Igaz vallomások,53.rész

Miután mindketten összeszedtük a bátorságunkat Alseoppal,felnéztünk,és már legalább 100 méterre voltunk a Dél-Amerika háztól.Ekkor felszólaltam:

-Hé,mindenki,nem gondoljátok,hogy arrébb kéne masíroznunk?Avagy minél messzebb!-kacsintottam.

-Hiraki,te zseni!Én már jövök is!-kelt fel Alseop,és én is vele tartottam.

-Hát minket nem vártok meg?-szólt Kiseop.

-Egy pillanat,csak bekötöm a cipőfűzőm!-váratott meg Soohyun.

Alseop és én egymásra néztünk.Mindketten arra gondoltunk.

-Hé Alseop!Mi lenne ha megfuttatnánk egy kicsit a srácokat?-suttogtam.

-Én benne vagyok!Meddig szöszölnek még itt!Minél messzebb a "biztos haláltól",annál jobb!-helyeselt Alseop.Abban a pillanatban összecsaptuk az öklünket,és futásnak eredtünk.

-Hé lányok!Most mi van?-kiabált Kiseop.

De mi mit sem észrevéve futottunk,és nagyokat kuncogtunk.Pár perc után kifáradtunk,és elbújtunk az egyik széles hirdetőtábla mögé.A fiúk pedig az előtte lévő padra ültek le.

-Jól megleckéztettek a két kis csibész minket,nem?-lihegett Soohyun.

-Igen,nagyon sunyik!Máskor nem szoktam ilyen fáradt lenni,de most nagyon hirtelen jött!-mondta Kiseop.

Már majdnem mondtam valamit,de Alseop befogta a számat:

-Hé,Hiraki!Ne olyan hangosan!Még a végén meghallanak!Maradjunk csendben,és hallgassuk tovább őket!-figyelmeztetett Alseop a legkisebb hangerővel.Bólintottam,és tovább füleltünk:

-Hát Kiseop,az biztos,hogy most jól megszívattak minket,de nagyon bírom Hirakit!Olyan aranyos,és mindig megnyugtat.Tudod,ismered a sztorit,amikor este megtámadtak olyan hat évesen,mert a te anyukád volt az ápolónő,amikor bent voltunk a kórházban!És ő megfogta a kezem,és arra biztatott,hogy legyek erős,és ő segít nekem.-vallotta be Soohyun.

-Én is szerencsés vagyok!Alseop is nagyon kellemes társaság,és mindig felvidít.Nem vallottam be neki,csak úgy célozgattam rá.Mert ez olyan "csöpögős",nem?Mindig örömmel találkozok vele,és szívesen beszélek vele akár a semmiről is.-mondta Kiseop.

-Hát,sok boldogságot!-veregette meg haverja vállát Soohyun.

-Nektek is sok örömöt!-rázott kezet Kiseop a cimborájával.

-Akkor nem keressük meg a lányokat?-kerekedett fel Soohyun.

-Akkor keressük meg a kis csirkefogókat!-helyeselt Kiseop.

-Alseop,Hiraki!Hiraki,Alseop!Merre vagytok?Hahó!!-kiáltoztak.
Vártunk még egy kicsit,és előugrottunk a "nagy semmiből":
-Na,veletek meg mi van?Már ezer éve keresünk titeket!-füllentettem.
-Haha,nagyon vicces,mi meg titeket!Miért futtattatok meg?-csipkelődött Soohyun.
-Ja,csak rátok fér egy kis edzés!-röhögött Alseop,és én sem fogtam vissza magam.
-Hát ezeket meg mi lelte?-tűnődött Kiseop.
-Nem tudom,de menjünk a papagájok felé.Itt vannak szembe!-mondta Soohyun,de mi még mindig szétröhögtük magunkat Alseoppal. 

Lány mentés,52.rész

Elindultunk Soohyun-nal a majmok felé,és Kiseop meg Alseop is arra vette az utat.Pár pillanat múlva már egymással találkoztunk.Alseopnak mondtam:

-Hé,akkor vegyünk Zoo-csemegét a kis makiknak!

-Oké,akkor jövök!-mondta Alseop.

-Addig mi veszünk jégkrémet,oké?-kiáltott Kiseop.

-Rendben!-szóltunk.

Odasétáltunk az automatához,bedobtuk az aprópénzt,és már ki is jött két adag mókusmajom eledel.Visszamentünk a ketrecekhez,de még nem láttuk a fiúkat.Semmi gond!Akkor mi már nagyban benne voltunk a majom etetésben.Két kis állat jött oda,akik kíváncsian figyelték,hogy mit adunk nekik.Utána odaugrott egy mókusmajom anyuka,egy kis kölyökkel a hátán.

-Jaj de aranyosak,nézd Hiraki!-mondta Alseop,egy klikk,és megörökítette a képet.

-Milyen édesek!Igazi cuki falatok!-simogattam az egyik kis négylábú fejét.

Már majdnem megették az egész csemegét,de egy kis adag még maradt.Közben visszaérkeztek a fiúk is:

-Hé,nem jöttök jégkrémet enni?

-De,csak nemsokára megeszik a majmok a kaját,és megyünk!-válaszoltam.

Még beszórtuk a maradékot,és rohantunk jégkrémet enni.Soohyun a kedvencemet a karamellás jégkrémet hozta,Alseop is nagyon örült a pisztáciás hűsítőnek.

-Egészségünkre!-csaptuk össze a jégkrémünket.

Kellemesen elbeszélgettünk,közben pedig majszoltuk a jeges finomságot.Majdnem felálltunk,amikor a szülők jöttek felénk:

-Sziasztok fiatalok?Nem jöttök velünk?-kérdezték.

-Még nagyon meg akarunk nézni egy-két helyet négyesben,tudnátok adni egy kis időt?-kérlelte Soohyun őket.

-Akkor kaptok még egy órát,megfelel?-nézett az órájára Kibum,Soohyun apukája.

-Megfelel!Sziasztok!-húztuk el a csíkot.

Pár perc múlva kikötöttünk egy nem éppen kellemes helyen.A Dél-Amerika háznál.Nem tudom hogyan keveredtünk ide,csak mentünk egyenesen.Egy férfi jött,egy terráriumot a kezében tartva.Egy gondozó lehetett.De nem akármit tartott a ketrecben.Az én félelmemet.És Alseop sem szívleli az ilyesmi dolgokat.Egy nyolclábú szörny volt ott,azaz egy tarantula.Nagyon félek tőle.Rendes fóbiám van.Mindig sikítok,sírok,és jajveszékelek,és úgy veszem a levegőt,mint aki fulladásra kész.

-Váááá!Segítség!!Neee!-sikítottam,egy könnycsepp kíséretében,és úgy ugrottam,hogy Soohyun úgy kapott el,mint egy menyasszonyt.A többiekkel is ugyanez volt:

-Neee!Segíts Kiseop!Jaj!Jaj!Jaaaaaj!-ordította Alseop.Kiseop hátára ugrott,és gyorsan elfutottak.Soohyun és én is meglógtunk.Mindenki ránk szegezte a tekintetét.

-Jaj!Miért?Segítség félek!-remegett a kezem,és Soohyun-hoz bújtam.

-Mentsetek meg!-reszketett Alseop,és Kiseop karjaiba vetette magát,és szorosan fogta a barátját.

-Lányok,nyugi!Nincs semmi baj!Már elfutottunk onnan,most a jégmadarak előtti padon vagyunk!Na,ne féljetek,mi megvédünk titeket!Halljátok?-biztattak a fiúk,és adtak egy védelmező puszit.Már nem vert annyira a szívem,és kissé félénken,de a madarak ketrecére néztem.Alseop is bátrabb lett.

Társszerkesztő:Alseop*  ´*•.¸♥¸.•*, Yoru (^_^)

==================================================================

Utóirat

Látom,hogy egyre többen nézitek a blogot,most is látjátok,olvassátok az USA-ból.Ha van G-mail fiókotok,légyszi írjatok kommenteket,mert nagyon sokat jelentene.

Köszi,Hiraki :)

Állati kalandok,51.rész

-Tudod mit,Hiraki?Akkor menj fel a szobádba rajzolni,mert 1-2 óra és indulunk,a szép rajzhoz meg idő kell,nem?És több időd lenne rajzolni is..-tűnődött Alseop.

-Akkor szia Alseop!Megyek is alkotni!Köszönöm az ötletedet!neked meg jó szórakozást a további edzéshez!-mondtam vidáman,majd megöleltem Alseop-ot,és sietve felmentem a lifttel.

Pár pillanat múlva már minden készen állt:rajzlap,ceruza,toll,és én is készen álltam.Rajzolok egy kiskutyát bociszemekkel,felé írom,hogy "Bocsánat!",és aláírom,hogy "Szeretlek Soohyun♥". Pár pillanat múlva kész lett a kutyus feje,kicsi radírozással tökéletes lett.Utána következett a teste,és a többi rész.Alaposan kidolgoztam,és helyesen ki is színeztem.A kis állat fehér lett,világosbarna foltokkal.Már csak a feliratokat írtam le,és minden a helyére került.Kész lettem a rajzzal negyvenöt perc alatt.Igaz,hogy sok,de kell idő,főleg,ha nem is akárkinek rajzolok,egy komoly ügy érdekében.Hallottam,hogy Soohyun feljött a szobájába,és becsukta az ajtót.Becsúsztattam a rajzot az ajtaja alatt,és biztos észreveszi,és amikor már az állatkertbe megyünk egy óra múlva,akkor minden eldől.

********

Mindenki készen állt.Én mentem ki először az ajtó elé.Soohyun is kint van.Micsoda véletlen!Kifejezéstelen arccal bambultam a folyosón.Mit lép Soohyun a rajzomra?Közelebb lépett felém,és megszólított:

-Hé,Hira,nagyon köszönöm a rajzot!-mosolygott,majd átölelt.Én persze megnyugodtam,és nagyokat dobbant a szívem.

Akkor kibékültünk?-kérdeztem bizakodva.

-Még szép,hogy igen!Ez a rajz nagyon aranyos lett!Még egyszer köszönöm!-mondta Soohyun,és megfogta a kezemet.Időközben kijött Alseop és a családja,és a mi felünkről is megérkeztek a szülők.A szálloda előtt már Kiseop várakozott,és Alseop mellé sietett.Mi,négyen mentünk elöl,a fantasztikus négyes.

*********

 -Akkor fiatalok,irány az állatkert!Mit szólnátok hozzá,ha kettéválnánk,ti is másik irányba,mi is más fele!Mert tudom,hogy nem érdekel titeket,amiről a felnőttek dumálnak,és,arra gondoltam,hogy így nektek is kellemesebb lenne a nyaralás.-szólt Lee Eun,Alseop apukája.

-Akkor sziasztok!-kiabáltuk,és villámiramban a másik oldal felé vettük az irányt.
-Milyen aranyosak ezek az elefántok!-járt végig a nagy termetű állatokon a szemem.
-De szépek ezek a flamingók!-kiáltott Alseop.
Még tíz percig ez ment,majd Alseoppal közös megegyezés alapján döntöttünk így:
-Hé fiúk,mit szólnátok,ha kettéválnánk?Mondjuk találkozzunk majd a majmoknál,oké?De van nálunk telefon,ha kell valami,akkor majd szólunk egymásnak!
-Nekem tetszik az ötlet!-mondta Kiseop,és Soohyun is helyeselt.
Pár pillanat múlva Soohyun-nal az akváriumoknál kötöttünk ki.A halak nagyon elvarázsoltak,és ezt szóvá is tettem:
-Figyeld Soohyun!Milyen szépek ezek a halak!Azta,az egy bohóchal!És nézd,figyeld az egy rája!Meg ott úszik egy gömbhal!-csodálkoztam.
Soohyun pedig csak figyelt,és figyelt.Majd amikor én is ránéztem,megcsókolt.Olyan jó érzés volt!Ott az akváriumoktól beszűrődő fénynél,nagyon jól éreztem magam.

 

Hasonló volt a helyzet a többieknél is.Kiseop és Alseop a szafari kifutó irányában sétáltak,és Alseop szemét egyből megragadta  a szemben lévő tigrispár,akik egymás mellett feküdtek.

-Nézd csak Kiseop!Olyan szépek a tigrisek!Milyen összhangban annak!Erről a képről te meg én jutsz eszembe.-mondta. Kiseop válasza egy mosoly volt,majd megcsókolta Alseop-ot.

Ekkor Alseop szorosan átölelte Kiseop-ot,és így álltak pár percig.

Társszerkesztő: Alseop*  ´*•.¸♥¸.•*

Feszült hangulat,50.rész

-Hogy mit akartam,na szerinted mit!-düllesztette ki szemét Soohyun.

-Na jó Soohyun,azért én sem vagyok hülye,csak szórakoztam!-röhögtem értetlenül.

-Jó,hagyjuk is a fenébe az egészet,inkább megyek egy kicsit ugrálni!-mondta Soohyun,és felpattant mellőlem.

Eléggé elszégyelltem magamat,és elszántan Soohyun után futottam,míg végül futógépeknél értem utol.

-Hahó Soohyun!!Most haragszol?-lengettem a tenyeremet az arca előtt.

Nem válaszolt semmit.Újra próbálkoztam.Semmi.Megint.Most sem szólt egy kukkot sem,de feltette a sztereó fülhallgatót,és az ugrókötelekhez ment.Bepörgött,nem is lehetett kizökkenteni a ritmusból.Nem próbálkoztam tovább,visszamentem edzeni a szobabiciklihez.

Láttam,hogy Kiseop oda megy Soohyun-hoz,és felém Alseop közeledett.

-Hé Hiraki,hát veled meg mi van?-nézte a savanyú arcomat Alseop.

-Hát,hogy is mondjam..-fújtattam-lehet,de én inkább biztos vagyok benne,hogy Soohyun berágott rám.Nincs is kedvem most már.-sóhajtoztam.

-Na,mi történt?-csodálkozott Alseop.

-Jaj.Annyira szégyellem magam.Most már Soohyun soha többé nem fog szeretni.Kellett nekem megmukkannom!Lehet,hogy ezt én apró dolognak gondolom,de Soohyun egészen másképpen vélekedik a dologról.-siránkoztam tovább.

-Na,ne szórakozz tovább!-mondta Alseop.

-Jó,akkor kiszedted belőlem,olyan vagy,mint egy harapófogó.-vetettem oda neki.-Az volt,hogy Soohyun odajött mellém,amikor a matracon egy kicsit kifújtam magam,és elkezdtünk beszélgetni.Utána megkérdeztem,hogy tegnap...-elfojtottam a hangomat.

-Mi az Hiraki?Mi a baj?Nem tudod folytatni a mondatot?-beszélt hozzám Alseop.

-Nem,nem és nem tudom tovább mondani!-jelentettem ki,és a fülhallgatómat felrántottam a földről,leültem az egyik sarokba,az ablak mellé,és ott bámultam ki B.A.P Warrior hallgatása közben.

Megdörzsöltem a szemet,és vissza akartam térni a valóságba.A melegítőfelsőmet levettem,összegabalyítottam,az ölembe téve párnát csináltam belőle,és a "párnámba" nyomtam a fejem.Elgondolkodtam,hogy miként kérjek bocsánatot Soohyuntól.Akkor működj agyam!Még ma lesz Állatkert is,nem akarok ott se ilyen hangulatot.Á,meg van!

Veszek Soohyunnak egy kis plüssmacit,de nem nagyot,hanem olyan kabalaszerűt,és hátha megbocsát.Valahogy.Remélem.Vagy írjak neki levelet?Akkor még azt is mellé írom.Ebben az egy óra tíz percben rengeteg dolog történt!Már teljesen kész vagyok.Még egy kicsit súlyzót akarok emelgetni,utána pedig felmegyek/felmegyünk (??) az emeletre,ahol lakunk.Vagy előtte elmegyek egy finom hűsítőt inni Alseoppal a szállodai bárba,és hátha segít tanácsot adni.Így könnyebb,ha van egy legjobb barátnőm! :)

Elhívtam Alseopot,belegyezett,pár pillanat múlva már ott szürcsölgettük az üdítőnket.

-Szerinted mit tegyek,hogy kiengeszteljem Soohyun-t?Mert gondoltam egy plüssmacira,vagy esetleg egy levélre,de a kis plüss az óvódás,vagy nyálas,nem?

Időközben leültünk a székekre,és tovább folytattuk:

-Nem,szerintem nem nyálas!Vagy tedd,amit akarsz,mert te ismered igazán Soohyun-t!

-Ez igaz.Akkor lehet,hogy inkább rajzolok neki valami szépet,na az jó ötlet!-világosodtam meg.

Haverok;edzés,49.rész

Soohyun bekiabált az ajtón:

-Hé Hiraki!Héééé!Gyere,menjünk edzeni!

Már ki is pattantam az ágyból.Mint a rakéta.Jut eszembe,anya mondta,hogy apuval befizette magát egy lávaköves masszásra,és hogy tíz órától legyek Sohyunnal.Pont kapóra akadt a dolog.

-Itt vagyok!-mosolyogtam,és hárman,Soohyun,Alseop meg én lementünk a teremhez.Amint beléptünk,láttam,hogy Kiseop ott erősíti a karjait.Leemelte a súlyzót,és vidáman köszöntött minket:

-Sziasztok skacok!Szia Alseop!

-Akkor hol kezdjünk?-tűnődött Alseop.

-Szerintem,Alseop,mi menjünk a futógépekhez,tudod,bemelegíteni,a fiúk meg..nem is tudom!-javasoltam.

-Akkor mi meg addig megyünk Kiseoppal pár felülést csinálni a matracokhoz,és ha végeztünk,együtt csinálhatnánk valamit,oké?-szólt Soohyun.

-Akkor melegítsünk,sziasztok fiúk!

Odasétáltunk Alseoppal,de láttuk,hogy mind a kettő futógépen volt valaki.

-Te is arra gondolsz,amire én?-nevettem.

-Ha azt akarod,hogy menjünk vissza a fiúkhoz,teljesen egyetértek!-mondta Alseop,és összecsaptuk az öklünket.

-Helló,hahó Mr.Sportemberek!

-Mi van?Már le is futottátok az ajánlott távot?Ennyi idő alatt lehetetlen!-csodálkozott Kiseop.

-Nem,csak foglaltak az eszközök,és addig gondoltuk,hogy segítünk számolni a felüléseiteket!

-Akkor,Kiseop,kezdjünk elölről mindent!Akkor a lányok lefogják a lábfejünket,hogy ne mozogjunk annyit!

-Akkor hajrá Soohyun!

-Gyerünk Kiseop,húzz bele!-szurkoltunk a srácoknak.

Eltelt három perc,és már negyven felülésnél tartott Soohyun.Kiseop is negyvenedszerre csinálta meg a gyakorlatot.Milyen remek kondi!A fiúk tudják,hogy hogyan kell ezt!

 -Na jó,én már teljesen ki vagyok!-lihegett Soohyun.

-Én sem tudok többet,hiába akarok!-helyeselt Kiseop.

-Vicceltek,ez nagyon komoly teljesítmény!Gratulálunk mindkettőtöknek!-mondtuk Alseoppal,és átöleltük őket.

-Hé,Hiraki,szabadak a futógépek!Rohamozzuk meg őket!mondta Alseop.

Menet közben csináltam egy cigánykereket,Alseop pedig egy előre szaltóval csillogtatta meg tehetségét.Feltettem a fülhallgatóm,igaz csak egy két szám erejéig,mert Alseop mindig szóval tartott.Hol beszélgettünk,hol dalokat hallgattam.Kellemes az edzés ideáig =)

Alaposan leizzadtam,majd kifeküdtem egy matracra.

-Huuuh,ez fárasztó volt!Nem gondolod Alseop?-kérdeztem,de amikor megfordultam Soohyun feküdt mellettem.

-Hát te?Te meg mit keresel itt?-förmedtem Soohyunra.

-Én,hogy mit keresek itt?Hát a társaságodat!Igaz,hogy délelőtt van,de nem beszéltünk valami sokat,csak tudni akartam,hogy akarsz-e dumálni velem!-szomorkodott Soohyun.

-Rád mindig van időm,te kis butus!-veregettem meg Soohyun vállát.

-Akkor,hogy aludtál?

-Köszi,elég kellemesen,de az az írás,tudod,amit a naplómba véstél,nagyon tetszett,és egész végig ez ment a fejemben,még ezzel is álmodtam.Újra álmodtam az egész estét!Ja,és letakarítattam a  maszatos tükröt is!Azért még egyszer köszi!-röhögtem.

-Mit?Ja nem maszatolásnak szántam!Tudhatnád!

-Tudom én azt,elég okos vagyok.De mit akartál azzal az "öleléseddel"?Ha?-kérdeztem Soohyuntól.

Békülési levél,48.rész

Reggelre virradt.Az órámra néztem,és alaposan leszidtam magam:

-Miért kelek mindig ilyen korán?Még csak fél hét van!

Elcsoszogtam a fürdőszobáig,és elkezdtem a fogaimat sikálni.Közben pedig a Shinwa Venus dalát dúdolgattam magamban.

Miután megfésülködtem,kimentem a fürdőszobából,és az ablak felé vettem az irányt.Láttam,ahogy a Nap felkel,és narancssárgás színű az ég.Elgondolkoztam,és visszamentem az ágyamhoz,hogy megágyazzak.Nem tudom,mit kezdjek magammal,ezért rendbe tettem a cipőimet.Lehajoltam,és láttam,ahogy egy papír ott van a küszöbön.Szóval megírta!Nem sejtettem volna.Lássuk mit hoz fel apa a mentségéül:

Szia Hiraki!

 Nos,azt beszéltük meg,hogy egy levelet írok neked,amiben bocsánatot kérek tőled.Először is tudom,hogy nem lehet megmagyaráznom,még én sem tudom az igazi okát,hogy miért tettem ezt.Elismerem,hogy nagyon undorítóan viselkedtem veled.Mekkora szemét voltam,és annyira,hogy elmenekültél,alig ettél vacsorát miattam,és még nem hagytalak a teraszon kikapcsolódni magadban.Tudom,hogy igazából nem ilyen apát érdemelsz,aki mindenért lekiabál.Még egyszer,nagyon mélyen sajnálok mindent,amit tettem veled.      Apa

Amint elolvastam,nagyon ledöbbentem.Akkor ezek szerint tényleg bánthatja a dolog.De engem nem egyszerű kihozni a sodromból,de ő már ezt sokadszorra tette.Úgy tűnik megbánta.De nem fogok neki jópofázni,hanem fokozatosan leszek vele rendesebb.Azért hatott,mert a békülési szándékom 75%-on van.
Felöltöztem edzőruhába,mert reggeli után irány a haverokkal az edzőterem.Utána az órámra tekintettem,és anya bekopogott:
-Hé Hiraki!Már fél nyolc van,nem keltél még fel?Mert nyolc óra körül mehetnénk reggelizni!
-De,már fent vagyok anya!l is készültem!Akkor fél óra múlva lent?-érdeklődtem.

**********

Mindenki lement együtt enni,csak én nem mertem annyit enni.Tudjátok,az edzőterembe látogatás miatt. :P Meg hogy "jó,vagyis jobb" alakom legyen,márpedig tudom,hogy nem egy szendvicsen vagy egy almán múlik ez az egész. A reggeli kellemes hangulatban telt,apu felé egy "erőltetett" mosolyt villantottam.Mikor lesz már tíz óra?Néztem a telefonom kijelzőjére,ami fél kilencet mutatott.Na mindegy addig elütöm az időt zenehallgatással,meg naplóírással,tegnap úgyis "megfeledkeztem" róla. :D

A naplómban nagyon sok dolgot kellett írnom.Általában mióta kész vagyok az írással,akkor mindig elolvasom,hogy mit is alkottam,de most inkább estére halasztom a naplóolvasást.Tudom mit csinálok!Addig felhívom a takarítónőt,a tegnapi fröcskölés letakarítása miatt!Odamentem a telefonhoz,és a 34562-es számot tárcsáztam:
-Halló,itt Hiraki,a 300-as szobából!Csak szeretnék felhívni egy takarítónőt,aki a tükrömet letisztítaná!Megoldhatnánk most azonnal?-érdeklődtem.
-Persze!Akkor pár pillanat,és egy takarítónő érkezik a 300-as szobába!Köszönjük!
Elmosolyodtam magamban,de mire észbe kaptam,már kopogtak:
-Jó napot!Ide hívtak takarítást?
-Igen,én voltam.Annyit kérnék,hogy a tükröt tisztítsák le,mert víz került rá,és egy kissé maszatos lett.-parancsoltam.
-Akkor sitt-sutty,mindjárt le is törlöm!-helyeselt a nő,és már meg is törölte a tükröt,ami már csillogott,nem úszott maszatban.:D
-Köszönöm szépen a tisztogatást!Viszlát!
-Viszlát!Én köszönöm a kérését.
Ez simán ment.Ekkor már háromnegyed tíz lett.Pár perc,és négyen uralni fogjuk az edzőtermet!

Nyári szerelem,47.rész

A csönd csupán pár pillanatig tartott,amikor láttam Soohyun arcát,hogy valamit szeretne.Majdnem megcsókolt,az ajkai pár milliméterre voltak az én ajkaimtól,de anya benyitott.Úgy szétugrottunk,mint akik között bomba robbant.

-Oh,bocsánat Hiraki!Csak tudni akartam,hogy alszol-e már!Akkor folytassátok csak amit elkezdtetek!Szia Soohyun!-intett anyu.

Forgattam a szemeimet,amit szerintem látott is,és elment,legalábbis én azt hittem.Résnyire nyitva volt az ajtó,amikor Soohyun felém fordult,megfogta az arcomat,maga felé húzta,és megcsókolt.

Lágyan Soohyun-ra fordítottam a tekintetemet,és egy szívet mutattam neki:

-Szeretlek Soohyun!Ez az este nagyon szuper!

-Figyu,tudom,hogy ez kínos vagy valami,de nem tudnál segíteni,hogy mit vegyek fel holnap az állatkertbe?Nem vagyok valami nagy stílusszakértő!-vallotta be Soohyun.

-Például,vedd fel azt az új fehér pólódat,meg a farmerodat!Én is egyszerű ruhába megyek!És még egyszer nagyon aranyos ez a pizsama!

-Igen,de a tiéd sem semmi!-kuncogott Soohyun,miközben a virágmintás-szíves felsőmre tekintett,és a szemét mosolyogva mutatta felém.

-Waaaah,de álmos vagyok!-ásítottam.

-Akkor jó éjt Hira,én is megyek aludni!

-Ne menj már,csak még maradj egy kicsit!-kérleltem Soohyun-t.

-Akkor maradok,de ne aludj el,rendben?

-Oké.Arra gondoltam,hogy holnap reggeli után nem megyünk el edzeni ide a szállodai terembe?Hívd el Kiseop-t,mert ide nem csak a szállodavendégek jöhetnek,hanem a városiak válthatnak jegyet,akkor én meg majd írok egy SMS-t Alseopnak...-mondtam.

-De jó ötlet!Akkor én is írok majd egy üzenetet Kiseopnak,és majd reggeli után,körülbelül 10 órakor már kezdhetünk is!
-Oké,akkor tudnál várni egy pillanatot?-mondtam,majd egy SMS-t küldtem Alseopnak:

Szia Alseop!

Most beszéltem meg Soohyun-nal,hogy holnap délelőtt tízkor lemehetnénk edzeni,és gondoltam,hogy meghívlak téged is,Soohyun meg elhívja Kiseop-t.Akkor holnap délelőtt 10 órakor találkozunk a bejáratnál!

Puszi&jó éjt:Hiraki ^_^

-Hallod Hira,visszamegyek a szobámba,majd holnap reggelinél találkozunk,jó?Szia!-intett Soohyun.

 -Jó éjt Soohyun!-öleltem át.

-Szép álmokat!

-Neked is szép álmokat Édességem!-nevettem.

Amint elment Soohyun,egyből odasprinteltem a naplóm mellé.Vajon mi lehet benne?Alig várom,hogy megkukkantsam.A könyvjelzőmet úgy dobtam ki,mint valami gép,és kíváncsian olvastam a sorokat:

"Ha hiányoznék nézz fel bármely csillagképre, csukd be a szemed és gondolj egy emlékre!"

 Ore wa omae ga suki da Hira ♥ 

 

Nagyon tetszett!Nem is gondoltam,hogy Soohyun-nak milyen érzéke van az ilyen dolgokhoz.Legalább ezerszer átolvastam,majd hallgattam egy zenét,és álomba merültem.

<--A zene^^

Párnacsata,46.rész

-Huuuh!-ásított Soohyun,és kinézett az ablakon,ahol a Hold fényére helyezte a tekintetét.

-Mi az Soohyun,csak nem álmos vagy?Még csak fél tíz van!-mondtam nyugodtan.

-Nem,nem vagyok álmos,csak már este van,és a Hold fénye elkápráztatott,meg ha nem tudnád,a telihold igenis álmosító!-világosított fel.

-Haha,nagyon komoly volt!De mégis,mit csináljunk?Nincs kedvem beszélni,majd még később is kiszivárogtatok egy néhány infót a Japán életemről,oké?

-Oké.De akkor minek is jöttem át?-vont kérdőre Soohyun.

-Hát,hogy is fejezzem ki magamat...Csak úgy,simán!Így megfelel!Vagy nem?

-Nem.Mert mást mondtál!Akkor már indulok is!Pápá Hira!-mondta Soohyun szigorúan,majd amikor elfordult,akkor egy sunyi mosolyt varázsolt az arcára.

-Ja,csak szórakozol!-vetettem oda bátran.

-Nem,akkor szia!-intett másodszorra is Soohyun.

-De ne máháháháháhár!-nyávogtam,elegem lett,és fejemre húzva a párnát szomorkodtam.Kissé magabiztosabb lettem,amikor hallottam,hogy nem csukta be az ajtót.Éreztem,hogy Soohyun bent kuncog.

-Na mi van,nem mész vissza?-kérdeztem,és Soohyunhoz vágtam a párnát.

-Hé,Hira,ezt meg miért kaptam?-méltatlankodott,majd a második párnát nekem nyomta.

-Azért,mert azt hitted,hogy unalmasak nálam az esték,és,hogy bebizonyítsam,van itt mit csinálni!-mondtam vagányan.

-Akkor!Mire vársz még!Indul a párnacsata!-szólt Soohyun,majd úgy felém ütötte a "puha,kényelmes fegyvert",hogy ráestem az ágyamra.

-Ha harc,hát legyen harc!-bátorítottam magam.

Annyira ütöttük egymást,hogy valaki mindig a padlóra került.Egyre csak vidámabb lett a hangulat,nevettünk és kuncogtunk.Utána annyira kimelegedtem,elmentem egy kicsit inni a fürdőszobába,és kicsiket kortyolgattam a fogmosópoharamból.Hallottam,hogy valaki közeledik,de én mit sem vetve a dologra,szépen ittam tovább.Még volt egy kis víz a számban,amikor becsuktam a szememet,és ni csak,mi történik,valaki,azaz Soohyun megfogta a derekamat.

-Hé,ez most mi volt??Ma valaki nagyon szórakozott lehet!-mondtam,és ijedtemben leköptem a tükröt telis-tele vízzel,minden csurom vizes lett.

-Awh,Hira,már megint?Miért kell ezt csinálnod?-sajnálkozott,majd ő is fogott egy törülközőt,és együtt töröltük az üveget.

-Na jó!Engem nem izgat!Nem vagyok takarítónő!Majd holnap felhívom a szobámba a takarítónőt,és majd áttörli a tükrömet.

-Akkor én is abbahagyom a tisztogatást!-tiltakozott Soohyun.

Lerogytam az ágyamra,mint aki alváshoz készülődik.Soohyun felszólalt:

-És?Akkor?Nekem nem is szorítasz helyet?Milyen kis szédült vagy!-sóhajtott.

-Oké,adok helyet,de csak úgy,ha te ülsz,én fekszem,mert,na,érted te azt!

-Igen értem!Akkor hol van a helyem?-érdeklődött Soohyun.

-Itt van,te!-veregettem meg a vállát,és intettem,hogy üljön belülre,majd én is felkecmeregtem,és mindkettőnk lábát betakartam.

-Ez aztán a romantika!-suhintottam gyorsan.

-Hogy mi?Hira,te ma szórakozott vagy!

-Nem is mondtam én semmit!

-De azt mondtad,hogy romantika!Mondjuk kellemes az este,abban én is egyetértek.

-Akkor mire vársz még?Fogd meg a kezem,és tegyük amit akarunk!-bátorítottam.

Életem Japánban-sztorizás,45.rész

-Akkor elmeséled milyen volt Japánban élni?-kérdezősködött Soohyun.

-Igen,de melyik részére vagy kíváncsi?-érdeklődtem.

-Például,hogy milyen volt ott a kiskorod,milyen barátaid voltak,és a többi!

-Japánban sok barátom volt,akik inkább csak haverok voltak,de volt kettő legjobb barátom,Hyosuke és Miyoko.Velük voltam egészen óvodától az általános iskola negyedik osztályáig,de utána Dél-Koreába költöztünk,és most tartunk itt,ahol.Mondjuk ha Japánban járok,akkor mindig találkozok a két régi barátommal,mostanában inkább e-mail vagy internet segítségével tartjuk a kapcsolatot.

<-Hyosuke  <-Miyoko  <-Én

-De jó!Akkor Hira,te végül is japán vagy?

-Én japán vagyok.Igaz,hogy anya koreai,de az apukám japán állampolgár,és Oszakában születtem,ezért,igen,én japán vagyok.-magyaráztam.

-Akkor te tényleg különleges vagy,nem tévedhettem!-kacsintott Soohyun.

-Az óvoda sztárjai akartunk lenni mindig Miyoko-val,és Hyosuke-vel,egyfolytában ugráltunk,meg bukfenceztünk.Úgy fogtuk fel,mintha mi uralnánk az egész ovit,és a játszóteret mindig kifutónak használtuk,mint aki mini-énekesnő.-nevettem.

-Akkor nem hiába nyerted meg a suliban a dalosversenyt!Igazi őstehetség!-bókolt Soohyun-És merre laktatok?

-Hát Oszaka belvárosában,akkor még a nagyszüleim is velünk laktak,de Japánban egészen végig velük éltünk,csak Szöul óta látom keveset őket.A nagypapám Seiji Kasai,és vasutas kalauz volt,a nagymamám pedig Eiji Chiba,mama foglalkozása pedig irodai munkás volt.De azóta nyugdíjasok lettek,és Oszakában laknak,ugyanott,ahol régen.

<---Én vagyok a japán nagyszüleimmel :)

-És milyen volt Japánban egy átlagos napod?-érdeklődött Soohyun.

-Ha az iskolás életemet nézzük,nagyon nehéz volt egy nap.A tanítás akár este hat óráig is eltartott,és ott is ebédeltünk.Majd jöhetett a lecke,de mindig szakítottam időt az evésre,és játszásra.Reggel hétkor keltem fel,és este kilenc óra fele szenderedtem el,majd kezdődhetett újra minden.

-Hogyan reagáltál,amikor Szöulba költöztetek?

-Hát,akkor 10 éves voltam,és akkor,mint kislánynak nagyon izgalmas volt a repülős utazás,de a mai napig egy külön élménynek fogom fel ezt az egészet.Amikor megtudtam,hogy Szöulban fogok tovább élni,akkor nagyon elképedtem.Egyrészt a meglepettségtől,másrészt pedig,hogy mi lesz a mi kis "triónkkal",amit Hyosuke,Miyoko,és én alkotunk.A búcsúnapon nagyon rossz kedvem lett,és egész nap együtt voltunk a kedvenc játszóházunkban,a "Happy Enjoy"-ban.Amikor elrepültem,majd megszakadt a szívem,és egyfolytában Japánba akartam szökni,hogy találkozzak a barátaimmal.De amikor már minden összeomlani látszott,akkor jöttél te,és itt tartunk.Nagyon sokáig nem tudtam kikerülni ezekből a gondolatokból,hogy mi már nem lakunk egy helyen,és ráadásul külön országban lakunk,amit egy tenger választ e egymástól.Ezt  mostanában hevertem ki,úgy igazán,mert te felnyitottad a szemem,hogy Szöul nagyon szép hely!-meséltem hosszadalmasan.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

 Utóirat

Ma van Dél-Korea függetlenségi napja,ami azt jelenti,hogy 1948.augusztus 15.-e alkot külön országot Észak-Koreától.

"A függetlenség napja olyan, évente megrendezett ünnep, amellyel az adott ország valamely másik országtól, leginkább gyarmattartótól elnyert függetlenségét ünnepli. A legtöbb országban ez a nap nemzeti ünnep." forrás:Wikipédia.

Tehát rövidre fogva az egész dolgot,ma van a Koreai Köztársaság nemzeti ünnepe.Ez alkalomból készítettem ezt a képet:

<--Dél-Korea nemzeti himnusza♥

Relaxálás Hiraki módra,44.rész

Miután felmentem a szobámba,végre egyedül lehettem.Arra gondoltam,hogy mi lenne ha vennék egy hosszú fürdőt?Éppen itt az ideje egy kicsit kikapcsolódnom.

Engedtem a kádamba vizet,és bekészítettem csomó fontos dolgot,mint például fürdősó,rózsaszirmok,amit még a szobaszervizzel hozattam a nyaralás elején.A víz egyre csak habosodott,a hangja,akár a tengeré.Bárcsak tengerparton nyaralnánk!De Daejeon is nagyon szép hely ;)

Beleültem a vízbe,ráfeküdtem a fejtámasztó párnára,és elindítottam a zenét a telefonomon.Nagyon ellazultam,és közben eszembe sem jutott semmi,csak a zenére koncentráltam.Ekkor következett a kedvenc zeném,kedvenc énekestől:

Ezen a dalon meghatódtam,hiszen ha belegondolok a címe azt jelenti:Ki vagyok én? Körbegondoltam,hogy milyen szerencsés is vagyok.Van egy legjobb barátnőm,akit igaz,nem is olyan rég ismertem meg,de nagyon szoros a barátság kettőnk között.Mennyire kitartó,és őszinte,kedves ember Alseop,aki mindig mellettem áll.

És akkor nem hagyhatom ki Soohyun-t a sorból,akit szintén nagyon szeretek.Ő mutatta meg nekem,hogy milyen igazán boldognak lenni,és legyél az,aki lenni akarsz,és ne félj megmutatni a valódi,szívből jövő érzéseidet,és van ki vállán vigasztalódni.

Kellett nekem Soohyun-ra gondolnom!Valaki kopogott,és csupán most jutott csak eszembe,hogy megígértem neki,hogy este átjöhet,és elmondom neki,milyen volt az életem Japánban.De hiszen most fürdök!Nem tudok pillanatok alatt megtörülközni,és ruhát venni magamra!Most végem van.Ekkor már kiabálást hallottam:

-Hiraaa,Hiraa,bejöhetek?

-Igen Soohyun,gyere be,ülj le az ágyamra,mindjárt megyek!

-Miért,most hol vagy?

-Csak fürdök,és felöltözök,és akkor dumálhatunk!5 perc múlva,rendben?

-Igen,akkor az ágyadra ülök!-mondta Soohyun az ajtó mögül.

A szívemre tettem a kezemet,és hatalmasakat dobbant.Pont ilyenkor jött,és még a naplómat is az ágyamon hagytam.Írni szerettem volna,de meggondoltam magam,hogy inkább fürdés után szakítok időt az irkálásra.Tudom,hogy bevallottam Soohyun-nak,hogy szeretem,és járunk is,minden rendben,csak egy gond:mondtam már neki pár bókot,de amik a naplómban vannak,azok titkosak,és nyálasak,meg olyan "Hiraki stílusúak". Szóval,ez olyan áradozás amit csak magamnak szántam.Ha meglátja,kiröhög,és itt hagy a fenébe,és holnap nem szól hozzám az állatkertben,ki tudja,hogy mivel fog kigúnyolni.Nagy levegőt Hiraki!Kimentem,és kicsoszogtam a pizsama-szobapapucs kombinációmban.Láttam,hogy most fejezte be az írást,letette a tollat,és a naplómat visszatette az éjjeliszekrényemre.

-Ohh,szia Soohyun?Csak nem beleolvastál?-üdvözöltem félénken.

-Csak írtam bele,egy,na mindegy,majd elolvasod,ha elmentem,okés?

-Rendben.Milyen cuki a pizsamád!-nevettem fel.

-Haha,nagyon vicces!-forgatta a szemeit Soohyun.

-Miért?Olyan aranyos vagy,kis Édességem!-mondtam Soohyun-nak,és egy hosszú ölelést adtam neki.

<----Soohyun｡◕ ‿ ◕｡

Vigasz Soohyun vállán,43.rész

-De Hira,ne legyél ennyire szomorú!Én is ugyanezt éreztem kis gyermekként,amikor a nővérem mindig rám rivallt!Csak nekem nem volt lehetőségem senki vállán megvigasztalódni.Neked pedig van.Gyere ide hozzám,és sírd ki magad!-biztatott Soohyun.

-Oké.Akkor sírok.De hozz füldugót,mert rettentő hangos leszek!-figyelmeztettem Soohyunt.

-Nem kell fülhallgató!Inkább vidulj fel!Na,gyerünk ne tartsd vissza a sírásodat!

És akkor,mint aki dézsából önti a vizet,a könnyeim teljesen kiszabadultak a szememből.Teljes erőmből zokogtam.Ha azt gondoljátok,hogy ez egy kis semmiség,hát tévedtek.Most,és kis koromban is sokszor szólt rám apa,de ilyen nagyon ingerülten.Akkor is pityeregtem,de most jött ki belőlem az,aminek ki kellett jönnie.

-Hé,fiúk-lányok!-szólított Kihyuk,majd odajött elénk.

-Mi az anya?-kérdezett Soohyun.

-Jaj kisfiam,mintha nem tudnád!Már vagy ezer éve várunk titeket,hogy menjünk vacsorázni!Minden újságot elolvastunk,ami a recepciós asztalokra volt kitéve,és még azalatt se jöttetek.Hiraki,mi a baj,tudok segíteni?

-Köszönöm Kihyuk,nincs semmi.Vagy is van,de abból is kevés.Menj vissza a többi felnőtthöz,és nem sokára megyünk mi is!Rendben?-ígértem.

-Oké,akkor várunk az étterem bejárata előtt!

-Akkor Hira gyere,itt van egy kút,töröld meg az arcod,hogy frissebb legyél,és akkor vacsorázzunk együtt.Egymás mellé is ülhetünk,okés?-mondta Soohyun.

Odamentünk a szökőkúthoz,megmostam az arcomat,és visszaballagtunk a szállodába.

Ott álltunk az étterem előtt,és bementünk.Nagyon feszült volt a hangulat.A svédasztalos vacsora hosszú kínálatából csak kettő sushi falatot választottam,és azt eszegettem bágyadtan.Még magamhoz vettem egy almát,és azt majszoltam,de azt is inkább erőből ettem meg.Mindenki felállt az asztaltól,csak a szülők beszélgettek,és néha egy-kettő mondattal Soohyun is hozzászólt az aktuális témához.Csak én maradtam csendben.Tudjátok mit?Inkább nem szomorkodok tovább,hanem kimegyek a szálloda tetőteraszára,eszek egy kis gumicukrot,hallgatok zenét,és máris felvidulok.Összeszedtem a holmijaimat,és kisétáltam a teraszra.Helyet foglaltam az egyik széken,és elindítottam a Super Junior A-CHA dalát.Jól belemarkoltam a savanyú cukorba,és azon nyammogtam egy fél percet,és alaposan elgondolkoztam.Csak néztem ki a fejemből,és zenét hallgattam.A következő zene a TVXQ Purple Line volt,és az a dal egyszerűen varázslatos.Hallgassátok meg ;)

Apa utánam jött,és megérintette a hátamat.
-Hé,ki mondta hogy ide gyere?Tudom,hogy sötét van,de itt nem támad le senki.Menj vissza!-utasítottam el,és visszatettem a fülhallgatómat.
-De Hiraki..-mondta volna,de nem hagytam szóhoz jutni:
-Mondom mi van?Menj innen!Igen,flegma vagyok,de amiket művelsz az elfogadhatatlan!-vágtam vissza.-Ne magyarázkodj,akkor inkább írj levelet,csúsztasd be az ajtóm alatt.Nem vagyok  kíváncsi a habogásodra.Igen,ez vagyok én Hiraki.-mondtam.
-Akkor gyere vissza,és reggelre ott lesz a levél a szobádnál,ígérem!-javasolta apa.
Elindultunk,de a lehető legmesszebb voltam tőle,és a liftben is fagyott hangulat volt.

Szomorú Hiraki,42.rész

Alseop visszafutott a szállodába,de amikor már a liftet hívta,rájött,hogy együtt kéne lennie velem,hogy ne keveredjen bajba.Abban a pillanatban,mint akit rakétaként kilőnek,gyors iramban elkezdett futni,átgázolva minden emberen,aki az útját állta.

-Szia Alseop,hát téged meg mi lelt?-kérdeztem meglepetten.

-Sziasztok!Csak most jutott eszembe,hogy "együtt kéne" lennünk,de én meg előbb elmentem a szállodába,és amikor már majdnem beléptem a liftbe,akkor jöttem rá,hogy mit is kéne tennem.-magyarázta.

-Akkor sétáljunk vissza,de ne olyan gyorsan,fújd csak ki magad!-javasolta Soohyun.

Miután odaértünk,felmentünk a szobába,és elköszöntünk egymástól,de utószóként még ezt mondtam:

-Annyeong Alseop!

-Szia Hiraki,helló Soohyun!

*********

-Sziasztok!Megjöttem!-kiáltottam le a lépcsőn anyuéknak.

-Szia Hiraki!-üdvözöltek.-Képzeld,megbeszéltük Soohyun szüleivel,hogy holnap elmehetünk az állatkertbe,utána pedig a vidámparkba!Mit szólnál hozzá?

-Szerintem remek program.Mikor indulunk holnap?

-Reggeli után,rögtön.Megfelel?

-Naná.Akkor mind a hatan megyünk?-kérdeztem különös hangsúllyal.

-Még szép!Mégis mire gondoltál?-vetette oda apu.

-Igeeeeen!Ez aaaaz!Húúú!Yeeeeees!-ordítottam,majd kissé megrekedt a hangom.

-Hé Hiraki!Ne olyan hangosan!Még a szomszédok azt hiszik megőrültünk!-figyelmeztetett anyu.

-Hm,felnőttek.-suttogtam,majd becsuktam az ajtót magam mögött.

Hátradőltem az ágyamon,majd feltettem a "fülesemet",azaz a fülhallgatómat.Amikor az MBLAQ Stay dala következett,egy kissé mintha megállt volna az idő,és bambultam egy darabig.Amikor hirtelen valaki megrázta a hátamat:

-Hé Hiraki!Gyere vacsorázni!Hé,Hiraki!Tedd le a telefonodat!Hallod?

-Jól van már!Jövök!-forgattam a szemem.

-Idefigyelj!Ne szemtelenkedj velem,mert megemlegeted!Érteted?Nem érdekel mit szólsz,az van amit én akarok.Te csak egy kis hülye gyerek vagy!-kiabált rám apa.

-Hé Yataro!Hagyd már békén Hirakit!Akármit tett,nem hiszem,hogy olyan nagy dolog lenne!-védett meg anyu.-Miért,én is csak finoman figyelmeztettem,ha hangosan kiabált,és megértette,nem kell ahhoz nagy indulatosság!-folytatta anyu.-Nézd meg mit tettél!

-Mit tettem volna?-vágott közbe apa.

-Hát ezt!-mutatott anya az ajtóra.

Becsaptam magam mögött az ajtót,leszáguldtam a lifttel,és ahelyett,hogy láthatták volna hogy sírok,inkább elviharoztam a Hotel Spapia előtti parkhoz,és lerogytam egy padra,keservesen sírva.

-Miért?Miért?Istenem kérlek segíts!Miért van ez velem?Miért?Jaaj!-zokogtam,és egyre jobban elfojtottam a szavakat.-De mit csináltam olyan rosszat?Hm?Mi vagyok én?Ne máár!-folytattam.Ez körülbelül így ment 10 percig,míg valaki oda nem álított felém:
-Ki vagy?Menj innen?Légy szíves,addig menj el,amíg jó kedvem van!
-Hé,Hiraki..ne sírj már!-emelte fel fel a fejemet Soohyun.
-Légyszi Soohyun,menj innen,mert nem akarom,hogy láss a sírógörcsöm kellős közepén!
-De nem hagylak itt!Hira,mit tegyek,hogy vidám legyél?Öntsd ki a lelked csak nekem!-próbálkozott Soohyun.
-Mondom Soohyun!Most nagyon rossz kedvem van,és akármire képes lehetek.Kérlek,menj vacsorázni,én el vagyok étel nélkül simán.
-Na de azért csak van valami,amivel meggyőzhetlek!-mondta,és egy hatalmas mosolyt villantott felém.
-Na ez tényleg tetszett,de akkor sem vagyok hajlandó visszamenni az étterembe.-makacsoltam meg magam.

<-----Szomorú Hiraki :'(

Déutáni programok,41.rész

-Akkor induljunk a szökőkúthoz!-kelt fel Alseop,majd egy hatalmasat nyújtózott.

-Oké,akkor menjünk!-helyeselt Kiseop.

-Viszlát!-köszöntek mindketten.

-Sziasztok!-köszöntek az eladók,és az egyikőjük odasúgta a kollégájának:

-Milyen szép pár!A lány is csinos,és a fiú is kedvesnek látszik!

-Igen,igen!Igazad van!Bárcsak mi is ilyen szerencsések lennénk!-ámultak el a két dolgozó.

Időközben mi is remekül szórakoztunk Soohyunnal.Amint említettem,lementünk a főtérre,és leültünk egy padra.Elkezdtünk beszélgetni,de hamar meguntuk az üldögélést,és inkább egy adag jégkását vettünk.

-Egészségünkre!-koccintott Soohyun a meggyes finomsággal.

-És igyunk a kapcsolatunkra!-majd én is viszonoztam a kedvességet a szedres hűsítőmmel.

-Huh,ez jól esett,nagyon meleg van!Ez elég szokatlan idő Koreában!-sóhajtott Soohyun.

-Valóban nagy kánikula tombol Daejeonban,és szerintem Szöul se kivétel!-helyeseltem.

Egy darabig elbeszélgettünk,majd elfordultunk egy sétálóutcán,és hiába láttam annyi de annyi kirakatot,engem nem érdekeltek,csak Soohyun.Közel voltunk a Taichi parkhoz,így elmentünk oda,és kihasználtuk a játszótér hatalmas helyét,mert ilyenkor,hétköznapon,nem sok gyerek van kint,mert a szüleik dolgoznak.Tulajdonképpen nem volt itt senki.Leültünk a hintákhoz,és kész versenyt rendeztünk,amiben végül én nyertem.Utána kicsit pihentem,miközben beindítottam a TVXQ Mirotic dalát.Már vagy fél perce ment a dal,miközben én nekiálltam táncolni.

- Neon nareul wonhae neon naege ppajyeo neon naege michyeo...!-és így tovább.Időközben rám jött az éneklés,amitől egyre jobban éreztem magam.Soohyun pedig csak bámult,mint aki nem látott táncoló és éneklő lényt:

-Woow,Hira.Ez a tánc valami fantasztikus!Honnan van ekkora tehetséged?

-Tudod,amikor még egészen kicsi voltam,akkor Tokióban laktunk,és ott jártam táncra,amin bemelegítettünk tornával a táncolás előtt,és onnan van ez az egy-két akrobatikus elem,mint például ez!-mondtam,majd nekifutásból odamentem az egyik mászókához,megfogtam a fokokat,és átperdültem.

-Tyűha!Ez aztán művészet!-dicsért Soohyun.

-Köszönöm szépen!-majd dobtam egy puszit felé.

-Milyen volt Japánban lakni?-érdeklődött Soohyun.

-Most ezt így elég hosszú lenne elmesélni,de ha akarod este átjöhetsz,és elmondom.Rendben?

-Oké,akkor este megcsörgetlek,és megyek!-válaszolt Soohyun.

Közben Kiseop és Alseop oldalán is minden nagyon jól ment.Már a szökőkút mellett voltak,és ők is kellemesen beszélgettek.

-Hé,Alseop,mikor találkozunk legközelebb?Mert ha gondolod a nyaralásod alatt,ha sikerül megoldani,akkor még találkozhatnánk!

-Te most randira hívsz Kiseop?-válaszolt Alseop meglepett arccal.

-Igen,randira.Belegyezel?

-Még szép!Ki nem hagynám a világért sem!-igenelt boldogan Alseop,majd megölelte Kiseop-ot.

-Akkor mikor találkozzunk?Mert én tudok itt Daejeonban egy nagyon jó helyet,csak meglepetésnek szánom,így már csak időpontot kellene egyeztetni!

-Mit szólnál holnap után fél háromhoz?

-Nekem tökéletesen megfelel.És mi több szuper!A nagynénikém nem lesz itthon,mert állás-interjúzni megy,a nagybácsikám pedig visszamegy dolgozni.És ha akarod eljöhetnél?Na,mit szólsz?

-Remek!Már csak az a kérdés,hogy jöjjek el!Mert a szüleim nagyon szigorúan veszik!
-Bízd rám!Lehet,hogy megcsináljuk úgy,mint a mai napot,és akkor nem lesz semmi!De azért hívj fel,hogy mi volt miután visszamentél a szállodába!Vagy visszakísérjelek?-kérdezte Kiseop.

-Visszakísérhetsz,örömmel veszem!-szólt Alseop,majd kézen fogva vissza indultak a Hotel Spapia irányába.

********

Visszaérkeztek a szállodához,majd Kiseop hatalmasat sóhajtott:

-Hm,itt vagyunk!Miért ilyen rövid az út?

-Igazad van,de köszönöm ezt a csodálatos délutánt,igazán jó kedvem lett!-bólintott Alseop.

-Én is kellemesen éreztem magamat.-jegyezte meg Kiseop.-Hát akkor szia Alseop!-integetett,majd hátat fordítva elsétált.

-Kiseop várj!-futott utána Alseop,majd megragadta a kezét.

-Mi az?

-Csak szeretnék valamit tudni!Ez akkor,mármint a mai nap,az első hivatalos randink volt?

-Igen,ez volt az első hivatalos!-mondta Kiseop,majd összecsapták a kezüket.

-Akkor rendben,köszi még egyszer!Szia Kiseop!

-Alseop,várj még..-mondta Kiseop,majd megcsókolta Alseopot.

-Akkor szia!-és hosszasan átölelte Kiseopot,majd Alseop villámiramban a Hotel Spapia-ba ment.

<----Alseop ruhája a mai nap folyamán^^

Kiseop és Alseop,40.rész

Miután Kiseop átölelte a barátnőjét,Alseop szava elállt:

-Huuh,Kiseop,nagyon meleg van,nem megyünk le inni valamit?

-De,csak az a baj,hogy postás..öö..,na érted?

-Ja vágom.Akkor menjünk le abba a fagyizóba,van egy kis zsebpénzem...-mondta volna Alseop,de Kiseop félbeszakította:

-Nem,nem!Én fizetek!-jelentette ki határozottan.

-Ok,akkor összeszedem magam,írok egy pár mondatot anyának,hogy lementem Hiraki-val fagyizni,mert az megengedné!Meg írok akkor Hirakinak üzenetet,hogy ő is adjon ki egy ilyen lapot az ajtaján,és akkor nyugodtan lehet Soohyun-nal!-rendezte el az ügyeket Alseop.

-De nem fognak hülyének nézni,hogy egy postással jössz le a liftből?

-Már miért néznének hülyének?-csodálkozott Alseop,és rúgott egy nagyott a levegőbe,mondván,hogy aki kicikizi Kiseop-ot,annak lőttek.

Szia Hiraki!

Mielőtt nem tudnád miről van szó,figyelmeztetlek,nem baj,majd később elmondom.Vagy talán mégis..Kiseop elvisz a fagyizóba,és azt írtam ki anyunak,hogy veled megyek,ezért légyszi te is írd ki az ajtód elé,hogy velem jöttél,nem akarok bajba kerülni..Ugye megteszed?És akkor te is lehetsz Soohyun-nal,közben pedig nem is igaz semmi.Csak akkor javaslom,hogy te is menj valahova Soohyun-nal.Érted?Köszi a baráti segítséged:Alseop*

Amint elolvastam az üzenetet,szinte Soohyun nyakába ugrottam:

-Ezt olvasd Soohyun!-kiáltottam örömömben.

Soohyun szeme végigfutott a sorokon,és elismerően mosolygott:

-Alseopnak is hatalmas tehetsége van az ilyen dumákhoz!És Kiseop!!Nem hiába a legjobb barátaink!

-Igen,nagyon imádni valóak az biztos.-nyilatkoztam az Alseop&Kiseop párosról.

Kiírtam a szöveget,és elindultunk Soohyun-nal a főtérre,ahol pár napja voltunk,csak ezúttal kellemesebb társaságban.

Közben Alseop és Kiseop megérkeztek a fagyizóba.Helyet foglaltak,és egy vaníliás-ostyás kelyhet rendeltek kólával.Kihozták az édességet:

-Fogyasszátok egészséggel!-mosolygott a kiszolgáló.

-Köszönjük!

-Mmm,milyen finomnak tűnik ez a kehely!-bámult Alseop csodás arccal.

-Húú,de ketten vagyunk,így hamar megesszük!-emelte ki Kiseop.

-Tényleg,fagyi után hova menjünk?-kérdezte Alseop.
-Hmm,itt van a közelben egy szökőkút,és oda leülhetünk,vagy valami.-kanalazott Kiseop a kehelyből.-Kérsz egy különleges falatot?
-Igen,de akkor én is adok!-pirult el Alseop.
Fogtak egy kis vanília fagyit,és megetették egymást,majd mindketten kortyoltak a kólájukból.
-Én belegyezek a program ötletedbe!-bólogatott Alseop.
-Daejeon nagyon szép város,mondjuk még szebb is,ha te is itt vagy,mert a nagynénikém és nagybácsikám nem a legjobb társaság!Te beragyogod az egész helyet!-bókolt Kiseop.
Alseop szava elakadt,de ahelyett,hogy annyiban hagyta volna a választ,nyomott egy puszit Kiseop arcára,és közelebb ültek egymáshoz.A folytatásban egymásnak adtak falatokat az ízletes ostyás kehelyből,és kellemesen beszélgettek,és egymás szemébe mosolyogtak.

Postás akció,39.rész

-Melyik medencébe menjünk először?-kérdezték a szülők.

-Szerintem én először a merülő medencét választom,és utána valamelyiket,mert aki úszni akar,úgy hallottam,hogy először be kell gyakorolni a mozdulatokat!-mondtam elég tudományosan.

-Oké,de akkor menjen veled Soohyun is,mert nem akarom,hogy egyedül legyél!-kacsintott anya.

Természetesen nem mentünk a merülő medencébe,hanem egyből a jacuzzi felé vettük az irányt:

-Nagyon,jó az ötlet,hogy Kiseop postásként fog bejönni ide,miközben nem is az aminek látszik!-dicsértem Soohyun-t,és megsimogattam a haját.

-Haha,aki tud az tud!-mondta hivalkodóan.

*******

Beszélgettünk,majd már kerestek minket.Úristen!Ezek a jakuzzi fele jönnek!Egyből lebuktunk a víz alá,mondhatni kellemes volt a sok buborék mellett.Alig bírtuk ki,de miután elhaladtak mellettünk észrevétlenül,mi gyorsan kimásztunk a pezsgőfürdőből,majd a merülőmedence felől jöttünk,és integettünk nekik,mint aki most érkezett az úszásból.

-Hé skacok!Gyertek fel,mert már 10 óra van,és már későre jár az idő!-parancsolták a szülők.

Bementünk a szobákba,és lezuhanyoztam,mert a víz,ami a medencékben van,csak nem olyan tiszta,mint ami a zuhanyból jön.Néztem egy darabig a TV-ben a Lovely Complex-t,majd hatalmasat ásítva álomba merültem.

Reggel hamar felébredtem,reggeli után rögtön felvágtattam a daejeoni "szobámba".Akkor nemsokára jön Kiseop.Tudjátok,mit?Mondom Soohyun-nak,hogy menjünk ki a második emelet előteréhez,és ott lesz Kiseop.Nem kellett sokat várnunk,már ki is nyílt a lift:

-Sziasztok!-üdvözölt Kiseop.

-Szia!Na hogy ment az akciód?-kérdeztük egyszerre.

-Hát ami azt illeti nem volt valami könnyű,de mivel itt van nálam Minho bácsikám igazolványa,ezért minden simán ment!-kacsintott Kiseop.-Akkor merre találom Alseop szobáját?

-Itt van!-mutattam a 326-os számú ajtóra.

-Akkor sok sikert!-biztattuk Kiseop-ot,és feljött hozzám Soohyun.
Kiseop vett egy nagy levegőt,és bekopogott.
-Ki az?-kérdezte egy hang.
-Khmm,öö Jang Minho postás!Csomagja érkezett Kim Alseop-nak,ezt szeretném átadni!-füllentett Kiseop.
-Mindjárt nyitom!-szólt a hang ismét.
-Szia Alseop!Tudod,én vagyok Kiseop,csak ahogy tegnap megdumáltuk a fagyizóban,postásként jöttem ide,hogy láthassalak!-súgta oda Kiseop.
-Ja szia Kiseop!Gyere be!Anya még alszik,apa lement edzeni a terembe,gyorsan surranjunk fel a lépcsőn!-mondta Alseop.-Fogd meg a kezem és kövess!-biztatta.
-Oké,Alseop,de nem lesz belőle baj?
-Nem,nem!Én már csak tudom!-helyeselt Alseop.
Felmentek a szobába,és Alseop kitette a "Ne zavarjon!" táblát.
-Akkor itt vagyunk!Hogy tetszik?Mondjuk kissé rendetlen vagyok!
-Nem,nagyon szép szoba.És a kilátás is milyen gyönyörű,de te sokkal szebb vagy!-mondta Kiseop,majd szorosan megölelte a barátnőjét,és adott neki egy puszit.

<----Ez én voltam tegnap vacsi után :D Az emeleten pózoltam xĐ

 <--Alseop tegnapi ruhája a vacsinál^^

Szeszélyes este,38.rész

Visszamentünk a szállodába,ahol a szülők vártak,minket az aulában:

-Gyertek vacsorázni!!

-Jövünk!!

Az az napi menü kínai szezámos csirke volt.Igaz,nemrég ettem olyat,de megunhatatlan. :D

Helyet foglaltunk,Soohyun-nal természetesen egymás mellé ültünk.Mivel svédasztalos vacsorák voltak,így járkálni kell,hogy kiszolgáld magad.Mindenki magához vette az ételt,de Soohyun felkelt.

-Hé Soohyun ülj vissza!-figyelmeztette Kibum,az apukája,de ő mintsem észrevéve,elment az asztaltól.Én sem értettem,mi ütött belé,de ő tudja.A hangfalakból eddig nem túl ígéretes zenék szóltak,de egyszer felkaptam a fejem.Bi Rain Love Song!Az az egyik kedvencem,és eszembe jutott,amikor Soohyun-nal lassúztam rá.Visszaült az asztalhoz,és nagyon el volt pirulva.

-Hé,Soohyun,miért keltél fel?Nem is hoztál magadnak semmit!-csodálkozott rá Kihyuk.
-Jaj,én marha!Csak üdítőt akartam hozni magamnak és elfelejtettem!-mondta hebegve Soohyun.
Felkelt az asztaltól ismét,de én követtem.
-Hé Soohyun?Mi volt ez az előbb!-kérdeztem.
-Ja,mi volt?Hát csak innivalót akartam magamnak hozni,de végül elfelejtettem,és most jöttem érte.
-Na Shin Soohyun!Ne hülyéskedj,én nem az anyukád vagyok!
-Huh,akkor bevallom.Csak szerettem volna örömet okozni,és a pincérre ráparancsoltam,hogy indítsa be a "dalunkat".
-Hát,ez nagyon különleges volt Soohyun.Tényleg nagyon imádlak-dicsértem.
-Köszönöm,te pedig cuki vagy!-jelentette ki Soohyun.
Visszaültünk a helyünkre,és egész végig bökdöstük egymást.
-Akkor,ha mindenki befejezte a vacsorát,nem mennénk el a beltéri medencékhez?Még csak nyolc óra van,és 11-ig nyitva van a wellness rész!
-De rendben van!-mindenki helyeselt.
-Akkor gyertek,és csobbanjunk!
Pár pillanattal később azon gondolkoztam a hoteles szobámban,hogy akkor mi is legyen,avagy hogyan tovább.Átöltöztem a bikinimbe,és lecsoszogtam a papucsommal.Soohyun már az ajtónál várt,én pedig gyorsan kisurrantam,míg anya pakolt.
-Hiraki!!!Hiraki!!Merre vagy??-kerestek.
-Itt vagyok,csak kijöttem mert melegem lett!-füllentettem szemrebbenés nélkül.
-Akkor hol is tartottunk?Ja ott,hogy milyen módon cselezzük ki a szülőket,mert láttam,hogy
van pezsgőfürdő,és az állítólag,csak két személyes!Vagy ha nem működne,még mindig ott van a szauna.-tervezgetett Soohyun.
De mielőtt jöhettem volna a válasszal,a szülők kint is voltak.A wellness rész fele vettük az irányt.Nagyon dobogott a szívem,és már megint a meglógáson járt az eszem.

A tervek terve,37.rész

Lementünk a kültéri medencéhez Alseoppal,és ezt kérdezte:
-Hé,Hira nem megyünk el fagyizni valahova?Nagyon melegem van!-legyezgette magát Alseop.
-De,indulás!Akkor gyere átöltözni a szobákba,és indulhatunk!
Elsétáltunk a lifthez,amikor Soohyun jött ki a személyfelvonóból:
-Hát ti?Merre tartotok?Már körbehajkurásztam az egész szállodát,hogy nem mennénk el fagyizni?
-Mi is éppen az emeletre tartunk,hogy átvegyük a szerkót,és irány a fagyizó!
-Oké,akkor megvárlak titeket a kanapéknál a recepción!-szólt Soohyun.
Átöltöztünk Alseoppal,persze külön-külön.Tudom,hogy a szüleim nem engednének el egyedül,de Soohyun-nal biztosan elengednek,és ez biztos,mert tegnap áldásukat adták a kapcsolatra.:DDD Elindultunk Alseop és Soohyun társaságában a fagyizó fele.

<----Én^^

Amint odaértünk Soohyun odarohant az egyik sráchoz,aki az egyik széken üldögélt:
-Kiseop?!
-Soohyun?!
-Szia haver!De rég láttalak már.Hogy vagy?Mi szél hozott Daejeon-ba?
-Itt nyaralok a Hotel Spapia-ban,meg a barátnőm is itt van velünk meg a szüleivel.Kiseop,ő itt Hiraki,Hiraki ő itt Kiseop.
-Szia Kiseop!
-Szia Hiraki,örvendek!Hát ez a másik lány?
-Remek Mr.Lee Kiseop.Még meg sem ismersz!-sóhajtotta Alseop,majd levette a napszemüvegét.
-Ja,hogy te vagy?Elnézést Alseop!-mondta Kiseop,majd adott egy gyors puszit a barátnője arcára.
-Képzeld,hogy én és Hiraki egy szállodában nyaralunk,és a lakosztályunk egymással szemben van!-mondta Alseop,majd felém kacsintott.
-Akkor kellemes szórakozást nektek!
-Nem eszünk meg egy fagyit?-ajánlkozott Soohyun.
-De imádjuk a fagyit!-lelkendeztünk Alseoppal.
Megettük a fagyit,az én adagom málna és keksz ízű adagokból állt,Alseop pedig szilva és menta fagyit evett.

<---Alseop^^

-Nem jössz fel a szobámba?-kérdezte Alseop,de utána lesütötte a szemét.

-De elmehetek!-örvendezett Kiseop.

-Csak az a baj,hogy csak szállodai vendégek mehetnek be a hotelbe!-sóhajtottam bánatosan.

-Jaj,látszik,hogy lányok vagytok!Nekem van egy kiváló ötletem,csak a kérdés,hogy összejön-e.-kapcsolódott be a beszélgetésbe Soohyun.

-És mire gondoltál?-kérdeztük hárman.

-Hát arra,hogy Kiseop beöltözne postásnak,lenne nála ugyanolyan táska,meg postás egyenruhát venne fel,és így felmehetne a szobákhoz,és a recepciós azt hiszik,hogy ő kézbesít valamit,de közben Alseoppal találkozik.-mondta magabiztosan a csapatunk agya,Soohyun.

-Shin Soohyun,maga Korea legnagyobb észkereke!-paskolta hátba Soohyun-t Kiseop-A nagybátyám egy csomagszállító cégnél dolgozik,és most éppen szabadnapokat vett ki,és elkérhetem tőle a ruhát.

-Imádunk titeket fiúk!-dicsértük a srácokat Alseoppal,majd adtunk nekik egy puszit az arcukra.

-Akkor holnap jó lenne?-kérdezte Kiseop.

-Naná!-helyesetünk mind a hárman.

-Fighting!-csaptuk össze az öklünket.

 <---- Soohyun <3  <----Kiseop :)