Szövetség,ahogy mi csináljuk;66.rész

-Akkor elégedett vagy?!Vagy,még valamit?-mondta SeungHyun huncut vigyorral.
-Mondd már,megöl a kíváncsiság!
-Hát,ha nem tévedek,akkor alaposan beleástuk magunkat a témába.Azt is láttam,hogy MinYe,és az a pasas beszáll a liftbe.
-Mi a fr@nc?Ááá,SeungHyun,csak az igazat!
-Azt mondom-védte magát.
-Huh,ez most lesokkolt.Hogy lehet valaki ekkora egy közönséges,ócska..nem is tudom mi!Csak tudják meg anyuék!Le fognak döbbenni,hogy igazat mondtam.Ne bízzák az ilyesmi emberekre a házat.-jelentettem ki ördögi kacajjal kísérve.
-Hé Hiraki,ez nem a kedvenc számod?Nem most megy a Seoul FM-en?-mondta SeungHyun.
-De az az!Hangosítsd csak fel!-parancsoltam.
Pár pillanat múlva már ott csápoltam "magamban",és elvesztettem az eszem.Erre a dalra minden gondomat elfelejtem,és csak a buli jut eszembe.

♥ۣۜ๖

Miután lehiggadtam,SeungHyun nagyot nevetett,és az idő alatt kieszeltem valamit:
-Tudom,hogy ez kemény,de arra gondoltam,hogy nyomozz utána!Ha jól tudom,a napokban még fognak jönni,én addig elhúzok itthonról a dolog előtt 15 perccel,és odaadom a fotógépem.Te pedig szépen videóra veszed,rendben?
-Nana,nem vagyok Sherlock Holmes!Megteszem,de nem túl feltűnő?
-Vagy tudod mit?Akkor majd vetítsd le azt a kamerafelvételt,ami a lakótelep előtt van,és itt az aulában!
-Ok,ok.És ez még nem is olyan durva!Csak erre jöttél,és megnéztük a felvételt!Nem vagyok akkor "semmivel" megbízva,csak a kamera teszi a dolgát!-szólt sejtelmesen SeungHyun,majd vállba veregettem hálám jeléül.
-De,tényleg nem nagy dolog amit kérek?
-nem,és ha kérdezed,hogy mi az ára,akkor az,hogy továbbra is ilyen jóban vagyunk,és szövetkezünk,ezzel sok dolgot kiderítve,és magunkat előtérbe hozzuk,vagyis kihozzuk magunkból a legjobbat!Fighting!
-Fighting!Team HiHyun!-szurkoltam magunknak.
-Akkor,ha már kiszövetkeztük magunkat,csak azt mondd meg,hogy mikor jön erre a figyelt személy!
-Hát,holnap délben.Én pedig egyre itt vagyok,okés?
-Oké,most merre mész?
-Visszamegyek a házba,és kimagyarázom magam,majd átugrok Soohyunhoz.
-Ki az a Soohyun?!Ha,mondd már Hiraki?-kiáltott utánam.
-Majd holnap mindent elárulok!Pápá SeungHyun!-integettem,és a lift becsukódott,majd felvitt engem a hatodik emeletre,ahol mi lakunk.
Bevallom,kissé idegesen nyitottam be,de nagy levegőt véve már bent is voltam.Jaj,mi fog itt történni?De ahogy elképzeltem,pont az ellenkezője jött vissza.
-Hát Hiraki,megmondom,elnézést kell tőled kérnünk!-állt anya és apa lehajtott fejjel előttem.
-Na,mi lett veletek?Haha,na mondjátok csak!-kuncogtam,majd hirtelen egy egoista mosoly hagyta el az arcom.
-Tényleg nem kellett volna rájuk bízni a házat!A hűtő kong az ürességtől,mondtam,hogy egy két dolgot ehetnek,de azt nem hogy falják fel az egész kócerájt!És,és MinYe már kiskoromban is elég fura volt,meg az egész nő,na vágod?!-vallotta be anya szégyenlősen.
-Még folytassátok,hadd halljam!-élveztem a helyzetet.
-Hát,mást nem nagyon tudok mondani,majd meglátod!Megmutatom!Ide süss!NohWoo kiharapott egy kis részt a kanapéból!Milyen  munka ez?Hát,nem gondoltam volna hogy így be fognak tenni!-folytatta ismét anya.
-Oké,most már elégedett vagyok!Kértek valami italt?Mert készítek jeges teát!
-Nekem tölthetsz!És szerintem egyikünk se bánja,hogy mindnyájan iszunk!Nagyon meleg van!-legyezte magát apu,és anyu beleegyezésül vadul bólintgatta a fejét.

Traccsparti SeungHyun-nal,65.rész

Rengeteg megálló után a busz a Jeju-lakótelep elé érkezett,és kissé nehézkesen bejutottunk az épületbe a sok csomag miatt.
-Jó napot SeungHyun!-köszöntünk a portásnak.
-Sziasztok fiatalok!Hát ti?Csak nem Hawaiiin voltatok?Hova ez a sok csomag?
-Hát most voltunk Daejeon városban nyaralni,két hétig voltunk távol,ezért van rengeteg cucc nálunk!-mondta anya.
-Akkor nem is tartóztatlak fel titeket!További szép napot mindenkinek!-mondta SeungHyun,a portás.
-Hahó,itthon vagyunk!-nyitottunk be a házunkba,és Soohyun is hazatért a családjával a szomszéd lakásba.
-Mi a jó büdös fr@nc?-bukott ki belőlem.-Anya,apa,mégis mire véljem ezt?!
-Hát,nem tudtuk másra bízni a há-za-za-zat..-makogtak.
-Ja,és ilyenkor NohWoo és a nagynénémre kell bízni a házat!-kiabáltam.
-Na de Hiraki?Most miért vagy ilyen feldúlt?-kérdezte anya értetlenül.
Nem válaszoltam,helyette kinyitottam a szobámat a kulccsal,és minden a helyén volt.Visszazártam a "birodalmamat",és leviharzottam a portára.
-Itt vagy SeungHyun?-hajoltam be a portai kis ablakon.
-Igen,szolgálatára hölgyem!-nevetett.
SeungHyun egy ötven körüli férfi volt,aki már 10 éve itt dolgozik.Sportos alkat,vagány szabadidőben jött,és nagyon jó ismerősök vagyunk.Bármit megoszthattam vele,nem mondott el semmit,és bármikor segített.Mintha a  második apukám lenne...

SeungHyun

-Nesze,itt egy  szelet müzli!-dobta az irányomba a nasit,és pont elkaptam.
-Hogy vagy mostanában?Sokat dolgozol?-kérdeztem teli szájjal.
-Hát köszönöm kérésed,el vagyok,mint egy általános portás,mostanában semmi izgalom nincsen.A szokásos:parkolások intézése,a gyanús,egyébként erre se járó személyek kukkolása,még szerencse,hogy a főnök nincs itt.Hát veled?Miért viharzottál le olyan gyorsan?Még most értetek haza!-kezdte a dumálást.
-Ja,csak kibuktam,tudod,mint "mindig". Hogy jönnek ahhoz,hogy NohWoo delegációt ide rendelik amíg nyaralunk?És ha bemennek a szobámba?-lázadtam.
-Hát,Hiraki,nem azért,de szeretnék veled megosztani egy infót...-gondolkozott hangosan.
-Mi az?!Mi az?!-érdeklődtem -talán- túlságosan is.
-Tudod,MinYe,a nagynénéd.Elvileg nincs senkije,nem?
-Csak nem bepasizott?-nevettem.
-Attól tartok igen!Talált,süllyedt,bingó!-mosolygott SeungHyun,és az öklünket összecsaptuk.
-Pontos személyleírás SeungHyun ezredes?
-Psszt!Itt jönnek NohWoo-val!-figyelmeztetett a  "szövetségesem",és a fejemre dobta az Adidas felsőjét.
-Viszontlátásra!-köszönt udvariasan.
-Viszlát!-mondta MinYe,és máris az utcán voltak a hisztigéppel.
-Miért terítetted ezt rám?
-Csak,hogy ne vegye észre,hogy itt vagy,mert tuti kémkedésnek hiszi az ügyet!De az is,nem?
-Még szép!Akkor ki is az a pasi?
-Hát,MinYe telefonált,és valami Tae Dong nevezetű emberrel társalgott,valami munkáról beszéltek,külföldre.-tájékoztatott az "adóvevőm".
-És,láttad már?-izgatottan érdeklődtem.
-Igen-igen!-helyeselt.-Hát,elég nyomi feje volt,olyan "rejtett" bűnöző!Mint aki be van szívva!Szikkadt egy pasas volt!Bőrdzseki,tréning gatya,és kék felső!Ennyi,amit mondani tudok!
-Viccelsz,ez is elég?!Bírlak SeungHyun,mintha a második apukám lennél!-dicsértem.

Haza út,64.rész

Eddig szép gondolatok terjengtek a fejemben,de utána rám jött a rémálom.Megálmodtam azt,ami az állatkertben volt.Amikor a tarantula jött velem szembe,csak itt az álmomban megtámadott.Egyből felriadtam:
-Jézusom!Soohyun,élsz még?
-Jaj,már miért nem élnék?
-Ja,és itthon vagyunk?Nem a brazil zászlót lengetve egy dzsungelben?
-Na jó mi van veled?Megőrültél?Nem,mi Dél-Koreában vagyunk,nézd,ott egy hazai lobogó!-mutatta Soohyun,miközben egy hivatal mellett haladtunk el a vonattal,ahova egy koreai zászló volt kitéve.
-Na azért!Már kezdtem eltévedni!Azt álmodtam,hogy Brazíliában vagyunk,egy dzsungelben,meg ott jött szembe az a terráriumos férfi a nagy pókkal..Awh..-fogtam a fejemet.
-Hira,ezt hagyd abba!Miért nem felejted már el azt az idegesítő állatot?Inkább néz ki az ablakon,mert látom,hogy vihar lesz.Nem vagyunk már olyan messze Szöultól,még fél óra lehet az utazás...-mondta Soohyun.
-Azta mindenit!-mondtam,miközben az ablakra tapadva bambultam a villámot.

 <--Az egyik tó mellett,amit hazafele láttam az ablakból..

 Abban a pillanatban jött egy üzenetem:

Szia Hiraki!

Már otthon vagytok,merre tartotok most?Mi még holnap megyünk haza csak,gondoltam,tarthatnánk egy csajos kiruccanást,nem?Hát további szép napot:Alseop*

Még szép hogy belegyezek:

Hello Alseop!

Oké,én benne vagyok.Merre sétáljunk majd?Majd megbeszélhetjük,ha találkozunk..^^ Most már majdnem Szöulba érünk a vasútállomáshoz,körülbelül még negyed óra.Éppen a villámlás közepette írok neked,milyen hülye vagyok már X"D Akkor majd kimehetünk szórakozni,üdv&puszi:Hiraki ^__^

-Van esernyőd?-kérdezte Soohyun.

-Hát,ami azt illeti nem hoztam el..-vallottam be szégyenlősen.

-Se baj,akkor bekapcsolom a B.A.P Dancing in the rain dalát,és táncolunk egyet az esőben!-szórakozott Soohyun.

Utána a maradék időt zenehallgatással ütöttük el,és többek között felcsendült a kedvencem is:

 

Begurultunk az állomásra,és egy hosszú ásítás és nyújtózás közepette a bőröndömmel leszálltam a vonatról,és a buszhoz sietett a csapatunk.

Ismét helyet foglaltunk,és a buszon a leghátsó sorban ültünk le,míg a szülők elénk "parkoltak". Na itt állt meg az eszem!!De nem adtam fel:a pulcsimat az ülésekre tettem,így nem tudtak "átlátni". A velünk szomszédos ülések éppen nem voltak foglaltak,tehát megint jó okot találtunk arra,hogy "ketteseben,külön" legyünk Soohyun-nal.

Ki is használtuk a kedvező helyzetet,és Soohyun megcsókolt.Abban a pillanatban legszívesebben elolvadtam volna,de fékezni kellett magamat.Vagy ha nem is az olvadást választom,akkor szívem szerint kiugrottam volna a busz tetejére,és kiordítottam volna,hogy 'Imádlak Soohyun'!!De visszafogtam magam,és egy lágy mosolyt villantottam Soohyun felé.

Viszlát Daejeon!,63.rész

"Lassacskán" letelt másfél óra,és szólított a kötelezettség:mennem kellett aludni,pedig maradtam volna,de valljuk be álmos voltam.Korábban összepakoltam,és reggel kissé álomkórosan,de felkeltem.Reggelinél kissé nyomott hangulattal,de megettem a kaját,ami salátás szendvics volt.Még lementem bowling-ot gurítani,amiről senki se tudott.Hát,eléggé félrementek a találataim,de egyszer-kétszer betaláltam.

 

Egyedül voltam,de valaki benyitott a terembe.Oldalra néztem:

-Szia Baekho!Micsoda szerencse!

-Te vagy az?Szia Hiraki!-mosolygott.

-Olvastad amit írtam?-érdeklődtem.

-Igen,olvastam..-sóhajtott-Tudod,egy kicsit meglepődtem,de mondjam?Hát,tényleg tetszel nekem,de már láttam Soohyun-t,és egész rendes srácnak tűnik.Hát sok boldogságot!De ne mondd el neki!Ja,és nem akarlak mindenáron megszerezni,hogy neki fájdalmat okozzak.Majd lesz ami lesz!-mondta vagányan,és ledöntötte az összes tekét.

-Ügyes vagy Baekho!Nekem fura egy sport,de szórakozni jó!-nevettem.

-Ja!Ezek az amerikai kész extrémek!Mindenhol mutatnak valami újat!De,ha az egész világon játszanak ilyet,csak tudnak valamit,nem?

-Igen,szerintem ügyesek a sportban,na meg a McDonald's..Éhes leszek..-kuncogtam.

-Az előző témához visszatérve,ugye még lehetünk haverok?-türelmetlenkedett a srác.

-Igen haverok!-csaptunk egymás tenyerébe.-Egyébként ti meddig maradtok?

-Hát,még olyan három napig az biztos!Hát ti?

-Mi ma megyünk haza,olyan egy óra múlva!Hát sajnálom Baekho,majd beszélünk még,pá!

-Oké,szia Hiraki!Semmi gond,majd válaszolj az e-mailemre!-intett a fiú.

Becsuktam az ajtót,és anyuék már vártak az aulában:

-Hé,Hiraki miért nem szóltál?Te kis...-szidott volna apu,de anyu befogta a száját.

-Yataro,kitépjem a nyelved?!-fenyegetőzött anya.

Elszégyellte apu magát,és elment a recepciós pulthoz kifizetni a költségeket.

-Haha,vesztes vagy öregem!-röhögtem magamban.

Mindenki kitolta a bőröndjét,és kimentünk a pályaudvarra.A vonatra tíz perc múlva felszálltunk,és helyet foglaltunk volna,ha lett volna hely.De volt,kissé hezitáltak az ősök,de megint olyan volt a helyzet,ami az első napokban.Ketten ültünk Soohyun-nal,a kocsi másik végében.
-Hé Soohyun?Nem baj,ha elalszok a válladon?
-Már miért ne?Nyugodtan aludj!-simogatta a fejemet.
Pár perc múlva már álomba merültem,és kellemesen elbóbiskoltam.Valami szépet álmodtam...

Utolsó este,62.rész

Nem is késlekedtem tovább,egyből visszaírtam Hiroto e-mail címére:

Szia Hiroto!

Köszönöm az üzenetet,és emlékszek rád.Az a kergetés hatalmas volt...Hát,először is gratulálok a kis testvéred születése alkalmából..!Nagyon cuki kisbaba!^^ Hát,rólam itt van egy kép:

 

Szöul egyszerűen lenyűgöző!Először fura volt itt,meg itt kezdeni a felső tagozatot,de hamar beilleszkedtem!Remek az élet,a kedvenc városom Szöul:)Igaz,hogy nagy a zsúfoltság,mivel én a Jeju-lakótelepen lakok,így még nagyobb a"tömeg". A legjobb barátnőm,Alseop egy emelettel lakik csak lejjebb,és a barátom,mármint a pasim,Soohyun a szomszédunk..Ekkora szerencsét!De,nehogy azt hidd,hogy olyan kicsi a lakásunk,inkább nagy.Olyasmi,mint a New York-ban lévő Plaza Hotel.Na jó,a külseje nem olyan,meg a berendezés sem,csak a lakások nagyságára értetem.Hát,most éppen Daejeon városban nyaralok,a szálloda aulájából írok neked.A nyaralás fantasztikus,Daejeon nagyon szép hely!A szállodában van uszoda,étterem,kültéri medence,masszás,és bowling.Az utóbbit holnapra tartogatom,indulás előtt gurítok egy kicsit.Egyébként itt vannak képek a helyről,ahol vagyunk:

http://www.agoda.com/asia/south_korea/daejeon/hotel_interciti.html

Most sietnem kell vissza a szobámba,mert még egyet csobbanok,de egyébként üdvözlöm a lányokat,és mindenkit!Ha Oszaka fele megyek,mindenképpen találkozhatunk:Hiraki ^__ ^

Elégedetten mentem fel a szobámba,de még egy e-mail várt rám.Biztos Baekho írt vissza.Inkább nem hergelem magam,aludnom kell,majd holnap sor kerül rá.Gondolkozhatok eleget a vonaton..Felöltöztem az úszóruhámba,és letrappoltam anyuékat egy pár lépéssel lehagyva.Megvártam őket a bejárat előtt,és "szabadjára engedtek":

-Hiraki!Mivel ma van az utolsó este Daejeon-ban,ezért azt mondom,menj az uszodában amerre csak akarsz!Mi itt leszünk a gyógymedencében,csak szólj ha menni akarsz!-mondta anyu.

-Rendben,köszönöm!-szóltam,és már el is húztam a csíkot.

Beleugrottam a deszkáról a medencébe,és már szeltem is a hullámokat.Igaz,nem olyan erősen,de elég jó volt a tempóm.Pláne örülök annak,hogy év végén említette az igazgatónk,hogy a suli mellé épül egy uszoda is!10 perc után kifáradtam,és átsuhantam pihenni a pezsgőfürdőbe.Becsuktam a szeme,és végiggondoltam,hogy milyen volt az idei nyaralás.Összefoglalva egy szóban:s-z-u-p-e-r!De valaki rám ijesztett,ahogy rá"csapott" a vállamra:

-Szia Soohyun!Hát te?

-Ja,mi is lejöttünk csobbanni egy nagyot,a szülők el vannak foglalva!Még szerencsére..-nevetett.

-Na,ja,az kész királyság!Olyan aranyos ez a haj neked!-mosolyogtam,miközben Soohyun pálmafa hajára szegeztem a tekintetemet.
-Köszönöm a dicséretet Hira!Olyan cuki vagy!Ha már ma van az utolsó este,és holnap utazunk vissza Szöulba,akkor nem  ülünk együtt a vonaton?Tudod,mint az elején!Azt nagyon bírtam!-vallotta Soohyun,és közelebb jött hozzám. 
-Az nekem is tetszene!Meg ez a nyaralás kész sorsdöntő volt,nem?Érted,mármint,az,hogy bevallottuk,hogy szerelmesek vagyunk,és tök jól sült el az egész.Meg amikor az állatkertben flangáltunk,és amikor Kiseop és Alseop társaságában "meghódítottuk" Daejeon-t.
-Igen,Daejeon befogadott minket!-röhögött Soohyun.
-Hát az biztos..Mit csinálunk,amikor hazaértünk?Mert anya mondta,hogy holnap délután egyig kell elhagyni a terepet,és másfél óra az utazás,az körülbelül fél háromra ér Szöulba,meg mire hazabuszozunk,az fél óra tehát háromra leszünk otthon!És akkor még a javából nap van!
-Nem is tudom,mondjuk együtt megnézhetnénk a képeket,nem?Jó kis időelütés lenne!Gyere át hozzánk négyre
!Ok?Csak az a gáz,hogy Ra Ra nővérem három napja jött haza Párizsból,és ő van otthon!Mindegy,nem érdekel a hárpia!
-Miért mondasz róla ilyeneket?
-Na,ez hosszú sztori.Ha lesz türelmem majd elmesélem.
Épp,hogy befejezte Soohyun a mondanivalóját,a jakuzzi közepéből egy szökőkút szerű vízsugár lövellt ki,amin mindketten meglepődtünk,majd nevettünk egy nagyot.Miután lehiggadtunk,készítettünk egy szívet ketten a kezünkből,nagyon szép lett!És nevetés és boldogság közepette telt az utolsó este a Hotel Spapia falai között.

Üzenet Japánból,61.rész

Amikor már mindenki megette a vacsorát,rögtön az előtérbe trappoltam,ahol -szó szerint- rászálltam a helyi számítógépre.Felnyitottam a fiókomat,és láttam,hogy egy új üzenetem van.Gondoltam,hogy valami izgalmas téma,de,hogy túl legyek rajta,először leírtam Baekho számára a magyarázatomat.Hosszas gépelés után megnyomtam a Küldés gombot.Nagy levegőt véve,és magamat biztatva,hogy rendben van,hogy elmondtam az igazat,kinyitottam az új levelemet.Ez állt benne:

Konichiwa Hiraki!

Nem tudom,hogy emlékszel még-e rám,tudod,én vagyok az,Hiroto.Pontosabban Hiroto Adachi.Igaz,hogy már négy éve Szöulban vagy,csak gondolom,hogy megkérdezem,milyen ott az élet.Ha kérdezed,hogy honnan szereztem meg a címed,Hyosuke adta meg..:) Ha nem rémlene tényleg semmi,akkor erre biztosan emlékszel:
Ez akkor volt,amikor harmadikban jól megkergetettek ti hárman a suli előtt...Szerintem még emlékszel rá..Én vagyok az a srác,aki a földön fekszik :D
Most pedig ez vagyok :)
Tudom,hogy nem olcsó mulatság,hogy elgyere Japánba,valamikor összefuthatnánk,ha gondolod.Most kezdődött el nemrég a nyári szünet,és máris július elseje van.Nekem eddig esemény teljesen telt a nyár,most született egy kishúgom június huszadikán,a neve Akio.Nagyon tündéri,mint egy igazi kisbaba:mindig anyut keresi,és egyfolytában kuncog,ha vicces fejeket vágok neki...Kedvenc időtöltése az alvás.Néha,ha anyuék figyelme másfele van,akkor besurranok a kiságyához,és adok neki puszit.Tudod,nem akarom,hogy lássák "Hiroto fiukat" ebben a szerepben.Íme a kis csöppség:

 

Azóta már nem is találkoztunk,pontosan negyedik osztály év vége óta.Ha jössz a nagyszüleidhez Japánba,akkor feltétlenül gyere el hozzám :) Milyen az élet Szöulban?Milyen ott lakni?A suli nehéz,vagy könnyebb?Vannak barátaid?

Hát,nem írtam értelmes dolgokat,de most sietnem kell,mert elvisszük Akio húgit az orvoshoz amolyan "kötelező vizsgálatra"...Majd feltétlenül írj vissza!Üdvözöllek:Hiroto

-Azta mindenit!Hiroto?De aranyosak,hogy nem felejtettek el!Hogy ne emlékeznék arra,amikor megkergettük őket a lányokkal?Kész akció művelet volt!De aranyos a kis testvére!Biztos örülhet neki!Majd mindenképpen meglátogatom a kicsit Japánban!-gondoltam magamban,és mosolyogtam.

De mit akar Hiroto?Tudom,hogy már vagy három-négy éve nem találkoztunk,de biztos csak szeretné,ha látnám a kis tesóját!Annyira aranyos a kis jövevény!^^ Mindegy,tudom,hogy a nyáron fogok ott egy pár hetet Japánban tölteni,szóval benne van a programomban...Szerintem mutatok neki egy-két K-pop dalt,de Japánban már szinte mindenki ezt hallatja,de azért próbálkozok..;)

Soohyun és én,60.rész

Hát,nem tudtam mit szólni.Lezuhanyoztam,és átöltöztem,immár fent.Nem értem az egész dolgot,szóval most gondolkozóba estem.De,inkább a jobb kedv érdekében átkopogtattam Soohyun szobájába.
-Szia Soohyun!Itt vagy?
-Várj,jövök máris!-és ahogyan ígérte,már ajtót is nyitott.
-Szia Soohyun!Bejöhetek?
-Te?Már miért ne?!Persze,fáradj csak be!Bocsánat,hogy illetlen vagyok,de mi az,ami aggaszt?
-Hát Soohyun,ez egy apró kis dolog,de hidd el,majd én elsimítom.-kacsintottam.
-Na jó,ha nem szándékozod elmondani,akkor engedd meg,hogy egy ölelést adjak!
Bólintottam,és Soohyun olyan sebességgel közeledett felém,hogy ülésből,egyből az ágyon landoltam.Soohyun az arcom fölé hajolt,és megcsókolt.Eléggé meglepődtem,de utána csak jobb kedvem lett.Egy más mellett feküdtünk,és azzal szórakoztunk,hogy a kezünkkel szíveket mutogattunk.Már a gondolataim is csak Soohyun körül forogtak,hála saját magának!
-Soohyun,lehet,hogy már mondtam,de nagyon szépek a szemeid!Így közelről még jobb!-bókoltam.
-Hát,én már nem tudok semmit mondani,de felkérhetlek egy táncra?-térdelt elém,mint egy igazi lovag.
-Elfogadom a meghívását hercegem!-mondtam hivatalosan.
Fogta Soohyun a telefonját,és bekapcsolta Bi Rain Love Song zenéjét.
-Olyan gyönyörű ez a dal!-mondtam halkan,és Soohyun vállára borulva elkezdődött a tánc.

 

Tejlesen olyanok voltunk,mint a fenti videóban.Miután lejárt a tánc,kimentünk a szoba mini erkélyére.

-Milyen romantikus ez a naplemente!-támaszkodott a korlátra Soohyun.

Pár percig a naplementét bámulva gyönyörködtünk,majd egy hang törte meg a csendet:

-Soohyun fiam,kérlek gyere vacsorázni!Megvárlak amíg készülődsz!-kiabált az apukája.

-Megyek apu!-rikkantott,és visszamentünk a szobába.

-Akkor Soohyun majd én is megyek,és vacsoránál együtt ülünk,oké?-mondtam,és átlibbentem a szobámba.
-Ez a kaland elég jó volt!-mosolyogtam a gondolataim közepette.
Pár pillanat alatt már csinosan festettem,és izgatottan készülődtem a vacsorára.Lementem anyáékhoz,és megkérdezték:
-Micsoda jó a kedve valakinek!Mi az Hiraki?-mondta anyu.
-Á,csak Soohyun!-vágtam rá magabiztosan.
-Ti nagyon egybeilletek!Csak gratulálni tudok!-dicsért anya.
 Büszkén kimentünk,és a vacsora terembe fáradtunk.A sok választék közül végül a réteges sajtos tésztára tettem le a voksomat.Hát,hogy megmondjam,nagyon jól választottam!

  

Ettem-ettem egy darabig,amíg fel nem álltam,hogy kiszolgáljam magam az üdítős pultról.Elvettem egy pohár gyömbéres italt,és ahogy elindulnék,valaki köszön:

-Szia Hiraki!Hallod,tudom,hogy egy semmire kelő bunkó vagyok,és sajnálom az egészet,ami az uszdában volt!Tényleg,felejts el!

-Bae-Bae-Baekho!Szia jó estét!Nem,nem fogadom el a bocsánatkérési szándékot,mert nem voltál bunkó!Csak közeledni akartál,én meg nem vettem jó néven,de nem vagy undorító,vagy valami,hanem elég ingerült voltam apu miatt!

-Heh,semmi gond!-mosolygott.

-Tudod,mit?Sok dolgot mondhatnék még,de majd e-mailben leírom,jó?Szia Baekho,további szép estét!

Amikor az asztalunk felé indultam,még egy pillantás erejéig visszanéztem.Baekho bágyadtan nézett utánam,és kis híján összeütközött az egyik pincérrel.Istenem,tényleg tetszek neki!De hogy mondjam meg neki,hogy foglalt vagyok?Kész tények elé fogom állítani,és nagyon finoman kellene elmondanom... 

Uszodai üldözés,59.rész

Már négy óra lett,és anyuval visszasétáltunk a Hotel Spapia-ba.Anyu lepihent,és apuval beszélgetett.Addig átöltöztem a fürdőruhámba,és gyorsan elkéredzkedtem,nehezen,de belegyeztek.Elmentem a wellness emeletre,gyorsan rátettem a köntösömet,és egy hatalmasat csobbantam.Nem telt el öt perc,és egy másik vendég jött be az uszodába.Nem is akárki:nem Soohyun,nem Alseop,nem az egyik felnőtt a csapatunkból,hanem Baekho!Úristen!Mit csináljak?Így fix,hogy meglát,szóval nem tudok átsurranni a többi medencébe.Végem van!Na,mindegy,egyenlőre lebuktam a víz alá.Csobbanás.Én tényleg halott vagyok. Egy darabig (mindössze 2 percig) a hosszú hajam mögé burkolóztam,de amikor meg a menekülési tervemet hajtottam végre,akkor szólt Baekho:
-Hé,nem te vagy az Hiraki?
Hallottam,de nagy magabiztossággal átvonultam a pezsgőfürdőhöz,mint aki süket.Haha!Lépteket hallok.Ez most szórakozik velem?!Na ne már!Megint lemerültem,mint amikor Soohyun-nal menekültem a szülők elől.Lemerültem,és kibírtam 20 másodpercig,majd óvatosan felemelkedtem a fejemmel.Észrevett.
-Hé Hiraki!Mi van veled?
De most is futottam,egyenesen az illatmedence irányába.Egyszer úgyis megunja,nem?!Különben is,nem hiszem,hogy Baekho szeretné,ha levendula aromás lenne.Elfordultam az üveg irányába,ahol mindent láthatok.Erre jön.Istenem,ez kész üldözés!Még nem fáradt ki?
-Hé Hiraki,mi van veled?Nem ismersz meg?Tudod,én vagyok,Baekho,akit tegnap láttál a társalgós kertben,nem ismersz meg?
-Ja,hogy te vagy?Szia Baekho!Micsoda véletlen,hogy összefutottunk!-mondtam fapofával,mint aki nem tud semmiről.
-Hát akkor meg?Tudom,hogy megismersz!-mondta Baekho,majd felém úszott.
-Lassan a testtel hapsikám!Amúgy hogy keveredsz ide egyedül?
-Ja,csak összevesztem a szüleimmel,és leviharzottam ide,mert ilyenkor a legjobb,ha egyedül vagyok!
-Na,hát én nem egészen vesztem össze velük,csak egyszerűen nem vagyok rájuk kíváncsi,ennyi minden!Igaz,fél órája jöttünk vissza anyuval a sétáról,egész rendes,de ha apu is ott van a közelében,akkor tiszta ördög lesz!-vallottam be.
-Tényleg,mit mondtál mikor is mentek vissza?
-Ja,holnap után megyünk Szöulba!
-Ahha,ahha,értem..-hümmögött a srác,és elbambult a víz hullámain.
-Na,huhú,Baekho,eltévedtél?Mi van?
-Ja,semmi,de amúgy szépek a szemeid!-bókolt. 
-Köszönöm szépen!-hajoltam meg a vízen keresztül.-Hallod,nem akarok szemétkedni,de igazán megmondhatnád már,hogy mit akarsz!
-Mindegy,hagyjuk,nem fontos!
-Jól van,de mondd már!Látom rajtad,hogy valami van!Miért követnél egyfolytában a reagálásom nélkül,és miért jönnél utánam egy "lányos" medencébe,ha nem akarsz semmit?És miért vigasztaltál meg?
-Mondom,semmi fontos!-vágta oda,és elhagyta a medencét.-Csak,csak egyszerűen tetszel!Na,ezt akartad?!-mondta középhangon a lépcső legtetejéről,majd elsuhant.Én meg utána,és alig tudtam elkapni.
-Hé,hé Baekho!Gyere!Nem akartalak megbántani!Gyere ide!-utasítottam.A fiú a fejét lógatva jött elém,és lesütött szemmel jött elém:
-Itt van,már tudod!
-De ez tényleg igaz?Baekho?-csodálkoztam önkívületi állapotban.
-Igen,igen!Tetszel!Szerintem szép vagy,és mindened gyönyörű!Kedves vagy,igéző!-mondta,és amire én észbe kaptam,akkorára Baekho már a liftben utazott,és nem tudtam elérni.

Délután anyuval,58.rész

Soohyun felháborodva szólt:
-Hát ebbe meg mi ütött?Mi baja van?Nem az ő dolga,hogy mit csinálok!Nem is volt nyilvános,meg ha az is,engem kib@szottul nem érdekel,mert szeretlek!-dünnyögött.
-Csillapodj Soohyun!Menjünk be a szobánkba!-nyugtattam meg,de én is kezdtem felnyomni az agypumpát.
Bementünk,és anya jött felém:
-Szia Hiraki!Nem megyünk el ketten sétálni?Apukád a futópadon van,és gondolom,hogy csaphatnánk egy csajos programot,nem?Tudod,elmegyünk fagyizni,kirakatokat nézni..Na mit gondolsz,van kedved?
-De jó!Most rám fér egy kis kikapcsolódás!-tettem a tarkómra a kezemet,mint a laza emberek.
Pár perc múlva már a daejeoni központban sétáltunk,és egy ruhás üzletbe tértünk be.

Nézelődtem nagy lazán,anyu is velem tartott,egyszer csak megcsörren a telefonom.Alseop hív:

-Szia Hiraki friend!Merre vagy?

-Annyeong Alseop!Az az igazság,hogy most a daejeoni sétálóutca egyik üzletében vagyok,ruhákat sasolok.Mi az?

-Ja,semmi,csak gondoltam,hogy felhívlak,mert képzeld mi történt!Igaz,hogy nem olyan súlyos,csak enyhe,de megrántódott a bokám!-szomorodott el a barátnőm.

-Jézus Isten Alseop!!Jól vagy?Mi lett pontosan?

-Amikor Kiseop elvitt a nagynénikéje házába,a nappaliban limonádét ittunk,és amikor ki akartam vinni a poharam a konyhába,akkor hirtelen álltam fel,és meghúzódott a bokám.

-Akkor majd viszek valamit,oké Alseop?Jobbulást!

-Szia Hiraki,nagyon jó vásárolgatást!-mondta Alseop,majd letette a telefont.Még mindig a kezemben volt a készülék,és egy SMS-t írtam neki,a kép pedig a telefonról van:

Jobbulást Alseop!Ha visszamentem,akkor adok valamit <3 Kim Alseop&Hiraki Kasai legjobb barátnők a világ végéig ^^ Kim Alseop én így szeretlek♥

Meguntam a ruhák nézegetését,és azonnal átvonszoltam anyut az egyik szembelévő ajándékboltba:

-Várj anyu!Most nagyon fontos dolgom akadt,és kellene egy apró ajándékot vennem!

-Oké,menj csak a dolgodra,addig én itt leszek elöl,a kreatív dolgoknál!

Elkezdtem nézelődni,és megakadt a szemem az egyik kis tárgyon:

-Aha,ez kell nekem!-mondtam,majd hezitálás nélkül a pénztárhoz robogtam.Megvettem,és anyut nagy nehezen kivonszoltam a különböző papírok hada alól.

Ezeket  a cicusokat vettem,amik olyanok,mint mi.Igazi barátok :)

Még egy darabig elvoltunk,és ide-oda benéztünk.Időközben megéheztem,s beültünk egy McDonald’s-ba.A kedvencemet,a salátás burgert ettem sült krumplival.

-Olyan kedves vagy anyu!-bókoltam.

-Te pedig remek társaság!-küldte vissza anya a kedvességemet.

Bontakozó barátság,57.rész

Jeju-lakótelep?Én ott lakok!-mosolyogtam.-Igazából mindig láttam a Hannia-lakótelepet,de nem is tudtam,hogy ilyen rendes emberek is laknak ott!
-Na,még a végén zavarba hozol!-röhögött a fiú,majd megint kérdezett:
-Miért voltál szomorú?-aggódott.
-Ja semmiség.De látom,hogy tudni szeretnéd,ezért elmondom.Hát,apuval összekoccantam.Kioktattam.Képzeld,hogy én Tokióban születtem,mert félig japán vagyok.Szóval,amikor én születtem,akkor apa nem volt Tokióban,hanem Hongkongban dolgozott,mint egy reptéri irányító,vagy mi.És nem volt ott,amikor világra jöttem.Anya mesélte,hogy felhívta,amikor megszülettem.Én meg bepöccentem,és leoltottam,hogy "Hogyan képzeli,hogy külföldön volt e idő alatt?". Mert sokszor leszid,utána meg pár napra "Szeretlek",stb.De ez nem pofátlanság?Most is a liftben csak oktatni akart,és beidegesedtem,és bánatomban idefutottam.És most találkoztam veled.
-Húú,ez kemény!Ez nem is semmiség!Hogy is hívak?
-Ja,a nevem Hiraki,azaz Hiraki Kasai!
-Hiraki,Hiraki..Milyen szép név!-mondta Baekho,majd felállt.
-Hova mész?-szóltam.
-Az anyukám írt SMS-t,hogy menjek,mert valahova el akarnak menni,itt,Daejeon-ban,és menjek velük!Tudod,mint turista!-sóhajtott a srác.-De várj egy pillanatot!Itt az e-mail címem,majd ide írj,ha nem találkozunk addig is!Szép napot Hiraki!-köszönt el,és egyre távolabb kerül a fehér póló,kék farmeres alak.
-Szia Hira!Már mindenhol kerestelek,merre tűntél,mért vagy itt egyedül?Miért nem szóltál nekem?-lihegett Soohyun,a futástól fáradtan.
-Csak kiültem ide!Ideges lettem,ennyi minden!
-Mi pumpálta fel az idegeid?-mondta Soohyun,és leült mellém.
-Hát az volt,hogy...-és elmondtam a sztorit.
-Úristen,ezt nem hittem volna!Mondjuk azok után,hogy úgy lekiabált valamelyik nap,brrr!Bocsánat,hogy ilyeneket mondok,de ezt nem lehet megtűrni!-háborodott fel Soohyun.

-Sajnálom Soohyun!De nem tudom tovább folytatni!Légy szíves hanyagoljuk a témát!-szóltam szomorúan,és intettem neki,közben az italos automatához igyekeztem.Soohyun utánam futott,és ráugrott a hátamra:
-Na,ne hülyéskedj már!Most miért hagysz itt?
-Haha,Soohyun,ez aranyos volt!Kérsz valamilyen üdítőt?
-Igen,egy gyömbéres üdítőt!
-Akkor meghívlak egy italra,én meg nyomok le egy kólát!-mondtam,és kivettem az automatából a frissítőket.Leültünk az előtérben,iszogattunk,jókat hülyültünk.Kicsit pihenve,a recepcióval szembeni folyosón végigsprinteltünk,és hatalmasat esve bukfenceztem,Soohyun pedig a hátamon landolt.
-Hahaha,ez nagyon kemény volt!Istenem Soohyun!-röhögtem,és nem bírtam befogni magamat.
-Azért a te csúszásod sem volt semmi!-helyeselt Soohyun,mire már annyira röhögtünk,hogy a földet vertük ütemre. :D
Nagy nehezen lehiggadtunk,felálltunk a földről,és a liftbe beszállva,felmentünk az emeletre.De nem a szobánkba,hanem a lift előtt van egy kis előtér szerűség,kanapé,kis pálmák,és odaültünk le.Egyszer-kétszer elmosolyodtunk,és megcsókoltam Soohyun-t.Átölelt,és úgy folytattuk tovább.Hallottam egy hangot,ami egy lépés volt.Egyből szétugortunk,és Baekho volt ott.Rám nézett,és egy csalódott kifejezéssel elballagott a szobájába.

Baekho,az új ismerős,56.rész

-Akkor még egy kicsit pihentetem a lábamat,nem gond?
-Persze,csak nyugodtan!Már lassan három óra,majd visszakísérlek,mert fél négykor jön haza a nénikém!-sajnálkozott Kiseop.
-Oké,mivel megyünk vissza?-mondta Alseop.
-Ja,jut eszembe!Pattanj a hátam mögé a bringára,és akkor a Kiseop expressz mindent megold!-kacsintott.
Elérkezett az idő,és bár Alseop lába még kicsit fájt,de talpra tudott állni,és felszállt a biciklire.
-Húúú,csak úgy hasítunk a szélben!-lelkendezett.
-Most fogj szorosabban!Dupla sebességre kapcsolok,mert úgy tűnik lassú a forgalom!-mondta Kiseop,és egy pillanat alatt megelőzött egy Hyundai kocsit.

**********

Közben lementem az edzőterembe,és komoly tempót nyomtam a szobabiciklivel.Kezdtem fáradt lenni,és éppen fel tartottam a lifttel.Találkoztam apuval:

-Szia Hiraki?Milyen volt az edzés?

-Ja,az edzés!Nagyon jó volt!Alaposan leizzadtam,de szerintem fejlődtem.-mormogtam.

-Hát,igen,én most megyek futni,nem jössz velem?A jó eredményekért meg kell dolgozni,nem hiába vagyok a Korean Air társaságnál felső vezető!-pampogott apa.

-Jó,hagyjál békén a dumáiddal,ok?Nem vagyok rá kíváncsi!Amúgy is,csak teteted magad,hogy egyáltalán szeretsz,mert amúgy nagyon érdekelhettelek,amikor születésemnél,se voltál Tokióban,hanem inkább Hongkongban voltál dolgozni!És amikor anya felhívott,hogy "Hiraki megszületett,és minden jó,egészséges kisbaba",akkor is gondolom,hogy csak tetetted magad,mert cseppet sem érdekellek!Felhívtak,és mentél vissza dolgozni!Mégis mire véljem ezt?Téged jobban érdekel a karriered,mint a saját lányod!Te,te...-bosszankodtam,és apa csak figyelt,mint aki hülye.Mondjuk az is.

Visszamentem a szobába,és kinéztem az ablakon:

-Ügyes vagy,remek Hiraki!-biztattam magamat,de nem bírtam tovább magamban tartani,és elkezdtem sírni.Nem akartam egy helyben nyomorogni,ezért megint szedtem magam,és lementem abba a kis pihenőbe,ahol Soohyun-nal voltam az első napon.Vettem magamnak az automatából egy Fantát,és azt kortyolgattam.Bámultam,és csak nem is reagáltam semmire,amíg ez nem volt:

-Hé,mi a gond?Csak nem sírsz?

-Nem Soohyun!Nem mindegy?Most hagyj magamra.-vitatkoztam.

-Én nem Soohyun vagyok!A nevem Kang Dong Ho,de szólíts csak Baekho-nak.-mutatkozott be a fiú.

-Hát te?Mi szél hozott erre?Én csak itt kuporgok,nem szeretem,ha így látnak.

-Ugyan már!Szerintem nincs ebben semmi rossz!Bátran öntsd ki a lelked!Leszünk barátok?-mondta Baekho.
-Oké,barátkozhatunk!Te mióta vagy itt?
-Hát,már olyan egy hete itt nyaralok!Hát te?
-Én már körülbelül másfél hete vagyok itt,holnap után már indulunk is vissza Szöulba!Merre laksz?-kérdezősködtem. 
-Hogy merre lakok?Hát,nem tudom,hogy tudod-e,hogy merre van,de a Kvangju utcában van a Jeju-lakótelep,és annak az utcának a végén,a másik emeletes házban,a Hannia-lakótelepen!-kacsintott Baekho.

Baekho ^_^

Alseop&Kiseop délutánja,55.rész

Miután megették a fagyit,elmentek Kiseop nagynénje házára.Nem volt otthon senki.Minden úgy ment,ahogy Kiseop ígérte.Állásinterjún volt.A nagybátyja dolgozott.Minden a legnagyobb rendben.
-Legyél üdvözölve nálunk!-nyitott ajtót udvariasan a srác.
-De szép előszoba!Ki az ott?Mutatott Alseop az egyik fotóra.
-Ja,hogy ő!Ő a unokabátyám,Jang Bae Wan!Igaz,hogy már 25 éves,és Szöulban lakik,de azért néha-néha látom..Kérsz egy limonádét?
-Igen,köszönöm!

Jang Bae Wan

Kiseop elkészítette a hűsítőt,és egy helyre vitte a barátnőjét.

-Most meg merre megyünk?-csodálkozott Alseop,miközben a karjánál fogva húzta Kiseop.

-Na ide!Ez a vendégszoba,ahol most lakok,itt Daejeon-ban!Bocsánat a rendetlenségért!De még mutatok valamit!Gyönyörű,igaz?-és az erkélyre mentek,ami elég szép kilátást tárt az ember elé,mert Kiseop rokonai háza egy dombon volt,így rálátást lehet nyerni egész Daejeon-ra.

-Azta mindenit Kiseop!Ez nagyon szép panoráma!

-Igen,de most nagyon meleg van,inkább becsukom az erkélyajtót,nem gond?Üljünk le az ágyamra,vagy inkább menjünk le a nappaliba,oké?-parancsolt Kiseop.

-Oké,akkor menjünk le!-egyezett bele Alseop,és kézen fogva sétáltak le a társalgó szobába.

-Mit tervezel még a nyárra?-faggatta Alseop.

-Hát,például,hogy elmegyek egy focitáborba,de lehet,hogy suli közben fogok,meg ha lehet,elmennék hozzátok,és lazán sétálgatok Szöulban.

-De jó!Mikor lenne kedved eljönni hozzánk?-mosolygott Alseop,majd egyet kortyolt a limonádéjából.

-Hát,amikor nektek jó..Például júliusban valamikor?Mert ha jól emlékszem,akkor csak két utcányira van a lakásunk.

-Oké,addig úgyis beszélünk még,majd később megdumáljuk!Vársz egy pillanatot?Kiviszem a konyhába a poharat!-mondta Alseop,de túl hirtelen állt fel,és egy kicsit megrándult a bokája.

-Jól vagy Alseop?-aggódott Kiseop,és rögtön jobban vert a szíve.

-Nincs semmi,csak egy kis rándulás!-terelte a szót a lány.

-Még hogy semmi?Na ne viccelj!Hozok egy kis vizes ruhát,majd az lejjebb viszi a duzzanatot!-mondta Kiseop,és már rögtön kezelésbe vette  a sérülést.-Így már jobb?

-Igen Kiseop,köszönöm!-helyeselt Alseop,de elrántotta a fejét.-Hogy lehetek én ilyen szerencsétlen?-dünnyögött magában.

-Ne legyél már ennyire szomorú!Különben én is sírok!-sóhajtott Kiseop,és pityergést színlelve Alseop mellé bújt.

-Köszönöm a bátorítást!Ez nagyon jól esik!-mutatott egy szívet Kiseop irányába Alseop.

-Szeeeretlekk!Szeeretlekk!-trillázott Kiseop,majd elröhögte magát,és amikor lehiggadt,Alseop homlokára adott egy puszit.

Másnapi randi,54.rész

Amikor odasétálunk a papagájokhoz,láttam,hogy van pár ara is,akik képesek beszélni.Köszöntem nekik:
-Sziasztok jó madarak!
-Sziasztok jó madarak!-rikácsoltak vissza.
Odahívta Alseop-ot,és egy darabig ott szórakoztattuk az egzotikus kis tollasokat.A papagájok mellett pintyek,és kisebb madarak voltak egy hatalmas kalitkában.Őket is megnéztük,és egyszer csak megszólal az egyik "dumagép":
-Szeretlek Hiraki!Nagyon szeretlek!
Ahogy meghallottam a "hangüzenetet",máris rohantam Soohyun felé.Úgy tett,mint aki nem lát,és nem hall semmit,csak elmélyült az állatok nézegetésében.
-Annyira tetszett az üzeneted Édességem!-bókoltam Soohyun-nak,elfordítottam a kezét ketrecek irányából,és megöleltem.Soohyun egy darabig szótlanul állt,és utána megszólalt:
-Hé Hira!Ha így folytatjuk tovább,akkor már megfulladok!Nagyon erős a szorításod!-köhögött Soohyun.
-Igen,tudok róla.De mindez csak azért van,mert a szerelmem irántad is olyan erős,mint az a ölelés.-vallottam az igazat.
Nem sokkal később egy másik fecsegő is felszólalt:
-Alseop imádlak!Alseop te vagy a legszebb lány a világon!
-Igen Kiseop én is imádlak!-állt a barátja mellé Alseop.
Pár pillanat múlva már jóval több állatot néztünk meg:teknősök,pelikánok,prérikutyák,tevék meg zebrák.
Az óra eltelt.Mennünk kellett vissza a főbejárathoz.Máris?!Amíg visszafele tartottunk,megfogtam Soohyun kezét,Alseop is így volt Kiseop oldalán,és négyen egyszerre átugrottunk egy hatalmas pocsolyát. Hatalmas manőver volt! :) Időközben visszaérkeztünk a főkapuhoz,és a Hotel Spapia felé vettük az irányt.

***********

Lezajlott a nap hátralevő része,és reggelre virradt.A -mondhatni- szokásos reggel is lepörgött.Délelőtt van.Alseop sietve ment le a szálloda elé,ahol már Kiseop várta.

-Indulhatunk?-mosolygott a srác.
-Igen!És merre megyünk?-kérdezte Alseop.
A páros az egyik fagyizó felé vette az irányt,kiválasztották a fagyikat,és kerültek a kültéri székekre.A teraszon pálmafák voltak,ami mediterrán hangulatot varázsolt az eseményhez.
-Mikor mentek vissza Szöulba?-mondta Kiseop.
-Hát,körülbelül olyan három nap múlva!Miért kérdezed?
-Mindegy,csak simán.Merre is laktok?
-A Jeju-lakótelepen,a Kvangju utcában,a hetedik emelet húszas szám alatt.
-Csak még szeretnélek a nyáron meglátogatni!-mondta lelkesen Kiseop.
-Akkor már várom!Nem megyünk el a Szöul-toronyhoz?Olyan hangulatos hely!-javasolta Alseop.