Eddig szép gondolatok terjengtek a fejemben,de utána rám jött a rémálom.Megálmodtam azt,ami az állatkertben volt.Amikor a tarantula jött velem szembe,csak itt az álmomban megtámadott.Egyből felriadtam:
-Jézusom!Soohyun,élsz még?
-Jaj,már miért nem élnék?
-Ja,és itthon vagyunk?Nem a brazil zászlót lengetve egy dzsungelben?
-Na jó mi van veled?Megőrültél?Nem,mi Dél-Koreában vagyunk,nézd,ott egy hazai lobogó!-mutatta Soohyun,miközben egy hivatal mellett haladtunk el a vonattal,ahova egy koreai zászló volt kitéve.
-Na azért!Már kezdtem eltévedni!Azt álmodtam,hogy Brazíliában vagyunk,egy dzsungelben,meg ott jött szembe az a terráriumos férfi a nagy pókkal..Awh..-fogtam a fejemet.
-Hira,ezt hagyd abba!Miért nem felejted már el azt az idegesítő állatot?Inkább néz ki az ablakon,mert látom,hogy vihar lesz.Nem vagyunk már olyan messze Szöultól,még fél óra lehet az utazás...-mondta Soohyun.
-Azta mindenit!-mondtam,miközben az ablakra tapadva bambultam a villámot.
<--Az egyik tó mellett,amit hazafele láttam az ablakból..
Abban a pillanatban jött egy üzenetem:
Szia Hiraki!
Már otthon vagytok,merre tartotok most?Mi még holnap megyünk haza csak,gondoltam,tarthatnánk egy csajos kiruccanást,nem?Hát további szép napot:Alseop*
Még szép hogy belegyezek:
Hello Alseop!
Oké,én benne vagyok.Merre sétáljunk majd?Majd megbeszélhetjük,ha találkozunk..^^ Most már majdnem Szöulba érünk a vasútállomáshoz,körülbelül még negyed óra.Éppen a villámlás közepette írok neked,milyen hülye vagyok már X"D Akkor majd kimehetünk szórakozni,üdv&puszi:Hiraki ^__^
-Van esernyőd?-kérdezte Soohyun.
-Hát,ami azt illeti nem hoztam el..-vallottam be szégyenlősen.
-Se baj,akkor bekapcsolom a B.A.P Dancing in the rain dalát,és táncolunk egyet az esőben!-szórakozott Soohyun.
Utána a maradék időt zenehallgatással ütöttük el,és többek között felcsendült a kedvencem is:
Begurultunk az állomásra,és egy hosszú ásítás és nyújtózás közepette a bőröndömmel leszálltam a vonatról,és a buszhoz sietett a csapatunk.
Ismét helyet foglaltunk,és a buszon a leghátsó sorban ültünk le,míg a szülők elénk "parkoltak". Na itt állt meg az eszem!!De nem adtam fel:a pulcsimat az ülésekre tettem,így nem tudtak "átlátni". A velünk szomszédos ülések éppen nem voltak foglaltak,tehát megint jó okot találtunk arra,hogy "ketteseben,külön" legyünk Soohyun-nal.
Ki is használtuk a kedvező helyzetet,és Soohyun megcsókolt.Abban a pillanatban legszívesebben elolvadtam volna,de fékezni kellett magamat.Vagy ha nem is az olvadást választom,akkor szívem szerint kiugrottam volna a busz tetejére,és kiordítottam volna,hogy 'Imádlak Soohyun'!!De visszafogtam magam,és egy lágy mosolyt villantottam Soohyun felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése