Soohyun,a vidám srác;96.rész

Egész éjjel csak sírtam,alig aludtam egy-két órát.A reggel teljesen erőtlenül keltem fel.Belepillantottam a szekrényembe épített tükörre,és az arcom valóban szörnyen,és fáradtan festett.Kicsoszogtam a konyhába egy kis gyümölcslevet inni,majd ezek után összefutottam anyuval,aki most lépett be az ajtón:
-Jó reggelt kis Hirakim,jobban vagy már?Láttam,hogy este nagyon rosszul érezted magad,ezért telefonáltam az osztályfőnöködnek,hogy ma nem mész iskolába.Jobb lesz,ha lelkileg-testileg itthon rendbe jössz,meglátod.Mit szólnál reggelire egy salátás szendvicshez és Fanta málnás üdítőhöz?-mosolygott anya.
-Nekem tökéletes.Megyek,felöltözök,meg a többi,addig készítsd el a reggelit.-kacsintottam,majd bementem a fürdőszobába,hogy "naprakész" legyek.10 perc múlva odaültem anyuval szembe az asztalhoz,és elkezdtem enni.Közben beszélgettünk,és örömmel tudatta velem anya,hogy miután befejezem az evést,bemehetek Soohyun-hoz látogatóba.Gyorsan kaptam azt alkalmon,még egyszer megmostam az arcom,bepakoltam a táskámba a telefonomat,és egyéb fontos dolgokat,majd felszálltam a buszra,és fél órányi utazás-zenehallgatás után meg is érkeztem a szöuli kórház elé.A feliratot figyelve megállapítottam,hogy ez az első egészségügyi intézmény Szöulban,és elég régóta fennáll.Ehhez képest,hogy elég régóta megvan,nagyon modern állapotban fest,hála a remek koreai fejlődésnek.E gondolatok közepette sétáltam a fiatalok osztályához,és a 11-es kórtermet kerestem tekintetemmel.Meg is találtam.Kezemet a kilincsre helyeztem,és egy nagy sóhaj alatt átgondoltam,hogy biztosan jó-e,hogy idejöttem.Nem mehetek haza,mert megígértem Soohyun-nak,hogy itt leszek.Kiseop is eljön ma,bár azt mondtam,hogy menjünk együtt,de több időt akartam Soohyun oppával eltölteni. Bizonytalanul benyitottam,szerencsére Soohyun egyedül feküdt a kórteremben,és láthatólag még aludt.Halkan leültem mellé az ágyra,és a kézfejét simogatta.Boldogsággal töltött el,hogy legalább álmában mosolyog,olyan volt,mint egy bájos kis angyal.Lassan nyitogatta a pilláit,és szembe találta magát velem.Lehet,hogy most nem volt akkora az öröm,mert Baekho "miattam" verte meg.Megtörölte a szemeit,és vidáman ült fel az ágyon,és egy reggeli csókkal köszöntött.
-Jó reggelt Soohyun!Hogy vagy?
-Szia Hira!Köszönöm,rendben vagyok,egyre jobban javul az állapotom,már csak a kék-zöld foltokat kell kicsit vizes textillel borogatni,és még kapok egy kis vitaminos kezelést ma,és este már mehetek is haza.-mondta csillogó szemekkel.-Hát te miért nem mentél iskolába?
-Annak nagyon örülök.Anya látta,hogy eléggé szét vagyok esve,ezért mondta,hogy maradjak otthon,majd igazolja  a napomat,és legalább kicsit pihenek.És mondta,hogy üdvözöl téged,jobbulást!-kacsintottam.
-Én is üdvözlöm Seul Seul-t!-mosolygott Soohyun-Ő legalább egy aranyos anyuka,nem úgy mint az enyém.-mondta csúnya arcmimikával Soohyun.
Kérdően néztem rá,bár tudta,hogy arra gondolok,mint ő,bár nem szóltunk semmit.Három percig teljes csendben ültünk egymás mellett,mire kicsit elzsibbadtam,felálltam nyújtózni,majd Soohyun magához ölelt,így hozzábújtam.Nagyon jó érzés volt,hogy mellette lehetek,és ebben senki sem tud megállítani,és ő is hasonlóképpen érez irántam.
-Hiraki!Tudom,hogy ez egy kicsit buta kérdés,de nem maradnál itt velem egész nap?
-Nem rossz a kérdésed,és ha szeretnéd,itt leszek veled egész nap!-nevettem-Egyébként tegnap beszéltem Kiseop oppával,és megígérte,hogy ő is meg fog látogatni téged kb. 2 óra körül.
-Remek!Ettől máris szebb a napom.-mondta,majd valaki benyitott az ajtón.
-Jó reggelt fiatalember,meghoztam  a mai reggelit,ami ezúttal gyümölcssaláta lesz almás vízzel!Jó étvágyat hozzá!-hozta be a reggelit kedvesen egy nővér,akinek a névtáblájára Kim Cho Hee név volt nyomtatva.Amilyen hamar be is jött,olyan hamar már a folyosón is volt.
-Jó étvágyat Soohyun!-mondtam illedelmesen,és oppa kedvesen bólintva már elkezdte enni a reggelijét.15 perc alatt befejezte,és jóleső arccal dőlt hátra a párnáján.
-Olyan jó újra vidámnak lenni!-sóhajtotta önelégülten,majd rám nézett.Nem értettem a célzást,majd elmagyarázta:
-Minden meg van amit csak szeretnék.Örülök,hogy egy ilyen kitartó barátnőm van.Szeretlek Hiraki!-mondta,majd közelebb helyezkedtem hozzá,és egymás karjaiban pihentünk tovább a kórházi ágyon.Igazán példára méltó,hogy Soohyun még ilyen "megrendítő" körülmények között se törik meg,és mindig a dolgok pozitív oldalát látja.

Rendőrségi beavatkozás,95.rész

-Köszi a támogatást anya!-kacsintottam-ha most nem haragszol,megyek pihenni.A szobámban megtalálsz!-köszöntem el tőle,és pár lépés után már a szobámban voltam,és idegesen tördeltem az ujjaimat.Ránéztem az órámra,ami '19:30'-t mutatott.Eszembe jutott,hogy Baekho már büntethető korban van.Hirtelen bekattant az agyam,és azt vettem észre,hogy a rendőrség egyik alkalmazottja,a kerületi rendőr szól bele a telefonba:
-Jó estét kívánok,miben segíthetek?
-Jó estét,feljelentést szeretnék tenni,Kang Dong Ho bűncselekményét szeretném ezzel végleg lezárni.-dadogtam idegesen.
-Kérem kisasszony nyugodjon meg,és mondjon el minden pontos mozzanatot!
-Először is,tavaly nyáron Daejeon-ban voltam nyaralni a családommal,amikor véletlenségből találkoztam Baekho-val. Ez a beceneve.Szinte már haverok lettünk.Egyik este a szálloda medencéjében ismét összefutottunk,mire szerelmet vallott nekem,de nem hagytam engedni a csábításnak,és kikosaraztam.Nagyon szerelmes lehet,mert azóta se mond le rólam-ezekkel bűncselekményeket elkövetve.Az első törvénymegszegés akkor volt,amikor én meg Soohyun sétáltunk hazafele,találkoztunk Baekho-val a zebránál,és ott megverte Soohyun-t,viszonylag kis sérülésekkel.A következő eset volt,amikor küldött Soohyun postaládájába egy Word programban kinyomtatott hamis tartalmú levelet,és összevesztünk a barátommal.Majd a legdurvább szituáció ma esett meg:mivel Soohyun meg én szomszédok vagyunk,ezért mindent hallottam.Baekho felcsengetett Soohyun lakására,aki ajtót nyitott,és teljes erőből leütötte szegény Soohyun-t,akinek azóta olyan sérülései vannak,hogy a szöuli kórház fiatalok osztályán fekszik.Ezt szerettem volna bejelenteni.-mondtam,és mindez után bediktáltam Baekho pontos címét,majd elmondtam az én kilétemet is,nemsokára itt a rendőrség.Nekem busszal kell bemennem tanúnak.Hosszú éjszakám lesz.Kivánszorogtam a szobámból,és közöltem anyuval a tényeket.
-Hiraki,most legszívesebben nem tudom mit csinálnék veled,de nem akarlak bántani.Tudom,hogy ez az egész ügy nem a ti hibátok Soohyun-nal,hanem ez a Baekho gyerek piszkálja itt a dolgokat.És,akkor ideje felvenned a cipőt,mert busszal beutazunk a rendőrkapitányságra.Amint kimondta anya a szavait,a rendőrség szirénáját lehetett hallani a szomszédos lakótelep előtt.Mivel Baekho a harmadik emeleten lakik,hamar kihozták a lakásából,és betuszkolták az autóba.Mindezt végignéznem elég durva volt,ezért biztonságnak tettem be fájdalomcsillapítót a zsebembe,és este nyolc órakor indulhattunk a rendőrségre.Reszketve tettem meg minden lépésemet,és a buszról leszállva rándult igazán görcsbe a gyomrom.Miért kellett elhallgatnom mindezt eddig?Fogalmam se volt.Üres tekintettel néztem ki a fejemből,amikor szólított az egyik rendőr,és be kellett mennünk a terembe,hogy mindent elmeséljek neki.Szóról szóra mindent elmondtam a rendőrnek,aki feljegyzett mindent a lapra,és megkérte,hogy írjam alá,hogy "hivatalosabb" legyen az ügy.Körülbelül kilenc óra lehetett,amikor hazafele mentünk.Lassan baktattam anya mellett az utcán,majd ismét buszon utaztunk.Negyed óra alatt otthon voltunk,majd a liftben nem szóltam semmit senkihez,csak a fülhallgatómmal hallgattam a 'SS501 Because I'm Stupid' dalát.Ezután is csendes maradtam,visszavonultam a szobámba,és szomorkás szemekkel néztem Szöul éjszakai fényeit és az emberek forgatagát.

Hwaiting Soohyun&Hiraki,94.rész

Azt sem tudtam hova legyek ezután a leszidás után.Távoztam Soohyun kórterméből,majd igyekeztem visszafojtani a sírásomat.Felültem a buszra,és a Jeju-lakótelep felé vettem az irányt.Időközben eldöntöttem,hogy benézek Alseop-hoz,ő biztosan segít nekem,mindig támogat.Szó sincs róla,hogy hazamenjek,ilyen állapotban nem láthatnak meg az otthoniak.A lakótelepünk elé ért a busz,leszálltam,és meg sem álltam lifttel az ötödik emeletig.Megálltam Alseop lakása előtt,becsengettem,és pár pillanat múlva ajtót nyitott a barátnőm.Látta,hogy nagyon szomorú vagyok.Mielőtt még kérdezett volna valamit,leültetett a konyhaasztalhoz,majd a kezembe nyomott egy pohár narancslevet,és biztatott,hogy mondjam el a történteket.Minden egyes mozzanatot elmeséltem,majd a szája tátva maradt:

-Hiraki.Nem tudom hogy vagy ezzel,de Baekho-t fel kellene jelenteni.Nem mehet ez így tovább.De miért nem érti meg a szép szót?Nem leszel a szerelme,te Soohyun barátnője vagy!Nesze,majd hívjuk Kiseop-t,majd elintézzük a balféket.Tényleg,mindjárt jövök!-kacsintott Alseop.Pillanatok múlva Kiseop oldalán jöttek ki a szobájából.

-Ah,szia Hiraki!Ne haragudj,ha zavarok,csak felugrottam Alseop-hoz beszélni,már hiányzott!Mi újság veled?-érdeklődött oppa.

A kérdés után Kiseop-t is beavattam a jelenlegi tényállásba,majd összenézett Alseop-al.

-Tudod mi a dolgunk!-formált pisztolyt ujjaival-Baekho gyereknek annyi!Mindent meg kell tennünk Soohyun és Hiraki érdekében.Vágjunk bele a tervbe!Rajta!-csapták össze kezüket.

-Szerintem Hiraki bízd csak ránk az egész ügyet.Neked annyi lenne a feladatod,hogy maradj Soohyun mellett,és ne engedd el.Mert tudom,hogy szeretitek egymást.Kiseop és én a lehető legnagyobb erővel fogjuk Baekho-t eltántorítani.Ígérem sikerülni fog!-mosolygott Alseop.

-Wow,nagyon szépen köszönöm a támogatást,ígérem meg fogom,illetve meg fogjuk hálálni!Mit szólnátok,ha elmennénk mindez után,ha helyreteszitek azt a bolondot,elmennénk egy nagyot enni a KFC-be négyen?-kérdeztem,mire mindketten igent bólintottak.Fél óráig beszélgettünk,és Kiseop tanított pár aegyo mozdulatot,amitől vidámabbak lettünk. Oppa mondta,hogy holnap bemegy Soohyun-hoz,visz neki egy kis narancsot,meg elmegy felvidítani.Felajánlotta,hogy írhatok levelet,vagy rajzoljak a barátomnak,majd átadja neki.Megígértem,hogy délelőtt 11-kor lemegyek a lakótelep elé,és majd átveheti a művemet.Hazamentem,majd köszöntem anyunak.Látta,hogy gondterhelt arcom van,egyből rákérdezett,hogy mi a gond.Szimplán annyit mondtam,hogy csak "női ügyek",és Alseop-al a kémiát firtattam egész délután,azért jöttem későn haza.De ő mással "lepett meg":

-Remélem a kémiát meg tudtátok oldani.De van itt egy kis baj.Soohyun anyja itt volt,és elmesélt mindent.

Falfehér lettem,de be kellett vallanom az igazat.Elmeséltem hegyiről-tövire a sztorit,és megértő arccal fordult felém anya.

-Hiraki,te nem tehetsz róla,hogy egy máik fiú szeret téged.Te viszont Soohyun barátnője vagy,szereted őt.És ő is téged.Amikor nyaraltunk,nagyon vidámak volttok együtt.És majd holnap nézz be hozzá,bátorítsd.Igazat adok neked.Majd még beszélünk erről.-kacsintott anya.