2013-Újévi parti,86.rész

-Hát elérkezett ez is.Nem hiszem el,hogy nem jött össze.De miért torpantam meg?Én hülye,meg feladtam.Megijedtem.Erre várok már mióta,erre meg..,mindegy.Ma meg fog történni,ha törik ha szakad!-sóhajtoztam magamban Szilveszter estéjén,azaz most.
Kimentem chipset enni a konyhába,meg egy kis fél literes gyömbér itallal bezárkóztam.Azaz csak zárkóztam volna,ha valaki nem kopogott volna este tízkor az ajtón.Anya és apu filmet néztek,és reggel valamit krákogtak arról,hogy Soohyun átjön,mert a szülei elmennek bulizni,mint a nővére is.Ajtót nyitottam,és "meglepetésemre" Soohyun állt ott:
-Szia Hira!Jöttem Szilveszterezni hozzád!-mondta,majd be is lépett a lakás ajtaján.
Én nem köszöntem,csak a fürdőszoba ajtaját magamra csuktam,és elbújva a szennyes tartó mögött elkezdtem szipogni.Az államat a térdemre helyeztem,és  sírás közepette elkezdtem nassolni.Annyit hallottam,hogy valaki bejött az ajtón,és éreztem,hogy az ölébe vesz.Simogatja a hátamat,és magához ölel.Minden bizonnyal Soohyun volt az,és be is igazolódott a sejtésem,amikor megszólított:
-Hira,most meg miért sírsz?Ha a karácsonyi dolog miatt,akkor ne aggaszd magad,kérlek!Ha megijedtél,biztos azért,mert én voltam túl durva.Sajnálom.
-Soohyuuun!De miért?Én vagyok gyáva!-kapott el a sírógörcs.
-Hira!Kérlek,ne sírj!Miattam bánkódsz?Inkább én szégyellhetném magam!Megyek is haza,majd elleszek az idióta szilveszteri ismétlésekkel,meg kölyökpezsgővel!
-Ne,nekem szükségem van rád!Menjünk be a szobámba,vittem be nasit,beszélgethetünk,és várjuk éjfélt!-simogattam a barátom arcát.Egyetértően bólintott,és a karomat a vállára fektetve betértünk a "birodalmamba".Lefektetett az ágyamra,ő pedig a szélére ült,és maga elé bámult.Természetesen nem maradtam a helyemen,bekapcsoltam a laptopomat,betettem kellemesen hangzó zenéket,és odabújtam mellé.Csönd uralkodott a légkörben,majd megtörtem a csendet:
-Soohyun..Összeszedtem magamat,kérlek folytassuk!Miért,jobb,mintha itt ülnénk,mint a tejbe tök!
-Ahogy szeretnéd.Teszek róla,hogy 2012-ben ez legyen az utolsó élményed.Szeretlek!-lehelte ajkaim közt.Kibillentem az egyensúlyomból,és a párnáim közé zuhantam.Becsuktam a szememet,és éreztem,ahogy Soohyun felém hajol,teljesen a testemre ereszkedik,és suttogta:
-Hira,ugye nincs semmi gond?
Válaszul a fejemet ráztam,és Soohyun derekára akasztottam a lábamat.
-Olyan édes vagy,mint egy csimpaszkodó kis lajhár a fán!Szeretlek...-mondta nekem Soohyun.
-Soohyun én is nagyon szeretlek...Ezt az évet neked ajánlom!
-Köszönöm..2012 Hiraki és Soohyun a legjobbak!-lihegte nevetve,miközben a cipzáros felsőmet eldobta a sarokba,én is megszabadítottam a hosszujjú felsőjétől,rajta csak trikó volt,én pedig egy ujjatlant viseltem.A nyakamat apró csókokkal halmozta el,miközben a belső combomat simogatta.Halk nyögések szakadtak fel a torkomból,amit Soohyun egy mély csókkal hallgattatott el.A szakadt mintás farmer nadrág valahol az ágy végében lehetett,hasonlóképpen Soohyun Adidas edzőalsójával is.Pár pillanatba került,és már valóban eggyé váltunk.Ahogy nyáron terveztük.Éjfélt ütött az óra:
-Boldog új évet szerelmem!Egymásé vagyunk a végsőkig!-mondta Soohyun,és szorosan átöleltem.

 

Kedves HiraAngel-ek!

Köszönöm szépen a rengeteg nézettséget,amit ebben az évben nyújtottatok nekem,remek volt veletek dolgozni.Szívesen írtam a ficit,fogom folytatni 2013-ban is^^

Dél-Koreában gazdag,és U-KISS-esen boldog új évet kívánok:

Hiraki ^_^

A U-KISS Love To Go DALÁVAL BÚCSÚZOK,SZERETLEK TITEKET :3

Időutazás,85.rész

-Hiraki!Hiraki!Hányszor mondjam még,hogy teríts meg?-kiabált a szobámba anya.
Nem válaszoltam,csak letettem a telefonomat,ahol éppen az internet világán töltöttem perceimet.Reggel feldíszítettük a karácsonyfát,jobban mondva én,mert anya süteményt sütött,apu meg elment a boltba egy pár dologért.Elmosolyodtam egy kicsit,amikor eszembe jutottak a nyáron történtek.Amikor Soohyun-nal töltöttem rengeteg időt...Hogy jutott eszembe?Hát,hogy a szüleim a "szeretet" ünnepéről ecsetelnek nekem már vagy két hete,és tegnap benyögik nekem,hogy Soohyun és a családja jön hozzánk karácsonyi vacsorára..Kicsit ideges vagyok.Még mindig a szobám ajtajában voltam,amikor eszembe jutott,hogy mi lenne a feladatom,gyorsan a konyhába robogva megtettem a feladatomat,majd a karácsonyfához igyekeztem.Bekapcsoltam rajta az izzót,szépen tündöklött.Egy mosoly kíséretében megint a birodalmamba igyekeztem,de kopogtak az ajtón.Kinyitottam,erre ott állt előttem a Shin család nagy mosollyal a szájukon.Leblokkoltam.
-Ya Soohyun!Most nem tudok rajtad kiigazodni!Miért cipeltél be ide?-üvöltöttem volna torkom szakadtából,de Soohyun befogta a számat,így csak hangfoszlányokat lehetett hallani.
-Kellemes ünnepeket hercegnőm!-mondta sunyi mosollyal az arcán,majd szorosan átölelve megcsókolt.Nem kellett sok,hogy elkezdjük azt,"amit már korában beszéltünk" dolgot.Volt rajtam egy belebújós felső,azt levettem,mert melegem lett.Soohyun ölébe bújtam,amikor apa benyitott:
-Fiatalok,irány enni!Gyertek!-mondta kedvesen,bár éreztem,hogy gúnyolódni szeretne.
Nagy nehezen visszamentünk a konyhába,és elkezdtünk vacsorázni.Mindenki feloldódott,régi karácsonyi történeteket kezdtünk mesélni.Jobban mondva Soohyun és én hallgattunk,és vártuk a megfelelő pillanatot,hogy mikor csekkoljunk be a szobámba. Ra Ra egész este szúrós szemekkel figyelt engem,aminek nem túlzottan örültem,de valaki kimentett minket:
-Soohyun,ha gondoljátok,nyugodtan menjetek Hiraki szobájába,mert látom,hogy jobban szeretnétek,ha nem hallanátok amiről beszélünk,mert tudom,hogy nem izgat titeket a téma.. Megengedek mindent!-kacsintott anya ránk,majd már el is húztuk a csíkot.Mentem bezártam az ajtót,és a kulcsot Soohyun kikapva a kezemből behajította az egyik sarokba.Arrébb mentem,hogy az egyik kép felett megigazítsam az egyik tegnap feltett csillogós girlandot,miközben nyújtózkodtam,Soohyun megfogta a derekamat,amitől egy nagyot ugrottam,és szegény Soohyun is hátra esett,mivel mögöttem sündörgött.Pontosan tudtam,hogy ezzel mire céloz,ezért nem is próbáltam meg ellenkezni,mert annak "rossz vége" lehet.Felsegített,majd szó nélkül lefektetett az ágyamra,felém hajolt,a hatás alatt pedig remegni kezdtem egy kicsit.Mélyen a szemembe nézett,és szorosan átölelt.A lila,szarvasos téli pulcsim ismét lekerült rólam,és Soohyun késlekedés nélkül a sarkba dobta,ahova a kulcsot.Beharaptam az ajkam,majd ismét egy csók következett.Pörögtek az események.Engedtem a csábításnak,amitől még jobban felgyorsultunk.

Összetartás,84.rész

-Fogalmazzunk úgy,hogy semmi.Még két napom lenne,de itthon maradok Szöulban,veled.
-Na de Hira!Nem kellett volna miattam félbeszakítanod a vakációdat...Miért?-gondolkodott hangosan Soohyun.
Nem szóltam semmit,csak figyeltem,ahogy maga elé bámul,és kizárja a külvilágot,és pillájára egy könnycsepp ül.Felemelkedtem a székről,átmentem a jobb oldalra,és letelepedtem az ágy szélére.Átfontam kezeimet a nyaka körül,és zokogni kezdtem a vállán:
-Oppa,kérlek ne légy szomorú!Ígérd meg nekem,hogy minden rendben lesz!Tudom,hogy erős vagy...Hisz te vagy Soohyun,és mindenben te vagy a legjobb!Hwaiting oppa!
Válasza csak egy sóhaj volt.Halkan szuszogott a derekamat fogva,majd egy zsepit nyújtott felém.Megtörölte szemeimet,és próbált vigasztalni.Egyszer-kétszer még szipogtam,majd elállt a sírásom.Hogy ő is jobban érezze magát,bátorítottam:
-Soohyun,tudod,amikor webkamerán beszéltünk...az me-mondtam volna,ha be nem jön az egyik nővér-.
-Elnézést,hogy félbeszakítalak titeket,csak Soohyun vérnyomását megmérem,és megyek is!-mosolygott a hölgy,majd 2 perc alatt megtette amit kell,beírta egy naplóba az eredményt,ami helyesnek bizonyult,és már ki is lépett a teremből.
-Na,ott akadtam meg,hogy amikor beszéltem veled webkamerán,akkor az a rövid párbeszédünk...-mondtam,miközben Soohyun idegesen harapdálta az ajkát-.mit is mondjak?Mesés volt.Láttam az arcodon a szégyenlősséget,és a szerelem bájos mosolyát.Szóval,a "Szeretnék.." kérésedre,én azt válaszolom,hogy igen.Egy nagyon nagy igen.-biccentettem vidáman.
-És,mikor lenne kedved hozzá?-érdeklődött.
Nem szóltam semmit,mert igazából nem tudtam a választ.Mikor lenne megfelelő alkalom?Mondjuk karácsonykor,mert az a szeretet ünnepe,és ez amúgy is a szerelemről szól.Sunyi mosolyra húztam a számat,amitől Soohyun arca elpirult.Mindkettőnk zavarba jött,de nem keletkezett kínos csend.Soohyun arca közelített felém,miközben én is ugyanígy cselekedtem.Olyan sebességgel olvadtunk össze,hogy ráborultam az ágyra,egyenesen a felsőtestére.Éreztem a focimezén azt a jó illatot...Csodálatos volt.Ahogyan összetartunk,és a szívem egyre hevesebben dobogott.Pár perc múlva visszaültem az eredeti verziómba,majd leballagtunk a büfébe Soohyun-nal.Az orvosa mondta,hogy nem a legrosszabb a helyzet nála,szóval ha még sétál is,akkor az  erősödéshez közelít.Vettünk vizet,szendvicset,és beszélgettünk.Pontosabban engem kért meg arra,hogy beszéljek a Sydney körutamról.Mindent elmondtam,és már megint egy témához kanyarodtunk:
-Tudom,hogy idióta vagyok,csak biztosra akarok menni...Soohyun,ez komoly?
-Igen,Hira,komolyan gondolom.Úgy nézek ki,mint aki viccel?Szerintem nem!Azért jutott eszembe,mert most,hogy elutaztál,rájöttem,hogy nélküled semmit sem érek.Amikor webkamerán beszéltünk,nem tudtam elhinni,hogy egy tenger választ el minket...Meg amikor már láttalak,hogy nem vagy itt..Szörnyen fájt..Ez kellett ahhoz,hogy rájöjjek,mennyire is szeretlek valójában..-mondta szerelmes hangon,és az egyik pillanatot elkapva megcsókolt.Én is viszonoztam a szándékát,és elmélyítettem a csókot.Szerencsénk volt,hogy az egyik sarokban ülzünk,és egy pálma takart el minket a többi ember elől.

Rohanás,83.rész

*olvasás közben ajánlom hallgatni*

Eltelt már három nap,azalatt rengeteg mindent csináltunk:függőágyban napozni,lementünk a tengerpartra strandolni,állatkertbe,az ausztrál operaház testközelében is voltam,körbe jártam egész Sydney-t.Még igazi kakadu és koala családokkal is találkoztam a rezervátumokban.Minden remekül telt,amíg be nem jelentkeztem az e-mail fiókomra.Amint elolvastam anya levelét,rögtön felhívtam Kylie-t,Joe-t és Kira-t,hogy nagy gond van.Megmutattam nekik a laptopomon díszelgő üzenetet,elolvasták,és lehajtott fejjel álltak elém:
-Hiraki,figyelj,menj,ha úgy érzed,mert igaz,hogy nem tudok semmit a dolgokról,de látom,hogy fontos neked,szóval ha gondolod,azonnal csomagolj,két nap és úgyis lejár itt a tartózkodási időd,és akkor holnap után repül utánad Kira!Hiraki,hívunk taxit,pakolj össze!-biztatott Kylie,mialatt Joe már segített a bőröndömbe pakolni a dolgokat.Kira is velünk tartott.
Tíz perccel később már készen álltam a haza utazásra,a taxi is a ház előtt volt,bepakoltam a csomagjaim,és ezeket lihegtem ki magamból:
-Kérlek,ne haragudjatok rám,de ez nagyon sürgős eset most!Kira várlak két nap múlva Szöulba a reptéren,szeretlek titeket!-integettem,majd beszálltam az autóba,ami fél óra alatt a repülőtéren volt,és fellszálltam a következő szöuli járatra.
*pár órával később*
Anyuéknak írtam egy SMS-t,hogy itthon vagyok,és a kórház fele vettem az irányt.Leírták nekem a pontos címet,és megint taxival utaztam tovább,ami tíz perc alatt a kórház elé vitt,mivel megkértem,hogy taposson a gázra.Kifizettem,majd rohantam a lifttel bőröndöstül a harmadik emeletre,ahol a "Pulmonológia" osztályra vezetett utam,mivel Soohyun lélegzésével volt gond.Az egyik szobából kijött egy nővér,aki megszólított:
-Jó napot!Ön Hiraki Kasai?
-Jó napot!Igen,én vagyok!Mit szeretne?
Elmesélte,hogy reggel óta itt van Soohyun,és csak az én nevemet hajtja.Megköszöntem a tájékoztatást,és bementem a kórterembe.Kicsit megszeppentem,amikor anő azt mondta nekem,hogy nehézlégzés a probléma.Bátorságomat összeszedve bementem a '18' számú kórterembe,és rögtön Soohyun ágyához siettem.Láttam meggyötört arcát,és eléggé sápadt volt.Valószínűleg most adhattak neki valamilyen vitamin pótlót,vagy ilyesmit.Szerencsém volt,mert a háromágyas szobában csak Soohyun feküdt ott.A társai biztos vizsgálaton vannak.Nem késlekedtem,egyből húztam magamnak egy széket az ágya mellé,és összekulcsolt kézzel figyeltem,ahogy lassan lélegzik,és nyitogatja pilláit.Hagytam,hogy magához térjen,és kis idő múlva beigazolódott a sejtésem:
-Hiraki,te vagy az?Tényleg?-tért újra magához a kábultság után,és felült a párnájára,hogy jobban láthasson.
-Soohyun,hogy vagy?Mit keresel te itt?Pláne foci mezben!-intéztem barátomhoz aggódó szavaimat.
-Hira!-szólt elcsukló hangon-nem tudom pontosan mi történt,csak azt tudom,hogy edzésen voltam,mert most 2 naponta megyek,és amikor már a pálya körül futottunk,meg amikor a gólokat gyakoroltuk,én következtem volna harmadszor,de mielőtt a labdába találtam volna,összeestem,nehezen szedtem a levegőt,és itt vagyok.Ennyire emlékszem.Mondd,te hogy vagy?Most komolyan veled beszélek?Eljöttél hozzám Sydney-ből Szöulba?Mi lesz a cserevakációddal?

Szokásos arc,fura lélek;82.rész

*olvasás közben ajánlom hallgatni*

Álmodtam valamit.Nem emlékszem rá túlzottan,csak arra,hogy Dél-Korea harcolt az ellenkező Észak-Koreával,és nekünk Japánba kellett menekülnünk.Soohyun katona lett ilyen fiatalon,pedig körülbelül 30 éves korára lesz az ember érett a sorszolgálatra.Ott kellett hagynom mindent...Felpattantam,rájöttem,hogy három óra hossznyit pihentem.Egyből a laptop mellé kaptam,és bejelentkeztem Skype-ra,hátha Soohyun online van.Nem volt ott,ezért a konyha felé vettem az irányt,ahol éppen Kira evett jégkrémet.
-Hé,Hiraki!Gyere,ez a jégkrém nagyon jót fog tenni!Már fél öt fele jár az idő,gyere,egyél velem,és utána menjünk le a tengerpartra,ok?Kissé szeles az idő,ezért ajánlatos felvenni egy vékonyabb kardigánt.Egyébként van valami gond?Mert kissé nyúzott az arcot,talán...Soohyun jelentkezett?Mondott valamit?Vagy rosszat álmodtál?Esetleg nem tudtál még szunnyadni sem,mert a szomszéd kutya torka szakadtából üvöltött?Ahhoz képest,hogy egy pici csivava,elég nagy hangerővel bír!
-Nyugi Kira,nincs semmi,aludtam nyugodtan,ne aggódj!-mondtam sóhajtva,miközben ettem a barackos jégkrémet.Tíz perc alatt elkészültünk,és lesétáltunk a partra,ami innen csupán 200 méterre helyezkedett el.Gyerek kacajok,pihenő nyugdíjasok,és családok képe tárult elém.Az ég színe kezdett bíborpirosba öltözni,és a felhők is a naplementéhez igazodtak.Két pálmafa volt az aranysárga homokban,amik egymáshoz hajolva egy kis szív formát alkottak.Odafutottam,majd a fényképezőgépemmel lekattintottam ezt a szép természeti "alkotást." A naplementéről is készült pár kép,meg az ujjammal a győzelem jelét mutatva hajoltam a tenger fölé...Egyszóval mindent megörökítettem,amit lehetséges.A stéghez ballagtunk,ahol a lábunkat lógattuk a vízbe,ami kellemesen langyos volt a türkiz színével,minden tökéletesnek látszott.Kellemesen elbeszélgettünk,látszólag rendben volt velem minden,körülbelül egy órát töltöttem újdonsült barátnőmmel az igéző ausztráliai partokon.Visszamentünk a házba,vacsora után meséltem magamról a családnak,és ők is kiemelték életük legfontosabb mozzanatait.Vacsorára hamburgert ettünk,ami  egy szezámos zsemlében húspogácsa,sajt,ketchup,saláta és paradicsom kombináció volt.Amit leginkább értékeltem,hogy Kylie saját kezével csinálta a vacsorát,és Joe egy finom italt készített mellé,amolyan "sajátos" gyümölcslé.Mikor végeztem,felálltam,és meghajoltam:
-Saranghae!Köszönöm a vacsorát!
-Mit jelent a "saranghae"?-érdeklődött Kylie kedvesen.
-Azt jelenti,hogy "Szeretlek"!-mosolyogotam az ausztrál családra.
-Hiraki,milyen helyes,mosolygós lány vagy!Mi is szeretünk téged!Olyan vagy nekem,mintha a második lányom lennél..-bókolt Kylie,miközben a tálokat mosogatta.
Filmet néztünk,megfürödtem,rajzoltam,Kira társaságában mulattam,végre este 10 órát ütött az óra.A laptopom egyből bekapcsolt,sietve gépeltem be az adataimat a belépéshez,és már Soohyun hívására mentem.Azaz csak majdnem.Sóhajtás közepette végül megtettem a kívánságomat,és Soohyun hamarabb válaszolt,mit gondoltam volna:
-Szia Hira!Akkor kibököm amit szerettem volna kora délután mondani.Nem árulok el sokat,csak egy picivel többet.Jól figyelj,mert egyszer mondom el!-váltott Soohyun keményebb hangnemre-ha visszajössz,vagy nem bánom,ha hónapokkal utána,ne adj' Isten karácsony környékén,mit bánom én,de szeretnék eggyé válni veled.Na,most sok dolgom van,alvás,holnap meg megyek foci edzésre!Jó éjt,szia Hiraki!-köszönt el a másfél perces beszélgetésünk után,és nem kaptam a fejemhez.Kimentem fogat mosni,telefonnal a kezemben,miután megsikáltam a fehérségeimet,feltettem a fülhallgatóm,és percekig csak ültem az egyik sarokban,a szennyeskosár mögött.Megmostam jéghideg vízzel,csipkedtem magam,de úgy látszik nem álmodok.Valóság.Szerelmes,őszinte,tiszta,szívbéli valóság.

Video-szerelem,81.rész

*olvasás közben ajánlom hallgatni*

-Anya sütött egy finom süteményt,pontosabban gofrit..Nem tudom,hogy ettél már-e,mindjárt hozok!-kacsintott az ausztrál lány,és leloholt a lépcsőn,hogy ehessünk az általa említett édességből.Kezem remegett az izgalomtól,mialatt bekapcsoltam a Skype-t,előszedtem Soohyun profilját,megigazgattam a hajam,majd megnyomtam a "Hívás webkamerán keresztül" funkciót.Elhasaltam az ágyon,a karkötőmet birizgáltam,vártam a válaszra.A képernyőre meredt a tekintetem,Soohyun arca köszönt vissza:
-Hira,csak hogy látlak?Hogy vagy?Milyen volt a repülőút?Milyen a család?-szegezett nekem rengeteg kérdést.
-Oppa!Üdvözöllek Sydney városából!Remek minden,köszönöm.Hát te hogy vagy?Mi a helyzet otthon?
-Szerinted?Majd' megsülök a panelházban,és üres az élet,ahogy hazahoztak a szüleid,meg akartak kínálni gyümölcslével,de inkább begubóztam.Átvettem a pólómat erre a trikóra,mert megsülök...De a fő gondom nem ez...-gondolkodott hangosan a barátom.
-Figyelj Soohyun,ha arra gondolsz..-érzékenyültem el,miközben egy lágy könnycsepp szabadult ki a szememből.
-Igen arra gondolok,amire te is.Mikor jössz vissza?-kérdezte Soohyun.
Mielőtt kiböktem volna a mondandómat,Kira jött be,de látta,hogy elfoglalt vagyok,ezért hátrált,és kisétált a szobából.
-Egy hét.Most kaptam a hírt,hogy csak egy hétig leszek itt,és nem kettő.Azért ennek örülök.Soohyun,ne haragudj,de látom,hogy mondani szeretnél valamit.Csak nyugodtan,meséld el!-biztattam.Láttam az arcán,hogy valamit nagyon szeretne elmondani.Vallomás?!Vagy valami gond van?Csak forogtak a kerekek az agyamban.Végül nagy nehezen megszólalt:
-Hira,tudod,lehet,hogy,na szóval...csak azt akartam mondani,hogy ezt már régóta forgatom az agyamban,hogy,nagyon szeretlek,teljes szívemből,na,ezt nem tudom elmondani.Sajnálom.Nem tudom kibökni,de nyugodj meg,holnap elmondok mindent.Nem,nem a szakításról van szó,eszembe sem jutott volna ilyet gondolni.Csak egy kis szerelem erősítés.Holnap vagy később jelentkezek.Este títz órakor legyél itt a laptopnál.Várlak!-intett gondterhelt mosollyal az arcán,és kijelentkezett.Lerogytam az ágyra,beindítottam egy zenét,ami segít ellazulni,és a párnába fújtam a fejem.Nem sokáig tartott a "relax",Kira hangját hallottam:
-Szia Hiraki!Hoztam a süteményt,és ne haragudj,hogy megzavartalak..Mi a gond?Öntsd ki a lelked,mint barát a barátnak..-simogatta a vállam,miközben lehasalt mellém.
-Gondolom hallottad,amikor pillanatokkal ezelőtt beszéltem Soohyun társaságában a Skype-on...Szerinted mit tegyek?-fújtam egyet.
-Igen,hallottam egy kicsit,ne haragudj!És,szerintem nem kell rosszra gondolnod.Világosan megmondta.Azt,hogy nem szakításról van szó,eszébe sincsenek ilyen dolgok.Szerelem erősítés!Lehet,hogy rosszra gondolok,de...-a következő pár szót már a fülembe súgta,én pedig elképedten bámultam magam elé:
-Haha,nem hiszem!Soohyun?Ah,lehetetlen...
-De,szerintem pedig úgy van!Igaz,hogy a koreai tudásom egy ovis szinttel egyenlő,de egy kicsit tudom a nyelvet,mivel innen nem messze laknak koreaiak,és tudok egy két szót..N,rövidre fogva az ügyet:hallottam,amit hallottam,és igen,Soohyun szerintem arra gondol,amire én.Elmesélted a történetet,és igen,bízok benne,hogy Soohyun azt szeretné.Látom kissé kimerült vagy.Edd meg a finomságodat,és hagylak pihenni,szia!-biztatott,majd kiment a szobámból.Úgy tettem,ahogy kért.Halk zene mellett lassan álomba szenderültem.

Felfedett igazság,80.rész

Miután bepakoltam az ausztrál vendégszobámba,nem tudtam,hogy mitévő legyek.Minden be volt rendezkedve,csak az hiányzott,hogy teszek egy lépést a másik ajtó elé,és máris a73/b lakáshoz vezet utam,Soohyun-hoz.De most!Itt vagyok Sydney-ben,és egy óceánnyira a szerelemtől.A másik féltekén.Gondoltam,hogy felhívom a barátomat,és már be is kapcsoltam a laptopom.Épp,hogy ki akartam venni a webkamerámat,Kira feljött a szobába.Idegesen visszahajítottam a kis tárgyat a táskámba,és megkérdezett:
-Szia Hiraki!Nem zavarok?
-Áh,Kira.Nem nincs semmi gond,most kapcsolom be a laptopom,ha gondolod,megmutatom a képeket rajta,amik a daejeoni nyaralásomon készültek,gyere,tarts velem!-biztattam kis ál vidámsággal.
Letelepedett mellém az ágyra,és elkezdtem vetíteni a nyári képeket.Vidáman böngészte a képeket,majd egyszer megszólalt:
-Várj,megállítod egy kicsit?-kért.Parancsának eleget téve megállítottam a vetítést,és vártam,mit akar mondani.Rábökött a képernyőre,és kérdezett:

-Ők a szüleid?Milyen aranyosak.Biztos remek szülők,milyen mosolygósak.És ők kik?-mutatott a többi felnőttre.

-Ők Kibum és Kihyuk,Soohyun szülei.És ő meg itt Soohyun!-magyaráztam,miközben áttértünk egy másik fotóhoz.
 

-Mhhm.Látom nagyon jóban vagyok Soohyun-nal,ez szuper.Biztos jó unokatesók vagytok!-dicsérte a képek alapján a dolgokat.

-Ez egy kicsit vicces helyzet,mert Soohyun nem az unokatestvérem.-jelentettem ki,miközben láttam,ahogy az ausztrál társam szeme tágra nyílt.

-Akkor a bátyád?Bár az nem lehet,mert mások a szülei.Akkor passzolok,de szerintem valami rokonod lehet.-gondolkozott hangosan Kira.

-Nem,sajnálom,de nem találtad el.Soohyun,ő....,Soohyun a pasim!-jelentettem ki büszkén.

-De jó!Akkor sok boldogságot nektek!És,hogy ismerkedtetek össze?

Kezdetektől a mostanáig elmeséltem Kirának mindent,még azt az estét is,amikor ott volt nálunk,és tiszta zivatar volt minden,de mi mással voltunk elfoglalva.És a nyaralás,meg azok a sok talákozót is...Még a Baekho-sztorit is,és leképedve bámult maga elé,amint elmondtam,hogy terítettem földre a srácot,és kimentettem Soohyun-t,és Baekho meg én a nyaraláson találkoztunk.A sokkból visszatérve szólt hozzám Kira:

-Akkor ti igazi hősszerelmesek vagytok!Igazán szeret téged Soohyun,és te is viszonzod ezt...-mondta elismerően Kira.-Nekem is van egy barátom,csak pillanatnyilag távkapcsolatban vagyunk,mert Los Angeles-ben lakik,de azért találkozunk vele.Várj mutatok egy képet!-mondta Kira,és ő is beüzemelte a laptopját,és mesélt a pasijról.

-Ő az,Aron Kwak!Olyan kár,hogy a messzi angyalok városában lakik!-sóhajtott,majd tovább mesélt magáról és a családjáról.Igazán megkedveltem,jól ki fogunk jönni Kirával.

-Leszünk barátok?-kérdezte a sydneyi lány.

-Igen örömmel!-válaszoltam,és megöleltem.

<--Aron^^

Kenguruk földjén,79.rész

Kinyitottam a levelet,amiben ez állt:

Annyeong Hiraki!^^

Először is,tudom,hogy már a gépen ülsz,és Sydney felé tartasz.Kellemes utazást kívánok neked,értesíts,ha már a déli féltekén vagy! :) Remélem,hogy tetszett az a délután,amin tegnap voltam veled,bár nem éreztem magam túl erősnek.Tudtam,hogy Ausztráliába mész,két hétre.Lehet,hogy nevetséges vagyok,de már több éjszaka nem aludtam semmit.Nem hiszem el,hogy elmész.Nincs ki,akinek szívből köszönnék,ha kilépek az ajtón.Ez a lány most éppen Sydney-be tart.Figyelj,nem haragszok rád,mert nem te tehetsz a dologról,csak...Hiányzol :(  Megváltoztattál.Felnyitottad a szememet,hogy lehetek boldog,nem számít mi történt korábban.És ez te vagy.Minden percben,amikor    találkozok veled,boldognak érzem magam.Nagyon szeretlek.És kedves volt tőletek,hogy befogadtatok arra az estére,amikor a szüleim elmentek otthonról.Emlékezz!Milyen jól éreztük magunkat,és öröm töltötte el a szívemet.Első szerelem,első csók,első igazán boldogság-Hiraki Kasai nagyon szeretlek!    Puszi:Soohyun

Nem tudtam felfogni a dolgokat.Visszatekintettem újra a kézzel írott üzenetemre,majd a jobb felső sorban felfedeztem egy kis foltot,ami,hát nem is tudom,lehet,hogy egy könnycsepp volt.Nem,nem!Soohyun nem szokott sírni,csak egyszer láttam.Miért pityeregne pont most?!De akkor nekem szakadtak ki a szememből forró könnyek.Nem bírtam magammal.Elkezdtem sírni,először a felhőket böngészve,de tudtam,hogy már az óceán van alattam.Láttam egy kis szív alakú szigetet,és ott kiborult nálam a pohár.Végleg.Valamennyire visszafogtam magam,és a repülőre hozott kispárnába hajtottam a fejemet,és elaludtam.Természetesen Soohyun-ra gondoltam még itt is.Azt álmodtam,hogy a reptéren átszállunk egy teljesen más járatra,és valami szép szigethez vesszük az irányt.Együtt.Már két órája aludtam,ezzel együtt három órája voltam a gépen,kezdtem ébredezni.Hirtelen azt hallottam,hogy valaki a nevemet hangoztatta:

-Hiraki,hát te is itt vagy?!El sem hiszem,hogy nem vagyok egyedül!Mi járat Ausztráliába?-szólt felém valaki.

-Igen itt vagyok,nem tudom,hogy ki vagy,és cserediákprogram jóvoltából Sydney-be utazok,de Szöul,és Soohyun..-csuklott el a hangom,majd megint sírásba kezdtem.

-Na,ne sírj már!-ölelt át a lány,aki itt ült mellettem.-Alseop vagyok!

-Te vagy!Jaj Alseop,sajnálom,ugye meg tudsz bocsátani az előbbi félreértésem miatt?-sóhajtottam.

-Persze igen!Már miért ne bocsátanék meg,de amúgy meg sem haragudtam rád...Ha kérdezed,hogy mi járatom van Sydney-be,az unokatestvéreimhez, tartok, a kis ikrekhez,ötévesek.Olyan rég láttam őket,boldog vagyok!-mosolygott a legjobb barátnőm.

Időközben leszálltunk,elrendeztük a szokásos dolgokat.

-Akkor adios Hiraki!Jó szórakozást!-intett,majd a rokonai felé futott.

-Te vagy Hiraki?-kérdezte egy lány,aki minden bizonnyal Kira lehetett.

-Igen én vagyok!-mutatkoztam be,majd az autó felé kísért.-Jó napot kívánok!Én vagyok Hiraki,egyenesen a dél-koreai Szöulból.-mutatkoztam be.
-Szia Hiraki!Én vagyok Kira anyukája,és nyugodtan köszönhetsz úgy,mint egy barátnak!Most elmegyünk a sydney-i otthonodba,meglátod,Ausztrália nagyon érdekes!-biztatott.
-Remek,kíváncsi vagyok milyen a déli félgömbön!Hogy vagytok?-próbáltam lazára venni a figurát.
-Köszönöm,én jól érzem magam,már annyira vártam,hogy gyere!Egy hete egy szemhunyásnyit sem aludtam...És mondd,milyen volt a repülő út?Most voltál először a levegőben?-elegyedett szóba velem Kira.
-Hát,már párszor voltam repülőn,mert félig japán vagyok.Tokióban születtem,de Szöulban élek,mivel anya koreai.Szoktam menni évente maximum kétszer az oszakai nagyszüleimhez,így már voltam repülőn.És kellemesen éreztem magam az ide vezető út közben,köszönöm kérdésed!-kedveskedtem."Kellemesen éreztem magam az ide vezető út alatt.." Igen,hazudtam.Persze,majd este elmondom Kirának az igazat,de most nem.Csak négyszemközt.Így is csak azért maradtam erős,mert a Soohyun által nekem ajándékozott karkötőt viseltem magamon.20 perces kocsikázás után elérkeztünk a helyre.Izgatottan toltam be a bőröndömet,és megmutatták,melyik szobában fogom elfoglalni a helyem.Első benyomásom:nagyon pozitív. 

Reptéri izgalmak,78.rész

Gyorsan elrepült az idő.Mintha turbó meghajtással múlt volna.Délután,este,éjszaka,majd hajnal.Hajnali negyed hat.A telefonom teljes erejéből ordította a kedvenc dalom a Victory Korea sorait:

K.O.R.E.A daehanminguk fighting! 
K.O.R.E.A taegeukjeonsa LET'S GO! 
K.O.R.E.A daehanminguk fighting! 
K.O.R.E.A taegeukjeonsa GIVE IT UP! 

Az eszem megállt!Azt hittem,kis híján falnak ütöm a telefonomat.Inkább aludtam volna,és fel se keltem volna szívem szerint,mert tudtam mi okból keltem fel.Egyből felöltöztem,és a fürdőszobába sétáltamA tükörben láttam azt a tekintetemet,ami már nem bírja ki sokáig sírás nélkül.Egy pici könnycsepp legördült arcomon,de összeszedve magam,átmentem a konyhába.Anya és apa várt ott.Már készítettek nekem reggelit,hogy rendesen tudjak enni,mert a repülőtéri étel nem valami "étvágygerjesztő."

-Hiraki,jó reggelt!Ma van a nagy nap!Gyere,igyál egy kis gyümölcslevet!-kedveskedett anyu,és egy húzásra megittam a narancs dzsúszt.Majd otthagytam őket,mivel még a tisztálkodási szereim hiányoztak a csomagból.Fél hat van.Negyed óra,és indulunk.Hallottam a konyhából-mivel vékony a fal-,hogy Soohyun is ébren van.Leejtett valami tárgyat.Mosolyogtam egyet,majd bekapcsoltam a rádiót.A Seoul FM-en éppen a Super Junior Sexy,Free and Single ment.Kicsit felhangosítottam,de nem mertem,mert a szomszéd bácsi,a "Mogorva Törpe" felkel álmából.Eltelt a negyed óra is.Már a lakáson kívül voltunk,és bekopogtam Soohyun-hoz,mire ki is jött,és elindultunk a repülőtér irányába.Apa bekapcsolta a GPS-t,és anyuval azon vitatkoztak,hogy melyik útvonalat válasszák.Velünk más volt a helyzet.Soohyun vállára dőltem,kezem az ölében,és csendben hallgatta a lélegzetemet.Hamar odaértünk,majd álomkórosan kimásztam az autóból,és a bőröndömet gurítottam magam után.Ismerős volt a reptér,mert már többször repültem Japánba.Anya elment a repülőjegyemet elkérni,apa ott volt velünk a székeken,de nem sokáig ültem,mert a csomagomat is megvizsgáltattuk,meg elvégeztük a szokásos teendőket.Elszaladtam a mosdóba.Minden indulásra kész volt,csak a lelkem akart Szöulban maradni.Fél óra volt az indulásomig.Maradt húsz perc a várakozásra,mert a maradék tíz percben szállok fel a járatra.Eddig is beszélgettem Soohyun-nal,de most rendkívüli megbeszélést tartottunk:

-Hiraki,nemsokára indulsz!Ugye várod már?-lelkesített Soohyun.

-Nem akarlak itt hagyni.Hiányozni fogsz.De ígérem,hogy rendben lesz minden!-idegeskedtem.

-Hé Hiraki,milyen lesz Ausztrália?Biztos tetszeni fog!-próbált biztatni anya és apa,de semmi eredménye.

Alig maradt öt perc a beszélgetési időre.Odamentünk a kapuhoz,és elérkezett az idő.Három perc.Egyedül fogok menni.Semmi ismerős.

-Hira,ígérd meg,hogy vigyázni fogsz magadra!Ne szomorkodj!Minden rendben lesz!Szeretlek,ugye tudod?-súgta nekem Soohyun,majd a zsebembe csúsztatott egy lapot.-Ezt csak akkor nézd meg,ha már szárnyalsz,jó?Ne sírj,kérlek legyél vidám!Hira!-mondta Soohyun.Majd megcsókolt,karjaimat a nyaka köré fontam,és szorosan ölelkeztünk.Búcsú csók.

-Kérem a Sydney városba induló utasaink menjenek a járat felé!-mondta egy hang.

-Soohyun,szia!-sírtam hangosan,majd én is adtam neki egy búcsú csókot,és anyuék felé intettem.Soohyun irányába küldtem egy puszit,majd hatalmas zokogás közepette elindultam a járat felé.Pár pillanat múlva helyet foglaltam,felszálltunk.Nincs visszaút.Irány Sydney!Kinyitottam a lapot,amit Soohyun adott 10 perccel ezelőtt.

Utolsó nap,77.rész

Eltelt az este,és még pár nap.Csütörtök van.Az a nap,amikor be kell pakolnom Ausztráliába.Bőröndöm itt van előttem,de én csak bámulom.Kénytelen vagyok elhinni,hogy az elkövetkezendő két hetet a híres ausztráliai város,Sydney-ben tölthetem.Vegyes érzéseim támadtak,mint minden váratlan meglepetéstől.Ruháimat alaposan megválogattam,és lezser cuccokat tettem be,mert az ausztrál vidéken nagyon meleg az időjárás.Minden lényeges dolgot bepakoltam,a laptopom tartozékait,töltőt,és mindent ami szükséges.Bágyadtan figyeltem le a magas ablakból,és fáradtan legyeztem magam,amikor valaki bekopogott:
-Hiraki,Soohyun vár rád,menj és találkozzatok!-szólított anya.
Erre a szóra ledobtam mindent,felkaptam a telefonom,belecsúsztattam a telefonomat a rövid nadrágom zsebébe,és már kint is voltam az ajtó előtt.Elindultunk,és eszembe jutott,hogy három nappal ezelőtt mit ígért nekem.Valami szép helyre visz,olyan sejtelmes volt.Megérkeztünk.Egy helyes kis kávézó volt,mediterrán hangulattal fűszerezve.Bementünk,és a kávézó  teraszán csodálatos kilátás nyílt,ráadásul még légkondi is hűsítette az embereket.Soohyun leszaladt,és megrendelte a finomságokat,és lent volt.Én pedig kellemetlenül éreztem magam.Hűtlennek,hogy itt hagyom Soohyun-t.Végül is a szüleim miatt van ez a kavarodás,vigyék el ők a balhét!Idegességemben a telefonomat nyomogattam,és egy SMS-t küldtem Alseopnak.Időközben Soohyun már visszatért,felhozta a jégkását.
-Hira,itt a jégkása,milyet kérsz?Áfonyásat vagy limeosat?
-Az áfonyás jó lesz,köszönöm Soohyun.Már napok óta nem láttalak,hogy vagy,mi újság feléd?
-Hát,apa majdnem kibékített Ra Ra-val,de amikor már majdnem összejött a terv,akkor véletlenül belekönyököltem,így megint áll a háború.Úgy oltogatjuk egymást,hogy nem igaz.Anya mellett voltam segíteni,erre kijön a konyhába inni,és belém köt,hogy "Mi van anyuci pici fia?"Erre nagyon mérges lettem,sípcsonton rúgtam,és itt tartunk.Veled mi van?
-Egész végig Sydney-ről kerestem információkat a interneten,már be is pakoltam.Laptopom velem tart,szóval majd hívhatsz a webkamerámon is.Holnap reggel hétkor indul a gépem.Hallod Soohyun,mondani akarok valamit.Biztos emlékszel arra az incidensre,ami a zebránál volt egy-két nappal ezelőtt.Jól figyelj!Kérlek,ne verekedjetek,mert akkor nem alszok nyugodtan,és akár képes lennék hazajönni miattad,ha valami bajod esik,vagy nem érzed jól magad.Szóval,szépen kérlek,ne foglalkozz vele!Vagy hívj telefonon segítséget,jó?Erről ennyit.
-Miért,még akartál valamit mondani?-kételkedett Soohyun.
-Csak még annyit,hogy ez a két hetes "kiruccanás" elég váratlanul ért,és úgy érzem,mintha cserben hagynálak,vagy nem foglalkoznék veled.Szeretlek,de a kapcsolatunk elején megfogadtam magamnak,hopgy minden rendben lesz,csak ez az Ausztrália most keresztbe tett nekem.Egy hang azt súgja,hogy valami fog történni.Mármint ne arra gondolj,hogy nem akarok veled lenni,csak ez a távolság...-folytattam volna,de közbe szólt:
-Ez a távolság még jobban megerősíti a szerelmünket,és én ki fogok tartani melletted!
-Köszönöm.Soohyun,nem mehetnénk egy nyugisabb helyre?-óhajtottam.
Szó nélkül felállt,átkarolta a vállamat,és elmentünk a parkba.Éppen a tó melletti padra ültünk,és a fák alatti napsugarak érintését éreztem az arcomon.Becsuktam egy pillanatra a szememet,majd Soohyun hívott:
-Nincs kedved kavicsokat dobálni a tóba?Tudod,kacsázni?

-De jövök!-pattantam,és máris elkezdtük a játszmát.Elsőnek én dobtam,másodszorra Soohyun.Összesen hármat pattant a vízen a kő nálam,Soohyun oldalán négyet,ezzel ő nyert.
 

-Hú,ez szoros menet volt!Gratulálok Soohyun!-csaptuk össze a tenyerünket.

-Igen,valóban jó volt.Hira,mielőtt még elmennél Sydney-be,azelőtt szeretnék valamit adni és kérdezni.Az ajándékom ez a kis karkötő,megtetszett,és rád gondoltam,olyan színes,és vidám,mint te.Fogadd szeretettel!A másik dolog meg az lenne,hogy elkísérhetlek holnap a reptérre?Szeretnék tőled elköszönni!

-Viccelsz?Nélküled el sem mennék.Szükséged van a te támogatásodra is.Gyere bátran,reggel hatkor indulunk,mert a gép hétkor száll fel,és el kell intézni még a többi csomag letételt,meg ezeket!És,nagyon köszönöm a karkötőt.Olyan aranyos,szeretem nagyon.És téged is Soohyun!Bízok benned,és ki tudunk tartani két hétig,messze,mert itt lesz a webkamera,és a hitünk!-mondtam,majd szorosan átöleltem Soohyun-t.

Ráhangolás Ausztráliára,76.rész

Felmentünk a lifttel az emeletekre,Alseoptól egy rövid ölelés kíséretében búcsúztam,mivel ő egy emelettel lentebb lakott.Nemsokára felértünk,Soohyun intett egyet,és már be is loholt a lakásukba.Nem szokott ilyen lenni.Mindig mond egy olyat,hogy "Holnap találkozunk!",vagy pedig "Majd beszélünk!",de most,semmi.Tessék,biztos Sydney miatt van az egész.A szüleim miatt.
Időközben már a házban voltam.
-Hiraki,megtaláltam a bőröndöt,majd vidd be a szobádba!-mondta lelkesen apa.
-Szia Hiraki,már itthon vagy?Nem is tudtam.Merre jártál?-kérdezte anya.
-Ja,csak Soohyun-nal sétáltam egyet a parkban,meg Alseoppal is összefutottam!-válaszoltam,majd a kezembe ragadtam a bőröndöt,és bevágtam az ágyamra.
-Anyu,tényleg Ausztráliába kell mennem?De miért?Jó,azért szép hely lehet,de nincs kedvem menni.Nincs kedvem ahhoz,hogy egyedül kuporogjak a repülőn,két hétig egyedül legyek egy idegen helyen,más kontinensen,és,azt hiszem ennyi.-vágtam a fejéhez flegma módon.
-Na de kislányom!Ne legyél ilyen dühös!Örülj,hogy van egy ilyen lehetőséged!Képzeld,mennyi gyerek vágyik ilyen utakra a te korodban,neked pedig meg van rá a lehetőséget,ráadásul két hétig!
Hátat fordítottam,majd a hűtő elé mentem,és szedtem magamnak egy kis tálkába jégkrémet.A barackos-joghurtos finomságot a szobámba cipeltem.Rákapcsolódtam a laptopomra,és elkezdtem jegyzeteket írni,meg pár képet feltenni a telefonomról,ami Soohyun-nal készült.A nyaralás,és a többi.Minden kép rákerült a mini komputeremre,és az összes fotó alá tettem egy mosolygósarcot,vagy egy szívet,esetleg egy rövid mondatot.Kész lett a virtuális fénykép albumom.Egy kattintással elmentettem a dolgokat,majd az interneten tevékenykedtem.Ausztráliáról,de elsősorban Sydney-ről szóló információkba merültem bele:

Bondi Beach

A Bondi Beach egy népszerű, ha nem a legnépszerűbb strand, az Új-Dél-Wales-i Sydney városánál, amit 1851-ben alapítottak. A nevét az itt található Bondi külvárosról kapta. A nevének jelentése egy bennszülött szó, Bondi vagy Boondi, ami azt jelnti, hogy „víz feltörése sziklákon”. A Bondi Beach hét kilométerre található a központi üzleti negyedtől. A part körülbelül egy kilométer hosszú, és állandó turista látványosságként szolgál Sydney-nek. A parton a sportok közül a szörf és és futás a legjelentősebb. Az állatvilág igen színes, mert bár a parttól kicsit messzebb, de még láthatók az erre úszó bálnák és delfinek, viszont a kék pingvinek egyes hónapokban a parton is megtalálhatók.
A Part 2007-ban bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe, amikor is itt fotózták a legtöbb fürdőruhás nőt (pontosítva 1010-et). A Bondi Beach-t továbbá 2008-ban Ausztrália legnépszerűbb strandjává választották.

  Operaház
Az építmény a kikötő Bennelong Pointnak nevezett helyén áll. A névadó egy ausztrál bennszülött, aki az első kormányzó barátja volt az ausztrál gyarmaton. Eredetileg egy erődítmény állt a helyén. Később villamos-kocsiszín volt ott. Az opera 2,2 hektárnyi területet foglal el. A tetőszerkezet „vitorlái” 161 tonna súlyúak és 67 méter magasak.
Az épület belső stílusát „a világűrkorszak gótikájának” nevezik. Ebben az operában van a világ legnagyobb színpadi függönye. August Coburne tervei alapján készült. Ő „a nap- és hold függönyének” nevezte el. Minden függönyszárny 93 m²-es. A hangversenyterem orgonája a világ legnagyobb mechanikus orgonája; 10 500 darab sípja van.
Más rendezvények megtartására még öt terem áll rendelkezésre. Az épületben van még mozi és étterem is. Férőhelyeinek száma: 1550, a hangversenyterem ülőhelyeinek száma pedig 2700.
Az operaház a székhelye a sydney-i szimfonikus zenekarnak és a filharmonikusok kórusának, valamint a városi színháznak is.
  Sydney
Sydney nevezetességei, fönt, a CBD üzleti negyed napnyugtakor, alatta jobbra a Bondi Beach, mellette, a Sydney Egyetem, alatta, az Operaház, mellette, a Harbour Bridge, alul, a Darling Harbour központ.

 forrás:Wikipédia

De amikor a koala után akartam "nyomozni",anyu hívott:

-Hiraki!Vacsora!

Lecsuktam a laptop képernyőjét,és már kint is voltam a konyhában,az asztalon minden tálalva volt.A vacsora párolt rizs és roston sült hal már ott illatozott.Egy rövid mosoly után helyet foglaltam,majd szedtem magamnak ételt.

 

Köszönöm a több mint 3000 látogatót!Szeretlek titeket!I love you all ツ 

Bekövetkezett "meglepetés",75.rész

Miután vége lett a balhénak,a többiek bevitték SeungHyun-hoz Soohyun-t csak én nem tartottam velük.
-Van egy kis dolgom,mindjárt jövök!-mondtam,és máris szedtem a lábamat.Nem akármerre.A Hannia-lakótelep irányába.Az erőmet összeszedve éppen,hogy utolértem Baekho-t.
-Szép jó napot uram?Maga mit csinált előbb a Jeju-lakótelep előtt?
-Hi-hi-hi-ra-ki-ki!Te meg mi,mi a fenét keresel itt?
-Ja,csak igazoltatlak.Mi a fene miatt kötöttél bele Soohyun-ba?Csak félrelépett egy kicsit a járdán,és egy kicsit összeütköztetek.Mit kellett az ügyet felfújni?Mi van,lapos pofa?
Nem mozdult.Megdermedt.Kereste a szavakat,majd ezt bökte ki:
-Van egy kis meglepetésem!Nem mondom el,majd meglátod.-mondta önelégült mosollyal.
-Amikor azt mondtad a szállodában,hogy "nem fogod bántani Soohyun-t" akkor hazudtál,igaz?
De erre sem válaszolt.Látszott rajta,hogy valami nincs rendben.De nem érdekelt a dolog:
-Nem érdekel a meglepetésed,de ha Soohyun-t fenyegetni,bántalmazni merd,akkor ott kötsz ki!-mutattam az ujjammal a közeli klinika irányába.Már felakart menni a lépcsőn,de én sípcsonton rúgtam,majd visszafutottam a portára.Időközben már Soohyun "magához tért",és már sokkal jobban volt.Leültem mellé:
-Jobban vagy?Nem esett semmi bajod?-aggódtam.
-Nem,nincs semmi baj.Kicsit fáj még a fejem,de azt le számítva kutya bajom.De miért kötött belém?-csodálkozott Soohyun a fejét fogva.
-Szerintem túlreagálta az egészet.Nem értem,hogy egy sima "Bocsánat" miért nem elég neki!
-Na mindegy,elmúlt és kész.Megkérhetlek valamire?-mondta Soohyun,és válaszul bólintottam neki. -Kérlek ne mondj senkinek semmit erről a dologról!Ezt nem szabad senkinek megtudnia!Kiseop,Alseop,te meg én tudjuk csak,jó?Verd ki a fejedből,vagy csak négyszemközt beszéljünk erről!-figyelmeztetett.
-Hiraki,tudsz jönni egy kicsit?-hívott magához Alseop.Gyorsan odamentem mellé,majd kimentünk a panelház előtti padra.
-Képzeld,most böngészem a suli honlapját,és a nyolcadik osztály előrehozott névsorát!Képzeld,majdnem együtt vagyunk hetesek!-mondta boldogan.Megnéztem a telefon kijelzőjét,és egy valamit nem értettem.
-Alseop,kérlek olvasd el a te neved után lévőt!
-Kang Dong Ho!Miért,mi van?
-Mit mondtál,nem értettem?!-játszottam a hülyét.
-Kang Dong Ho!Ne szórakozz!Csak egy új gyerek,vagy te tudod ki ő?
-Ja,semmi gond.Csak nem tudtam elolvasni a nevét,pedig én is koreai vagyok.Lehet,hogy egy pillanatra azt hittem,hogy egy olyan ember vagyok,akinek sütése sincs ahhoz,hogy miképpen kell kiolvasni a koreai neveket.Semmiség.-tereltem a témát,de Alseop mielőtt válaszolni tudott volna,kijöttek a fiúk.
-Szia Alseop,megyek haza!-köszönt el Kiseop.
-Szia Kiseop,akkor mikor találkozunk?
-Tudod,pénteken!-kacsintott,és már fel is szállt az egyik villamosra.
-Péntek?Milyen jó,én is akkor találkozok Soohyun-nal!Valami "meglepi" helyre akar vinni!
-Na ne mondd!Kiseop is ugyanezt mondta.De miért?Nem hiszem,hogy együtt szerveznek valamit.
-Nem tudom,de Soohyun valami "kettesben akarok lenni veled" dologról beszélt.-súgtam a barátnőmnek.
-Dettó Kiseop!Mi van a srácokkal?Olyan jó haverok,hogy még a sorsuk is összefügg?-csodálkozott Alseop a legkisebb hangerőn.

<--Köszi,hogy a mi osztályunkba fogsz járni te...!

Bolhából elefánt,74.rész

Már visszafelé indultunk Soohyun-nal.Átsuhantunk kézen fogva a zebrán,ránéztem Soohyunra.Gondterhelt arccal nézett a földre,maga elé se nézve véletlenül nekiütközött az egyik járó-kelőnek.Gyorsan felnézett,és elnézést kért:
-Sajnálom!-illedelmeskedett.
-Azt hiszed,hogy egy szó elintéz ennyit?
-De kérem,bocsánat,nem direkt volt.-mentette magát Soohyun.
-Hé,kölyök,visszaszóltál nekem?-folytatta a kapucnis alak.
-Nem,csak igyekszem elsimítani a dolgot.Nem direkt volt.-mondta Soohyun kissé ideges,elcsuklott hangon.
-Hé,mit feleselsz,Nem voltam világos?Na mi van,gyere?!-buzdította Soohyun-t verekedésre az ismeretlen ember.Soohyun visszahúzódott,erősebben megfogta a kezemet,és elindultunk a bejárat felé,amikor öt méterrel a "menekülési útvonal" előtt a sötét,fekete felsős alak ismét Soohyun-ba kötött.Egy hatalmast pofont kevert le neki,és akkorát lökött rajta,hogy a hátára esett.A betonjárdán erősen beütötte magát,és láttam,ahogy az alak ismét Soohyun felé lép,és bele akart rúgni.
-Emberek,kérem fogják meg a felsőmet!-parancsoltam,majd valaki megfogta a boleróm,aki Alseop volt.Mit keres itt?
-Hé,te rohadék!Ne Soohyun-t bántsd,gyere küzdj meg velem!
-Chh,lányokat nem bántok.-uraskodott.
-Hm,én meg bárkit megütök,ha úgy akarom!-ordítottam magamon kívül,és a sötét srác felé közeledtem.Ott álltam előtte,majd "pont középre" rúgtam,majd ő is a földre került.Utána közelebb hajoltam hozzá,de felkelt.Az arca teljesen anonim volt.Még mindig semmit nem láttam belőle.Annyit tudtam,hogy korombeli fiúról lehet szó.A kezem akkorát csattant az arcán,hogy megint kezdte elveszíteni az egyensúlyát.Majdnem elesett.
-Hé,még kérsz?Mert van bennem erő!Nem tudod kivel küzdesz meg!Nagyon kemény vagyok!-ütötem egyet a levegőbe indulattal és hangos sírással körítve.
-Elég legyen!-mondta egy hang.
-Kiseop!-fordultam a srác felé.
-Vigyázz Hiraki,ez nem egy lány dolga!Majd elintézem.-parancsolta,majd Alseop felé terelt.Kiseop nagy sebességgel a falhoz szorította azt a fiút,és figyelmeztette:
-A nevem Lee Kiseop.Ezt a nevet egy életre jegyezd meg,rendben?Ne merd bántani semelyik barátomat se,mert akkor kinyiffansz kisöreg!-fenyegette,majd egy pofon után leköpte,és lehúzta a kapucnit az arcáról.Lehullt a "lepel".A verekedést kezdeményező srác Baekho volt.Gyorsan visszavette az "álarcát"majd a lakótelepük felé futott.
-Hogy vagy Soohyun?-időközben már mind a hárman igyekeztünk visszahozni a jó közérzetét.
-Dögölj meg te semmirekellő!-ordítottam Baekho után.
 <--Hangulatom pillanatnyilag..Ez meglepett:(

Soohyun felvilágosítása,73.rész

-Heh,jó vicc!Még hogy majdnem sírsz is,hát elég hatásos!-mondta Soohyun magabiztosan,de amikor rám nézett,csak halkan mentünk egymás mellett.Leültünk a parkba,a tó elé,a padra.

-Tessék,nézd meg!-mondtam ingerülten,majd Soohyun kezébe nyomtam a levelet.
Guggolva ültem,és a kezem a térdeimen pihent.Láttam,ahogy Soohyun egyre többet kapkod a levegő után,és a szeme idegesen keresi a magyarázatot.
-Mi van,elolvastad?Ez nem egy szívatós show.Ez igaz.-mondtam,majd a borítékot a zsebembe tömködtem.
-Nagy levegőt kell vennem.Öt nap múlva indulsz.Öt nap.Két hétig leszel Sydney-ben.Két hét,tizennégy nap.Valamelyik nap kimegyünk sétálni?Vagy valamerre.Szöul-torony.Nem az zsúfolt.Valami olyan hely,ahol csak ketten lehetünk.Egy "búcsú buli".
-Persze!Anélkül el se mennék!De nincs kedvem menni.De van e-mail,meg webkamera,a laptopom velem lesz,és beszélhetünk is.-kacsintottam,de én is a levegő után kapkodtam az izgalomtól.A rossz izgalomtól.
-Meglátod,nem lesz olyan rossz!Mondjuk amúgy is találkozunk még,de majd négy nap múlva gyere a Kishoro utcába,a 34.-es szám alá!Nem mondom mi ez,majd meglátod!-mondta Soohyun,és adott egy ölelést.
-De mégis mi lesz ott?Kíváncsivá tettél!-kérdezősködtem.

 -Majd meglátod,csak nyugodtan legyél.Verd ki a fejedből a dolgot,majd négy nap múlva meglátod!-sejtelmeskedet Soohyun.

  

-Jó,felfogtam.De mit tegyek,ha meglátom a családot?Hogy tűnjek kedvesebbnek?Mert nem voltam külföldön ilyesmi helyzetben!

-Szerintem legyél bátor,majd beszélünk,és akkor is mondok neked egy két dolgot.Szerintem mutasd a "Hiraki az erős és barátságos lány" oldalad,és rendben lesz minden!

-Mennyi az időeltorlódás?

-Két óra.Tehát Sydney-ben amikor hat óra van,Szöulban csak négy.Meg kell szoknom,két hét alatt felfedezzük Ausztrália egy részét.És két hét után Kira jön hozzánk,szintén két hétre!-figyelmeztettem.

-Akkor majd kimehetünk sétálni,vagy fagyizunk,meg kihozzuk Szöulból a legjobbakat!Hwaiting!-szurkolt Soohyun.

-Tényleg,nagyon várom,izgulok,mert jól fogom magam érezni,mert Ausztrália gyönyörű ország,de mégis,nem tudom..-sóhajtottam.

-Biztos honvágyad lesz.Csak az első napon.Hiányozni fog a családod,de nagyon szuper lesz a koala maci látogatás,meg az Operaház élő egyenesben látása!-biztatott Soohyun,bár láttam,hogy érzékenyen érintette a "szembesítésem".

-Család,mi?Egész életemben velük voltam,akkor nemrég jöttünk haza a daejeoni nyaralásról,apuval sokat veszekszünk,anyu egész rendes...,bár mégsem az igazi.Te fogsz hiányozni!-mondtam Soohyunnak.
-Köszönöm!Vagy ilyenkor mit illik mondani?-jött zavarba Soohyun.
-Nem kell semmit mondanod nekem,nekem egy mosoly is elég!
-Akkor ez valahogy jó?-mondta Soohyun,majd egy vakítóan gyönyörű mosolyt villantott felém.-Nem hallgatunk valami zenét?
-De,dobj be valami királyat!-javasoltam.

Felvettük a fülhallgatót,és Soohyun az egyik kedvencemet kapcsolta be,még énekelt is mellé:
Love, naege wa. neon, like this.
So Love, gidarin neoran girl
True love, dagawa neon like this.
One Love, neon naege neon naegero.

-Wow!Ha én egy Yongguk növendék vagyok,akkor te vagy a SS501 új tagja!Vagy alapíthatunk egy duót!-röhögtem eszméletlenül.

-Na,ötlet!Micsoda fantázia.Hira,te kész a TS Entertainment-hez való vagy.B.A.P menedzser...-nevetett Soohyun.

-Hahaha,te is tehetséges vagy!Mondjuk a táncban.Ahhoz értesz.-mondtam Soohyunnak.Felpattant a padról,és elkezdte Park Jung Min-t utánozni,tök ugyanúgy,ahogy az eredeti videóban van.Tátva maradt a szám.

Szembesítés a vakációval,72.rész

Apu beszállt az autóba,és megcsörrent a telefonja.SMS.
-Sajnálom Hiraki,de még be kell ugranom a Diák Központba,van egy kis elintézni valóm,tudnál várni?
-Persze,miről lenne szó?Mert biztos én vagyok benne valamiben.
-Majd meglátod.Szerintem tetszeni fog.-kacsintott apa,majd percek múlva beparkolt a Diák Központhoz,és beszaladt azért a "bizonyos dologért". Mi lehet az?Másik suliba iratnak?Kizárt.Akkor?
-Na,már itt is vagyok.Olvasd csak el,hiszen rólad szól.-mondta apu,majd a kezembe nyomta a borítékot.Olvasni kezdtem:

Tisztelt szülők!

Ezúton értesítem önöket,hogy a gyermekük Hiraki Kasai külföldi-cserediák programunk keretében részt vehet nálunk.Nagyon köszönjük,hogy a mi irodánkat választották,igyekeztünk minél egyszerűbben lebonyolítani a dolgot,ami sikerült.A család szeretettel várja Hiraki-t,további információkat lent olvashatnak.

Üdvözlettel:      Park Min Rin,szervező

További fontos információk: 

Indulás:2012.július 20. Szöuli repülőtér

Célpont:Ausztrália,Sydney.Queen Elizabeth út,34.

A befogadó(k):Kira Cameron,Kylie Cameron,Joe Cameron.
A család autóval várja Hirakit a reptéren,egy hét múlva.Tartózkodási idő:2 hét.
                                                                 

-Akkor öt nap múlva indulok.De mégis,honnan van ennyi pénzetek?Meg pofátok?-füstölt az agyam.
-Hát onnan van pénzünk rá,hogy már nyár elején befizettünk téged,tehát félretettünk pénzt.
-És ezt miért nem mondtátok?Mi lesz akkor két hétig a másik féltekén?És Soohyun?
-Csak szerettük volna színesebbé tenni a vakációdat,és....
-Nem,nem és nem érdekel!-ordítottam tiszta erőmből,és a fülhallgatómat betettem a fülembe,majd beindítottam "egy ide illő zenét".B.A.P Unbreakable.

  Nem,nem fogok összetörni.Eddig is éltem sok évet Soohyun nélkül,de most már teljesen más a dolog.Meg maga az egész helyzet.Akkor mi lesz a Japán látogatásommal?Inkább küldtek volna Kínába,vagy Hongkongba,esetleg Makaó.Rögtön a telefonom után nyúltam,akkor pont megálltunk az autóval.Haza értünk.Felszáguldtam a lifttel
,mit sem törődve azzal,hogy apu hol van.Be se mentem a lakásunkba,az irányt rögtön Soohyun fele vettem,aki éppen a parkba indult.
-Lejöhetek veled Soohyun?Képzeld Ausztráliába küldenek!-mondtam dühösen.
-Mi?Nem tehetik!De mondd el pontosabban!Viccelsz?
-Nem,ez komoly.Valami idióta cserediákprogram.Miért a világ másik felére?Ráadásul öt nap múlva!-küszködtem a könnyeimmel.

Belvárosi furikázás,71.rész

Nem tudom mi történt,csak arra emlékszek,hogy hajnali háromkor kimentem a fürdőszobába,és ittam a fogmosó poharamból.Soohyun már a nappaliban aludt,és fordult egyet.Láttam,hogy a takarója félreáll,és alaposan betakartam.Visszamentem az ágyamba,és egészen reggelig fel se keltem.Valamit álmodtam.Azt,hogy Soohyun-t,és engem elválasztanak egymástól.Én megyek Japánba,ő pedig visszamegy Incheon-ba.Annyira sírtam,rémes volt.Gyorsan kirobogtam a nappaliba,és láttam,ahogy Soohyun arcára süt a nap,és nyújtózkodik,majd ásít egy hatalmasat.
-Jó reggelt Soohyun!Már annyira hiányoztál,azt hittem,hogy nem is vagy itt!-öleltem át.
-Már miért ne lennék itt?Az egész estét együtt töltöttük!-ásított,majd adott egy puszit.
Leültem mellé,és egy frissítő narancslé kíséretében mindketten felébredtünk.
Anyuék is felébredtek,majd nekilátunk a reggelinek.Rántott tojás volt sonka kockákkal -a kedvenc reggelim-,mindenki jóízűen evett,bár én és Soohyun kissé szégyenlősen ültünk egymás mellett,a szülők miatt,de sínen ment minden.Kopogást hallottunk:
-Sziasztok!-köszönt Kihyuk.
-Szia!-köszöntünk mind a hárman.Csak Soohyun fintorgott.
-Gyere Soohyun,menjünk haza,majd elmesélek mindent,meg tudod,a Kasai családnak is vannak dolgai!-kacsintott Soohyun anyukája.
-Jól van,jól van,jövök már!-durcázott Soohyun.
-Tényleg,nekünk is menni kell a belvárosba!-kapott fejéhez apu.
-Szia anya,majd jövünk később!-mondtam,majd a táskámat felkapva már ajtón kívül voltam apuval.

Még Soohyuntól is elbúcsúztam,és egy puszit küldve integettem,majd apuval a céges autóhoz rohantunk.Végig száguldtunk az egész városon,átmentünk a Hwawan hídon,és 20 perc alatt már a ruhaszalonban is voltunk.Leparkolt apu,én is szedtem magam,és bementünk a boltba.
<----Apu céges autója *___* 

-Jó napot kívánunk!-köszöntünk,és egy 'Jang Dong Ho' névjegykártyás ember fogadott minket.

-Ön Yataro Kasai?Az egyenruha miatt jöttek?

-Igen,én vagyok Yataro.És az egyenruha ügyben érkeztünk,hogy kiválasszuk a megfelelő méretet.

Pár pillanat múlva a próbafülkéből kész úriember,mondhatni,egy repülős pilóta jött ki.

-Megfelel a méret?-kérdezte a vezető.

-Igen,akkor el is viszem!-mondta apu,majd szatyorba csomagolva már el is vittük a szerkót,és autóba ültünk.

 <---Ilyen az egyenruha^^
-Hiraki,tudnál várni egy tíz percet?Még beugrok ide a barkácsüzletbe egy-két dologért,oké?

-Persze,itt várlak.-bólintottam.

Kipillantottam az ablakon,és csomó emeletes házat látva fürkésztem a szöuli "tájat". Nagy bámészkodás közepette a telefonom jelzett.Új e-mail.Ki lehet az?

Szia Hira! =^.^=

Köszi a tegnapi estét,meg azt,hogy ott aludhattam nálatok.Elég rendesek a szüleid,hogy megengedik,és "gyanú" nélkül fent voltunk este. A filmnézés is fantasztikus volt,meg amikor TV-t néztünk..<3 De legjobban az este tetszett,te kis Yongguk növendék. :P  Olyan csodálatos volt,főleg a vihar közepette.Tudom,hogy mi összetartozunk! :)

Soohyun xxx

Gyönyörű éjszaka,70.rész

 -Hahó farkas kisasszony!Tudom,hogy mindjárt egy hosszú ordítással fogsz válaszolni,de miért bámulod egész este azt a nyamvadt Holdat?Még csak nem is Telihold!Na én léptem!Megyek a vendégágyamra,csak add ide a kulcsod!-panaszkodott Soohyun,és az ujját végig húzta az arcán,mintha sírna.
-Ne már Soohyun!Most miért?Nem is érdekel az a fránya Hold!-csuktam be az erkélyajtót,és Soohyun mikor már majdnem az ajtó felé ért,én az útját álltam.
-Mi van?Nem engedsz ki?!Mit tartasz itt?-mondta Soohyun.
-Sajnálom,itt a kulcs,nyisd ki az ajtót!-sóhajtottam.
Kinyitotta,majd amikor már a fejemre húztam a takarót.A kilincs nyitotta az ajtót.Kicsivel később:
-Hello,Hello!Jamshi yaegi hallaeyo.-énekelte Soohyun.
-Szevasz,szevasz!Az éjszaka közepén meg mit akarsz?-rappeltem.
-Rájöttem,hogy nem szeretek egyedül aludni.Amúgy meg tiszta B.A.P növendék vagy.Simán beugorhatnál Yongguk helyett,habár ez egy SHINee dal volt..-mondta Soohyun.
-Köszi,de most már tényleg elmondhatnád,komolyan,hogy "Miért akarsz velem egy percre beszélni?"-vágtam oda.
Nem válaszolt.Beljebb jött.A szoba tiszta sötét volt.Mint ahol kormot öntöttek egy szobára.Az utcai világítások egy része szűrődött az ágyamra,mást nem lehetett látni.Éreztem,ahogy Soohyun minél közelebb jön,én úgy teszek hátra egy lépést.Végül a falnak nyomódtam.
-Igazából folytatni akartam,amit elkezdtünk!-mondta Soohyun,egy cseppet sem zavartatta magát.
-Hát akkor?!Mire vársz még?Én is akarom.-mondtam,de én sokkal szégyenlősebben.
Abban a pillanatban Soohyun a kezeimet a falnak szorította,meg sem bírtam moccanni.Normális helyzetben nem örülök ennek,de most...Valljuk be őszintén:túlságosan is....It's a special night...♡

 

Elengedte a csuklómat,most a derekamat ragadta meg.Kezdtem sejteni a dolgokat.Bár nem igazán értettem,hogy miért éppen éjfélkor csináljuk ezt.Talán,mert a "többiek" már régen alszanak,és hogy igazán érezzük a "kettesben vagyunk" hangulatot?Megtörtént,amire soha az életben nem számítottam volna.Elaludtak a fények Szöul útjain.Legalább is a mi utcánkban.Semmi fény.Hallottam az eső halk kopogását.Ami nem is volt halk.Úgy látszik egy tartalmas esti vihar elé tekinthetünk.Már kezdtem unni.Hűvösebb lett,ezt a szobámban is lehetett érezni.Miután Soohyun megragadta a derekamat,az ágyamba rántott.Kissé vacogtam,de Soohyun ölelése egyből olyan volt,mint Hawaii szigetén lennék.Kellemes,meleg..Egy nagyot csattant az ég,egy kicsit összerezzentem a félelemtől.Soohyun a helyzetet kihasználva ugyanolyan helyzetben volt,mint amikor a szobámba jöttünk.Én az ágyamon feküdtem,a csuklóimat leszorította,és felém hajolt.Éreztem,ahogy a lábai az én lábaimon vannak,de ő még nem volt teljesen "rajtam".

-Még félsz?Hidd el,én sem szeretem a sötétséget,de amikor itt vagy..-mondta volna Soohyun,de én hirtelen elkaptam,és magamhoz rántottam.

-Nem nem félek!Ez kifejezetten romantikus,így vihar közepette..-mondtam,és éreztem,hogy már rákvörös lehetek,úgy elpirultam.

-Akkor örülök!Mihez kezdenék nélk.....-valamit mondott,de én megcsókoltam.Becsuktam a szemem,és minden remekül ment.Olyan igazi szerelem ez a miénk.Szeretem Soohyun-t,ő is engem...Ennél már csak jobb jöhet.Kár,hogy holnap egész nap apuval leszek a belvárosban.Akkor majd hívjuk egymást.