Két szív,egy álom;107.rész

-Akkor hogyan tovább?-kérdezte Soohyun,mialatt felvettem a szoknyámat,és visszacsatolta az övét.

-Hát nem tudom,de két dolog az biztos.Nemrég szakítottam Ji Hoo-val,és még egyenlőre vele lakok,Tokióban,van egy remek álláshelyem,szintén a japán fővárosban.Elég ingadozó helyzetben vagyok Szöul és Japán között,mivel a szüleim más nemzetiségűek.De ugye emlékszel,amikor 7 évvel ezelőtt szerelmesek voltunk?-kérdeztem,mire Soohyun bólintott-Akkor senki és semmi nem tudom elválasztani minket.De most,hogy már idol vagy,ráadásul egy híres banda tagja és vezetője,nem akarom,hogy a rajongók fenyegessenek,vagy ilyesmi.Félek.-mondtam őszintén.

-Emlékszek,még amikor itt,Szöulban együtt voltunk,azokat az időket nem lehet elfelejteni.-mosolygott Soohyun-És állj meg egy pillanatra.Ha azt mondtad,hogy 7 éve lehetetlen volt minket szétszedni egymástól,akkor most miért ne?A rajongókkal ne foglalkozz,Kiseop is a banda egyik legimádottabb tagja,még is most vitte el nyaralni Alseop-t a Fidzsi-szigetekre,és tuti el akarja jegyezni.Ők is kitartanak akkor mi miért ne?Te vagy a legfontosabb itt-mutatott a szívére-és veled akarok élni.Ah,és ha már itt tartunk,már szakítottál Ji Hoo-val,Szöulban ezerrel keresik a stylistokat,akkor van egy tervem.Nem költöznél hozzám?

-Azta,ez meglepett.-fogtam a fejemet.-Ezt alaposan át kell gondolnom,de inkább gyors döntést hozok.Szívesen élnék veled kettesben.Képes vagyok ott hagyni Tokiót miattad.

-Jaj Hiraki,tudtam,hogy támogatni fogod az ötletemet!-ölelgetett Soohyun,mint egy plüssmacit.

-Oké Soohyun,elég,mert megfulladok.-lihegtem-Nemsokára itt a szeptember,augusztus vége van,megkapom a fizetésemet,és kiköltözök a Ji Hoo-val közös albérletből,és majd jövök Koreába.A probléma az,hogy holnap vissza megyek Tokióba,és csak két hét múlva láthatjuk újra egymást.-biggyesztettem le a számat.

-De csak 14 nap,majd kibírjuk valahogy,addig van Skype!De,2 hét,és már sose kell egymástól elválnunk.Ezért megérni várni,nem?

-De,igazad van oppa!Ja,és még lenne egy dolog.Meg tudnád mutatni nekem a U-KISS dalokat?

-Persze,de miért?Még nem hallottad őket?-kérdezte Soohyun lesápadt arccal.

-Tudom Soohyun,tiszta szégyen,de nem hallottam egy dalt sem.-sütöttem le szemeimet.

-Jaj te lány!-simogatta meg a fejemet,és az ölébe ültetett-Nem kell aggódni,megoldjuk a bajt!Te is egy U-KISS rajongó leszel,remélhetőleg,és nagyon fognak tetszeni a dalaink.És,ha még ez nem lenne elég,írtam egy dalt,és elő is adtam,csak a te tiszteletedre.Amikor 6 évig távol voltál tőlem,mindig abban reménykedtem,hogy veled lehetek,vagy legalább láthatlak.Legalább egyszer.És most itt vagy.-bókolt Soohyun.

-én sem felejtettelek el!És mikor mutatod meg a dalt?

-majd ha hozzám költözöl!-villantott egy ördögi mosolyt Soohyun,és szorosan magához ölelt.Hosszú,izmos karjai a derekam körül fonódtak össze.Éreztem Soohyun lélegzetét,és azt is,ahogy izgatottan dobog a szíve.Alig térek magamhoz,hogy újra együtt vagyunk Soohyun-nal.Életem legjobb napja a mai!

Sokkos állapot,106.rész

Teltek-múltak a napok,és a hetek,egyre jobban eszembe jutott Soohyun,és az emlékeim,amik hozzá kapcsolódnak.Ma van a Kpop maraton rendezvény záróbulija,ahova én is hivatalos vagyok.Nehéz szívvel,de elmegyek.Ki tudja,mikor láthatom legközelebb Őt,akit a legjobban szeretek.Letelt 1-2 hét,és ismét itthon éreztem magamat Szöulban.Elvileg Ji Hoo is jön a partira,most fogom neki bevallani az őszinte érzéseimet.Ahogy ketten utaztunk a taxiban,megvető szemmel nézett rám,pedig nem is sejt semmit.Lehet már nem szeret,de így könnyebb lesz elválnunk.Mialatt Szöul esti fényeit néztem az utazás közben,Ji Hoo valakinek üzenetet írt a telefonján.Odapillantottam,és soha nem látott kép került elő.
-Ji Hoo,mi ez?-lebegtettem az arca előtt egy képet,ahol egy lánnyal van,aki nem én vagyok.

-Ah,hogy ő.-komolyodott el.-Sajnálom Hiraki,nagyon sajnálom.-Ő Lee Ra Ra.

-Az a lány,akire gondolok?

-Igen.-fújta ki a levegőt.

-Akkor szerintem nincs miről beszélnünk.Minden héten beszéltél róla,hiába próbáltad elfelejteni.Ezek után hogy lehetnék a barátnőd?

-Kérlek beszéljük meg.Hiraki,ez tényleg nem úgy jött ki ahogy kellett volna.Ra Ra csak az  excsajom,de te vagy a jelen.

-Ja igen,persze!Akkor miért költöztél össze velem,és miért vittél el vacsorázni?

-Azért,mert veled járok,és boldoggá szerettelek volna tenni.-válaszolt idegesen.

-Csak szerettél volna,mert már nem,megint csak Ra Ra a tökéletes.Sajnálom,keresd meg.-mondtam,majd megérkezett a taxi a záróparti helyszínére.Ji Hoo-t otthagytam,nem volt erőm,hogy a szemébe nézzek,ám hamar megtalált a bejáratnál.

-Hiraki!-ragadta meg a csuklómat-ne haragudj.

-Tudod mit Ji Hoo?Hagyjuk az egészet.Holnap visszamegyünk Japánba,és keresek magamnak új albérletet,te akár meghívhatod lakótársadnak Ra Ra-t.Nem tudom miért hazudtál nekem ennyi időn keresztül.Csak neked is vigaszra volt szükséged,mint nekem.Tényleg véglegesen elfelejtettem Soohyun-t,és csak rád koncentráltam,de tudtam,hogy csak egymás fájdalmát enyhítjük.Ennyi volt,viszlát!-intettem,és otthagytam.

Végre megtettem,amit kellet.Éreztem,hogy ez csak olyan érdek kapcsolat volt.Szeretnék végre új életet kezdeni.Ez gondolatok közepette mentem beljebb a partiban,ahol rengeteg idol volt,és mindenki kellemesen töltötte az időt a maga csapatával.A U-KISS elé álltam:

-Jó estét srácok!

-Szia Hiraki!-hajoltak meg,és kezet ráztak velem,kivéve Soohyun.

-Hát Kiseop merre van?

-A hősszerelmesünk?-kérdezte Kevin-Képzeld,hogy elő-nászútra ment a barátnőjével,Alseoppal,a Fiji-szigetekre!

-Micsoda?A gyerekkori legjobb barátnőm feleség lesz?-nyíltak tágra a szemeim-Hogy ezt miért nem mondta nekem!-biggyesztettem le a számat.-Pedig ma is nagyon jóba vagyunk!

-Hát igen,ezt csak mi tudtuk,hogy eljegyzi majd Alseop-t Kiseop!-folytatta Hoon.

Soohyun megragadta a csuklómat,és elvont a többiektől.A földszinten volt a buli,de az épület egyik eldugott,második emeleti helységébe mentünk,ami egy öltöző volt.

-Mit akarsz?-suttogtam.

-Szerinted?Téged.-ölelt át hosszú karjaival,mire én csak elmosolyodtam.

-Oh Soohyun,zavarba hozol!-mondtam-Egyébként jó híreim vannak számodra.-folytattam,és elmeséltem,hogy mi történt az elmúlt fél órában köztem és Ji Hoo között.

-Az igen!-mondta őszinte boldogsággal-Akkor ez azt jelenti,hogy lennél megint a barátnőm?Lennél örökre az enyém?-kérdezte izgalommal teljes hangon.

-Természetesen!-válaszoltam,majd beleültem az ölébe,és szorosan átkarolt.Maga felé fordította az arcomat,és az ajkaink egymást súrolták.Ez a csók tele volt megbánással.szerelemmel,új örömökkel.

-Szeretlek Soohyun!

-Én is szeretlek Hiraki!Soha többé nem engedlek el!-mosolygott,majd érződött köztünk a vibrálás,így szépen lassan lekerültek rólunk a ruhadarabok,és meg történt,aminek kellett...

Feltépett sebek,105.rész

Olvasás közben ajánlom hallgatni.^^

-Ki vagy?-pisszegtem,és még jobban szorított az alak.

-A fenébe,el fogok késni!-sziszegett-Várj meg itt,20 perc és itt leszek!-ígérte,majd kiviharzott a raktárból.

Nem szóltam semmit,csak lesütöttem a szememet,és néztem,ahogy távozik.A földön voltam,összekuporodva,egyedül.Nem tudtam,hogy mi folyik itt,egyre jobban elkeseredtem.Csak vártam,hogy leteljen a 20 perc,mit tehettem volna?Remek,megint minden összedől körülöttem.Mint azon a napon,amikor elhagytam Koreát,Szöult,és egy személyt.Igen,azt a személyt.Aki mindig,minden körülmények között szeretett,támogatott...És őt is elvesztettem.Hiába van Ji Hoo:tényleg helyes,vidám,szeretni való srác,mellettem van,de akit otthagytam Szöulban,őt nem érheti senki utol.Miatta jöttem össze Ji Hoo-val is,hogy enyhítse a fájdalmamat,ami eddig sikeresen is összejött.Egy igazi szeretet hajhász vagyok.A probléma az,hogy már szinte elfelejtettem Őt,erre most megint felbukkan.Elvileg sikeres stylist vagyok,de lelkileg egy nagy nulla.Nem tudok rajta túllépni rajta,még 6 év múltán sem.Nem tudom megtenni.

Mindig őrlődtem a feltépett sebeim miatt,amikor letelt a 20 perc.Szinte felszakította az ajtót,és felemelt a padlóról.Erős,meleg kezei voltak,és széles mellkasa,ahova rátette a fejemet,és hagyta,hogy csöpögjenek a könnyeim azon a ruhán,amit én választottam neki a banda fellépésére.Simogatta a hátamat,és megpuszilta a homlokomat.Ebben a pózban voltunk sok ideig,majd nekem szegezte a kérdést a fájdalomtól rekedt hangjával:

-Szeretnél látni?

Alig bírtam kinyögni egy szót,de végül egy 'ühüm' kifért a torkomon,és felkapcsolta a villanyt.Lassan,leszegett fejjel odaléptem elé,pár milliméter volt köztünk.Felemeltem a fejemet,és arcára néztem.Ugyanolyan helyes,mint mindig,csodálatos kisugárzása van,csillogó,csokoládébarna szemei.Még most se változott semmit,csak férfiasabb lett az arca.És az érzései se változtak,se a szíve.

-Hiraki!-mondta ki a nevemet,mire összeszorult a szívem-Emlékszel még rám?Tudod-e a nevemet?

-Tudom,te vagy Soohyun.Shin Soohyun.-nyögtem ki nagy nehezen.

-Ennek nagyon örülök.Tudtam,hogy nem fogsz elfelejteni.Köszönöm.

-Ugyan mit?Csak a nevedet mondtam.

-Azt,hogy még mindig emlékszel rám.-csillogtak a szemei a fájdalomtól-Hiraki.Kérlek kezdjük újra.Nem foglak elhagyni,soha többet.Még jobban szeretlek az eddiginél.Tudd,hogy a szerelmem nem változott irántad semmit,mióta Japánban laksz megint.

-Sajnálom Soohyun.Nem lehet,Ji Hoo miatt.

-Ki az a Ji Hoo?-kérdezte a Ji Hoo nevet aljas hangsúlyozással.

-Park Ji Hoo,a barátom.Tényleg remek srác,szeretni való,de bevallom az igazat,csak Neked.Én vagyok Ji Hoo barátnője,összeköltöztünk,de mindennek csak egy oka van.Te.Miattad jöttem össze Ji Hoo-val,amikor elhagytuk egymást azon a napon,amikor Tokióba költöztem,Ji Hoo enyhítette a fájdalmaimat,ő segített rajtam.Sajnálom.-sütöttem le a szemeimet,és még mindig nem sírtam.Pisszegtem már,de visszatartottam a könnyeket.Erősnek kellett maradnom.

-A fenébe azzal a Ji Hoo sráccal,most komolyan.Hiraki,komoly leszek.Lennél újra a barátnőm?Képes vagy újra szeretni megint?-szegezte nekem halál komolyan a kérdést.Nem tudtam válaszolni,csak megint elkezdtem zokogni,és a földre csúsztam.Ő ismét átfonta karjait a derekam körül.Teljesen összetörtem.

-Soohyun-dadogtam a nevét-kérlek adj nekem időt.Új nekem még ez.6 év után újralátni téged,egy igazi meglepetés.Egy kellemes,de fájdalmas meglepetés.

-Figyelj Hiraki.-emelte fel kezével az államat-Én mindig várni fogok rád,ameddig csak kell.Kérlek emlékezz rám.-suttogta.-Egyébként lesz ezt a rendezvényt lezáró parti szombaton,szeretném ha eljönnél.-mondta,és odaadott egy papírt,ami a meghívó volt.

Mindez után kirohantam a raktárból,kapucnimat felvettem,és sprinteltem a hotelig,amíg csak a lábam bírta.Legszívesebben visszamentem volna Soohyun mellé,és mellette maradtam volna mindig,de lesznek még jobb idők is.Addig is ki fogok tartani.Muszáj lesz.

Ji Hoo és én,104.rész

-Tényleg Ji Hoo,és te mit csináltál a hotelben,amíg dolgoztam?-érdeklődtem.
-TV-t néztem,zenét hallgattam a telefonomon,könyvet olvastam,rejtvényt fejtettem,lementem ebédelni egy gyors étterembe,és még valamit,de azt nem árulhatom el.-kacsintott.
-Mit csináltál?Nem lehet olyan dolog,amit nem mondasz el.-gyanúsítottam.
-Sajnálom,majd a medencézés után meglátod.-vigyorgott rám.
-Na ha téged kell valamiről meggyőzni,többnyire hiába van-ismertem be-de nemsokára úgy is megyünk vissza a szobába,szóval addig ússzunk kicsit.-javasoltam.
Egyből vette az adást Ji Hoo,majd hátraszaltózott a vízben,és gyorsúszó versenyt "rendeztünk." Nagyon fürgék voltunk,és a nevetésünk töltötte be a medence terét.

Nem sokkal később már fehér köntösökben,kézen fogva sétáltunk vissza a hotel szobánkba.Egyből lezuhanyoztam,majd engem követett Ji Hoo,és együtt mostunk fogat.Már rég nevettünk ennyit,bekentük egymás arcát fogkrémmel,mint valami indián törzs arcfestése,természetesen meg is örökítettük ezeket a pillanatokat.Kicsit elsápadtam,ezért Ji Hoo bevitt az ágyba,és próbált jobb állapotot elérni a vizes borogatással.Alig tudtam beszélni,de megnyugtatott,és sok puszival járult a vidámabb hangulatomhoz.Végül nem fájt már a fejem,befészkeltem magam mellé "kis kifli-nagy kifli" pózba,és együtt aludtuk az igazak álmát.Reggel hétkor csörgött a telefonom,hogy ideje felkelnem.Nehezen,de elkészülődtem,és Ji Hoo elvitt a a rendezvényközpontba,gyors csókot adott,majd bambuló arccal integetett.Kicsit bántam,hogy "itt kellett" hagynom őt,de délután ismét együtt leszünk.Elővettem a zsebemből a mai munkabeosztásomat,és G.NA öltözője fele tartottam,hogy divatos ruhát adjak rá a fellépésre.Utána következett a BTOB,Lunafly,Wonder Girls,és az f(x) öltözője,hogy koncertre készen álljanak a színpadra divatilag.Még volt egy 25 perc szünetem,addig elmentem ebédelni,egy közeli kínai gyorsétterembe,ahol isteni szezámos csirkét készítettek rizzsel.Miután ismét a koncert csarnokba tartottam,felhívtam Ji Hoo-t,aki azt mondta,hogy elfelejtette odaadni a meglepetését tegnap este,majd ma megkapom.Bizakodó mosollyal tértem vissza a munkához,és közben azon agyaltam,hogy mi lehet Ji Hoo titkos ajándéka,illetve,hogy mennyire hiányzott már Dél-Korea,és ez az egész hely.Holnap csak délelőttre kell bejönnöm,gondoltam,hogy felvetem az ötletet Ji Hoo-nak,hogy milyen lenne körbenézni Szöulban.Hiába kalandoztam el ilyen jó kedvűen,vissza kellett térnem a munkához.Éppen a 7-es számú öltözőt kerestem,ahol a U-KISS banda foglalta el helyét.Állítólag valami fiú banda,biztos haverok leszünk velük is,és egy extra,de remek ruhát adok rájuk a koncertre.Bekopogtam,majd benyitottam az öltözőbe,és váratlan látvány tárult elém,amitől nem kissé meglepődtem:

-Miért?Mondd miért tetted velem ezt?Miért kellett itt találkoznunk?Direkt?-ordítottam könnyek között,majd egy banda tag magához ölelt,és kivonszolt egy eldugott raktárhoz.Nagyon megijedtem,és egyre csak zokogtam.

Rég nem látott Korea,103.rész

Olvasás alatt ajánlom hallgatni.^^

A hétvége a lázas készülődéssel telt el:bepakoltunk,és pár koreai nyelvleckét is átvettünk,hogy biztosan jól beszéljünk majd az ottani emberekkel.Elérkezett a várva-várt pillanat,amikor a kulcsot Ji Hoo elfordította a zárban,zsebre tette,majd elmentünk a reptérig,öveket becsatoltuk,és felszálltunk.Hihetetlenül fáradt voltam,ezért amint elindult a repülő,már el is nyomott az álom.Éreztem,hogy Ji Hoo ölelget,de már csak álmodtam.Órák teltek el,mikor a barátom keltegetni kezdett:
-Ébredj Hiraki,itthon vagyunk!
Alig tudtam hinni a szememnek.A rengeteg kék utasszállító repülő,és a dél-koreai zászlók teljesen varázslatba kerítettek.Végre itthon vagyunk!

Izgatottan léptem Korea földjére,Ji Hoo arcán is látszódott a meglepettség és a boldogság.Kis idő múlva ismét taxiba szálltunk,ami elvitt minket a hotelhez,ahol lakni fogunk 1 hónapig.A recepciónál megmondtam,hogy melyik szobát foglalták le nekünk,és odaadták kulcsot.A szálloda nagyon profin volt berendezve,el sem hiszem,hogy Szöul ennyit változott 6 év óta.Minden digitális,modern,és igazi koreai.Kevés idő maradt a bámészkodásra egyből munkába kellett állnom:40 perc volt,hogy odaérjek a rendezvényközpontba,és megkeressem az öltözőket.Lezuhanyoztam,fogat mostam,fel vettem egy csinosabb ruhát,majd elköszöntem:

-Szia Ji Hoo,mennem kell!Ne haragudj,de a munka az munka!-mosolyogtam zavaromban-De ha minden igaz,akkor délután ötre végezni fogok,és csak veled fogom tölteni az időmet.Mit szólnál ha utána medencéznénk egyet a wellness részlegen?

-Én tökéletesen belegyezek!De menj,nehogy elkéss miattam!-biztatott Ji Hoo,majd egy puszit adott a homlokomra és az ajkaimra-Ja és Hiraki!Csinos vagy fonott hajjal!-nevetett rám,majd integettünk egymásnak,és a rendezvényközpont felé vettem az irányt.Nemsokára oda is értem,majd amint elmondtam,hogy ki vagyok és miért jöttem ide,azután egy kedves asszisztens egyből odaadta a munkarendemet.Térképen néztem,hogy mikor és kihez kell mennem felöltöztetni a Kpop sztárokat.Elsőként a Secret lánybandára adtam menő ruhákat,majd sorban következett az Infinite,2PM,VIXX,NU'EST,After School,Hello Venus,Jay Park,Kim Hyun Joong és végül Roh Ji Hoon. Hatalmasakat nevettem mindegyik idollal,meséltem nekik pár szót magamról,és autogramot is kaptam minden sztártól.Remekül telt a napom,még a koncerteket is végig nézhettem.Holnapra is megkaptam a munkabeosztásomat,ugyanolyan papírt adtak,mint ma,csak más Kpop idol nevekkel.Nagyot mosolyogtam amikor megláttam,hogy holnap találkozok majd a TVXQ tagjaival.Ez a munka nem is fárasztó,inkább szórakoztató!Pláne akkor elkezdtem nevetni teljes erőmből,amikor megláttam egy olyan bandanevet,hogy U-KISS.Sosem hallottam még róluk,csak egyszer-kétszer,de nem ismerem őket.Siettem vissza a szállodába,hogy Ji Hoo-val lehessek kicsit.Éppen TV-t nézett,amikor megérkeztem.Vidáman köszöntött,és elmeséltem neki,miként telt a mai munkanapom.Ámuldozva nézte,amikor bemutattam neki az aláírásokat és a képeket az idolokkal.Minden elismerését vallotta,megdicsért a csinos idol ruhákért.Mindez után lementünk medencézni,ahol ismét a romantika vette át a szerepet köztünk.

Chiharu hírei,102.rész

Nagyon vidáman telt az este további része,Ji Hoo teljesen lenyűgözött.Az,ahogy velem törődik és vigyáz rám,tényleg varázslatos,a legjobb srác,akit csak találhatok.Óvatosan vezetett hazáig,majd kis idő múlva fellifteztünk,és beléptünk a lakásunkba.Nagyon meleg volt,ezért azonnal elindítottam a ventilátort a hálószobánkban,hogy éjjel tudjunk aludni.

Megfürödtünk,és igyekeztünk mielőbb ágyba bújni,hogy holnap sok erőt kapjunk a munkához.Különben is másnap péntek,utána meg hétvége,a lazítás ideje.Én zuhanyoztam utolsóként,fogat mosva,teljesen frissen pihentem le,de Ji Hoo nem volt a szobában.
-Hé,Ji Hoo,Hiraki hercege,hol vagy?-kerestem.
-Itt!-villantott egy széles mosolyt,majd betakart a takaróval,és mellém bújt.Beszélgettünk még egy 20 percet,majd egymás karjában aludtunk el.Arra ébredtem,hogy a telefonom ébreszt,és fel kellene kelnem.Egyedül ültem az ágyban,mert Ji Hoo mindig egy órával korábban megy dolgozni,mint én.Csináltam magamnak egy kávét,gyorsan lehörpintettem,és el indultam a 'Kawaii Worldwide Fashion' irányába.Amíg a tömegközlekedési járművön utaztam,gondolkoztam,és csak a tegnap estére tudtam gondolni.A csuklómon lévő fonott karkötőre tekintettem,és lágyan elmosolyodtam.Ezt a kis ajándékot kaptam Ji Hoo-tól,amikor össze költöztünk.Ezek után hamar el is ért a busz a megállóhoz,és egyből Chiharu irodája felé vettem az irányt,mivel tegnap említette,hogy fontos újdonságokat kell közölnie velem.Izgatottan kopogtam az ajtón,majd beléptem.
-Jó reggelt Chiharu!-hajoltam meg a 38 éves nő előtt,és ő is köszöntött.
-Szia Hiraki!Nézzenek oda,ma nagyon vidám vagy!-nevetett rám,miközben kortyolt egyet a teájából,és lapozott az újságban.-A hírek,amiket meg szeretnék osztani veled,hogy 1 hónapra Szöulba kellene utaznod.Nemsokára nagyszabású Kpop koncert sorozat lesz,tegnap előtt kaptam e-mailben egy meghívót,hogy mivel te a japán sztárokat profin öltözteted,ezért most te kellenél a koreai bandákhoz is.Itt az üzenet!-mondta a főnököm,és átfutottam a képernyőn az elektronikus levél sorait.
-Szívesen elvállalom!-reagáltam kivirult arccal.-Köszönöm Chiharu,hogy ilyen remek helyen dolgozhatok,nélküled biztosan nem tartanék sehol!-kacsintottam,majd megöleltem.
-Oké Hiraki,elég lesz az ölelkezésből,mert nem kapok levegőt!-hadarta-Ja,és ha ez sem lenne elég,akkor magaddal viheted Ji Hoo-t is,mert az egyik fodrászunk kiment Amerikába,így felszabadult egy hely,és tudok biztosítani szállást Ji Hoo-nak is.Egy előkelő szállodában fogtok lakni egy hónapig,és a híres-neves Kpop bandák tagjait fogod öltöztetni.Hétfőn indultok!-tájékoztatott Chiharu,és átadta a repülőjegyeket.Eltettem a táskába még az információs papírokat,és boldogan tartottam Koda Kumi öltözője felé,hogy divatosan felöltöztessem a fellépésére.Minden rendben ment,a koncert alatt felhívtam Ji Hoo-t.
-Szia Ji Hoo!Hogy vagy?
-Szia szerelmem!Köszönöm,rendben minden,egyfolytában csak a tegnapra gondolok.-kuncogott-Most éppen áll a gyár,mert a díszlet nem érkezett meg a fotózáshoz,szóval várok.-sóhajtott.
-Akkor sok kitartást!Képzeld,milyen híreim vannak!-mondtam,és mindent elmeséltem Chiharu ajánlatáról,és azt is,hogy ketten megyünk Koreába.
-Ez az!-kiáltott vidáman-Te és én egy hónapig Szöulban,egy luxushotelben!Na oké,persze dolgozni is fogsz,de már minden percét várom,és az a legjobb,hogy hétfőn indulunk,és már csak be kell pakolni.Ráadásul 5 éves korom óta nem voltam Koreában,mennyi minden változhatott azóta!Izgatott vagyok!Részben mindkettőnk otthona Szöul.-válaszolt.
-Na igen,ebben teljesen igazad van!Én pedig úgy 6 éve voltam utoljára Dél-Koreában,amikor elköltöztünk.-csuklott el kissé a hangom.
-Hiraki?Jól vagy?Mi a baj kicsim?
-Semmi Ji Hoo,semmi.Igyekszek vidám lenni.Tudod hiányzik már Korea,és ha erről a mesés helyről beszélek,ami mellesleg félig az otthonom is,mindig elérzékenyülök.
-Jaj,kérlek nyugodj meg!És,ha ezzel vidámabb leszel,akkor megint érted megyek munka után.Megfelel hercegnőm?
-Igen drága Ji Hoo!Akkor háromkor találkozzunk a kapu előtt.
-Rendben Hiraki.Szeretlek,vigyázz magadra!
-Szia Ji Hoo,én is szeretlek,sok kitartást még mára!-válaszoltam,majd letettük a telefont.A következő stylist munkámig még 20 perc volt,ezért az egyik kedvenc dalomat hallgattam a hátra lévő időmben,egy T-Max zenét.Hiába vagyok többet Japánban,azért Koreáról és a Kpop dalokról sosem feledkezek meg.

Új utak,101.rész

Hiraki Kasai,21 éves.☺ 
"Hiraki Kasai vagyok,21 éves,Tokióban élek.Ugye emlékeztek még rám,a tini kori énemre?Na igen,az a korszak már elmúlt.Izgalmas életem volt,jobbat nem is kívánhattam volna.Ám azóta felnőttem,és újra Japánban lakok.Hogy miért éppen Tokió,és nem Oszaka?Azért,mert a nagyszüleim közel 90 évesek,és nagy a korkülönbség,hiába a gyerekkori lakhelyem is nagy város,Tokió csak a főváros,és több lehetőség vár rám.Letettem a diplomámat,a nagy 'megmérettetés' után várt rám a munka,aminek köszönhetően be is illeszkedtem elég hamar az új munkahelyemre,ami egy stylist stúdió,legtöbbször embereknek adunk divat tanácsokat,de van,hogy sztárok kérnek fel minket a fellépésükre.Ennek köszönhetően ismerkedtem meg a barátommal,Park Ji Hoo-val,aki modell.Hihetetlenül nagyszerű srác,együtt élünk egy tokiói emeletes ház kis lakásában.Nos,ennyit a felnőtt korom bevezetéséről,később meglátjátok,hol is tartok éppen..."

-Köszönöm Hiraki a mai munkádat,keményen dolgoztál!Holnap egy fontos bejelenteni valód lenne számomra!-kacsintott a főnöknőm,Chiharu Tatsuna,aki a 'Kawaii Worldwide Fashion' cég vezetője,ez a munkahelyem.Félre értés ne essék,nem olyan kis cuki,csillogó dolgokat adunk az olyan sztárokra,mint pl. Ayumi Hamasaki,Miyavi,vagy a The GazettE. Chiharu vallomása szerint eleinte egy tini boltnak indult,de jött a lehetőség,és most szélesebb körben működik.Van 3 fiataloknak való üzlete Tokió belvárosában,de én a központban vagyok,mint stylist.Remek helyem van itt,kicsit fel kellett turbózni újra a japán tudásomat,mert 13 évet Koreában éltem,ahol más nyelvet beszélnek.Éppen kiléptem a kapun,és haza fele tartottam volna,amikor egy srác világoskék pólóban integetett vadul a fehér sportkocsija mellett.
-Ji Hoo,szia!-mosolyogtam,és a karjaiba omoltam.
-Üdvözöllek Hiraki!-köszöntött bájos arckifejezéssel,és szorosan magához ölelt.-Annyira hiányoztál,hogy vagy?
-Köszönöm jól vagyok,hát te mi járatban erre?
-Csak eljöttem a barátnőmért munka után,hogy haza vihessem,és utána elmenjünk vacsorázni valamelyik étterembe.Rég romantikáztunk már.-biggyesztette le a száját.-Mit szólnál,elmegyünk este valahova?
-Naná!-egyeztem bele,majd beültünk a fehér járgányba,és haza fele vettük az irányt.
-Mit kap Ji Hoo oppa amiért haza fuvarozott?-nevetett,kiskutya szemekkel könyörögve.
-Ezt!-válaszoltam,és egy rövid csókot nyomtam ajkaira.
-Hm,ez finom volt!-dörzsölte az alsó ajkát,és elmosolyodott.-Többször haza hozhatnálak!
-Jaj oppa,tudod,hogy anélkül is adok puszit,hogy haza hoznál!Szeretlek!-pirultam el.
-Én is téged,szeretlek Hiraki.-mondta,majd miután leparkoltunk,felmentünk lifttel a kis lakásunkba,és csinos ruhába átöltöztünk,hogy jól mutassunk az étteremben.
Kis idő múlva már a helyszín fele vezetett Ji Hoo,csend uralkodott a levegőben.
-Olyan jó,hogy te is Japánban vagy,szerencsés vagyok,hogy megismerhettelek!-próbáltam oldani a hangulatot.
-Igen,köszönhetem mindezt apunak,aki itt kapott munkát,és ide költöztünk Tokióba.-kacsintott a barátom,és 20 perc vezetés után megérkeztünk a célhoz,egy étterembe.
Leadtuk a rendelést,és vártuk,hogy kihozzák az ételt.Egyfolytában szemeztünk,és egymásra mosolyogtunk.A lelkem mélyén nagyon boldog voltam,Ji Hoo nem is tudja,mennyi újat és szépet hoz az életembe.Ő már Tokióban él 5 éves kora óta,így a koreait már szinte kevésbé beszéli,mint a japánt,ugyanis itt nőtt fel a felkelő nap országának fővárosában.Sikeres modell,ezt indította be az életét,ennek köszönhető a menő sportkocsija,és mindene.
-Hm,hogy ízlik a menü?-hümmögött,miközben egy forró rizsgombócot próbált lenyelni.
-Remek!A párolt rák is ízletes!Kérsz?-érdeklődtem,mire Ji Hoo rábólintott,és megetettem a tengeri gyümölccsel.
-Ne haragudj,ha  túl romantikus vagyok,vagy nyálas,de olyan édes vagy!-bókolt ismét,mire nem tudtam szólni semmit,csak hihetetlenül zavarba jöttem.
                                 
     Park Ji Hoo,a pasim,21 éves.♥                    Ji Hoo autója.☆