-Szia Soohyun!Itt vagy?
-Várj,jövök máris!-és ahogyan ígérte,már ajtót is nyitott.
-Szia Soohyun!Bejöhetek?
-Te?Már miért ne?!Persze,fáradj csak be!Bocsánat,hogy illetlen vagyok,de mi az,ami aggaszt?
-Hát Soohyun,ez egy apró kis dolog,de hidd el,majd én elsimítom.-kacsintottam.
-Na jó,ha nem szándékozod elmondani,akkor engedd meg,hogy egy ölelést adjak!
Bólintottam,és Soohyun olyan sebességgel közeledett felém,hogy ülésből,egyből az ágyon landoltam.Soohyun az arcom fölé hajolt,és megcsókolt.Eléggé meglepődtem,de utána csak jobb kedvem lett.Egy más mellett feküdtünk,és azzal szórakoztunk,hogy a kezünkkel szíveket mutogattunk.Már a gondolataim is csak Soohyun körül forogtak,hála saját magának!
-Soohyun,lehet,hogy már mondtam,de nagyon szépek a szemeid!Így közelről még jobb!-bókoltam.
-Hát,én már nem tudok semmit mondani,de felkérhetlek egy táncra?-térdelt elém,mint egy igazi lovag.
-Elfogadom a meghívását hercegem!-mondtam hivatalosan.
Fogta Soohyun a telefonját,és bekapcsolta Bi Rain Love Song zenéjét.
-Olyan gyönyörű ez a dal!-mondtam halkan,és Soohyun vállára borulva elkezdődött a tánc.
Tejlesen olyanok voltunk,mint a fenti videóban.Miután lejárt a tánc,kimentünk a szoba mini erkélyére.
-Milyen romantikus ez a naplemente!-támaszkodott a korlátra Soohyun.
Pár percig a naplementét bámulva gyönyörködtünk,majd egy hang törte meg a csendet:
-Soohyun fiam,kérlek gyere vacsorázni!Megvárlak amíg készülődsz!-kiabált az apukája.
-Megyek apu!-rikkantott,és visszamentünk a szobába.
-Akkor Soohyun majd én is megyek,és vacsoránál együtt ülünk,oké?-mondtam,és átlibbentem a szobámba.-Ez a kaland elég jó volt!-mosolyogtam a gondolataim közepette.
Pár pillanat alatt már csinosan festettem,és izgatottan készülődtem a vacsorára.Lementem anyáékhoz,és megkérdezték:
-Micsoda jó a kedve valakinek!Mi az Hiraki?-mondta anyu.
-Á,csak Soohyun!-vágtam rá magabiztosan.
-Ti nagyon egybeilletek!Csak gratulálni tudok!-dicsért anya.
Büszkén kimentünk,és a vacsora terembe fáradtunk.A sok választék közül végül a réteges sajtos tésztára tettem le a voksomat.Hát,hogy megmondjam,nagyon jól választottam!
Ettem-ettem egy darabig,amíg fel nem álltam,hogy kiszolgáljam magam az üdítős pultról.Elvettem egy pohár gyömbéres italt,és ahogy elindulnék,valaki köszön:
-Szia Hiraki!Hallod,tudom,hogy egy semmire kelő bunkó vagyok,és sajnálom az egészet,ami az uszdában volt!Tényleg,felejts el!
-Bae-Bae-Baekho!Szia jó estét!Nem,nem fogadom el a bocsánatkérési szándékot,mert nem voltál bunkó!Csak közeledni akartál,én meg nem vettem jó néven,de nem vagy undorító,vagy valami,hanem elég ingerült voltam apu miatt!
-Heh,semmi gond!-mosolygott.
-Tudod,mit?Sok dolgot mondhatnék még,de majd e-mailben leírom,jó?Szia Baekho,további szép estét!
Amikor az asztalunk felé indultam,még egy pillantás erejéig visszanéztem.Baekho bágyadtan nézett utánam,és kis híján összeütközött az egyik pincérrel.Istenem,tényleg tetszek neki!De hogy mondjam meg neki,hogy foglalt vagyok?Kész tények elé fogom állítani,és nagyon finoman kellene elmondanom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése