Legnagyobb béke,91.rész

Kezdtem ébredezni,ránéztem az órámra:fél hét.Anyu ilyen korán jött volna haza?!Mert egy másfél órája itthon van.Ja,most más műszakban van.Lehet.Visszafeküdtem Soohyun vállára,és a pilláit figyeltem,ahogyan lassan kinyitja a szemét,és szembe néz velem.Mindkettőnk mosolygott,nagyon boldogok voltunk.

-Nagyon boldog vagyok veled Hiraki..Szeretlek!-mondta az álomtól fáradtan,és még közelebb bújt hozzám.

-Én is örülök,hogy egy párt alkotunk...Szeretek veled lenni.Csak Veled.-válaszoltam aranyos hangon,mire Soohyun csak bólintott,és most ő feküdt a vállamon.Még egy kicsit lustiztunk,amit anya szakított félbe:

-Hiraki,gyere,kész a vacsora!Hallod?!Be akarok menni..-sóhajtotta,már-már feladva,mert nem válaszoltam semmit,elvileg "alszok."És nem fogok kimenni,mert itt van Soohyun,és anya sejthetné,hogy mit műveltünk.Bár kedvelik egymást Soohyun-nal,azért ezt nem kell tudnia,amit az előbb csináltunk.Persze még folytattam volna egy ideig,csak..mindegy.
-Soohyun,a biztonság kedvéért,szerintem surranj be a szekrényemhez,és várd meg,amikor szólok,hogy kimehetsz az ajtón!Most az egyszer nem akarom,hogy összefussatok anyuval.-nevettem kínosan.
-Én is ezt gondolom.Akkor elbújok!-kacsintott egyetértően oppa,és lassan kinyitottam az ajtómat.
-Anyu merre vagy?!-kiabáltam.
-Jaj,sajnálom Hiraki,teríts meg,mert ki kell mosnom kézzel egy cuccot,mert ezt a foltot így lehet megoldani...Még 15 perc..-kiabált anya a fürdőszoba irányából.
-Most mehetsz!-mondtam kissé szomorkásan a barátomnak.
-Jaj,Hira kicsim ne légy szomorú!Nagyon boldog vagyok,hogy ilyen különlegesen tölthettük el az időnket,és végül is kibékültünk.Baekho baját meg majd ellátjuk!-kacsintott Soohyun,majd kikísértem az ajtón kívülre.Majdnem belépett a lakásukba,de még visszafordult hozzám Soohyun,és egy gyengéd,de hosszú búcsú csókot adott az ajkaimra,mialatt a hasamat simogatta a felsőm alatt.Szorosan átöleltem,és megbeszéltük,hogy holnap hét óra húsz perkor találkozunk a panelház előtt,és együtt megyünk suliba.A szerelemtől mosolyogva tértem vissza a lakásunkba,megterítettem,és már anyu is ott volt.
-Mi volt kint az előbb?-érdeklődött anyu.
-Ja,csak olyan volt,mintha valaki kopogott volna,de nem volt kint senki.Félrehallottam.-füllentettem szemrebbenés nélkül.-Mi jót főztél?
-Carbonara spagetti a neve.Egy étteremben láttam,amikor még régebben a többi munkatársammal egy konferencián,és koreai-olasz találkozón elmaradhatatlan volt a tészta,szóval megkerestem a neten,és elkészítettem.Hogy ízlik?
-Azta anyu!Egy szakács veszett el benned!-mondtam félig-meddig érthetően,miközben a tésztát ettem.

Fűt a szerelem,90.rész (+18)

*olvasás közben ajánlom hallgatni*

-Hmm,Soohyun,ez milyen jól esik.-suttogtam a fülébe,majd megnyaltam a szám szélét.

-Ez kedves volt Hira.Akkor ez hogy tetszik?-kérdezte aranyos hangon,majd megcsókolt.

-Ez isteni volt...-dicsértem.

Hirtelen kiszakadtam a karjai közül,és ráültem a kanapé szélére.

-Mi a baj kicsim?-érdeklődött Soohyun aggódva.

-Anya hazajött.És benne hagytam a kulcsot a zárban,nem tud bejönni.Van egy tervem.Gyorsan köszönök neki,utána folytathatjuk ezt az egészet a szobámban,oké?Most surranj be,ott várlak,és maradj csendben,nehogy megtudja mit művelünk!-kacsintottam a barátomra.Eleget tett a javaslatomnak,és beosont a szobámba.Utána pedig ajtót nyitottam:

-Szia anya!Elnézést a zár problémáért,csak benne hagytam a kulcsot,mert így biztonságosabb,nem?

-De,igazad van.Semmi gond nincs Hiraki.Most pedig megyek,főzök vacsorát!Addig foglald le magad,mert ez egy új étel,amit kipróbálok,és koncentrálni szeretnék..Ugye nem haragszol?

-Persze,hogy nem.Kellemes gasztro perceket!-kacsintottam anyura,és már itt sem voltam.A szobámig loholtam,benyitottam,majd az ajtót bezártam.

-Már vissza is tértem,csak le kellett rendeznem a dolgokat!-nevettem zavaromban.

-Megértelek.De a lényeg,hogy most itt vagy velem!-mondta Soohyun lazán.

Nem válaszoltam,csak odasétáltam oppa mellé,és leültem.

-Uh,azt hiszem melegem van.-sóhajtottam,majd levettem a babarózsaszín belebújós felsőmet,és alatta csak egy lenge ujjatlan volt.Ráhajítottam a székemre a cuccomat,és megdöbbenve hallgattam:

-Huh,Hira,ezt most muszáj volt levenned?Teljesen izgalomba hoztál..-mondta halkan Soohyun,és legyezni kezdte magát.

-Igén,ez most kellett...Különben is...folytassuk,amit elkezdtünk.-javasoltam.

Soohyun bólintott,mire ledöntöttem az ágyra,aminek nem tudott ellenállni.Közelebb férkőztem,egyenesen a derekára ültem,és a fejéig ereszkedtem.Az egész testünk egybe volt olvadva.Érzéki csókot váltottunk,amitől még jobban fel voltunk tüzelve.Nem késlekedtünk,pár pillanattal később már Soohyun csupasz hasfalát puszilgattam.Ő lesegítette rólam a lenge felsőmet,és egy hirtelen mozdulattal kikapcsolta a melltartómat.A meglepetéstől szégyenlős lettem,és eltakartam az idomaimat.Soohyun erre nem reagált semmit,csak egy széles mosolyt húzott a szájára.Lassan eltávolodtak a kezeim,így már teljesen fedetlen voltam.Jöhetett a lényeges rész.Mindketten felkészültünk,amikor egy gyengéd csókot nyomtam szerelmem ajkára,miközben ő már bennem volt. Rendkívül kellemes érzés volt,mire egy hatalmasat nyögtem,és Soohyun elcsendesített egy hosszú szájra puszival.Nemsokára már a csúcson voltunk,és,hát megtörtént a dolog,immár másodszorra.Ez még jobban tetszett,mint az első.A kis,egyszemélyes ágyamra bepréselődtünk,és ágymáshoz bújva szundítottunk el.
-Szeretlek oppa!-suttogtam.
-Én is szeretlek kicsim!-mosolygott a szerelmem,és elaludtam a karjai közt.

Öntudatlan állapot,89.rész

*olvasás közben ajánlom hallgatni*

Miután lezajlott a "balhé",Hyoyeon végig mellettem állt,haza kísért,és visszasietett a gyorsétterembe.Még három óra hosszat kell várnom,és anyu haza érkezik.Apu ma nem jön haza,mint minden szerdán,mert ilyenkor az éjszakai repülőjáratokra van beosztva,ma például este tízkor Kuala Lumpur,Malajzia fővárosába szállít utasokat repülővel.Berontottam a lakásunkba,magamra zártam az ajtót,és a fürdőszoba fele a lépteimet.Idegesen rogytam a padlóra,majd felhúztam magam,és teljes erőmből földhöz teremtettem a műanyag fogmosópoharamat aminek az alja kissé behorpadt.Hogy ne tegyek kárt a berendezésben,és főként magamban ne,ezért inkább mégiscsak kimentem sétálni.Egy elég különleges helyszínre,ami nem volt más,mint az emeletes ház teteje.Fellifteztem a legfelső,pontosan a 15. emeletre,kinyitottam az ajtót,és óvatosan fellépdeltem a lépcsőn.Miután már az épület legtetején voltam,felvettem a babarózsaszín kapucnimat,és leültem az egyik oszlop mögé.Be akartam tenni a fülhallgatómat a fülembe,de fura hangokra lettem figyelmes.Nem volt olyan messze,ezért halkan feltérdeltem,és a beszéd irányába néztem.Egy srác sétálgatott fel-alá,aki arcát szintén kapucni takarta.Az én irányomba nézett!Bár nem vett észre,mert eléggé meglapultam itt az oszlop mögött.Az arca..,olyan ismerős...csak nem...de!!Ő az,Soohyun.A szívem kihagyott egy ütemet,amikor felfogtam,de hallgatóztam,mert valakivel a telefonon csevegett:
-Szia Taecyeon!Te vagy az?-csuklott el oppa hangja.
-Soohyun,hogy mi már milyen rég beszéltünk!Drága unokaöcsém,miben segíthetek?
-Nagy gáz van,hatalmas baj....
-Jaj,na lökd a sódert!Csaj ügyek?Mi van Hirakival?
-Kaptam egy levelet,amit állítólag ő írt.Bár ki van nyomtatva,és ezért gyanakszom,hogy valaki romba akarja teperni a szerelmünket.-amikor kimondta a "szerelmünket" szót,már pityeregtem,és a szám elé tettem a kezemet,hogy ne hallja az ittlétemet-Ma a postaládánkban megtaláltam ezt az irományt,és biztos,hogy nem...nem...Hira...Hi-hi-ra írta.-dadogott Soohyun és teljes erejéből megnyíltak a könnycsatornái.-Kérlek Taecyeon,nagyon szépen kérlek segíts!Nem tudok semmit tenni,és úgy érzem összeomlok!Amikor a levelet elolvastam,mentem letámadtam Hirakit!Pedig ilyen nem szoktam lenni!Taec,mi van velem?Pedig gondolhattam volna,hogy Hira szeret engem,és ez a nyomtatott papír csak egy hazugság!Más valaki írta!-üvöltött Soohyun.
-Szerintem nyugodj meg,bár tudom,hogy nehéz.És most éppen a híres Ok Taecyeon randitanácsadóddal beszélsz.Taec úrfi azt javasolja neked,hogy menj oda Hirakihoz,és engeszteld ki!Virág,csoki,a nők imádják!-mondta humorosan a fiú.
-Igazad van!Köszönöm szépen!Imádlak Taec!-lihegte Soohyun vidáman,majd letette a telefont.
Leszáguldott a lépcsőn,majd a liften,és már az utcán volt,egyenesen a virágbolt felé rohant.Mivel nemsokára "várható" egy vendég,én is elhagytam a tetőt,és visszahúzódtam a lakásunkba.Éppen a táncszőnyegemen roptam a TVXQ Mirotic című dalára,maikor csengetett -megérzéseim szerint- Soohyun.Gyorsan megittam azt a kis pohár vizet,amit a nappali asztalára készítettem,és kezemet szorongatva ajtót nyitottam.
-Hát te?Mi ügyben jársz erre fele?-rebegtem el a szavaimat idegesen.
Nem szólt semmit,csak becsukta maga után az ajtót,és a szemembe nézett.
-Hira,kérlek...Nem tudom mit mondjak..sajnálom...-mondta Soohyun a fejét lesütve,majd átadta a gyönyörű szép vörös rózsát,és bánatában a padlóra csuklott.Nem késlekedtem,egyből felsegítettem a földről.A hirtelen vágy fellángolásának köszönhetően egyre beljebb kerültünk az előszobából,és a kanapén kötöttünk ki.
-Ah...Soohyun...-ennyit tudtam kinyögni.Egyre hevesebbek lettek a mozdulatok...
-Meghbocsáthasz?-lihegte oppa.
-Igen..Természetesen-Mindent rendbe fogunk hozni...-mondtam vidáman.
Nem válaszolt semmit szóban,csak tettekben nyilvánultak meg az érzései.Egy hosszú,gyengéd csókot nyomott az ajkaimra,és kedvesen simogatta a derekamat...

Taecyeon :)