-Jó estét noona!Csak nem...?-kezdett bele a mondatba.
-De dongsaeng,Hiraki noona kicsit becsiccsentett.-nevettem idiótán.Levettem a cipőmet,és felmentem a szobámba-Ne haragudj,hogy az éjszaka közepén megzavartalak!-nevettem félnótásan.Seunghyun csak intett nekem,én pedig fáradtan feküdtem az ágyamra.Nem jött álom a szememre.Sajnos az agyam "bekapcsolt",így elkezdtem rágódni a problémáimon.Egyből a telefonomhoz nyúltam,rámentem az üzenetekre,és visszaolvastam.Mindent.Azoktól az időktől fogva,amikor visszajöttem Koreába.Miután megint összejöttem Soohyun-nal,és Ji Hoo háta mögött írtam Soohyun-nak,amikor hozzáköltöztem,amikor munka közben írtunk egymásnak.Hosszú üzenetek sorait olvastam,amikor a végére értem,sóhajtottam egy nagyot."Hogy juthattunk el idáig?Általános iskola óta egy úton sétálunk,-ami néha megszakadt-,és a mai napig sok mindent éltünk át.Együtt.Egy idióta benzinszint miatt fajult volna el eddig a dolog?Ezen kellett összeveszni?Miért?Amiket a fejemhez vágott,egy kés volt a szívembe.Nem lehet így vége a kapcsolatunknak.Gondolataim végén arra jutottam,hogy írok egy üzenetet Soohyun oppának,hogy találkozzunk holnap,és beszéljük meg a dolgokat.Amint elküldtem az üzenetet,egyre jobban elkezdett verni a szívem,és amikor rezgett a telefonom,a szívem kihagyott egy ütemet.Visszaírt.Még ilyenkor sem alszik?Hm,érdekes.Az üzenetben az állt,hogy holnap délután háromkor menjek el hozzá,ahol régen velük laktam.Otthon,édes otthon-fújtam ki a levegőt,majd egy fáradt mosollyal elaludtam.Reggel különösen fura voltam,egész nap olyan dolgokat csináltam,amivel el lehet ütni az időt.Így hamar elérkezett a három óra:taxit fogtam,elvitt a házhoz,és feszülten kopogtam az ajtón.Soohyun kinyitotta a bejáratot:
-Szia Hiraki!-köszöntött oppa.
-Szia Soohyun!-üdvözöltem "régi" szerelmemet megszeppenten.
Betessékelt a nappaliba,majd leültünk,és belekezdtünk a nagy tárgyalásba.
-Nos,akkor kezdünk bele.-sóhajtott Soohyun-Először is sajnálom.Valóban idegbeteg voltam,elborult az agyam,amit nem kellett volna.A benzin kifogyását meg simán el lehetett volna viccelni,és nem kellett volna hagynom,hogy busszal elindulj Szöulba,egyedül.Amiket a fejedhez vágtam,az is túl erős volt.Érzékeny lány vagy,kiskorodban ingáztál Japán és Dél-Korea között,így sok megpróbáltatás ért,ami miatt sokkal törékenyebb a személyiséged.Alapjába véve én se vagyok durva,amit remélem te is tudsz.Nincs magyarázat arra,amit műveltem.Gondolom miattam hagytad ott az előző munkahelyedet,miattam költöztél el,és miattam történt a stílusváltás is.Az utóbbit nem bánom,habár extrém,de így is gyönyörű vagy.-mosolygott Soohyun.
-Hát,ez szép kis monológ volt,viszont most elmondom az én részemet.Jó dolgokat soroltál fel az előbb,csak tényleg nagyon erőszakosan cselekedtél az elmúlt időben.Tudom,hogy érzékeny vagyok,és meg kellene erősödnöm,de nem megy.Idővel biztos másabb leszek,de most még nem merek kitárulkozni a világnak.Részemről a béke rendben van,de beszéljük meg,mit akarunk egymástól a jövőben,mert ez így nem mehet tovább.Ha van álmunk,akkor harcolhatunk érte,de ha nincs,akkor csak tengődünk egymás mellett.Akár holnap vissza is költözhetek a U-KISS otthonba,persze ha csak szeretnéd.-mondtam félénken.
-Rendben.Remélem már holnap ott alszol.-mutatott fel a szobába,ahol régen együtt laktunk.
-Úgy legyen!-mosolyogtam.
-Tényleg Hiraki!Tudom,hogy tegnap volt a születésnapod,amire készültem is valamivel-mondta sejtelmesen Soohyun-De ha holnap visszapakolod a cuccaidat,el mehetnénk egy helyre,ahol átadom az ajándékomat.Rendben?
-Felőlem mehetünk.De akárhova viszel,ilyen külsővel nem ijednek meg az emberek tőlem?Kék,felnyírt haj,rock stílus,egyebek.
-Szokatlan,bár nekem tetszik.Ne érdekeljen mások véleménye,te így is gyönyörű vagy.
-Jaj te!-bokszoltam oppa vállába-Zavarba hozol évek után is.
-Ez még semmi!Majd holnap fog elállni a lélegzeted.-fokozta a hangulatot tovább Soohyun.
-Ne húzd az agyamat,mert türelmetlen vagyok.Nem adnád át most az ajándékot?
-Nem-nem.-vigyorgott.-Különleges dolog,szóval nem lehet csak úgy átadni.Minél többet vársz,annál jobban fog tetszeni.
-Ha te mondod,akkor oké.-vontam meg vállamat.
-Még mindig olyan kedves vagy velem Hiraki.A balhénk után is.-sóhajtott Soohyun.
-Akit szeretek azzal kedves vagyok,és igyekszek hamar kibékülni vele.-kacsintottam.
-Én is szeretlek!-mondta büszkén oppa.Kitárta a karjait,és tiszta szívből megöleltem.Mélyeket szívtam édes illatából,és boldogan mosolyogtam.
-Béke?
-Béke!-válaszolt,és egy gyors puszit adott nekem.
-Szia Hiraki!-köszöntött oppa.
-Szia Soohyun!-üdvözöltem "régi" szerelmemet megszeppenten.
Betessékelt a nappaliba,majd leültünk,és belekezdtünk a nagy tárgyalásba.
-Nos,akkor kezdünk bele.-sóhajtott Soohyun-Először is sajnálom.Valóban idegbeteg voltam,elborult az agyam,amit nem kellett volna.A benzin kifogyását meg simán el lehetett volna viccelni,és nem kellett volna hagynom,hogy busszal elindulj Szöulba,egyedül.Amiket a fejedhez vágtam,az is túl erős volt.Érzékeny lány vagy,kiskorodban ingáztál Japán és Dél-Korea között,így sok megpróbáltatás ért,ami miatt sokkal törékenyebb a személyiséged.Alapjába véve én se vagyok durva,amit remélem te is tudsz.Nincs magyarázat arra,amit műveltem.Gondolom miattam hagytad ott az előző munkahelyedet,miattam költöztél el,és miattam történt a stílusváltás is.Az utóbbit nem bánom,habár extrém,de így is gyönyörű vagy.-mosolygott Soohyun.
-Hát,ez szép kis monológ volt,viszont most elmondom az én részemet.Jó dolgokat soroltál fel az előbb,csak tényleg nagyon erőszakosan cselekedtél az elmúlt időben.Tudom,hogy érzékeny vagyok,és meg kellene erősödnöm,de nem megy.Idővel biztos másabb leszek,de most még nem merek kitárulkozni a világnak.Részemről a béke rendben van,de beszéljük meg,mit akarunk egymástól a jövőben,mert ez így nem mehet tovább.Ha van álmunk,akkor harcolhatunk érte,de ha nincs,akkor csak tengődünk egymás mellett.Akár holnap vissza is költözhetek a U-KISS otthonba,persze ha csak szeretnéd.-mondtam félénken.
-Rendben.Remélem már holnap ott alszol.-mutatott fel a szobába,ahol régen együtt laktunk.
-Úgy legyen!-mosolyogtam.
-Tényleg Hiraki!Tudom,hogy tegnap volt a születésnapod,amire készültem is valamivel-mondta sejtelmesen Soohyun-De ha holnap visszapakolod a cuccaidat,el mehetnénk egy helyre,ahol átadom az ajándékomat.Rendben?
-Felőlem mehetünk.De akárhova viszel,ilyen külsővel nem ijednek meg az emberek tőlem?Kék,felnyírt haj,rock stílus,egyebek.
-Szokatlan,bár nekem tetszik.Ne érdekeljen mások véleménye,te így is gyönyörű vagy.
-Jaj te!-bokszoltam oppa vállába-Zavarba hozol évek után is.
-Ez még semmi!Majd holnap fog elállni a lélegzeted.-fokozta a hangulatot tovább Soohyun.
-Ne húzd az agyamat,mert türelmetlen vagyok.Nem adnád át most az ajándékot?
-Nem-nem.-vigyorgott.-Különleges dolog,szóval nem lehet csak úgy átadni.Minél többet vársz,annál jobban fog tetszeni.
-Ha te mondod,akkor oké.-vontam meg vállamat.
-Még mindig olyan kedves vagy velem Hiraki.A balhénk után is.-sóhajtott Soohyun.
-Akit szeretek azzal kedves vagyok,és igyekszek hamar kibékülni vele.-kacsintottam.
-Én is szeretlek!-mondta büszkén oppa.Kitárta a karjait,és tiszta szívből megöleltem.Mélyeket szívtam édes illatából,és boldogan mosolyogtam.
-Béke?
-Béke!-válaszolt,és egy gyors puszit adott nekem.
