Viszlát Daejeon!,63.rész

"Lassacskán" letelt másfél óra,és szólított a kötelezettség:mennem kellett aludni,pedig maradtam volna,de valljuk be álmos voltam.Korábban összepakoltam,és reggel kissé álomkórosan,de felkeltem.Reggelinél kissé nyomott hangulattal,de megettem a kaját,ami salátás szendvics volt.Még lementem bowling-ot gurítani,amiről senki se tudott.Hát,eléggé félrementek a találataim,de egyszer-kétszer betaláltam.

 

Egyedül voltam,de valaki benyitott a terembe.Oldalra néztem:

-Szia Baekho!Micsoda szerencse!

-Te vagy az?Szia Hiraki!-mosolygott.

-Olvastad amit írtam?-érdeklődtem.

-Igen,olvastam..-sóhajtott-Tudod,egy kicsit meglepődtem,de mondjam?Hát,tényleg tetszel nekem,de már láttam Soohyun-t,és egész rendes srácnak tűnik.Hát sok boldogságot!De ne mondd el neki!Ja,és nem akarlak mindenáron megszerezni,hogy neki fájdalmat okozzak.Majd lesz ami lesz!-mondta vagányan,és ledöntötte az összes tekét.

-Ügyes vagy Baekho!Nekem fura egy sport,de szórakozni jó!-nevettem.

-Ja!Ezek az amerikai kész extrémek!Mindenhol mutatnak valami újat!De,ha az egész világon játszanak ilyet,csak tudnak valamit,nem?

-Igen,szerintem ügyesek a sportban,na meg a McDonald's..Éhes leszek..-kuncogtam.

-Az előző témához visszatérve,ugye még lehetünk haverok?-türelmetlenkedett a srác.

-Igen haverok!-csaptunk egymás tenyerébe.-Egyébként ti meddig maradtok?

-Hát,még olyan három napig az biztos!Hát ti?

-Mi ma megyünk haza,olyan egy óra múlva!Hát sajnálom Baekho,majd beszélünk még,pá!

-Oké,szia Hiraki!Semmi gond,majd válaszolj az e-mailemre!-intett a fiú.

Becsuktam az ajtót,és anyuék már vártak az aulában:

-Hé,Hiraki miért nem szóltál?Te kis...-szidott volna apu,de anyu befogta a száját.

-Yataro,kitépjem a nyelved?!-fenyegetőzött anya.

Elszégyellte apu magát,és elment a recepciós pulthoz kifizetni a költségeket.

-Haha,vesztes vagy öregem!-röhögtem magamban.

Mindenki kitolta a bőröndjét,és kimentünk a pályaudvarra.A vonatra tíz perc múlva felszálltunk,és helyet foglaltunk volna,ha lett volna hely.De volt,kissé hezitáltak az ősök,de megint olyan volt a helyzet,ami az első napokban.Ketten ültünk Soohyun-nal,a kocsi másik végében.
-Hé Soohyun?Nem baj,ha elalszok a válladon?
-Már miért ne?Nyugodtan aludj!-simogatta a fejemet.
Pár perc múlva már álomba merültem,és kellemesen elbóbiskoltam.Valami szépet álmodtam...