Szöul torony,125.rész

Sziasztok / 안녕하세요! :)♥

Nos,itt egy újabb Szilveszter,nemsokára 2014 (legalábbis itt Magyarországon).Nem tudom hogy vagytok vele,de ez az idei év különleges volt,és rengeteg kihívásban vettem részt.Ha Kpop szempontjából nézzük,eredményes volt a 2013:SNSD,EXO,Infinite,U-KISS,és még rengeteg comeback.Sajnos Dongho elhagyta a csapatot,de láttam egy közös képet Kiseop-val,szóval minden rendben van vele.^^ Még 1-2 szó a blogról...Idén szégyenletesen kevés részt adtam ki 2012-höz képest,szóval bocsi.>< De igyekszek jövőre még töbet blogolni.Köszönöm,hogy idén is olvastátok a blogomat.Szeretlek titeket!♥Most pedig következzen az elköszönő,126.rész. :)

A karácsonyi történtek után kicsit közelebb kerültünk egymáshoz,de felvilágosítottam oppát,hogy bár kissé megenyhült a szívem,azért még mindig haragszok rá.Mindez után sunyin elmosolyodott,és megígérte,hogy újévkor semmi bajom nem lesz.Hát,majd meglátjuk...Elérkezett az idő,hogy elmenjük bulizni.A srácok még dolgoznak,szóval Alseop és én elkedztünk készülődni,mert Hoon azt ígérte,hogy amint haza érnek,átveszik a ruhájukat,és indul a parti.Éppen most értek haza a U-KISS tagok,fáradtan.Leszaladtunk a földszintre,hogy üdvözöljük a lakótársainkat.

-Sziasztok!-köszöntött Kevin-Hát veletek mi van?

-Én most készítem a sminkemet,Alseop meg most göndöríti be a haját,csak lejöttünk hozzátok.-nevettem zavartan,amikor Kevin rákérdezett,hogy miért van félig kisminkelve a szemem,és Alseop miért tartja a fésűt a kezében.Kevin csak rálegyintett a dologra,majd mindenki elment a szobájukba átöltözni,beállítani a hajukat,és a többi dolog.Fél óra múlva mindenki készen állt a bulira,kivétel nélkül mind a nyolcan helyesek voltunk.Soohyun lopva figyelt engem,majd amikor rákacsintottam,egyből elkezdte szédíteni Eli-t,hogy mekkora parti lesz a mai.Haha,nagyon vicces.

<-Alseop ruhája Ruhám->

Mindenki lement a garázsba,és hat autóval célba vettük a Szöul tornyot,ugyanis idén itt fogunk szilveszterezni.Soohyun és én a második helyen autóztunk AJ járgánya mögött,utánunk a többiek.30 perces utazás után leparkoltunk,és az egyik menő szórakozóhely felé vettük lépteinket.Kiseop mondta,hogy VIP terembe foglaltunk helyet,majd átadták a belépőkártyát.Fellifteztünk az emeleti terembe,ahol bár volt,és hatalmas tánctér,plusz egy DJ várt minket.Kicsit fura volt,hogy nyolc embernek kell játszania,de amint meghallotta,hogy a U-KISS és két lány bulizik itt ma éjjel,egyből bevállalta.

-Jó estét,Choi Woo Jin vagyok.Kellemes bulit nektek,és előre is boldog 2014-et!-kacsintott a 26 év körüli srác.Mi is üdvözöltük,majd egy mojitóval indítottuk az estét.Woo Jin remek DJ-nek bizonyult,néha számokat is kértünk tőle.Már 10 óra fele járt az idő,amikor mindenki táncolt,hatalmas körben álltunk,mint egy nyolc tagú család.Mindenki jól szórakozott,volt olyan is,amikor 1-2 percig egy valaki táncolt a kör közepén,de a páros táncok aratták a legnagyobb sikert.Ahogyan táncoltunk,AJ kitalálta,hogy táncolják el a She's Mine koreográfiáját.Alseoppal egyből előkaptuk az iPhone-okat,és tapsolva bíztattuk a fiúkat.Ahogyan telt az idő,egyre szomjasabbak lettünk,és ezt mivel csillapítottuk?Koktél.Bizony elég sokat ittunk,ez meg is látszódott.Mindenki "józan" volt,kivéve Soohyun és én.Fél 12-kor egymásba kapaszkodva táncoltunk,és nevettünk,mint az őrültek.Kevin mindenképpen meg akarta örökíteni a megismételhetetlen pillanatot.Egyből készített vagy öt képet,mi meg mivel sem törődve tovább roptuk.Szinte repült az idő,amikor már 23 óra 56 percet mutatott az óra,megkértük a privát DJ-t,hogy indítsa be a She's Mine-t.Ez volt az év utolsó dala,ugyanis a dal végeztével kirohantunk a teraszra,és együtt kiáltottunk jó kívánságokat egymásnak.A tűzijátékok ezernyi színben sziporkáztak az égen,hol sárga,piros,ezüst,és kék fénycsóvában.Soohyun és én még mindig egymásba kapaszkodva támogattuk egymást,mivel kissé becsíptünk.Egy óvatlan pillanatban Soohyun a két tenyere közé vette az arcomat,majd a tekintetével szinte már lyukat fúrt a szemembe.Mielőtt megtörtént volna az újévet köszöntő és a békét kötő csók,gyorsan szóltam Alseopnak:

-Hé csajszi,légyszi fotózz le minket!

Pár pillanattal ezután Soohyun magához húzott,átölelte a derekamat,és elcsattant 2014 első csókja.Mélyen egymás szemébe néztünk,és megegyeztünk abban,hogy 2014-ben keveset fogunk veszekedni.Így indult az újév,majd bementünk a VIP terembe bulizni,és a U-KISS On The Floor dalára táncoltunk tovább.

Karácsonyi összefoglaló,124.rész

Ayo,sziasztok!Bocsi,hogy nem írtam karácsony alatt,de ünnep az ünnep.Remélem mindenki karácsonya vidám volt,és most igyekszek bepótolni a "lemaradást".Üdv: Hiraki :3

Hogy telt a három nap?Hát az egyik legkülönlegesebb karácsonyom volt, az biztos.Na,de kezdjünk mindent az elejéről.Miután Dongho elköltözött,üresség lepte el a házat.Soohyun és én "háborúban" állunk.Annyiban jó,hogy jobban megismerhetem a U-KISS többi tagját is.24-én AJ,Kevin,és én elmentünk vásárolni a karácsonyi vacsorához,meg a meglepiket megvenni.Kiseop,és Alseop a ház dekorálásán dolgoztak,míg Eli és Hoon takarítottak,Soohyun meg az ágyában lábadozott.Így festett a mi kis csapatunk Szenteste napján.Bár nálunk,Dél-Koreában nem olyan nagy ünnep,mint a többi országokban,azért mi is szeretünk hangulatot varázsolni a szürke mindennapokba.AJ és Kevin a Myeongdong negyedet javasolták ajándékvásárlásra:szerintük ez Szöul legmenőbb negyedei közé sorolandó.A vásárlás "maraton" után a srácok elkezdtek főzni,amíg én becsomagoltam az ajándékokat.Minden srácnak egy divatos pólót vettem,ami a saját egyéniségükhez passzol.Ezután odamentem a konyhába Kevin mellé,segítettem neki összehozni a rizs levest és az édes burgonyás finomságokat.Mindenki besegített,egyedül Soohyun lábadozott a nappaliban.Az ideiglenes kanapéágyamon feküdt,ami kissé bosszantott,de nem azzal voltam igazán elfoglalva.Több órás készülés után mind a nyolcan asztalhoz ültünk:a többiek elmondása szerint finom lett a vacsora,amit Kevinnel egy visszafogott mosollyal díjaztunk.Ezután jött az ajándékátadás:AJ-től karkötőt,Kevintől csillag medálos nyakláncot,Eli-tól egy új pénztárcát,Hoon-tól füllhallgatót,Kiseop-tól egy "kincsesládát",és Alseop-tól az emlékeinkkel teleragasztott és teleírt albumot kaptam.Ezek után kérdően néztem Soohyun-ra:
-Hát te?Veled meg mi van?
-Mi lenne?-rántotta meg a vállát.
-Csakhogy...azt hittem tőled is kapok majd valamit...-remegett az egész testem.
-Ja,hogy az!-emelte fel mutatóujját  levegőbe-Miután így összevesztünk,meg minden,írtam neked egy levelet,vettem neked a kedvenc mogyorós csokidból,ja,és még egy szív medálos láncot,de azért nincs itt,mert gondoltam,hogy nem fogadnád el.-mondta fura hangon.Érezhető volt a feszültség,a többiek tekintete is a leaderre meredt.
-Miért ne fogadnám el?-vágtam rá eltorzult hangon.
Soohyun ott hagyott válasz nélkül,majd rá 2 percre ott állt előttem.
-Tessék,boldog karácsonyt!-nyújtotta át semleges hanglejtéssel az ajándékát.
-Köszönöm leader-shi.Kedves vagy.-lábadt könnybe a szemem,miközben letettem Soohyun ajándékát-Ez meg a tied.Csak egy idióta kis füzetnek tűnik,de ha kinyitod,sokkal többet látsz majd benne.Ezt az emlék szerűséget akkor csináltam,amikor 17 éves voltam.A tokiói gimnázium,ahova jártam,enyhén szólva rémes volt,kinéztek a félvérségem miatt,és egyéb "apróságok" mellett az is megjelent,hogy a nagynéném elkezdett inni,szóval nem voltak nyugodt éjszakáim.Egy szentestén elmentem a kreatív hobbiba,vettem ezt a füzetet,egy új tollat,matricát,meg mindent.Hazaérve bezárkóztam,és bágyadtan,sírva készítettem ezt az emléket.Ha elolvasod az előszót,akkor láthatod,hogy ez 4 éve történt.Nem volt senki,akivel jól érezhettem volna magamat,akkor is te voltál a "lelki támaszom",képzeletben.Csak akkor már nem tartottuk a kapcsolatot,így azt hittem,hogy elfeledtél,de te mindig az emlékeimben éltél,és miattad akartam mosolyogni.Szóval,ne haragudj,hogy csak ezzel szolgáltam idén karácsonykor,de ezt muszáj volt átadnom.Ennyi lenne.Tudom,hogy sokat veszekedtünk az elmúlt pár napban,és sajnálom,hogy bunkó voltam, a We Are Dating show miatt.Szerintem te is tudod,hogy féltékenység miatt volt minden.Nem akartalak elveszíteni.Téged megkíméllek,mert szeretlek,de a Girls Day "lady" nem fogja megúszni.Azért mondtam az előbbit,mert utálok veszekedni,pláne veled.A kirohanásaim miatt nem hiszem,hogy újra ki akarnál békülni,de hátha.Fogadd szeretettel az emlékfüzetet,sajnálom minden bűnömet,és,és....szeretlek Soohyun.-fejeztem be a monológomat végén a "csattanóval".Elég régóta beszéltem,Soohyun legnagyobb meglepetésére.Amint átvette és kinyitotta az ajándékomat,elfordultam,és a hosszú ujjú,kissé megnyúlt felsőmmel letöröltem a kitörni készülő könnyeimet.Pár pillanat múlva két kart éreztem a derekam körül:
-Sss Hiraki,gyere menjünk fel a szobába!-suttogta Soohyun,majd a többieknek "elnézést" intve felvitt az emeletre,a hálószobánkba.Amint leültünk az ágyra,kitört belőlem a sírás:Soohyun magához ölelt,nyakhajlatába fúrtam a fejem,és csak zokogtam.Ilyen karácsonyom még nem volt.Soha.

Érzelmi vihar,123.rész

Betértünk egy kávézóba Dongho-val,kellemesen kortyolgattuk a forró csokoládé adagunkat,amikor hirtelen megszóltam:
-Dongsaeng,csak nem esik a hó?
-De noona,itt az idei első hó Szöulban.Annyira lenyűgöző.-tátotta száját Dongho.
-Hát igen,bárcsak nekem is ennyire tetszene.Ne haragudj,nem akartam elrontani a kedved.-húztam a számat.
-Semmi gáz.Tényleg,igyuk meg a forró csokit,és menjük,mert össze is kell pakolnom.Nem bánod?
-Ah,dehogy.Legalább segíthetek neked.-kacsintottam,majd adtam egy pacsit Dongho-nak.
Fél óra múlva már otthon segítettem a bőröndökbe pakolni,kissé megszeppenten,amikor valaki kopogtatott az ajtón:
-Mindjárt jövök!-kiabáltam az emeletről,és rohantam ajtót nyitni.Amikor kinyitottam a ház bejáratát,nagy meglepetés fogadott:félig Hoon vállaira dőlve Soohyun,rossz állapotban.
-Hát vele meg mi lett?-sápadtam el.
-Jaj Hiraki,majd elmesélem,csak vigyük fel a szobába,mert leszakad a karom!-sóhajtotta Hoon,és segítettem felcipelni a U-KISS vezetőjét a szobába.
-Na,ideje elmesélned a sztorit,hogy miért is jött haza a drága leader ilyen korán!-kértem Hoon-t.
-Na oké.Úgy volt,hogy bementünk a stúdióba,hogy javítsunk az egyik dal refrénjén,majd amikor már lassan 1 órája ott álltunk,mert a menedzser nem jött meg,Soohyun szeme lecsukódott,és összeesett.Nagyon megijedtünk,jött orvos is,aki kimerülés gyanúját állapította meg.Ezért haza hoztam,de mennem is kell,mert ott hagytam a többieket a pácban.Legyetek jók!-ölelt át Hoon,és már le is ballagott a lépcsőn.Pár pillanatig elnéztem Soohyun gondterhelt arcát,majd vizes borogatást tettem a homlokára.Öt perc telhetett el,amikor megszorította a kezemet:
-Ki az?Hiraki te vagy?
-Igen nagyságos úr,én vagyok.-válaszoltam flegmán.
-Kérlek ne legyél ilyen!-szólt bágyadt hangon oppa,és felült az ágyon-Nem bírom a feszültséget.A stúdióban összeestem.A többieknek azt mondtam,hogy azért,mert éjjel sokáig tanultam a dalszöveget.Pedig nem.-sóhajtott,és felhúzta a felsője ujját.Tele volt piros karmolás nyomokkal.
-Hát az?-mutattam az egyik sebére.
-Ja,hát az csak én voltam."Nem ment a dalszöveg."-mutatta a macskakörmöket a levegőben.
-Shin Soohyun!Te nem vagy normális,ezt én mondom!Miért kellett kikramolni magadat?
-A bűntettem miatt.Tudod milyen az,amikor valakit ellöksz magadtól a saját hibádból?Borzasztó.Az a legrosszabb az egészben,hogy nem hisz neked az a személy,akit a világon a legjobban szeretsz.De Hiraki,tudod mit?Nem érdekel.Talpra fogok állni.
-Nem érdekel?Ezt mondod?Akkor engem sem izgat.Szinte meglágyult a szívem,hogy megenyhüljek,de ezek után semmiképpen.De azért a tudtodra szeretném adni,hogy este én se aludtam jól.A szemem betagadt a sok zokogástól,megettem egy nagy tábla csokit,majd kihánytam.Ennyi lett volna a monológom.Ha a borogatás átmelegedett,veszed a fáradtságot,és megint bevizezed.-mondtam halkan,majd levágtattam a lépcsőn,lefeküdtem a kanapéágyamra,és a könnycsatornáim elszabadultak.Miért teszi ezt velem Soohyun?Holnap december 24.,szenteste.Nagyon "szép" kis karácsonyi hangulat uralkodik a házban.Csak tudnám,hogy mindez hogy fog helyre jönni...

Dongho és én,122.rész

Éjjel egykor aludhattam el:ilyen sokáig tanakodtam,depiztem,és sírtam.Éjfél tájában még egy nagy tábla csokiért is kimentem a konyhába,és azt majszoltam önkívűleti állapotban.Reggel nyolcor keltem,Dongho keltett fel:
-Szia Hiraki!Hogy vagy noona?-ölelt át szomorú hanggal.
-Jó reggelt Dongho!-kócoltam össze a haját-Hát,a tegnapi botrány miatt teljesen szét vagyok csúszva.És veled mi a helyzet?
-Hát,aludtam,de egy rémálom miatt már hat óra óta fent vagyok.Na mindegy.Azt szeretném,ha vidám lennél,szóval mit kérsz reggelire?
-Legszívesebben egy sajtos omlettet ennék.Csak nem meglepetés reggelit akarsz nekem?
-De.Mivel ma vagyok itt utoljára,meg te is szét vagy esve,akkor legalább csináűljunk valami jót.Te csak kapcsold be a TV-t,lazíts,és várd a kaját!-kacsintott Dongho.Megnéztem a reggeli híreket,éppen a napi Kpop lista következett,amikor Dongho leült mellém,és együtt ettünk.
-Hm,dongsaeng,istenien főzöl,felvidítottál!-csaltam apró mosolyt az arcomra-Egy szakács veszett el benned!
-Ugyan Hiraki!-legyintett Dongho-Csak szeretek az emberek kedvében járni.Örülök,hogy ízlik!Tényleg,reggeli után mit csináljunk?
-Mindegy,szerintem menjünk ki a parkba egy kis friss levegőt szívni.Mit szólsz?
-Oké,nekem megfelel.Ugye veszünk majd halpogácsát is?
-Of course Dongho.-válaszoltam nevetve angolul-A Han folyóhoz is kimegyünk?
-Igen.Olyanok vagyunk,mint valami kis gyerekek,akik mindent meg akarnak tenni egy nap alatt.
-Hát igen,meg ha ez egy "utolsó" nap,akkor legalább legyünk vidámak.Nemde?
-Ezt megdumáltuk.Most megyek felöltözök normális ruhába,és indulunk.
-Oké Dongho.Várj még egy percet!-emeltem fel a mutató ujjamat-Köszönöm,amit értem tettél.Tényleg egy depresszió széléről segítettél fel.Csak hogy tudd,mindig veled leszek én is,és ha kell,hívj bármikor,ne add fel soha!-könnyezett kissé a szemem.
-Jaj noona!-jött zavarba Dongho-Örülök a köztünk lévő szoros barátságnak én is.
Ezek után kettéváltunk,mindketten helyes ruhába öltöztünk,és 2 perc múlva gyalog indultunk a Jamsu híd irányába.Útközben beszélgettünk Dongho U-KISS-beli munkásságáról,és jókat nevettem egy-egy viccén.Amikor a halpogácsát vettük egy árusnál,egyből felismerte,hogy ki is Dongho:
-Tessék,itt a kért dolog!-adta át az árus a finomságot-Ne haragudjanak,de szeretném megkérdezni a fiatal embertől,hogy maga a U-KISS makaneja,Shin Dongho?
-Igen uram,én vagyok Dongho.De mostmár nem vagyok e csodás banda tagja,mert tegnap kiléptem egészségügyi okok miatt.De tudja mit?Ne pártoljon el a U-KISS csapattól,mert nagyszerűek,és én is fel fogok épülni!-mondta elcsuklottt hangon Dongho.
-Kár fiam,de ha az élet ezt hozta,akkor nincs mit tenni!Mindenesetre sok sikert fiacskám,élj egészséggel!-kívánta Dongho-nak az árus-És ha nem leszek pofátlan,kérhetek egy közös képet és egy aláírást?
-Persze uram.-bólintott Dongho.Kicsivel később lefotóztam kettejüket,és boldogan néztem,ahogy Dongho vidám,és nincs megtörve.Az árus kellemes mosollyal köszönt el tőlünk,és jó hangulatban sétáltunk tovább.

Miért?,121.rész

Olvasás közben ajánlom hallgatni.^^

Nem mentem oda.Miért is tettem volna azt?Soohyun hazudott.Pedig megígérte,hogy nem fog semmit tenni.Igaz,hogy én is tettem egy rossz lépést,amikor Ji Hoo volt a pasim,de azt világosan bevallottam,nem titkoltam.Hihetetlen düh nehezedett a lelkemre:csak zokogtam,teljes erőmből.A fejem hasogatott,a látásom homályos lett a sírás miatt.Egy pillanatra abbahagytam a pityergést,amikor valaki benyitott az ajtón:Soohyun hangját hallottam,ahogy keresett.Az ágy melletti sarokban gubbasztottam,nem szóltam semmit,a lélegzetem is visszafolytottam.Persze Soohyun nem vak,egyből meglátott,és felém közelített:
-Hiraki,miért nem köszöntöttél?Miért rohantál fel egyedül?Miért van kisírva a szemed?
-Inkább meg se szólalok.Olyat gondoltam,ami nagyon csúnya,szóval visszafogom magam.Gyere csak Shin Soohyun!-sziszegtem az ajkaim között.Remegő kézzel rákerestem a We Are Dating videókra a Youtube-n,és ott hagytam Soohyun-t,mert meg kellett ágyaznom a nappaliban,és nem volt kedvem botrányt csinálni.Gondolom oppa egyből vette az adást,hogy mire célzok,és másfél perc után a sokktól egy hatalmas ordítás hagyta el a torkát.Hangosan trappolt le a lépcsőn,és megállt előttem.A szemei ijesztőek voltak,a tekintetével ölni tudott volna,miközben én megtörten,és elhagyatottan álltam egyedül.
-Ne közelíts felém kérlek!-nyújtottam magam elé a tenyereimet-Menj Kim Ah Young,alias Yura kisasszonyhoz!Értetted Shin Soohyun?!Tűnj a szemem elől!
-Hiraki,kérlek...
-Mit kérsz?Sajnálom,hogy nem tudom Yura címét.De ha gondolod vannak ismerőseim,vagy felhívhatom a Dream Tea Entertainment céget is,hogy átigazolsz oda!Hagyj békén.Tedd össze a két kezedet,hogy nem megyek szállodába,se Japánba nem akarok visszamenni.-kiabáltam tovább.
-Hiraki,mi van itt?-jött le közben Kevin.Alseop és Kiseop a lépcső tetejéről nézték a drámát,majd ők is a nappaliba jöttek.
-Kevin,kérdezd Shin Soohyun nagyurat!Hazudott nekem,érted?Megszegte a 6 éves ígéretünket.Igaz,én is tettem rosszat,de bevallottam,Soohyun meg titkolta is.Nem érdekel,én ma lent alszok,biztos nem fogok egy hazug ember mellett aludni.Ölelgesse Yura-t,csináljanak aegyo versenyt,vigye el randizni!De azok után,hogy Yura is ült abban a kocsiban,ami Soohyuné,ráadásul én is vezettem,már autózni sincs kedvem.Csokit se akarok enni,se étterembe nncs kedvem menni.Soha,soha,de soha.És jól jegyezd meg Soohyun:most nagyon félreléptél!Az életkedvem is elment.Most ha megbocsátasz,be szeretnék ágyazni,minnél előbb aludni szeretnék.Te meg menj fel retrozni a laptophoz!Bye-bye!-osztottam az észt.
Soohyun-t sose láttam ennyire megszeppenve.A tekintetében félelem tükröződött.Tudtam,hogy igazat adna nekem,de arra is képtelen,mert nagyon elszúrta ezt az ügyet.Teljesen lesápadt,sarkon fordult,és felfutott a szobába.Én lerogytam az ideiglenes ágyamra:minden "lenyugodott".A többiek eloszlottak a szobájukba,csend ült a U-KISS házra.10 másodperc múlva hangos zokogás törte meg a síri csendet:Soohyun teljes szívéből kieresztette a könnycsatornáit,és közben a "Miért?" és a "Hiraki,kérlek" mondatokat zengte.Túl messzire mentem volna?Az lehet.De nemcsak Soohyun a hibás a történtek miatt.Ugyanúgy Yura is meg fog érte fizetni.Minnél hamarabb fel fogom keresni a "drága kisasszonyt" a Dream Tea Entertainment cégnél.Ahogy elmélkedtem,Soohyun egyre jobban sírt,köhögött,és érzékeim szerint beleütött a falba.A mosoly,az a mosoly,ami mindennap rám nevetett.A hang,ami mindig engem hívott.A srác,akit annyira szeretek,aki megváltoztatta az életemet.Akivel bármikor jól éreztem magama.Most szertefoszlott minden.Egy szörnynek érzem magamat,mert így leszúrtam Soohyun-t,holott csak 50 százalékban hibás.Az est további részében egy nagy tábla csokit vettem magamhoz,és könnyek között majszoltam.Durva idők elé nézünk,az biztos.

Hullámvölgyek,120.rész

Időközben a stúdióba telefonáltam Soohyun oppának:
-Szia Soohyun!Hogy halad a forgatás?
-Minden oké.Most éppen AJ és Eli jelenete megy,ügyesek a srácok.Az én részeim már lementek,megnyugodhatsz,a táncos csajok rám se kacsintottak.-nevetett-És veled mi újság?
-Próbálom vigasztalni Dongho-t,szegény dongsaeng sírt is.Még nekem is kicsordultak a könnyeim.Mióta tudad,hogy elmegy?
-Hát,úgy egy hete mondta.Tudom,hogy szemét voltam,el akartam mondani,de nem szerettem volna,hogy szomorú legyél.De Dongho ugyanúgy a U-KISS család része marad,és bármikor meglátogathat minket.Azt hiszem holnap fog kiköltözni!-sóhajtott Soohyun.
-Ah,értem.Ne haragudj Soohyun,de nem megyek vissza a forgatásra,muszáj támogatnom Dongho-t.Ugye megérted?
-Persze Hiraki.Most lépek,mert menedzser hyung kikészül,ha meglátja,hogy pihenek a forgatáson,tartsd Dongho-t kézben,és főzz valami finomat.Oké?
-Igenis elnök úr!-nevettem-Szia Soohyun,sok sikert,és nagyon szeretlek!
-Én is szeretlek Hiraki!Este találkozunk!-búcsúzott el,és elmentem Dongho szobájához,hogy megkérdezzem,mit főzzek.Végül sült krumplit akart és grillezett csirkemellett,amit együtt kezdtünk el készíteni.
-Hé Dongho,hozd ide a fagyasztóból a krumplit!
-Igenis noona!-nevetett rám,majd hozta a kért dolgot.
Addig elővettem a serpenyőt,és az olajat melegítettem benne.Dongho ökörködött a krumplival,majd hirtelen a forró olajhoz nyúlt.
-Auuuuu!-visított,mint egy 5 éves kis gyerek.
-Jaj dongsaeng!-veregettem meg a vállát.-Gyere,hozok sebtapaszt!
Ezután lekezeltem a sebét,és folytattuk tovább a főzést.Még sült a csirke,leültünk TV-t nézni,amiben éppen egy Girls Day klip ment.Nem ismertem a csajokat,Dongho mondta meg a nevüket.
-Na és,mi a véleményed ezekről a lányokról?
-Hát,mint kollégák elismerem őket,de személyiségileg nem bírom őket.Ez nagyon hosszú sztori.
-Nyögd csak ki Dongho!
-Hát,pár évvel ezelt,úgy 3 éve,a U-KISS kapott egy felkérést,hogy szerepeljünk a Girls Day bandával a 'We Are Dating' randis műsorban.Menedzser hyung igent mondott,de csak 3 U-KISS tagra volt szükség.És akit kiválasztott,az volt Eli,Alexander,és...és Soohyun hyung.
-Mi van Dongho?-néztem rá szegény srácra,mint egy leprás.-Mi ez a műsor?Fent van a Youtube oldalon?Mutasd csak meg!-kérleltem kissé erőszakosan Dongho-t.Idehozta a laptopját,előkerestük a műsort,amin enyhén szólva nagyon felbőszültem.
-Yura,Yura,csak találkozzak veled.Majd megmutatom neked ki Shin Soohyun csaja!Nem vagyok olyan,aki meghátrál!És még oppa azt is merte mondani,hogy amíg Japánban voltam,nem csinált semmi gyanúsat.Ja persze,ah nem csinált semmit,csak elvállalt egy randi műsort.Leszarom,hogy ezzel jár a showbiznisz,de akkor is,hogy hazudhatott volna nekem?Vallotta volna be az egész dolgot,és nem lett volna ekkora balhé.Ma ha hazajön,biztos nem alszok mellette.Menjen csak Yura mellé,emlékezzenek a régi szép időkre.-ordítottam maximális hangon.
-Noona,nyugodj meg,minden rendbe jön!Ez egy idióta műsor.Összetettem a két kezemet,amikor nekem nem kellett beszállni,mert utálok színészkedni,ráadásul a fangirlök szívét se akarom összetörni,akár jár érte pénz vagy nem.
-Na,legalább neked jó a felfogásod.Ez a hülye meg bevállalta,és azt mondta,hogy 6 év alatt nem csinált semmit.Hiszi a piszi!Ne haragudj Dongho,most nagyon ideges vagyok.Kiveszem a kaját a sütőből,és pihenek,igazán rám fér.Bár nem állt szándékomban elrontani az utolsó napodat.Sajnálom.
-Jaj Hiraki,most miért?Hidd el,én is ezt tenném.-válaszolt dongsaeng,de időközben kiment a konyhába.Amíg magamban emésztgettem a történteket,Dongho 5 perc után egy mentás teát nyomott a kezembe.
-Nyugtatónak!-kacsintott-Hiraki,én melletted fogok állni,mert te vagy a kedvenc noonam.Hiába Soohyun a vezető,meg évek óta ismerem,de akkor miért hazudott neked?
-Nem tudom.-vontam meg a vállamat.Dongho-val próbltuk megfejteni,hogy Soohyun miért tehette ezt,de nem jutottunk semmire.Egy óra múlva 6 srác jött haza:
-Sziasztok!-kiabálta Kevin.
Mindenkinek intettem,de egyből siettem fel a szobába.Soohyun tekintete hideg volt,egyből levette,hogy van valami bajom:
-Hiraki,gyere csak ide!-hívott,de én hátat fordítottam,és sírva a falnak dőltem.

Dongho,119.rész

-Mit szólhatnék Kiseop?Tudom,hogy az énekes szakmával jár ez a dolog.Nem tudom mi Soohyun véleménye,de ha ez a dolgotok,akkor csináljátok.Viszont Alseoppal végig a rendezői szék mögül fogunk figyelni titeket,és ha valami gyanúsat észlelünk,leállítjuk a forgatást.Igaz Alseop?
-Naná,nem hagyjuk,hogy eluralkodjon a vészhelyzet.-nevetett a legjobb barátnőm,majd vele beszélgettem tovább,mert a fiúkat készítették a forgatásra.Egy óra múlva megint szomjas lettem,így elmentünk a büfébe kólát venni,és amikor visszamentünk a srácok öltözőjébe,egy új látvány fogadott.Hirtelen azt hittem,hogy más valakit tesznek be Soohyun helyére,de amikor megfordult oppa,egyből vettem a lapot:szőke lett!

-Shin Soohyun,az én szőke hercegem!-mosolyogtam,majd Soohyun ezt egy öleléssel viszonozta.

-Jaj de cukik vagytok együtt,hadd csináljunk egy képet!-könyörögtt AJ meg Kevin.Amint elegendő fotót csináltak rólunk,áttértek a Kiseop és Alseop pároshoz.Olyanok voltak,akár csak egy lesifotós csapat.

Egész nap csak ültünk Alseoppal a rendező mögött,és -akármilyen gyerekes is-a táncos csajoknak mutattunk egy-két zavaró jelet,amitől egyből begurultak.Hát igen,vigyáznunk kell Kiseop és Soohyun oppára.Egész nap nagyon keményen dolgoztak a srácok,majd eszembe jutott:
-Hé srácok,Dongho hol van?Szabadságot vett ki?Miért nincs itt?
-Jaj,Dongho.-sóhajtott Eli-Lehet rossz döntés volt,hogy nem mondtuk,de Dongho kilépett a bandából.
-Hogy mi?-kaptuk fel a fejünket Alseoppal-Ez ugye csak egy vicc?
-Hát sajnos nem.-szólt közbe Kevin-Itt a telefonom,nézd meg a híreket!
Amint remegő kézzel elvettem Kevintől az iPhone-t,teljesen sokkot kaptam.Végigolvastam a cikket,amit az allkpop.com jelentetett meg.Egyből cselekednem kellett.
-Ne haragudjatok srácok,de lépnem kell!Lehet benézek később.Fighting!Szia Soohyun!-integettem remegő hanggal,és egyből kifutottam a legközelebbi buszmegállóhoz.

A busz 20 perc alatt elvitt haza,és még szerencsére otthon találtam Dongho-t.

-Dongho!Dongsaeng!Dongho dongsaeng!-kiabáltam,mire lesietett az emeletről,és leültünk a nappaliba.

-Itt vagyok noona!Mi a baj?Nagyon zaklatottnak tűnsz.

-Dongho,miért nem mondtad el,hogy kilépsz a bandából?Ez tudod mekkora fájdalom?Mind a bandatagok,a KissMe-k számára,sőt még nekem is.Gyanús volt,hogy nem voltál ott a She's Mine forgatásán,ezért rákérdeztem a dolgokra.Kevin és Eli mondta,hogy elhagyod a U-KISS-t.Nem tudom mi az oka,de Dongho,kérlek maradj velünk!Nagyon szeretlek,már az öcsémnek tartalak,nem akarlak elveszíteni!Csak miattad hagytam ott a forgatást,mert találkozni akartam veled.

-Hé,Hiraki,ne sírjál már!Tudom,hogy nagy felkavarodást okoztam,de hidd el nekem is jobb lesz.Az a lényeg,hogy legyél okos noona,vigyázz a srácokra,tartsd őket össze,és főleg viseld Soohyun hyung gondját,oké?

-Igen Dongho.De veled mi a baj?

És akkor,ott megnyílt nekem:elmesélte,hogy mellhártya-gyulladása volt,sok egészségügyi baja volt,és "feladta a küzdelmet".Mármint azt mondta,hogy nem érzi magát elég erősnek ahhoz,hogy tovább csinálja az idol szakmát.De megígérte,hogy gyakran meg fog minket látogatni.Kicsit megnyugodtam,amikor megöleltem Dongho-t,de nagyon felzaklatott az egész ügy.

Kamerák mögött,118.rész

Otthon már 2-2 nagy szatyorral voltunk,és próbálgattuk az újonnan választott ruhákat.Amíg tartott a "divatbemutató",jókat nevettünk,és vártuk,hogy jöjjenek a srácok.Nem volt kedvünk főzni,ezért rendeltünk kínai kaját,meg 2 pizzát.A várakozás alatt bekapcsoltuk a TV-t,sok kapcsolgatás után az egyik zenecsatornán kötöttünk ki,ahol éppen egy U-KISS hír ment,interjút is adtak a srácok.Mint egy őrült rajongók,elkezdtünk vadul mosolyogni,és megállapodtunk abban,hogy nagyon szerencsés lányok vagyunk.Kb. 30 perc múlva itthon voltak a fiúk:
-Szaiasztok!-köszöntöttek mindannyian-Alseop,Hiraki,van egy nagy bejelentésünk!
-És mi lenne az?-rohantunk egyből a srácokhoz.
-Készül az új albumunk,és a She's Mine dalunkhoz holnap lesz a klipforgatás,és mi lenne,ha eljönnétek?-kérdezte AJ.Egyből sikoltoztunk,és természetesen megígértük a srácoknak,hogy ott leszünk velük.Időközben leültünk vacsorázni:sültkrumplit és rozmaringos csirkét ettünk.Este tízig TV-t néztük,mint egy nagy,10 tagú család.Egyre többet ásítottam,majd beadtam a derekamat:
-Jaj srácok,én nagyon álmos vagyok,szerintem megyek aludni!Jó éjt mindenkinek!
-Szia Hiraki noona,viszlát holnap!-köszönt el Kevin,és mindenkitől kaptam egy ölelést,még Eli-tól is.Kezdünk egyre jobban kijönni a washingtoni U-KISS taggal.Nem gondoltam volna,hogy ilyen hamar megbékél velem,de Hoon szerint Alseop-t is hamar elfogadta.Tíz perc múlva nem Soohyun,hanem egyenesen Elison Kim jött oda hozzám,leült az ágy szélére.
-Jaj Eli,a frászt hoztad rám!-szusszantam fel hirtelen.
-Hiraki kisasszony,azért olyan ijesztő nem vagyok!-vágta be a komoly arcot,majd elnevettük magunkat.
-Na jól van!-bokszoltam bele a vállába-Mi szél hozott erre?
-Az Eli békülni akar szél fújt ebbe a szobába!-viccelt még mindig-Na,de most komolyra véve a szót,tényleg sajnálom,hogy olyan bunkó voltam,már az érkezésedkor is.De be kell látnom,hogy istenien főzöl,és egy barátságos lány vagy!Kérlek fogadd el  a bocsánatkérésemet.
-Elfogadva!-mosolyogtam,majd lepacsiztam Eli-val,és gyorsan megöleltem.
-Na ennek,örülök,hogy akkor barátok vagyunk.Most lépek is,mielőtt Soohyun hyung kinyúvaszt,jó éjt noona!-köszönt el Eli.Miután becsukta az ajtót,átértékeltem az előbb látott pillanatokat,és elkönyveltem magamban,hogy Eli is egy remek haver.

Reggel hajnali ötkör keltegetett Soohyun,hogy indul a nap,vár a klipforgatás.Nagy nehezen felkeltem,majd a szokásos reggeli rutinok után mindenki elkészült,és autókkal indultunk a stúdióba.Soohyun mellettem ült az ülésben,elképesztően jól vezette az autót,egy stoplámpánal meg is jegyeztem,hogy milyen szuper sofőr.Ő természetesen jót mosolygott,majd 20 perc múlva megérkeztünk a helyszínre.Odamentek a srácok a rendezőhöz,hogy mi a videó elképzelés,mi pedig addig Alseoppal elmentünka  büfébe kávét és perecet venni.A fiúk öltözőjében egy-egy fotelben foglaltunk helyet,a reggelinken nyammogtunk,majd 15 perc múlva megjelent előttünk a teljes U-KISS.

-Hiraki,Alseop gyertek!-hívott minket Kiseop,és kimentünk vele a folyosóra,minket meg Soohyun követett.

-Mi a helyzet Kiseop?-érdeklődött gyanúsan a legjobb barátnőm.

-A rendező úr azt mondta,hogy ez ilyen gengszter stílusú klip lesz,arany-fehér dolgokkal,és luxuskocsival,meg hasonlók.De,a tisztelt rendező kitalálta,hogy kellenek csajok is a klipbe.-sóhajtott Kiseop-De hé Alseop,tudod,hogy eljegyeztelek,annak ellenére vállalom a kockázatokat,hogy sztár vagyok,és nem érdekel ha támadnak.De a rendező miatt ez a szitu elég kényelmetlenül jött ki.Mit szólsz?Hiraki,Soohyun,veletek mi van?

Múlt felidézése,117.rész

Vacsora után mindenki nyugovóra ért,és megbeszéltük a legjobb barátnőmmmel,hogy holnap elmegyünk egy kávézóba,és alaposan kibeszéljük a múltat.Ma hamar elaludtunk,mert holnap mindenki megy dolgozni,még Kiseop is.Reggel az egész ház frisen ébredt,a fiúk hétkor mentek dolgozni,mi meg Alseoppal elmentünk Szöul belvárosába.Egy helyes kávézóba ültünk be,mindketten fahéjas forrócsokit rendeltünk mogyorós sütivel.Miután kihozták a kért dolgokat,egyből elkezdtünk bezsélgetni,azonnal a lényegre tértünk:
-Akkor Hiraki,hogy is jöttél össze Ji Hoo-val?-érdeklődött Alseop-Mármint nem akarlak ezzel zavarni,csak láttam tegnap,amikor Kiseoppal hazaértünk,hogy eléggé lelankadtál amikor ez a téma került szóba.
-Ah,semmi gond hogy erről kérdezel,legalább kiadom magamból a sérelmeket.-kortyoltam bele a forrócsokimba-na szóval,ugorjunk vissza a kezdetekig,amikor hat évvel ezelőtt Tokióba mentem.Ugye láttad a repülőtéren,hogy milyen gondterhelt arcom volt,teljesen kikészültem,leginkább amiatt,hogy mi lesz,ha Sohyunnal külön utakra válunk.Akkorra már 14 éves voltam,és apa húgánál laktam jó pár évig.Majd jött a feketeleves:a nagynéném egyre jobban elzüllött,elegem lett a mindennapos drámákból,ezért érettségi után otthagytam csapot-papot,és elmentem albérletet keresni.Nagyon sokára találtam megfelelő helyet,de tető nélkül nem maradhattam.Össze-vissza szállingóztam a panziók között,majd egyszer,abban a bizonyos 'Yumm Sushi' étteremben találkoztunk.Tele volt az egész hely,én egyedül csüggedtem az egyik asztalnál,és odajött hozzám Ji Hoo,mert nem talált volna máshol ülőhelyet.Egyből látta az arcomon,hogy mi a baj,és kiöntöttem neki a szívemet.Akkor már 3 éve Japánban voltam,kijutott jóból-rosszból bőven.Akkor azon a napon minden megváltozott.Mindig találkozgattunk,majd végül lakótársak lettünk,és 2 évig kapcsolatban voltunk,és bumm!,most vége lett.Csak tudod mi volt a gáz?Szerintem szánalomból kavart velem,mert mindig valami Ra Ra lányt emlegetett.Lee Ra Ra volt Ji Hoo exe,és hát igen...Velem csillapította a fájdalmát,én meg őt használtam "szeretetpótléknak".Milyen sztori?
-Hiraki,ez nagyon komoly.Látom az arcodon,hogy zavarba jöttél,és nem szívesen idézed fel a dolgot,de figyelj!Végigcsináltad,küzdöttél,és itt vagy megint Szöulban,Soohyunnal!Ez a beszéd csajszi!-pacsizott velem Alseop,majd tovább folytatta a sztorit-De nehogy azt hidd,hogy Kiseop és én is mindig jóban voltunk.Miután elmentél,rá másfél évre elkezdte az ulzzang pályát,és ugye helyes srác,rohantak utána a csajok,egy  parkban nem lehetett vele nyugodtan fagyizni.Egyszer a Han folyó sétányán töltöttük az időnket,amikor egy őrült csaj odajött,és majdnem belelökött a Han folyóba,hogy mit képzelek,meg Kiseop úgyis egy szoknyapecér,miért hiszem azt,hogy velem olyan sokáig lesz együtt.Akkor megmondtam a magamét,és egyből rohant,amerre a lába bírta.Utána megkérdeztem Kiseopot,hogy mi van,mert nekem ez így nem mehet tovább.Volt egy kis szünet,de karácsonykor  beállított saját készítésű sütivel,és egy albummal,amiben a mi sztorink van,tele képekkel:na akkor tudtam,hogy Lee Kiseop az enyém.-nevetett  a barátnőm-Azért ez is húzós,nem?
-Dehogynem.Neked se volt könnyű,és látod,mégis együtt vagytok,sőt,már jegyben jártok!-emeltem fel a mutatóujjam.
-Igazad van!De az,hogy te is kiálltál Soohyun mellett,és amikor 2 hete találkoztatok Szöulban,az se semmi.Nagy elhatározás kellett,hogy feladd a japán munkádat,meg a többit.
-Igen,de harcoltunk,és győztünk!Ebből is látszódik,hogy legjobb barátok vagyunk,mondhatni tesók,és összefonódott a sorsunk!-mosolyogtam.
Mindez után megettük a sütit,és elmentünk shoppingolni a New Yorker és a Forever21 divatboltokba.

Mint egy család,116.rész

Miután benyitottam,két ember várt a kanapén.Alseop és Kiseop.A szatyrokat azonnal letettem az ajtóba,és odarohantam hozzájuk:
-Sziasztok!Hogy vagytok?Milyen helyesek és vagányak lettetek!Hat év nem semmi!
-Üdvözletem Hiraki!-hajolt meg Kiseop.
-Hiraki,a legjobb barátnőm!-köszöntött Alseop két puszival az orcámon-Téged is remek érzés újra látni!Hogy vagy?Mióta laksz itt?
A kérdésre sikerült egy hosszú,tartalmas választ adnom.Hogy miként jutottam el Japánba,miért lettem stylist,ki volt az a Ji Hoo,és hogy találkoztam megint Sohyunnal,és a fő:hogy lakok itt.Kiseopék ámuldozva nézték a sztorimat,néhol legbiggyesztették a szájukat,máshol pedig majdnem leestek a kanapéról a sok nevetés miatt.
-Na,és mi lett a végén Ji Hoo-val?Elég hirtelen vége lett a kapcsolatotoknak.-mondta Kiseop.
-Amint már mondtam,elfutottam előle,amikor megláttam,hogy a zsebében egy kép van róla és valami Ra Ra nevű csajról.Abban a pillanatban ott hagytam.Utána a hotelben összevesztünk,majd 2 hét után visszaköltöztem Dél-Koreába.Hihetetlen,hogy japán-koreai vagyok.Mindig ingázok a két hely között!-nevettem zavartan.
-Igen,de eléggé kitartó vagy,mert amit eddig végigcsináltatok Sohyunnal,az felér egy csodával.
-Köszönöm Alseop!-kacsintottam-Na és,veletek mi volt?Merre jártatok?

-Hat évvel ezelőtt,hogy itt hagytad Szöult,megfogadtam,hogy nem fogok sírni.Tényleg magam alatt voltam,de Kiseop mindig mellettem volt.Persze köztünk is voltak veszekedések,de valahogy mindig vonzott valami Kiseophoz.Már 7 éve együtt vagyunk.Akkor aludtam vele először,amikor ideköltöztem.Egyre jobban elmélyült a kapcsolatunk,majd egy hónappal ezelőtt megkérdezte:Alseop,hozzám jönnél feleségül?Teljesen földbe gyökerezett a lábam.De a hatásszünet után természetesen beleegyeztem a dologba,és elő-nászútra mentünk a Radisson Resort Fiji-be,egyenesen a Fiji-szigetekre.Hihetetlen hosszú volt a repülőút az óceániai csodavilágba.-mesélte Alseop az élményeit,és közben megmutatott pár képet is.


Telt-múlt az idő,egyre többet beszélgettünk.Hat évet bepótolni nem könnyű.Fél hetet ütött az óra.Az ifjú párnak azt tanácsoltam,hogy menjenek fel pihenni a szobájukba,addig én készítek vacsorát,és várom a fiúkat.Valamennyire tudtam főzni,megtanultam a Tokióban töltött évek alatt.Főzés közben bekapcsoltam a rádiót,amiben a U-KISS Alone remekműve ment.A kedvenc dalom a srácoktól,ráadásul japán nyelven van:pont nekem való.Betettem sülni a csirkemellett,felhangosítottam a rádiót,és elkezdtem táncolni meg énekelni.Kevin és Hoon részei mentek a legjobban,de amikor Soohyun énekelt,akkor is próbáltam mindent beleadni.Négy és fél percet végigénekeltem és még sajátos koreográfiát is adtam mellé.A végén kinevettem magamat,olyan lehettem mint egy fangirl.A főzéssel lényegében kész voltam,csak azt kellett várni,hogy megsüljön a hús.Addig felmentem a szobánkba,és neteztem.Rákattantam a Youtube-ra,és megnéztem a U-KISS One Of You klipjét.A koreográfia hatalmas,annyit nevettem,hogy már fájt a hasam.Soohyun arca,meg a mozgáza egyszerűen lenyűgöző és csodálnivaló.Kutakodtam a U-KISSről 1-2 infót,majd fél óra múlva lementem,hogy megnézzem mi a helyzet a kajával.Pont jókor mentem,kész lett minden,megterítettem,és vártam,hogy megérkezzenek a srácok.Még negyed óra volt érkezésükig,addig odamentem Alseophoz meg Kiseophoz beszélgetni.Jókat nevettünk,és ahogy elnéztem őket,gyönyörű pár,nagyon összeillenek.Éppen kérdezni akartam valamit,de hangokat hallottam az alsó szintről:
-Szia Hiraki noona!-ez volt Dongho-Jó estét Hiraki!-ez valószínűleg Kevin lehetett.
Lementem hozzájuk Alseop és Kiseop kíséretében.Hatalmas öröm kerekedett,amikor meglátták,hogy hazatért a Fiji-szigetekről az ifjú jegyes pár.Mindenki boldog volt,és egy vacsora keretében megtartotta Kiseop és Alseop a beszámolót.

Shopping,115.rész

Miután hazaértünk Soohyunnal,felvitt a szobánkba,és csinált nekem zöldteát.Kissé megnyugodtam,gyorsan lefürödtem,és pizsamástól az ágyamba bújtam.Hallottam,hogy Soohyun lent eszik a fiúkkal,de nem akartam őket zavarni.Teljesen bebugyoláltam magamat,és az ablak irányába néztem,ahol beszűrődött a Hold ezüstös fénye.Az ablakon való kilátás egyre homályosabb lett,valami kopogott az üvegen.Remek,eleredt az eső.

Később éreztem,hogy Soohyun mellém fekszik,és átölel,de nem szóltam neki,hogy ébren vagyok.Túlságosan fáradt a lelkem,nincs kedvem semmihez.Reggel nyolckor keltem fel,a mellettem lévő hely üres volt.Az éjjeliszekrényemen találtam egy levelet:

Jó reggelt Hiraki!

Mikorra ezt a levelet olvasod,valószínűleg én már a stúdióban leszek a srácokkal.Gyakorlunk a következő Mnet fellépésre,a menedzser dupla munkaidőt parancsolt.Ha nem haragszol,tettem ki pénzt és egy listát a konyhapultra,el kellene menni bevásárolni.Megtennéd nekünk? Előre is köszönöm.Nem tudom mikorra végzünk a gyakorlással,este nyolc fele már otthon leszünk.Addig is várj ránk! :)

Puszi:Soohyun ×××

Utóirat:Szeretlek Hiraki!Ne sírj a tegnap miatt,minden rendbe fog jönni! ;) Ja,és elfelejtettem leírni,hogy nyugodtan menj az autómmal vásárolni.Jó utat! ^^

Ettől a levéltől sokkal jobb kedvem lett.Rendbe szedtem magamat,majd elindultam a shopping körútra.

Egy szupermarketbe mentem vásárolni.Mindent megvettem,ami kell:joghurt,kenyér,egyéb finomságok,konzervek,és hús.Még a tisztítószerek osztályára is elgurultam a kocsival,amikor egy ember megállított:

-Hé,szia!Hiraki unnie,kérhetek tőled egy aláírást?

-Hello!-simogattam meg a kislány fejét-Persze,tessék-mondtam aranyosan,amikor aláírtám a lány pólóját.

-Unnie,kérhetek még egy közös képet?

-Persze!-bólogattam,majd kész lett a kép.-Hé kislány,hogy ismertél fel?

-Viccelsz?Téged mindenki ismer!Tudják,hogy stylist voltál Japánban,és most Koreában vagy Soohyun oppával. 

-És ezt miből sejtik?

-Tudod,benne volt egy újságban!Nézd csak!-mutatott az újságos részre.

-Oh,köszönöm!Megveszem a magazint,kíváncsi vagyok mit írtak rólunk!

-Remélem nem gonoszak,mert akkor mindenkinek annyi!-mondta pöszén,de katonásan a kb. 8 éves kislány,akin jót mosolyogtam.

-Na és miért?

-Mert nem szeretem,ha a példaképemet megalázzák,szerintem te és oppa aranyos pár vagytok.Csak így tovább,hwaiting!

-Köszönöm szépen,Soohyun nevében is!-viszonoztam a kis rajongó kedvességét egy öleléssel.

-Kedves voltál unnie,köszönök mindent!Most megyek,mert anya már biztosan keres!Szia,legyen szép napod!-futott el a kislány.

Én csak boldogan integettem neki,majd a kosárba tettem az újságot és a felmosószert is.10 perccel később kifizettem mindent.Bepakoltam a kocsiba,és úton voltam hazafelé.A rádióban éppen egy U-KISS dal szólt,amit elkezdtem énekelni: '...Cause i’m on fire neon ajik geu jarie.I’m burning down nal jikyeo barabone.Naman mollatdeon janhokhaetdeon neoui ending.Nunchi chael su eobseotdeon neoui kerosene yeah....'

Lazán leparkoltam a garázsban,és felvittem a rengeteg szatyrot.Az ajtó kinyitása után váratlan vendégek fogadtak a házban.

Botrány,114.rész

*olvasás közben ajánlom hallgatni*

-Hallo,tessék?-szóltam bele rekedt hangon a telefonba.
-Hiraki,téged meg mi lelt?A hangod olyan,mint aki most nyelt le egy komodói sárkányt,egészben.-válaszolt flegmán egy hang,ami apa hangja volt.Ledermedtem.
-Nincs semmi bajom.-mondtam idegesen-Miért hívtál?
-Tudom,hogy hol vagy,és nem szeretném,hogy megint azzal a majommal lennél együtt.Ha kérdezed,az újságból olvastam.Holnap vedd meg a heti pletykalapot.
-Majom?Ki?Shin Soohyun?Milliónyi rajongója van világszerte,hatalmas énekhanggal rendelkezik,és az első igazi szerelmem volt,jelenleg is az.Hogy mersz te egy ilyen embert majomnak nevezni?Aki mindig megvigasztalt,és átölelt,ha sírtam?Te egyszer sem tetted meg.Igaz,hogy egy apuka és egy pasi szerep teljesen más,de amit te tettél,az mi is?Egy nagy semmi!Te karrierista barom,itt hagytad anyát amikor várandós volt velem,Tokió helyett Hongkongban dolgoztál!Te!Te senki!Akim mindenkit lehord,és semmi sem érdekli,csakhogy lecsesszen másokat!Ne merj többet hívni,mert még nagy baj lehet belőle!Yataro Kasai,nem vagy az apám,Soha többé.-kiabáltam magamból kikelve,és még a válasz előtt kinyomtam a telefonomat.Amint megfordultam,az összes U-KISS tag az ajtóban állt.Megdöbbenve álltak az események előtt.
-Hé srácok!Sajnálom.Higgyétek el,hogy nem vagyok idegbeteg,szeretek vidám is lenni.Nem így akartam előttetek bemutatkozni!-hajtottam le a fejemet,majd a táskámat megragadva leviharzottam a lépcsőn,szegény Kevint majdnem fel is löktem.Arra futottam,amerre a lábam vitt,csak rohantam és rohantam.Végül a csillagos ég alatt találtam egy csendes parkot,és leültem az egyik padra.Teljesen magamon kívűli állapotba kerültem,a könnycsatornáim könycseppekkel árasztották el az arcomat.A fejem is hasogatott,minden bajom volt.Miért van ez velem?Ideköltöztem Szöulba,és máris botrány van.Állítólag benne vagyok az újságban,Eli se kedvel,de a pláne az,ami az előbb történt.Így "teljes" minden.Körülbelül 10 perce tanyáztam az egyik padon,amikor valaki leült mellém.Ismét feszült lettem,de valahogy már az se érdekelt volna,ha valaki eltoloncol,és elvisz valamerre.
-Ki az?-kérdeztem elcsuklott hangon.
-Én.-hallottam Soohyun hangját,majd felnéztem.Ott ült mellettem,meggyötört arccal,csillogó szemekkel.A Hold fénye halványan megvilágította az arcát,káprázatosnak,mesebelinek tűnt minden.Az ölébe húzott -és én,mint egy kisgyerek,aki most kapott ki,és menedéket keresett- odabújtam hozzá,és ismét sírni kezdtem.Nehezen kapkodtam levegő után,zihált a mellkasom,teljesen kisírtam a szemeimet.
-Hiraki!Láttalak már párszor sírni,de most,úgy látom nagyon súlyos a helyzet.Nem kell elmesélned,hogy mi történt,mert hallottuk a fiúkkal,és különben se szeretnélek most ezzel zaklatni vagy terhelni a szívedet.De valamit ígérj meg nekem:sose add fel!Ha más nem,én mindig melletted állok majd,még ha bele halok is meg foglak védeni.Shin Soohyun a Hold,és Hiraki Kasai a csillag.Az én csillagom.Akivel mindig ott leszek,ha kell.Az apádról,akit a hallásom szerint nem rég le is tagadtál,meg annyit,hogy maradjon ott ahol van.Ez a legszebb,amit üzenhetek neki.Legszívesebben jól megdorgálnám,de mivel idol vagyok,ezért példakép akarok lenni,nem botrányhős.És miattad se akarok csinálni nagyobb balhét.Na,gyere te lány!-mondta aranyosan,és a felsője ujjával letörölte a könnyeimet,meg vizet is adott,hogy lenyugodjak.Ezután a balhés fél óra után felkapott a hátára,és haza cipelt.Olyan lehettem Soohyun hátán,mint egy koala a szeretett fája ölelésében.Puha,meleg,és szeretnivaló.

Az elmúlt évek története,113.rész

A reggeli romantikázás után elmentünk a Han folyó melletti parkba,ettünk utcai halpogácsát,és néhány -gondolataim szerint- rajongó lopott tekintettel figyelt minket.Kissé kellemetlenül éreztem magam,de hamar elillant a rossz érzés.Még röplabdáztunk is egy eldugottabb,de ligetes park részben,majd a nap végén kimentünk a folyópart melletti lépcsőkre.

Kis csend után Soohyun megszólalt:

-Hé,Hiraki?Milyen Korea?Gondolom hat év Japán után komoly váltás.-mondta,majd elmerengett,és határozott tekintettel a naplemente irányába.
-Hihetetlenül sokat változott Korea,bár tudod,amikor találkoztunk a koncertsorozatok záróbuliján,akkor voltam utoljára Koreában,de komolyan sokat változott ez a hely.Igaz,hogy félig japán,félig koreai vagyok,de ezt az országot sokkal közelebb érzem magamhoz,már csak azért is,mert itt töltöttem a gyerekkoromat,és mert itt találkoztam Veled.-mosolyogtam bele a mondatomba-A Han folyó egy romantikus hely,örülök,hogy elhoztál ide.Nagyon tetszik Korea!
-Ennek nagyon örülök.És egyetértek veled,hogy a Han folyó egy káprázatos hely.
-Pacsit oppa!-nevettem,majd adott egy pacsit-Tényleg,nincs kedved elmesélni,hogy lettél idol?Egy sztár,akiért millión rajonganak?
-Elmesélem,de elég bonyolult,és hosszú történet.-sóhajtott,majd levette a melegítőfelsőjét,mert kellemes idő volt,és az ölébe tette az Adidas ruhadarabot.Mutatta,hogy feküdjek az ölébe.Így is tettem,majd hallgattam a sztoriját.Kis idő múlva felszólaltam:
-Soohyun!Nem sírtál,amikor gyakornok voltál?Minden,amit elmeséltél,nagyon megerőltető és nehéz lehetett. 
-Nehéz bevallani,de igen,sírtam.A sorozatos próbák,a túlhajtás:próbára tett fizikailag és lelkileg is,de kitartottam,mert muszáj volt.
Ezt csodálkozva hallgattam tovább a mesélését,csak néha egy-egy sóhaj hagyta el az ajkaimat.
-Tudod melyik volt eddigi karrierem legszebb pillanata?
-Na melyik?
-Persze a debütálás volt az a pont,amikor betörtünk a Kpop világába,de amikor a Snowman című szólóm mindenre rányomta a bélyeget.Ezt a dalt egy különleges személynek írtam.Nagyon sokra becsülöm ezt a dalt.Ha szeretnéd,hallgasd meg.-mondta,majd elővette az iPhoneját,és elindította rajta a lejátszót.

Miután vége lett a zenének,visszaadtam Soohyun-nak az iPhone-t,és felültem.A szemeimbe könnyek szöktek.

-Oppa,hogyan jutott eszedbe ez a dal?

-Debütálás után két évvel jött az az ötlet,hogy nekem kellene egy szólódal.Naphosszat gondolkodtam,hogy mit írjak,végül az jutott eszembe,hogy a reményeimről fogok énekelni.Arról,hogy egy nap majd találkozunk.Majd egyszer.-hangsúlyozta a 'találkozunk' szót,és ismét az ég irányába merengett el tekintete.

Mindez után csendben baktattunk hazafele,és a Snowman dallama járt a fejemben.Amikor Soohyun előszedte a kulcsot a zsebéből.megálltam "cipőt kötni",ami igazából az volt,hogy a könnyeimet töröltem le.Kicsivel később már benyitottunk a házba,AJ udvariasan köszöntött minket,Dongho megterített a vacsorához.Mondtam Soohyun-nak,hogy felmegyek a szobánkba,lepakolok,és jövök enni.Már majdnem indultam a konyhába,amikor megcsörrent a telefonom.Amint megláttam a kijelzőn,hogy ki hív,egyből megfagyott a vérem is.

Álom srác,112.rész

Kellemesen telt el az este további része,igazi U-KISS est volt.Hatalmas nevetések,vicces megjegyzések töltötték be a nappali csendjét,ám előbb-utóbb mindenki elálmosodott.
-Hé Dongho,miért ásítasz akkorát?-mondta Kevin,majd AJ vállára dőlt,és Hoon se bírt már talpon maradni.
-Srácok!Ahelyett,hogy a nappaliban aludnátok,mindenki menjen a szobájába,ott csak kényelmesebb,nem?Én is már aludni szeretnék.-parancsolt Soohyun.
-Rendben hyung,rád hallgatunk,én már itt sem vagyok!-közölte AJ-De azért óvatosan az éjszakában,nehogy hallani lehessen a szenvedély hangjait!
-Kim Jae Seop,ezt még megbánod.-rázta a mutató ujját Soohyun,majd mindenki elvonult a saját szobájába pihenni.
-Na,hogy tetszik a szobánk?-invitált be Soohyun.

-Ez mesésen gyönyörű!Otthonos,fiatalos,és tökéletes!-dicsértem a szobát-Na de kik ezek ott?-mutattam a TV mellett lévő képre.

-Hiraki,menj közelebb,és megtudod!-legyintett oppa,és felvettem a képkeretet.

-Ez komoly?-kérdeztem remegő hangon,amikor Soohyun arca kivirult a boldogságtól.

-Bizony ám,ez komoly!Mi vagyunk,hat évvel ezelőtt,az utolsó randinkon!Amikor elmentél a repülőgéppel,teljesen magam alatt voltam,képtelen lettem volna otthon lenni,ezért bementem egy plázába.Ahogy sétáltam az üzletek tömege között,láttam egy boltot,ami előhívat képeket,és gondoltam,hogy így szeretném megőrizni az emléked.Nem őrültség?

-Viccelsz?Soohyun,te egy kész hős szerelmes vagy.Értékelem ezt az oldaladat,hogy ennyire kitartasz valami mellett.

-Hát,akit szeretek,képes lennék megtenni érte bármit,szóval ez a kép a minimum.

-És a maximum?

-Hm,azon még nem gondolkodtam,de egyelőre legyen ez!-mondta Soohyun,és felkapott,mint egy menyasszonyt,és ledobott az ágyra.

-Csak ennyi,hogy ledobsz?Pff,férfiak.-csináltam az ál-durcát.

-Azért ezt én sem gondoltam komolyan!-engesztelt ki Soohyun,és maga mellé ölelt.Ami rajtam volt takaró,azt ledobta a földre,és az övével takaróztunk.-Még valami kívánság hölgyem?

-Más semmi.Ez így pont jó.Tökéletes.-válaszoltam.

-Aranyos vagy.Jól mondta ezt Hoon,hogy szerencsés lehetek,hogy ilyen barátnőm van.Hiraki?-kérdezett,és még közelebb szorított a mellkasához.

-Hm?

-Szeretlek.

-Én is téged.Nagyon.

-Köszönöm a sok szeretetet.

-Viccelsz?Ez a legkevesebb.

-Romantikus vagy!

-Ahogy te is!

-Köszi a bókokat!

És még ehhez hasonló szavakkal bombáztuk egymást,amikor nagy nehezen végre elaludtunk.Az éjszaka kellemes volt,nyugodtan aludtunk.Egyszer felkeltem,és arra ébredtem,hogy Soohyun a derekamat fogja,és lágyan szuszog.Elmosolyodtam,hogy milyen aranyos ez a srác.Így volt ez reggel is,amikor ébredtem:nyolc órát mutatott az idő,és vasárnapot.Az utolsó együtt,és szabadon tölthető nap,mert holnap hétfő,várja a fiúkat a stúdió és a színpad.Kissé szomorú arccal ültem fel az ágyban,amikor kopogtattak:
-Jó reggelt Hiraki!Hoztam reggelit!Kalács és jegeskávé megfelel?
-Persze Soohyun.Nagyon figyelmes vagy,és ez a kedvenc reggelim.
-Akkor jó étvágyat,fogyaszd egészséggel!-mondta kedves mosollyal-Reggeli után mit tervezel?
-Nem is tudom.Szeretném veled tölteni a mai napot,de nem áll szándékomban elrabolni a fiúktól.
-A srácokkal sülve.főve együtt vagyok,láthatod,még egy házban is lakok velük,és szerintem,ha egy kis pihenőt tartok veled,nem fogják bánni.Különben is,ma vasárnap van,ez a nap szabadidő mindenkinek.
-Akkor csináljunk valamit együtt!Miközben felöltözök,majd kitalálom.-kacsintottam-Oppa,kérsz?-nyújtottam felé egy kis falatot.A kalácsdarabot a szájával elvette a kezemről,és aranyosan nyamlogott rajta.
-Mi az Hiraki,van valami érdekes az arcomon?
-Nem.Semmi különös.Tudod milyen az,amikor valaki 6 évig nem látja a szerelmét?
-Igen,tudom.Fájdalmas és feszült érzés.
-Akkor végre érted,hogy miért gyönyörködök az arcodban!
-Na igen,vettem az adást.Hé Hiraki!-mondta,és kitárta felém a karjait.
Egyből az ágy széléhez másztam.és megöleltem Soohyun-t.Teljes erőmből öleltem:sose akartam megtörni azt a pillanatot.

Közös élet,111.rész

-Hiraki,figyelj ide!-fogva az arcomat-Nem lesz semmi bajod,én mindig megvédelek!Igaz Eli már szinte a testvérem,de sosem fogom hagyni,hogy közénk álljon,vagy valami gázt csináljon.Kérlek hidd el!-mondta bociszemekkel Soohyun.
-Na jó,meggyőztél!-mosolyodtam el-De csak azért,mert nagyon szeretlek,és kitartok melletted!
-Légyszi mondd újra az utolsó mondatot!
-Nagyon szeretlek,és kitartok melletted!Tessék,kimondtam.-teljesítettem a "kívánságot".
-Ezt megjegyeztem!-kacsintott Soohyun-Tényleg,nem megyünk le a nappaliba megnézni a klipeket?Nekünk is jól jön egy kis nosztalgia,ráadásul te is megismersz majd minket.
Egy szavába sem került,rögtön felpattantam az ágy széléről,és lesprinteltem a nappaliba.Már mindenki ott volt,csak Hoon és Eli nem.A kedvesebbik fiú -Hoon- most jött be,mert kifizette a futárnak a pizzát,addig AJ és Dongho felszerelte a vetítőt,Kevin meg hozta a laptop-t,ahonnan majd szólnak a dalok.Nemsokára készen is álltunk az esti "U-KISS mozira",persze Eli megint csinálta a fesztivált.Soohyun arca feszült volt,de inkább hagyta az egészet-ha Eli nem jön,akkor nem lesz itt,és kész.Mielőtt kezdődött volna a vetítés,a srácok beavattak a banda történetébe,és kezdődhetett az első videoklip,a Neverland.
Persze a fiúk kikérték a véleményemet,mindenkiről mondtam valami pozitívat,még Elit is megdicsértem a kitűnő raptudása miatt.Ezt kapd ki Elison Kim! AJ-ben a lazasága,Hoon-ban a megjelenése,Kevin-ben a kitűnő tánca,Dongho-ban a cuki haja és a imádnivaló,fiatalos hangja fogott meg a legjobban,de emellett még Kiseop szerepe is tetszett a videóban,de Soohyun...ő fogott meg a legjobban.Nem csak azért,mert a pasim,de egyébként is.Az a varázslatos idol megjelenése,a tiszta hangja,egyszerűen lenyűgözőnek találtam.

Persze mindez idő alatt Kiseop is szóba került,hogy azóta mi lehet vele az elő-nászúton,mindenki csak jókat mesélt,amikor Kevin és Dongho előhozakodtak a piszkos fantáziájukkal,és mindenkiből kitört a röhögés.AJ is csatlakozott Kevin és Dongho csapatához,majd Hoon komolyra intve a dolgokat,tovább folytatta a vetítést.A soron következő videó  a Believe,Doradora,Alone,és a Dear My Friend volt.Mindegyiktől teljesen elképedtem,csak pozitív véleményt tudtam mondani.Picit megálltunk,a srácok meséltek a Dear My Friend forgatásáról,amikor Kolumbiában voltak,majd szóba került,hogy AJ miért nem szerepelt az Alone kisfilmjében.A hangulat kitűnőre sikeredett,Eli persze sehol sem volt.Majd Kevinnek jött az az ötlete,hogy hallgassuk meg azokat a számokat,amikhez nincsen videó,csak MP3-ban vannak a YouTube-n.Az On The Floor,Te Amo,Let's Get,Love To Go,és még rengeteg dal "leleplezésre került" előttem,meg is ígértem a srácoknak,hogy ha holnap mennek dolgozni,akkor minden egyes dal fel lesz töltve a telefonomra,és némi U-KISS képet is ráteszek majd az iPod-ra.Örömmel fogadták mindezt,és mindannyian elkiáltották magukat:

-Hiraki,üdvözlünk a U-KISS fanok között,most te is igazi KissMe vagy!

-KissMe?Ez a rajongóitok neve?

-Bizony ám!-bólogatott Hoon-Hiraki,megismételnéd a rajongók nevét?

-Igen.A U-KISS rajongók neve KissMe!-mondtam gyanútlanul.

Amint elhangzott a "teljes válasz" mindenki elkezdett nevetni,nyilván tudták,hogy Hoon miért kérdezett:látni akarták,hogy Soohyun megcsókol.Persze oppa egyből vette az adást,és lágyan,óvatosan megcsókolt.A végén halk cuppanással váltak el az ajkaink,amitől nagy "húúú"-zás és üdvrivalgás lett.Amint lecsendesedtek a kedélyek,egyből megszólaltam:

-Hoon,ezt még visszakapod!-néztem mélyen a szemébe,majd mindenki elnevette magát.-De tudod mit?Ez jó vicc volt.Igazi troll vagy Hoon dongsaeng.Márha hívhatlak így.-bizonytalanodtam el.

-Te Hiraki?Persze,hogy nevezhetsz dongsaengnek!Aranyos lány vagy,szerencsés Soohyun hyung,hogy ilyen barátnője van.mint te,Hiraki noona.

-Jaj de aranyos vagy Hoon!-közeledtem felé,és megcsipkedtem az arcát,majd pacsiztunk egymással.

-Nagyon örülök,hogy ilyen jól fogadtátok Hirakit!Köszönöm srácok!-kacsintott Soohyun a többiekhez.

-Nincs mit Soohyun hyung,és hivatalosan is üdvözöljük Hirakit a U-KISS házban!-mondta Kevin,majd csoportos ölelést csináltunk.Kivéve Kiseop,aki Alseoppal van elő-nászúton a Fidzsi-szigeteken,és Eli...aki goromba lett.

Új lakóhely,110.rész

*olvasás közben ajánlom hallgatni*

A rövid,de tartalmas párbeszéd után Soohyun kézen fogva a taxihoz kísért,és elindultunk a lakása felé.Jobban mondva a U-KISS lakosztályához,ami Szöulban helyezkedik el.Az Incheoni Nemzetközi Repülőtértől másfél órára van a hely,és bevallom őszintén,az utolsó fél órában nagyon izgultam.

-Hé Hira,miért izgulsz annyira?Látom az arcodon,hogy valami nem az igazi.

-Oh Soohyun,egyszerű az egész.Most fogok veled először együtt élni,amit már jobban várok mint hinnéd,de ami miatt izgulok,az az,hogy mit fognak szólni a csapattársaid,hogy veletek lakok.-tördeltem az ujjaimat.

-Jaj te lány!-ölelgetett nevetve-Ne gondolkozz azon,hogy mi lesz.Amikor Alseop is beköltözött Kiseop mellé,kicsit szokatlan volt,de a végére mindenki kijött mindenkivel,szóval szerintem téged is előbb-utóbb meg fognak szeretni.-nyugtatott Soohyun.

-Hát azt remélem.-mondtam bizonytalanul,majd a tájat néztem,és lassan lelassult a taxi.

-Megérkeztünk a célállomásra!-szólt a taxis,majd Soohyun kifizette a díjat,és benyitottunk a U-KISS házába.

A híres U-KISS ház^^

Csodás hely volt az egész kívülről,hát még belülről is.Soohyun hangosan szólította a többieket,hogy megérkeztünk,mindenki szaladt le az emeletről.Az összes fiúval kezet ráztam,és üdvözöltük egymást.Egyedül Eli tűnt kissé elkenődöttnek,de majd csak nem lesz olyan mogorva.Az érkezés után Hoon eldöntötte,hogy mi lenne,ha pizzát rendelnénk estére,és megnéznénk az összes U-KISS klipet,mert ők is szeretnék,ha "rajongó" lennék.Mindenki magasba emelte a kezeit azt jelezve,hogy szívesen megmutatnak nekem minden videoklipet.Ez nagyszerű!Amíg vártuk,hogy jöjjön a pizza,addig felmentem Soohyun szobájába,hogy kipakoljak a bőröndből,de megálltam,mert fura beszélgetésre lettem figyelmes a nappali felől:

-Ide figyelj Elison Kim!Szerintem tisztában vagy vele,hogy én vagyok a U-KISS vezetője,illetve legidősebb tagja.Mit jelent ez?Hogy tisztelj úgy,mint egy nagy testvért,és bánj úgy velem!Ha még egyszer a szemedet forgatod Hirakira,vagy barátságtalanul közeledsz felé,akkor leszervezhetem,hogy költözz ki a házból!Érthető?

-Rendben Soohyun.De nem fogok jópofázni ennek a csajnak.Pfff..-fújtatott Eli.

-Még egy ilyen,és a Han folyóban végzed!Világos?-fenyegette Soohyun,majd gyorsan tovább pakoltam,mert hallottam,hogy jön fel hozzám.

A ház nappalija és konyhája ^^

Pont amikor Soohyun benyitott,akkor sóhajtottam egy nagyot,és egyből sejtette,hogy valami nincs rendben:megint.

-Sajnálom,hogy eddig nem voltam itt veled!-mondta megbánóan-De ugye nem emiatt lógatod az orrod?

-Nem,ennyire nem vagyok érzékeny!Vagy mégis?Nem tudom....-gondolkoztam el pár másodpercre-Hé Soohyun,szeretnék kérdezni valamit!

-Mondjad drágám!-kacsintott aranyosan.

-Miért utál Eli?Kevin,AJ,Hoon,Dongho olyan barátságosan köszöntöttek,de Eli csak forgatta a szemeit,és barátságtalan volt.Komolyan mondom,már előre félek,hogy mi lesz,este,amikor a klipeket nézzük.Lehet kigúnyol,mert nem láttam a videóitokat,meg hallottam amikor beszéltél vele 5 perccel ezelőtt,és az a 'Rendben Soohyun.De nem fogok jópofázni ennek a csajnak.Pfff...' nem tetszett.Oppa,én félek!-szontyolodtam el.

Örökké,109.rész

*olvasás közben ajánlom hallgatni*

A Standing Still után már elment a kedvem mindentől.Persze a videó,és a zene is nagyon tetszett,csak Soohyun...Az a gond,hogy szégyellem magam,amiért így "elhagytam",amikor Japánba mentem hat évvel ezelőtt,én egy másik pasival kezdtem,de ő mindig is hű volt hozzám.Jól emlékszem,amikor visszajöttem a felkelő Nap országába,hogy igazándiból nem szakítottam Soohyun-nal ,csak ígéretet tettünk egymásnak,amit én megszegtem.Eléggé szégyelltem magamat.De Soohyun egy remek srác,és megért engem.

*Költözés napja*

Hát igen,ennyi volt Japán,és irány Dél-Korea.Ezért is vagyok két nemzetiségű,mert mindig ingázok a két hely között.Amikor Chiharu-nak bejelentettem  a hírt,ledöbbent és csüggedt lett,de hamar beletörődött,és egy búcsúbuli keretében elköszöntek tőlem.Most elérkezett a legkeményebb pillanat:elköltözni.Ji Hoo arca feszült volt,de láttam,hogy várja a pillanatot,amikor kilépek az életéből.Már majdnem szó nélkül kimentem az ajtón,amikor Ji Hoo megragadta a csuklómat:

-Hiraki,várj!Miért akarsz elmenni szó nékül?Tudom,hogy a kapcsolatunk fura volt,de azért szeretném,ha barátként válnánk el.Szeretnék kellemes utazást,és boldog életet kívánni neked,érezd magad remekül Soohyun hyunggal!-mondta Ji Hoo megbánóan.-Ölelést?

-Na oké,egy baráti ölelés belefér.-mondtam miközben visszaöleltem.-Én is minden jót kívánok neked,sok puszi,ég veled Ji Hoo!-integettem neki,majd becsuktam az ajtót.Kissé megszeppenten,de a repülőtér felé tartottam.A szükséges intézkedések után felszállhattam a repülőgépre,ahonnan  már nem volt visszaút:irány Szöul!

Pár óra múlva már landoltam,a hazám,Dél-Korea földjén.Még egy könnycsepp is kicsordult a szememből,amikor egy hang megszólított:

-Na kicsim,te miért pityeregsz?-amint megszólalt ez a valaki,egyből tudtam,hogy Soohyun az.

-Oppa,csak hogy láthatlak!Hogy vagy?Nem vagy fáradt?Mit csináltál ma?Jaj sajnálom ezt a sok kérdést,de annyira hiányoztál!-mondtam már sírva.

-Velem minden rendben,de te!Miért sírsz?Jaj Hiraki,nyugodj meg,itt vagyok veled!-simogatta a hátamat,és ölelt.

-Soohyun,nagyon szeretlek!-zúdítottam rá az érzéseimet.

-Én is Hiraki,még jobban,mint gondolnád.Szeretlek téged,örökké.

Fontos elhatározások,108.rész

Az eseményzáró parti után taxival mentem vissza a hotelbe.Zaklatottan vert a szívem,de végül benyitottam a szobába,ahol Ji Hoo pakolt a bőröndbe mivel holnap kora reggel megyünk vissza Tokióba.
-Mi van Mrs.Shin Soohyun?Remélem remekül kibuliztad magad!-"köszöntött".
-Igen Lee Ra Ra jövendőbelije,remekül éreztem magam.-válaszoltam ugyanabban a stílusban-Apropó ha már így szívózunk egymással:nem lenne jobb barátságban elválni?Pár nap és itt a szeptember,nem fogom meghosszabbítani a szerződést az albérlet tulajdonosával,mert visszajövök Koreába.-közöltem magabiztosan.
-Oh,tényleg?-ekkor már megszeppenve kérdezett vissza.
-Valóban Szöulban fogok élni tovább.És soha többet nem találkozunk.-hangsúlyoztam a "soha" szót.
-Jaj Hiraki!-fújta ki a levegőt-Ez komoly?Nem próbáljuk meg újra?
-Ji Hoo.Nem múlt el hét,amikor nem lett volna megemlítve Lee Ra Ra.És a taxiban még a közös képetek is lelepleződött.Ráadásul m indig magadnál hordtad.Állítólag Tokióban él ő is,nem?Hát akkor meg,mit problémázol itt?Tudom,hogy csak egy fájdalom enyhítő "eszköz" voltam neked.Most pedig pakolj gyorsabban,mert holnap korán indulunk vissza,és nekem is össze kell raknom a cuccaimat.Na,mozgás!-beszéltem Ji Hoo-hoz hidegen.
-Igenis főnök!-mondta,majd kinyújtotta a nyelvét.
Az éjszaka további részében összepakoltam,feltöltöttem a telefonomat,elmentettem Soohyun számát.Ji Hoo miatt nem aludtam az ágyon,hanem a földön foglaltam helyet.Reggel eléggé fájt a hátam,de hamar összeszedtük a cuccainkat,és a reptér felé vettük az irányt.Az indulás előtt még küldtem egy üzenetet:

Szia Soohyun!

Most indulok Tokióba,nemsokára odaköltözök hozzád.Már visszaszámolok,hogy mikor jön el az idő.Ji Hoo miatt ne aggódj,tudom kezelni,és már csak téged szeretlek!

Üdvözlettel: Hiraki :)

Tíz perc múlva felszállt a repülő,és három óra alatt elrepített minket Japánba.Kicsivel később már az albérletben voltunk.Amint odaértünk,egyből mosógépbe pakoltam a cuccaimat,és zenehallgatással vártam,amíg letelik az idő.Hallgattam VIXX,NU'EST,Super Junior,SHINee,Bigbang,TVXQ,Lee Hi és Kat-Tun dalokat is.Időközben azon gondolkoztam,hogy Chiharu mit fog majd szólni,hogy kilépek a cégtől.Ám a gondolataim hamar szétszéledtek a munkával kapcsolatosan,amikor eszembe jutott,hogy Soohyun is egy idol,és bevallottam neki,hogy nem ismerek egy dalt sem a U-KISS bandától.Felültem a kád szélére,ahol a tabletemen beírtam a Youtube videóportálhoz ,hogy U-KISS.Egyből ki is adott egy videoklipet,ami a Standing Still címet kapta.Rákattintottam a videóra,és kíváncsian figyeltem.

A videó megnézése után teljes sokkot kaptam.Bár a modell lányra kissé féltékeny voltam,de nem túlzottan izgatott a dolog.Amikor Soohyun táncolt,és énekelt,teljesen elképedtem.Gyönyörű,dallamos,tisztán csengő hangja mellé párosult a kitűnő tánctudása,és persze a kinézete sem volt utolsó.Felállított haj,divatos ruhák,és az arca...tökéletes.Hirtelen annyi érzelem szakadt rám,hogy nem tudtam visszafojtani a könnyeimet,leültem a kád mellé,és a térdemen pihentettem a kezeimet,előtört belőlem a zokogás.

-Bocsáss meg Soohyun,ígérem soha nem foglak elhagyni!Nagyon vigyázni fogok rád,és remélem a rajongók se haragszanak majd rám.-préseltem ki magamból a szavakat.Az egyetlen probléma csak az volt,hogy én Tokióban,ő Szöulban volt.De nemsokára együtt leszünk,csak ketten. Már csak 14 napot kell várnom.