Hamar megtaláltam a szállodát,egy kis lakosztályt foglaltam 2 éjszakára.Fáradtan rogytam le az ágyra,magányosan éreztem magam.Nem maradt más "szórakozás",csak a TV.Mivel 30 perc múlva kezdődik a vacsorázási idő,átöltöztem,összeszedtem magamat,és leültem a TV elé.Mindenhol híradó,gyerekműsor,Kpop hírek.Semelyik csatorna nem ragadta el a figyelmemet.Megint végigmentem az összes adón,majd megálltam a koreai MTV adóján.U-KISS interjú.Hm,milyen furcsa.Félig eltakartam az arcomat,úgy figyeltem a műsort.Elsőként a karrierről és a fellépésekről,majd a magánéletről kérdezték a srácokat. Kiseop beszélt a legtöbbet,említette a házasság lehetőségét is,a többiek szinglinek vallották magukat,kivéve Soohyun:
-Na és mi újság a U-KISS leader szerelmi életével?-kérdezte a riporter.
-Minden a legnagyobb rendben.-bólintott üde mosollyal Soohyun-Körülbelül 14-15 évesen megismertem egy lányt,aki neve Hiraki,és koreai-japán származású.Szomszédok voltunk,így kovácsolódtunk össze.A gimnáziumi évek alatt elhagyta Szöult,így Japánban folytatta tanulmányait.Megmondom őszintén,egy egész űrt hagyott maga után,hiányzott,hogy velem lehessen.Majd 6 év múlva ismét találkoztunk Dél-Koreában,egy rendezvényen,mivel ő stylist.És így megint együtt vagyunk.Többet nem szeretnék részletezni,nagyjából így is elmondtam a lényeget.Annyit szeretnék kérni az egész világ U-KISS rajongójától,hogy ne bántsák ezt a lányt,mert nagyon szeretem.Ha szidjátok Hirakit,azzal engem is bántotok.Tegyétek meg nekem ezt az ígéretet,jó?-mosolygott Soohyun.Innentől nem néztem tovább az adást,mérgesen kinyomtam a TV-t és mentem vacsorázni a szálloda étkező termébe.Nem volt nagy étvágyam,így egy gyors leves után visszamentem a szobámba pihenni.Mivel nem volt teendőm,gyorsan átöblítettem 1-2 ruhámat holnapra,hogy tiszta ruhákba tudjak menni dolgozni,majd elmentem venni egy hosszú,habos fürdőt.Lehunytam a szemeimet,közben zenét hallgattam.Negyed óra elteltével szinte beleestem a hab rengetegbe,mert megcsörrent a telefonom.Kapkodva töröltem meg a kezem,és beleszóltam a telefonvonalba:
-Hallo,tessék!Hiraki Kasai telefonja!
-Szia Hiraki,Hoon vagyok.Hol vagy most?
-Éppen fürdök egy szállodai kis egyszemélyes lakosztályomban.Miért keresel?
-Ezt komolyan kérdezed?Soohyun hyung miatt hívtalak.Teljesen ki van kelve magából,valami helyen,amíg haza hozták a kocsiját nagyon beivott,és részeg.Hallom most is,ahogy jön fel az emeletre.Kérlek gyere haza,mert megbolondul nélküled,egyfolytában Hiraki így,Hiraki úgy,csak te kellesz neki.Holnap muszáj lesz,hogy ide gyere,oké?
-Akkor megbeszélem a szállodával,hogy csak ma éjjel alszok itt,holnap elvileg otthon leszek.-mondtam remegő hangon.
-Jól van noona,nem akarlak tovább zavarni.Remélem azért te is jól vagy,és jó éjszakát.
-Szia Hoon.Viszlát holnap.-sóhajtottam,és kinyomtam a telefont.Valahogy nem tudtam vissza kerülni a relaxációs állapotba,így megtörülköztem,majd fáradtan az ágyba zuhantam,és vártam a reggel fél hetet,hogy ébresszen a telefonom.Reggel hamar elkészültem,megbeszéltem a recepcióssal a változást,kifizettem a szobát,és indultam az Mnet épületéhez.Lekértem a lapomat,hogy ma mikor,kikhez kell mennem stylist tanácsokat adni.Ez a lista nem túl hosszú,amin csodálkoztam. A főnököm üzenetnek azt írta a lap aljára,hogy a kettőkor elmehetek a munkából,szóval ma rövid nap lesz.Hamar eltelt az idő,rengeteg mosoly jelent meg az arcomon ezen a napon,még az EXO főpróbáját is meg tudtam kukkantani.A siker csapat megtekintése után nagy levegőt véve távoztam az Mnet épületéből,és izgatottan buszoztam hazafele.20 perc utazás után a busz letett egy közeli megállónál.Lassú,kimért léptekkel baktattam az otthonom irányába.Kis séta után megérkeztem,és feszülten kopogtam az ajtón.
2014. április 25., péntek
2014. április 15., kedd
Jól vagy?,131.rész
Halványan elmosolyodtam,és egyből írtam Seunghyun számára egy SMS-t.Még a múltkor a büfében telefonszámot cseréltünk,hogyha szeretnénk beszélni,tudjuk egymás számát.Pár perc múlva megcsörrent a telefonom:
-Hiraki,az új stylist az Mnetnél,akivel múltkor összefutottam a kávéautomatánál?
-Igen Seunghyun,aki az FT Island banda gitárosa és énekese.-nevettem fel.
-Jól van na,csak biztosra akartam menni,hogy te vagy az.Egyébként mi ügyben írtál nekem?
-Ami azt illeti ez nem telefontéma,nemsokára Szöulba érek,úgy 50 perc múlva.Jó lenne találkozni.
Ezek után Seunghyun hangja egyre aggódóbb lett,majd mondta,hogy találkozzunk a kedvenc kávézójában,átküldte a címet,szóval ott találkozunk háromkor.A buszozás alatt összeszedtem a gondolataimat,majd amikor beértem Szöulba,fogtam egy taxit,ami elvitt a megbeszélt helyszínig.Viharosan léptem be a kávézóba,ahol megpillantottam Seunghyun-t egy eldugott kis szegletben.
-Szia Hiraki!-nyújtotta a kezét,és kezet fogtam vele.Mindketten rendeltünk 1-1 karamellás kávét,amit 6 perc múlva hoztak.Kezdődhetett a lelkizés.
-Szóval Hiraki,mi is történt?Annyira aggódtam érted.Nagyon szomorúnak tűnsz.
Seunghyun után felszólaltam,és csak ömlöttek belőlem a szavak,alig bírtam abbahagyni a csevegést.Félig kihűlt a kávém is,de az se érdekelt,csak mondtam és mondtam.Seunghyun felvont szemöldökkel figyelt,majd rákérdezett,hogy ismertem meg Soohyun-t.Több se kellett,mindent kitálaltam,attól fogva,hogy Soohyun egy új diák volt a mi osztályunkban.
-Szóval több,mint hét éve ismeritek egymást?Minden elismerésem!-bólintott.A hangja nem volt gúnyos,sokkal inkább nyugtató.A kérdésére csak biccentettem,majd beszéltem tovább.Pár perc múlva Seunghyun száját elhagyta egy nagy sóhaj.és csóválta a fejét.
-Hát,ez elég bonyolult szituáció.Tudod nem sok olyan ember van,aki ehhez hasonlóakon ment át,mint te.Nehéz lehetett feldolgozni,hogy a szerelmed idolnak szegődött.Idol.Egy szakma,ami nagy kockázatokkal jár,milliónyi rajongóval.A szavaidból ítélve elég hullámvölgyes életed lehetett,de nem ítéllek el emiatt.Sokkal inkább veled vagyok,mint egy támogató barát.Egy személy,akinek kiöntheted a lelkedet.Azt javaslom neked,hogy nyugodj meg,és ne emészd magad mások hibája miatt.Bár a Soohyun és a közted lévő dolgokban mindkettőtöknek nagy szerepe van,mégis érzem,hogy inkább az ő felelőssége minden.Nem akarom pocskondiázni,de ha kifogyna a benzin,kicsit idegeskednék,majd hívnék segítséget,és jót nevetnék ezen az egészen.Könnyen beszélek,mert velem nem történt ilyen,de akkor se kellene ilyen problémát csinálni ezekből.Tényleg,hol van Soohyun?
-Nem tudom.Valószínűleg ami segítséget hívott,az már haza vitte őt és az autót is,szóval ma nem megyek már oda vissza.Lehet elhamarkodott döntés,de pár napig szeretnék egy szállodában lenni.Tudnál ajánlani valami jó helyet?
-Mint barát,szívesen ajánlok neked egy szállodát.Menj el erre a címre!-adott egy cetlit-Itt elfogadhatóak az árak,van reggeli és vacsora,szóval remélem megfelel.
-Köszönöm Seunghyun,egy igazi barát vagy.Akkor nem sokára mennék,mert már sötétedik,és fáradt vagyok.Hosszú volt ez a mai nap.
-Ahogy te szeretnéd.Ha kell még a segítségem,csak szólj,és mindig melletted leszek!-kacsintott a srác.
-Megígérem,hogy írok neked holnap.Most pedig mennék.
Oké Hiraki,de egy kérdés még mielőtt elmész.Jól vagy?
-Nem nevezném ezt jó állapotnak,de te sokat segítettél,hogy jól érezzem magam.Egy búcsú ölelés?-mosolyogtam.
-Persze!-nevetett Seunghyun.Odaléptem elé,szorosan átöleltem,amit egy széles mosollyal nyugtázott.Ezután elköszöntünk egymástól,és elindultam a szálloda irányába.
-Hiraki,az új stylist az Mnetnél,akivel múltkor összefutottam a kávéautomatánál?
-Igen Seunghyun,aki az FT Island banda gitárosa és énekese.-nevettem fel.
-Jól van na,csak biztosra akartam menni,hogy te vagy az.Egyébként mi ügyben írtál nekem?
-Ami azt illeti ez nem telefontéma,nemsokára Szöulba érek,úgy 50 perc múlva.Jó lenne találkozni.
Ezek után Seunghyun hangja egyre aggódóbb lett,majd mondta,hogy találkozzunk a kedvenc kávézójában,átküldte a címet,szóval ott találkozunk háromkor.A buszozás alatt összeszedtem a gondolataimat,majd amikor beértem Szöulba,fogtam egy taxit,ami elvitt a megbeszélt helyszínig.Viharosan léptem be a kávézóba,ahol megpillantottam Seunghyun-t egy eldugott kis szegletben.
-Szia Hiraki!-nyújtotta a kezét,és kezet fogtam vele.Mindketten rendeltünk 1-1 karamellás kávét,amit 6 perc múlva hoztak.Kezdődhetett a lelkizés.
Seunghyun után felszólaltam,és csak ömlöttek belőlem a szavak,alig bírtam abbahagyni a csevegést.Félig kihűlt a kávém is,de az se érdekelt,csak mondtam és mondtam.Seunghyun felvont szemöldökkel figyelt,majd rákérdezett,hogy ismertem meg Soohyun-t.Több se kellett,mindent kitálaltam,attól fogva,hogy Soohyun egy új diák volt a mi osztályunkban.
-Szóval több,mint hét éve ismeritek egymást?Minden elismerésem!-bólintott.A hangja nem volt gúnyos,sokkal inkább nyugtató.A kérdésére csak biccentettem,majd beszéltem tovább.Pár perc múlva Seunghyun száját elhagyta egy nagy sóhaj.és csóválta a fejét.
-Hát,ez elég bonyolult szituáció.Tudod nem sok olyan ember van,aki ehhez hasonlóakon ment át,mint te.Nehéz lehetett feldolgozni,hogy a szerelmed idolnak szegődött.Idol.Egy szakma,ami nagy kockázatokkal jár,milliónyi rajongóval.A szavaidból ítélve elég hullámvölgyes életed lehetett,de nem ítéllek el emiatt.Sokkal inkább veled vagyok,mint egy támogató barát.Egy személy,akinek kiöntheted a lelkedet.Azt javaslom neked,hogy nyugodj meg,és ne emészd magad mások hibája miatt.Bár a Soohyun és a közted lévő dolgokban mindkettőtöknek nagy szerepe van,mégis érzem,hogy inkább az ő felelőssége minden.Nem akarom pocskondiázni,de ha kifogyna a benzin,kicsit idegeskednék,majd hívnék segítséget,és jót nevetnék ezen az egészen.Könnyen beszélek,mert velem nem történt ilyen,de akkor se kellene ilyen problémát csinálni ezekből.Tényleg,hol van Soohyun?
-Nem tudom.Valószínűleg ami segítséget hívott,az már haza vitte őt és az autót is,szóval ma nem megyek már oda vissza.Lehet elhamarkodott döntés,de pár napig szeretnék egy szállodában lenni.Tudnál ajánlani valami jó helyet?
-Mint barát,szívesen ajánlok neked egy szállodát.Menj el erre a címre!-adott egy cetlit-Itt elfogadhatóak az árak,van reggeli és vacsora,szóval remélem megfelel.
-Köszönöm Seunghyun,egy igazi barát vagy.Akkor nem sokára mennék,mert már sötétedik,és fáradt vagyok.Hosszú volt ez a mai nap.
-Ahogy te szeretnéd.Ha kell még a segítségem,csak szólj,és mindig melletted leszek!-kacsintott a srác.
-Megígérem,hogy írok neked holnap.Most pedig mennék.
Oké Hiraki,de egy kérdés még mielőtt elmész.Jól vagy?
-Nem nevezném ezt jó állapotnak,de te sokat segítettél,hogy jól érezzem magam.Egy búcsú ölelés?-mosolyogtam.
-Persze!-nevetett Seunghyun.Odaléptem elé,szorosan átöleltem,amit egy széles mosollyal nyugtázott.Ezután elköszöntünk egymástól,és elindultam a szálloda irányába.
Káosz,130.rész
A rövid kiruccanás mindkettőnknek tetszett:ha bár eleinte Soohyun furcsállta,hogy egy erdő közepén lévő kis házikóba hoztam a vége jól sült el.Ma reggel összepakoltunk,és haza fele indultunk.Ezúttal Soohyun vezetett haza fele,én pedig mellette kémleltem a tájat utazás közben.Fél órája keltünk útra hazafele,de egyre lassabb lett az autó.Pillanatokon belül leállt a jármű,és mi ott maradtunk ketten,feszülten az út szélén.
-Ez mi a franc?-hagyta el Soohyun száját a mondat.Hirtelen összerezzentem,és tovább figyeltem az út menti fákat,mintha olyan érdekesek lennének.-Hiraki,mit csináltál a kocsival,mielőtt indultunk otthonról?
-Én semmit.-vágtam rá rezzenéstelen arccal. Oppa szigorúan pillantott rám,én pedig rendesen megijedtem. Soohyun kiszállt az autóból,és a motorháztetőt felvéve megvizsgálta az alkatrészeket,majd nagy hévvel visszaült az ülésre.Rápillantott a kilométerórára,és a műszerfal további részeire,majd gúnyosan felnevetett.
-Hiraki drága,kifogyott a benzin!
Ezeket a szavakat hallva teljesen besokalltam.Éreztem,hogy szarkasztikusnak szánta mondanivalóját.Sose volt ilyen velem,most mi lett vele?Csendben ültem tovább,még a légy zümmögését is hallani lehetett.Ki akartam szállni a kocsiból,csakhogy Soohyun elkapta a csuklómat.
-Mit akarsz tőlem?-kérdeztem elcsuklott hangon.
-Semmit.De mégis hogy indulhattunk el otthonról úgy,hogy alacsony volt a benzin szint?Ha van jogosítványod,márpedig van,alap dolog,hogy út előtt megnézed ezt.Ebből is látszik,hogy a nők semmihez sem értenek,csak egyes dolgokhoz.
-Akkor mihez értek,soroljad csak?!
-Elvileg stylist vagy,szóval a trendekhez kell értened,meg az ígértek betartásához,és hasonlóakhoz.
-De mi az,hogy elvileg?Nem azt kérdeztem,hogy mihez kellene értenem,hanem azt,hogy mit tudok.Ezek szerint pocsék stylist vagyok?
-Ki mondta ezt?Miért forgatod ki a szavaimat?
Erre nem válaszoltam,csak a telefonom képernyőjét figyeltem.Remek.A GPS talált egy buszmegállót innen 1.2 kilométerre.Gondolkodás nélkül kiszálltam az autóból,kivettem a bőröndömet,felkaptam a hátitáskámat,s elindultam a nagyvilágba,egyenesen. Soohyun nehezen utolért,és szembe fordult velem.
-Miért hagysz itt?Ezt a problémát neked is meg kellene oldanod.Hívtam egy kocsivontatót,húsz perc múlva itt lesz.Addig szállj vissza az autóba!-követelt.
-Nem.-ellenkeztem tovább.
-Mi van,ennyire futják az idegeid?Nem vagy képes megoldani semmit?Ilyen vagy tényleg?Gratulálok.
E szavak hallatán futásnak eredtem volna,de Soohyun ismét beállt elém.
-Hagynád,hogy eltűnjek a szemed elől?Hagynád,hogy elhúzzon az a Hiraki drága,akinek semmire se futják az idegei,mindig unalmas,és emós kirohanásai vannak.Hagynád?-üvöltöttem rá.Mivel egy viszonylag kietlen vidéken voltunk,csak visszhangzott a hangom,ami ijesztőnek tűnt.
-Igen,hagynám.
-Remek!-csaptam össze kezeimet-Akkor takarodás az utamból.
-Már itt sem vagyok!-vonta meg a vállát Soohyun.Hirtelen elkezdtem futni,és 10 perc futás és kocogás után elértem a buszmegállót.Nem kellett sokat várnom,7 perc múlva a busz megérkezett,én pedig Szöul felé utaztam.A járműn kb. 13 utas lehetett,én a leghátsó ülésen szomorúan felhúztam a lábamat,és zenét hallgattam.Amint a lejátszó átváltott a Memory című dalra,tudtam,hogy kinek a segítségére van szükségem:Seunghyun.
-Ez mi a franc?-hagyta el Soohyun száját a mondat.Hirtelen összerezzentem,és tovább figyeltem az út menti fákat,mintha olyan érdekesek lennének.-Hiraki,mit csináltál a kocsival,mielőtt indultunk otthonról?
-Én semmit.-vágtam rá rezzenéstelen arccal. Oppa szigorúan pillantott rám,én pedig rendesen megijedtem. Soohyun kiszállt az autóból,és a motorháztetőt felvéve megvizsgálta az alkatrészeket,majd nagy hévvel visszaült az ülésre.Rápillantott a kilométerórára,és a műszerfal további részeire,majd gúnyosan felnevetett.
-Hiraki drága,kifogyott a benzin!
Ezeket a szavakat hallva teljesen besokalltam.Éreztem,hogy szarkasztikusnak szánta mondanivalóját.Sose volt ilyen velem,most mi lett vele?Csendben ültem tovább,még a légy zümmögését is hallani lehetett.Ki akartam szállni a kocsiból,csakhogy Soohyun elkapta a csuklómat.
-Mit akarsz tőlem?-kérdeztem elcsuklott hangon.
-Semmit.De mégis hogy indulhattunk el otthonról úgy,hogy alacsony volt a benzin szint?Ha van jogosítványod,márpedig van,alap dolog,hogy út előtt megnézed ezt.Ebből is látszik,hogy a nők semmihez sem értenek,csak egyes dolgokhoz.
-Akkor mihez értek,soroljad csak?!
-Elvileg stylist vagy,szóval a trendekhez kell értened,meg az ígértek betartásához,és hasonlóakhoz.
-De mi az,hogy elvileg?Nem azt kérdeztem,hogy mihez kellene értenem,hanem azt,hogy mit tudok.Ezek szerint pocsék stylist vagyok?
-Ki mondta ezt?Miért forgatod ki a szavaimat?
Erre nem válaszoltam,csak a telefonom képernyőjét figyeltem.Remek.A GPS talált egy buszmegállót innen 1.2 kilométerre.Gondolkodás nélkül kiszálltam az autóból,kivettem a bőröndömet,felkaptam a hátitáskámat,s elindultam a nagyvilágba,egyenesen. Soohyun nehezen utolért,és szembe fordult velem.
-Miért hagysz itt?Ezt a problémát neked is meg kellene oldanod.Hívtam egy kocsivontatót,húsz perc múlva itt lesz.Addig szállj vissza az autóba!-követelt.
-Nem.-ellenkeztem tovább.
-Mi van,ennyire futják az idegeid?Nem vagy képes megoldani semmit?Ilyen vagy tényleg?Gratulálok.
E szavak hallatán futásnak eredtem volna,de Soohyun ismét beállt elém.
-Hagynád,hogy eltűnjek a szemed elől?Hagynád,hogy elhúzzon az a Hiraki drága,akinek semmire se futják az idegei,mindig unalmas,és emós kirohanásai vannak.Hagynád?-üvöltöttem rá.Mivel egy viszonylag kietlen vidéken voltunk,csak visszhangzott a hangom,ami ijesztőnek tűnt.
-Igen,hagynám.
-Remek!-csaptam össze kezeimet-Akkor takarodás az utamból.
-Már itt sem vagyok!-vonta meg a vállát Soohyun.Hirtelen elkezdtem futni,és 10 perc futás és kocogás után elértem a buszmegállót.Nem kellett sokat várnom,7 perc múlva a busz megérkezett,én pedig Szöul felé utaztam.A járműn kb. 13 utas lehetett,én a leghátsó ülésen szomorúan felhúztam a lábamat,és zenét hallgattam.Amint a lejátszó átváltott a Memory című dalra,tudtam,hogy kinek a segítségére van szükségem:Seunghyun.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)