2012. szeptember 4., kedd

Alseop&Kiseop délutánja,55.rész

Miután megették a fagyit,elmentek Kiseop nagynénje házára.Nem volt otthon senki.Minden úgy ment,ahogy Kiseop ígérte.Állásinterjún volt.A nagybátyja dolgozott.Minden a legnagyobb rendben.
-Legyél üdvözölve nálunk!-nyitott ajtót udvariasan a srác.
-De szép előszoba!Ki az ott?Mutatott Alseop az egyik fotóra.
-Ja,hogy ő!Ő a unokabátyám,Jang Bae Wan!Igaz,hogy már 25 éves,és Szöulban lakik,de azért néha-néha látom..Kérsz egy limonádét?
-Igen,köszönöm!
Jang Bae Wan
Kiseop elkészítette a hűsítőt,és egy helyre vitte a barátnőjét.
-Most meg merre megyünk?-csodálkozott Alseop,miközben a karjánál fogva húzta Kiseop.
-Na ide!Ez a vendégszoba,ahol most lakok,itt Daejeon-ban!Bocsánat a rendetlenségért!De még mutatok valamit!Gyönyörű,igaz?-és az erkélyre mentek,ami elég szép kilátást tárt az ember elé,mert Kiseop rokonai háza egy dombon volt,így rálátást lehet nyerni egész Daejeon-ra.
-Azta mindenit Kiseop!Ez nagyon szép panoráma!
-Igen,de most nagyon meleg van,inkább becsukom az erkélyajtót,nem gond?Üljünk le az ágyamra,vagy inkább menjünk le a nappaliba,oké?-parancsolt Kiseop.
-Oké,akkor menjünk le!-egyezett bele Alseop,és kézen fogva sétáltak le a társalgó szobába.
-Mit tervezel még a nyárra?-faggatta Alseop.
-Hát,például,hogy elmegyek egy focitáborba,de lehet,hogy suli közben fogok,meg ha lehet,elmennék hozzátok,és lazán sétálgatok Szöulban.
-De jó!Mikor lenne kedved eljönni hozzánk?-mosolygott Alseop,majd egyet kortyolt a limonádéjából.
-Hát,amikor nektek jó..Például júliusban valamikor?Mert ha jól emlékszem,akkor csak két utcányira van a lakásunk.
-Oké,addig úgyis beszélünk még,majd később megdumáljuk!Vársz egy pillanatot?Kiviszem a konyhába a poharat!-mondta Alseop,de túl hirtelen állt fel,és egy kicsit megrándult a bokája.
-Jól vagy Alseop?-aggódott Kiseop,és rögtön jobban vert a szíve.
-Nincs semmi,csak egy kis rándulás!-terelte a szót a lány.
-Még hogy semmi?Na ne viccelj!Hozok egy kis vizes ruhát,majd az lejjebb viszi a duzzanatot!-mondta Kiseop,és már rögtön kezelésbe vette  a sérülést.-Így már jobb?
-Igen Kiseop,köszönöm!-helyeselt Alseop,de elrántotta a fejét.-Hogy lehetek én ilyen szerencsétlen?-dünnyögött magában.
-Ne legyél már ennyire szomorú!Különben én is sírok!-sóhajtott Kiseop,és pityergést színlelve Alseop mellé bújt.
-Köszönöm a bátorítást!Ez nagyon jól esik!-mutatott egy szívet Kiseop irányába Alseop.
-Szeeeretlekk!Szeeretlekk!-trillázott Kiseop,majd elröhögte magát,és amikor lehiggadt,Alseop homlokára adott egy puszit.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése