Mint egy család,116.rész

Miután benyitottam,két ember várt a kanapén.Alseop és Kiseop.A szatyrokat azonnal letettem az ajtóba,és odarohantam hozzájuk:
-Sziasztok!Hogy vagytok?Milyen helyesek és vagányak lettetek!Hat év nem semmi!
-Üdvözletem Hiraki!-hajolt meg Kiseop.
-Hiraki,a legjobb barátnőm!-köszöntött Alseop két puszival az orcámon-Téged is remek érzés újra látni!Hogy vagy?Mióta laksz itt?
A kérdésre sikerült egy hosszú,tartalmas választ adnom.Hogy miként jutottam el Japánba,miért lettem stylist,ki volt az a Ji Hoo,és hogy találkoztam megint Sohyunnal,és a fő:hogy lakok itt.Kiseopék ámuldozva nézték a sztorimat,néhol legbiggyesztették a szájukat,máshol pedig majdnem leestek a kanapéról a sok nevetés miatt.
-Na,és mi lett a végén Ji Hoo-val?Elég hirtelen vége lett a kapcsolatotoknak.-mondta Kiseop.
-Amint már mondtam,elfutottam előle,amikor megláttam,hogy a zsebében egy kép van róla és valami Ra Ra nevű csajról.Abban a pillanatban ott hagytam.Utána a hotelben összevesztünk,majd 2 hét után visszaköltöztem Dél-Koreába.Hihetetlen,hogy japán-koreai vagyok.Mindig ingázok a két hely között!-nevettem zavartan.
-Igen,de eléggé kitartó vagy,mert amit eddig végigcsináltatok Sohyunnal,az felér egy csodával.
-Köszönöm Alseop!-kacsintottam-Na és,veletek mi volt?Merre jártatok?

-Hat évvel ezelőtt,hogy itt hagytad Szöult,megfogadtam,hogy nem fogok sírni.Tényleg magam alatt voltam,de Kiseop mindig mellettem volt.Persze köztünk is voltak veszekedések,de valahogy mindig vonzott valami Kiseophoz.Már 7 éve együtt vagyunk.Akkor aludtam vele először,amikor ideköltöztem.Egyre jobban elmélyült a kapcsolatunk,majd egy hónappal ezelőtt megkérdezte:Alseop,hozzám jönnél feleségül?Teljesen földbe gyökerezett a lábam.De a hatásszünet után természetesen beleegyeztem a dologba,és elő-nászútra mentünk a Radisson Resort Fiji-be,egyenesen a Fiji-szigetekre.Hihetetlen hosszú volt a repülőút az óceániai csodavilágba.-mesélte Alseop az élményeit,és közben megmutatott pár képet is.


Telt-múlt az idő,egyre többet beszélgettünk.Hat évet bepótolni nem könnyű.Fél hetet ütött az óra.Az ifjú párnak azt tanácsoltam,hogy menjenek fel pihenni a szobájukba,addig én készítek vacsorát,és várom a fiúkat.Valamennyire tudtam főzni,megtanultam a Tokióban töltött évek alatt.Főzés közben bekapcsoltam a rádiót,amiben a U-KISS Alone remekműve ment.A kedvenc dalom a srácoktól,ráadásul japán nyelven van:pont nekem való.Betettem sülni a csirkemellett,felhangosítottam a rádiót,és elkezdtem táncolni meg énekelni.Kevin és Hoon részei mentek a legjobban,de amikor Soohyun énekelt,akkor is próbáltam mindent beleadni.Négy és fél percet végigénekeltem és még sajátos koreográfiát is adtam mellé.A végén kinevettem magamat,olyan lehettem mint egy fangirl.A főzéssel lényegében kész voltam,csak azt kellett várni,hogy megsüljön a hús.Addig felmentem a szobánkba,és neteztem.Rákattantam a Youtube-ra,és megnéztem a U-KISS One Of You klipjét.A koreográfia hatalmas,annyit nevettem,hogy már fájt a hasam.Soohyun arca,meg a mozgáza egyszerűen lenyűgöző és csodálnivaló.Kutakodtam a U-KISSről 1-2 infót,majd fél óra múlva lementem,hogy megnézzem mi a helyzet a kajával.Pont jókor mentem,kész lett minden,megterítettem,és vártam,hogy megérkezzenek a srácok.Még negyed óra volt érkezésükig,addig odamentem Alseophoz meg Kiseophoz beszélgetni.Jókat nevettünk,és ahogy elnéztem őket,gyönyörű pár,nagyon összeillenek.Éppen kérdezni akartam valamit,de hangokat hallottam az alsó szintről:
-Szia Hiraki noona!-ez volt Dongho-Jó estét Hiraki!-ez valószínűleg Kevin lehetett.
Lementem hozzájuk Alseop és Kiseop kíséretében.Hatalmas öröm kerekedett,amikor meglátták,hogy hazatért a Fiji-szigetekről az ifjú jegyes pár.Mindenki boldog volt,és egy vacsora keretében megtartotta Kiseop és Alseop a beszámolót.

Shopping,115.rész

Miután hazaértünk Soohyunnal,felvitt a szobánkba,és csinált nekem zöldteát.Kissé megnyugodtam,gyorsan lefürödtem,és pizsamástól az ágyamba bújtam.Hallottam,hogy Soohyun lent eszik a fiúkkal,de nem akartam őket zavarni.Teljesen bebugyoláltam magamat,és az ablak irányába néztem,ahol beszűrődött a Hold ezüstös fénye.Az ablakon való kilátás egyre homályosabb lett,valami kopogott az üvegen.Remek,eleredt az eső.

Később éreztem,hogy Soohyun mellém fekszik,és átölel,de nem szóltam neki,hogy ébren vagyok.Túlságosan fáradt a lelkem,nincs kedvem semmihez.Reggel nyolckor keltem fel,a mellettem lévő hely üres volt.Az éjjeliszekrényemen találtam egy levelet:

Jó reggelt Hiraki!

Mikorra ezt a levelet olvasod,valószínűleg én már a stúdióban leszek a srácokkal.Gyakorlunk a következő Mnet fellépésre,a menedzser dupla munkaidőt parancsolt.Ha nem haragszol,tettem ki pénzt és egy listát a konyhapultra,el kellene menni bevásárolni.Megtennéd nekünk? Előre is köszönöm.Nem tudom mikorra végzünk a gyakorlással,este nyolc fele már otthon leszünk.Addig is várj ránk! :)

Puszi:Soohyun ×××

Utóirat:Szeretlek Hiraki!Ne sírj a tegnap miatt,minden rendbe fog jönni! ;) Ja,és elfelejtettem leírni,hogy nyugodtan menj az autómmal vásárolni.Jó utat! ^^

Ettől a levéltől sokkal jobb kedvem lett.Rendbe szedtem magamat,majd elindultam a shopping körútra.

Egy szupermarketbe mentem vásárolni.Mindent megvettem,ami kell:joghurt,kenyér,egyéb finomságok,konzervek,és hús.Még a tisztítószerek osztályára is elgurultam a kocsival,amikor egy ember megállított:

-Hé,szia!Hiraki unnie,kérhetek tőled egy aláírást?

-Hello!-simogattam meg a kislány fejét-Persze,tessék-mondtam aranyosan,amikor aláírtám a lány pólóját.

-Unnie,kérhetek még egy közös képet?

-Persze!-bólogattam,majd kész lett a kép.-Hé kislány,hogy ismertél fel?

-Viccelsz?Téged mindenki ismer!Tudják,hogy stylist voltál Japánban,és most Koreában vagy Soohyun oppával. 

-És ezt miből sejtik?

-Tudod,benne volt egy újságban!Nézd csak!-mutatott az újságos részre.

-Oh,köszönöm!Megveszem a magazint,kíváncsi vagyok mit írtak rólunk!

-Remélem nem gonoszak,mert akkor mindenkinek annyi!-mondta pöszén,de katonásan a kb. 8 éves kislány,akin jót mosolyogtam.

-Na és miért?

-Mert nem szeretem,ha a példaképemet megalázzák,szerintem te és oppa aranyos pár vagytok.Csak így tovább,hwaiting!

-Köszönöm szépen,Soohyun nevében is!-viszonoztam a kis rajongó kedvességét egy öleléssel.

-Kedves voltál unnie,köszönök mindent!Most megyek,mert anya már biztosan keres!Szia,legyen szép napod!-futott el a kislány.

Én csak boldogan integettem neki,majd a kosárba tettem az újságot és a felmosószert is.10 perccel később kifizettem mindent.Bepakoltam a kocsiba,és úton voltam hazafelé.A rádióban éppen egy U-KISS dal szólt,amit elkezdtem énekelni: '...Cause i’m on fire neon ajik geu jarie.I’m burning down nal jikyeo barabone.Naman mollatdeon janhokhaetdeon neoui ending.Nunchi chael su eobseotdeon neoui kerosene yeah....'

Lazán leparkoltam a garázsban,és felvittem a rengeteg szatyrot.Az ajtó kinyitása után váratlan vendégek fogadtak a házban.

Botrány,114.rész

*olvasás közben ajánlom hallgatni*

-Hallo,tessék?-szóltam bele rekedt hangon a telefonba.
-Hiraki,téged meg mi lelt?A hangod olyan,mint aki most nyelt le egy komodói sárkányt,egészben.-válaszolt flegmán egy hang,ami apa hangja volt.Ledermedtem.
-Nincs semmi bajom.-mondtam idegesen-Miért hívtál?
-Tudom,hogy hol vagy,és nem szeretném,hogy megint azzal a majommal lennél együtt.Ha kérdezed,az újságból olvastam.Holnap vedd meg a heti pletykalapot.
-Majom?Ki?Shin Soohyun?Milliónyi rajongója van világszerte,hatalmas énekhanggal rendelkezik,és az első igazi szerelmem volt,jelenleg is az.Hogy mersz te egy ilyen embert majomnak nevezni?Aki mindig megvigasztalt,és átölelt,ha sírtam?Te egyszer sem tetted meg.Igaz,hogy egy apuka és egy pasi szerep teljesen más,de amit te tettél,az mi is?Egy nagy semmi!Te karrierista barom,itt hagytad anyát amikor várandós volt velem,Tokió helyett Hongkongban dolgoztál!Te!Te senki!Akim mindenkit lehord,és semmi sem érdekli,csakhogy lecsesszen másokat!Ne merj többet hívni,mert még nagy baj lehet belőle!Yataro Kasai,nem vagy az apám,Soha többé.-kiabáltam magamból kikelve,és még a válasz előtt kinyomtam a telefonomat.Amint megfordultam,az összes U-KISS tag az ajtóban állt.Megdöbbenve álltak az események előtt.
-Hé srácok!Sajnálom.Higgyétek el,hogy nem vagyok idegbeteg,szeretek vidám is lenni.Nem így akartam előttetek bemutatkozni!-hajtottam le a fejemet,majd a táskámat megragadva leviharzottam a lépcsőn,szegény Kevint majdnem fel is löktem.Arra futottam,amerre a lábam vitt,csak rohantam és rohantam.Végül a csillagos ég alatt találtam egy csendes parkot,és leültem az egyik padra.Teljesen magamon kívűli állapotba kerültem,a könnycsatornáim könycseppekkel árasztották el az arcomat.A fejem is hasogatott,minden bajom volt.Miért van ez velem?Ideköltöztem Szöulba,és máris botrány van.Állítólag benne vagyok az újságban,Eli se kedvel,de a pláne az,ami az előbb történt.Így "teljes" minden.Körülbelül 10 perce tanyáztam az egyik padon,amikor valaki leült mellém.Ismét feszült lettem,de valahogy már az se érdekelt volna,ha valaki eltoloncol,és elvisz valamerre.
-Ki az?-kérdeztem elcsuklott hangon.
-Én.-hallottam Soohyun hangját,majd felnéztem.Ott ült mellettem,meggyötört arccal,csillogó szemekkel.A Hold fénye halványan megvilágította az arcát,káprázatosnak,mesebelinek tűnt minden.Az ölébe húzott -és én,mint egy kisgyerek,aki most kapott ki,és menedéket keresett- odabújtam hozzá,és ismét sírni kezdtem.Nehezen kapkodtam levegő után,zihált a mellkasom,teljesen kisírtam a szemeimet.
-Hiraki!Láttalak már párszor sírni,de most,úgy látom nagyon súlyos a helyzet.Nem kell elmesélned,hogy mi történt,mert hallottuk a fiúkkal,és különben se szeretnélek most ezzel zaklatni vagy terhelni a szívedet.De valamit ígérj meg nekem:sose add fel!Ha más nem,én mindig melletted állok majd,még ha bele halok is meg foglak védeni.Shin Soohyun a Hold,és Hiraki Kasai a csillag.Az én csillagom.Akivel mindig ott leszek,ha kell.Az apádról,akit a hallásom szerint nem rég le is tagadtál,meg annyit,hogy maradjon ott ahol van.Ez a legszebb,amit üzenhetek neki.Legszívesebben jól megdorgálnám,de mivel idol vagyok,ezért példakép akarok lenni,nem botrányhős.És miattad se akarok csinálni nagyobb balhét.Na,gyere te lány!-mondta aranyosan,és a felsője ujjával letörölte a könnyeimet,meg vizet is adott,hogy lenyugodjak.Ezután a balhés fél óra után felkapott a hátára,és haza cipelt.Olyan lehettem Soohyun hátán,mint egy koala a szeretett fája ölelésében.Puha,meleg,és szeretnivaló.

Az elmúlt évek története,113.rész

A reggeli romantikázás után elmentünk a Han folyó melletti parkba,ettünk utcai halpogácsát,és néhány -gondolataim szerint- rajongó lopott tekintettel figyelt minket.Kissé kellemetlenül éreztem magam,de hamar elillant a rossz érzés.Még röplabdáztunk is egy eldugottabb,de ligetes park részben,majd a nap végén kimentünk a folyópart melletti lépcsőkre.

Kis csend után Soohyun megszólalt:

-Hé,Hiraki?Milyen Korea?Gondolom hat év Japán után komoly váltás.-mondta,majd elmerengett,és határozott tekintettel a naplemente irányába.
-Hihetetlenül sokat változott Korea,bár tudod,amikor találkoztunk a koncertsorozatok záróbuliján,akkor voltam utoljára Koreában,de komolyan sokat változott ez a hely.Igaz,hogy félig japán,félig koreai vagyok,de ezt az országot sokkal közelebb érzem magamhoz,már csak azért is,mert itt töltöttem a gyerekkoromat,és mert itt találkoztam Veled.-mosolyogtam bele a mondatomba-A Han folyó egy romantikus hely,örülök,hogy elhoztál ide.Nagyon tetszik Korea!
-Ennek nagyon örülök.És egyetértek veled,hogy a Han folyó egy káprázatos hely.
-Pacsit oppa!-nevettem,majd adott egy pacsit-Tényleg,nincs kedved elmesélni,hogy lettél idol?Egy sztár,akiért millión rajonganak?
-Elmesélem,de elég bonyolult,és hosszú történet.-sóhajtott,majd levette a melegítőfelsőjét,mert kellemes idő volt,és az ölébe tette az Adidas ruhadarabot.Mutatta,hogy feküdjek az ölébe.Így is tettem,majd hallgattam a sztoriját.Kis idő múlva felszólaltam:
-Soohyun!Nem sírtál,amikor gyakornok voltál?Minden,amit elmeséltél,nagyon megerőltető és nehéz lehetett. 
-Nehéz bevallani,de igen,sírtam.A sorozatos próbák,a túlhajtás:próbára tett fizikailag és lelkileg is,de kitartottam,mert muszáj volt.
Ezt csodálkozva hallgattam tovább a mesélését,csak néha egy-egy sóhaj hagyta el az ajkaimat.
-Tudod melyik volt eddigi karrierem legszebb pillanata?
-Na melyik?
-Persze a debütálás volt az a pont,amikor betörtünk a Kpop világába,de amikor a Snowman című szólóm mindenre rányomta a bélyeget.Ezt a dalt egy különleges személynek írtam.Nagyon sokra becsülöm ezt a dalt.Ha szeretnéd,hallgasd meg.-mondta,majd elővette az iPhoneját,és elindította rajta a lejátszót.

Miután vége lett a zenének,visszaadtam Soohyun-nak az iPhone-t,és felültem.A szemeimbe könnyek szöktek.

-Oppa,hogyan jutott eszedbe ez a dal?

-Debütálás után két évvel jött az az ötlet,hogy nekem kellene egy szólódal.Naphosszat gondolkodtam,hogy mit írjak,végül az jutott eszembe,hogy a reményeimről fogok énekelni.Arról,hogy egy nap majd találkozunk.Majd egyszer.-hangsúlyozta a 'találkozunk' szót,és ismét az ég irányába merengett el tekintete.

Mindez után csendben baktattunk hazafele,és a Snowman dallama járt a fejemben.Amikor Soohyun előszedte a kulcsot a zsebéből.megálltam "cipőt kötni",ami igazából az volt,hogy a könnyeimet töröltem le.Kicsivel később már benyitottunk a házba,AJ udvariasan köszöntött minket,Dongho megterített a vacsorához.Mondtam Soohyun-nak,hogy felmegyek a szobánkba,lepakolok,és jövök enni.Már majdnem indultam a konyhába,amikor megcsörrent a telefonom.Amint megláttam a kijelzőn,hogy ki hív,egyből megfagyott a vérem is.