-Akkor elmeséled milyen volt Japánban élni?-kérdezősködött Soohyun.
-Igen,de melyik részére vagy kíváncsi?-érdeklődtem.
-Például,hogy milyen volt ott a kiskorod,milyen barátaid voltak,és a többi!
-Japánban sok barátom volt,akik inkább csak haverok voltak,de volt kettő legjobb barátom,Hyosuke és Miyoko.Velük voltam egészen óvodától az általános iskola negyedik osztályáig,de utána Dél-Koreába költöztünk,és most tartunk itt,ahol.Mondjuk ha Japánban járok,akkor mindig találkozok a két régi barátommal,mostanában inkább e-mail vagy internet segítségével tartjuk a kapcsolatot.
<-Hyosuke 
<-Én
-De jó!Akkor Hira,te végül is japán vagy?
-Én japán vagyok.Igaz,hogy anya koreai,de az apukám japán állampolgár,és Oszakában születtem,ezért,igen,én japán vagyok.-magyaráztam.
-Akkor te tényleg különleges vagy,nem tévedhettem!-kacsintott Soohyun.
-Az óvoda sztárjai akartunk lenni mindig Miyoko-val,és Hyosuke-vel,egyfolytában ugráltunk,meg bukfenceztünk.Úgy fogtuk fel,mintha mi uralnánk az egész ovit,és a játszóteret mindig kifutónak használtuk,mint aki mini-énekesnő.-nevettem.
-Akkor nem hiába nyerted meg a suliban a dalosversenyt!Igazi őstehetség!-bókolt Soohyun-És merre laktatok?
-Hát Oszaka belvárosában,akkor még a nagyszüleim is velünk laktak,de Japánban egészen végig velük éltünk,csak Szöul óta látom keveset őket.A nagypapám Seiji Kasai,és vasutas kalauz volt,a nagymamám pedig Eiji Chiba,mama foglalkozása pedig irodai munkás volt.De azóta nyugdíjasok lettek,és Oszakában laknak,ugyanott,ahol régen.
<---Én vagyok a japán nagyszüleimmel :)
-És milyen volt Japánban egy átlagos napod?-érdeklődött Soohyun.
-Ha az iskolás életemet nézzük,nagyon nehéz volt egy nap.A tanítás akár este hat óráig is eltartott,és ott is ebédeltünk.Majd jöhetett a lecke,de mindig szakítottam időt az evésre,és játszásra.Reggel hétkor keltem fel,és este kilenc óra fele szenderedtem el,majd kezdődhetett újra minden.
-Hogyan reagáltál,amikor Szöulba költöztetek?
-Hát,akkor 10 éves voltam,és akkor,mint kislánynak nagyon izgalmas volt a repülős utazás,de a mai napig egy külön élménynek fogom fel ezt az egészet.Amikor megtudtam,hogy Szöulban fogok tovább élni,akkor nagyon elképedtem.Egyrészt a meglepettségtől,másrészt pedig,hogy mi lesz a mi kis "triónkkal",amit Hyosuke,Miyoko,és én alkotunk.A búcsúnapon nagyon rossz kedvem lett,és egész nap együtt voltunk a kedvenc játszóházunkban,a "Happy Enjoy"-ban.Amikor elrepültem,majd megszakadt a szívem,és egyfolytában Japánba akartam szökni,hogy találkozzak a barátaimmal.De amikor már minden összeomlani látszott,akkor jöttél te,és itt tartunk.Nagyon sokáig nem tudtam kikerülni ezekből a gondolatokból,hogy mi már nem lakunk egy helyen,és ráadásul külön országban lakunk,amit egy tenger választ e egymástól.Ezt mostanában hevertem ki,úgy igazán,mert te felnyitottad a szemem,hogy Szöul nagyon szép hely!-meséltem hosszadalmasan.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Utóirat
Ma van Dél-Korea függetlenségi napja,ami azt jelenti,hogy 1948.augusztus 15.-e alkot külön országot Észak-Koreától.
"A függetlenség napja olyan, évente megrendezett ünnep, amellyel
az adott ország valamely másik országtól, leginkább gyarmattartótól
elnyert függetlenségét ünnepli. A legtöbb országban ez a nap nemzeti ünnep." forrás:Wikipédia.
Tehát rövidre fogva az egész dolgot,ma van a Koreai Köztársaság nemzeti ünnepe.Ez alkalomból készítettem ezt a képet:
<--Dél-Korea nemzeti himnusza♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése