-A második világháború idején a japánok rendőri diktatúrát vezettek be, és az ország gazdaságát katonai céljaik szolgálatába állították. A szövetséges hatalmak 1943-ban megállapodtak abban, hogy a háború befejezte után helyre kell állítani az ország függetlenségét. 1945-ben az ország északi részét szovjet, a déli részét amerikai csapatok szállták meg, és a 38. szélességi kör mentén felosztották az országot. Az ENSZ felhívására a déli országrészben 1948 májusában nemzetgyűlési választásokat tartottak, majd a parlament a szovjet segítséggel megalakított Észak-Korea függetlenségének kikiáltását követően, 1948. augusztus 15-én Li Szin Man, az ország első elnöke kikiáltotta a Koreai Köztársaságot.-olvastam az utasítás szerint. Ránéztem az órára,és még húsz perc volt hátra ebből a rém unalmas órából.Aláhúztam a lényeges sorokat,és Alseop vállára dőltem.A legjobb barátnőm elég kényelmes párnának bizonyult,amit mosolyogva nézett végig.Egyszer csak csengő hangját hallottam,mint a villám,összepakoltam,és kivágtattam a folyosói kulcsos szekrényemhez,elfordítottam a kulcsot a zárban,és egy lap esett ki.Felvettem,és egy kis üzenet állt rajta:
Szeretlek Hira!Örökké az enyém vagy^^ Soohyun~
Ez a srác rendesen tudja,hogy mosolyogtasson meg engem.Benti szünet volt a nagy fagy miatt,ezért sok sok diák jött-ment a folyosón.Alseop nem tudom,merre lehetett,ezért fogtam magam,és gyorsan elmentem a mosdóba,majd visszatértem a szekrényemhez.Soohyun ült ott,orrot lógatva.
-Szia Soohyun!Hát te?Csak nem az előzőheti biológia óra miatt vagy annyira kész,pláne,hogy most is az jön..Nyugi,nem vagy egyedül,mert én is rettegek.Jung Neul tanárnő olyan kegyetlen,nemde?Na,ne csüggedj már!-vigasztaltam,majd letelepedtem mellé a földre,de ő kifejezetten az ölébe húzott.Ismét mosolyogtam,majd elővettem a biológia könyvemet,hogy ne keltsünk feltűnést a suliban.Nem mi voltunk az egyetlen pár-Seohyun és Kevin,Minhyun és Seuk Hye is hozzánk hasonlóan "romantikázott".Hangokat hallottam a másik oldal felől,hegyeztem a fülemet:
-Alseop,kérlek,valamit tegyél,mert már nem bírom tovább!Ez a Soohyun nevű izé teljesen irritál!Balhé lesz!-hallottam egy fenyegető hangot,aki Baekho volt.
-Kang Dong Ho!Mégis hogy folyamodsz ehhez,hogy ilyeneket kérsz?A válaszom alkalomról alkalomra NEM lesz.Érthető vagyok?!Vigyázz kivel kérkedsz!-mutatta öklét a legjobb barátnőm.
-Haha,azt hiszed majd megijesztesz?Kösz,nem.-nyögte Baekho szánalmas hangon. Alseop tízig elszámolt magában,de még ez sem tartotta vissza attól,hogy adjon egy csattanós,nyomot hagyó pofont adjon az elviselhetetlen srác arcára.
-Soohyun,mit szólnál ha suli után beugranánk a Seoul's Way-be?Rég voltunk már ott.Valami finom pite,esetleg forró csoki?
-Remek ötlet...Akkor suli után egy kis romantika!-kacsintott a barátom.
-A szilveszter után nem következhet jobb..Na,gyere Soohyun,már csengettek!-mosolyogtam,felsegítettem a kezemmel,majd együtt ballagtunk be a következő tanítási órára.
