-Na,még a végén zavarba hozol!-röhögött a fiú,majd megint kérdezett:
-Miért voltál szomorú?-aggódott.
-Ja semmiség.De látom,hogy tudni szeretnéd,ezért elmondom.Hát,apuval összekoccantam.Kioktattam.Képzeld,hogy én Tokióban születtem,mert félig japán vagyok.Szóval,amikor én születtem,akkor apa nem volt Tokióban,hanem Hongkongban dolgozott,mint egy reptéri irányító,vagy mi.És nem volt ott,amikor világra jöttem.Anya mesélte,hogy felhívta,amikor megszülettem.Én meg bepöccentem,és leoltottam,hogy "Hogyan képzeli,hogy külföldön volt e idő alatt?". Mert sokszor leszid,utána meg pár napra "Szeretlek",stb.De ez nem pofátlanság?Most is a liftben csak oktatni akart,és beidegesedtem,és bánatomban idefutottam.És most találkoztam veled.
-Húú,ez kemény!Ez nem is semmiség!Hogy is hívak?
-Ja,a nevem Hiraki,azaz Hiraki Kasai!
-Hiraki,Hiraki..Milyen szép név!-mondta Baekho,majd felállt.
-Hova mész?-szóltam.
-Az anyukám írt SMS-t,hogy menjek,mert valahova el akarnak menni,itt,Daejeon-ban,és menjek velük!Tudod,mint turista!-sóhajtott a srác.-De várj egy pillanatot!Itt az e-mail címem,majd ide írj,ha nem találkozunk addig is!Szép napot Hiraki!-köszönt el,és egyre távolabb kerül a fehér póló,kék farmeres alak.
-Szia Hira!Már mindenhol kerestelek,merre tűntél,mért vagy itt egyedül?Miért nem szóltál nekem?-lihegett Soohyun,a futástól fáradtan.
-Csak kiültem ide!Ideges lettem,ennyi minden!
-Mi pumpálta fel az idegeid?-mondta Soohyun,és leült mellém.
-Hát az volt,hogy...-és elmondtam a sztorit.
-Úristen,ezt nem hittem volna!Mondjuk azok után,hogy úgy lekiabált valamelyik nap,brrr!Bocsánat,hogy ilyeneket mondok,de ezt nem lehet megtűrni!-háborodott fel Soohyun.
-Na,ne hülyéskedj már!Most miért hagysz itt?
-Haha,Soohyun,ez aranyos volt!Kérsz valamilyen üdítőt?
-Igen,egy gyömbéres üdítőt!
-Akkor meghívlak egy italra,én meg nyomok le egy kólát!-mondtam,és kivettem az automatából a frissítőket.Leültünk az előtérben,iszogattunk,jókat hülyültünk.Kicsit pihenve,a recepcióval szembeni folyosón végigsprinteltünk,és hatalmasat esve bukfenceztem,Soohyun pedig a hátamon landolt.
-Hahaha,ez nagyon kemény volt!Istenem Soohyun!-röhögtem,és nem bírtam befogni magamat.
-Azért a te csúszásod sem volt semmi!-helyeselt Soohyun,mire már annyira röhögtünk,hogy a földet vertük ütemre. :D
Nagy nehezen lehiggadtunk,felálltunk a földről,és a liftbe beszállva,felmentünk az emeletre.De nem a szobánkba,hanem a lift előtt van egy kis előtér szerűség,kanapé,kis pálmák,és odaültünk le.Egyszer-kétszer elmosolyodtunk,és megcsókoltam Soohyun-t.Átölelt,és úgy folytattuk tovább.Hallottam egy hangot,ami egy lépés volt.Egyből szétugortunk,és Baekho volt ott.Rám nézett,és egy csalódott kifejezéssel elballagott a szobájába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése