Láttam,hogy az az őr jön utánunk,aki már a bejáratnál is elég szúrósan nézett,amikor beültem a kocsiba.
-Soohyun!Taposs a gázra!-figyelmeztettem.
-Igenis Hiraki kapitány!-röhögött.
Az őr már majdnem elkapott,de mi mindig megtévesztettük,és ez így ment 20 percen keresztül.Tiszta ámokfutást rendeztünk a bevásárlóközpontban.Na ezt nevezem.Össze szedtük a szükséges dolgokat,és még egyszer ráadásként végigszaladtunk az áruházon,mint egy űrhajó.
Kifizettük a vásárolt cuccokat,és a kijáratnál ott várt minket az őr.
-Hohóó,gyerekek,hova olyan sietősen!Tudniillik,hogy nem ez a viselkedés illik az áruházakba....
-Minyhun!Minhyuuun!Kérem jöjjön a 6-os kasszához!Köszönöm.-mondta be az egyik eladó a hangszóróba.
-Na,valakinek dolga akadt!Akkor szevasz Minhyun!-nevettem,és otthagytuk az őrt.
-Ezt még megemlegetitek!-nézett ránk szúrósan.
Amikor kijöttünk,elkapott a röhögés,főleg,amikor a szülők elé értünk,és megkérdezték,simán mentek-e a dolgok.Nem értettek semmit,de azt hiszem ez a mi titkunk marad.
Felszálltunk a vonatra,és akkor ismét jó dolog derült fel a napon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése