Persze Seunghyun nem hagyta annyiban,hogy az utcára kerüljek,természetesen befogadott.Igen,egy fiú baráttal élek egy fedél alatt,de több szobás háza van,így jól meg vagyunk a külön helyeken.Ahogy eltelt másfél-két hónap,úgy lettem magabiztosabb.A régi énem már csak a múlt:ma már nem vagyok az a szerény,érzékeny,szolid lány.Helyette egy rockosabb,vagányabb,és stílusosabb Hirakit láthat a világ.A mai nap egy fekete,ujjatlan,tunikát viselek bakanccsal,de a legszembetűnőbb a hajam:egyik oldalt felnyírták a hajkoronámat,így a másik oldalra van fésülve a többi hajszálam,amiknek a vége kék színben pompázik.Fekete és kék haj,rock stílus.Teljes fordulatot vett az életem.Azóta se beszéltem Soohyun-val,ami hiába bántott,valahogy nem volt időm arra,hogy ezzel foglalkozzak.Most vegyek egy nagy doboz fagyit,és a TV előtt fújjam ki az orromat,mert eldugult a sok sírástól?Nézzek szakítós,romantikus filmeket?Ugyan,hagyjatok már.Ha már a változásokról esett szó,tényleg átalakult az életem.Elköszöntem az Mnet világától,többé már nem a munkahelyem.Helyette egy rendezvényszervező iroda csapatának oszlopos tagja vagyok.Mivel elég jó cég,így két része van:egy esküvői ruha szalon,és egy szervező részleg,ahol lagzikon kívül lehet születésnapot,évfordulót,vagy egy hatalmas nyári partit szervezni.Új barátokat is találtam,aminek nagyon örültem,de Alseop és én még mindig tartjuk a kapcsolatot.Május vége van.A napsugarak egyre perzselőbbek,érződik a nyár illata Szöul levegőjében is.Kinéztem a sétálóutcára az iroda ablakán,majd a kolléganőmnek szóltam:
-Hé Minnie,nem megyünk ki kávészünetre?
-Felőlem mehetünk.Fogd a táskádat,addig szólok a főnöknek!-kacsintott.
Sikeresen elengedett minket Minyoung,így nyugodtan bóklászhattunk a kedvenc kávézónk felé.Ahogy bandukoltunk a sétálóutcában,Minnie egy káprázó ruhára lett figyelmes:
-Úristen Hiraki,látod azt a citromsárga,flitteres koktélruhát fekete övvel?
-Igen Minnie,látom!Megnézzük?Biztosan csinosan állna rajtad.-biccentettem,majd betértünk a boltba.Maga volt a paradicsom:tele csinos,nőies,divatos ruhákkal,ráadásul olyan áron,hogy szinte ingyen voltak.Minnie egyből a próbafülkébe robogott a kiszemelt darabjával,én pedig a ruharengetegben nézelődtem tovább.Ráakadtam egy tetszetős szerelésre:fekete,pánt nélküli,csillogós dressz,amihez egy bőrhatású boleró kapcsolódik.Ez az én stílusom.Amikor odaértem a próbafülkéhez,Minnie büszkén jött ki:
-Hiraki,ugye milyen szép ez a ruha?És az ára is elfogadható.Muszáj megvenni!-nézett kiskutya szemekkel a barátnőm.
-Figyelj,csajok vagyunk!A csinos cuccok járnak nekünk.Még én is felpróbálom a választott ruhát,majd mehetünk a pénztárhoz.10 perccel később mindketten nagy szatyrokkal sétáltunk ki a divatos üzletből,majd a kávézó felé vettük az irányt.Kettő Caramel Frappuccino-t és egy jeges kávét kértünk elvitelre.A jeges kávét Minyoung-nak vettük,mert neki is kijár a jóból.Úton vissza a stúdióba Minnie tett egy ajánlatot:
-Hé Hiraki!Ha már úgy is új ruhákat vettünk,ki is kellene próbálni őket.Este nem megyünk el valahova?
-Valami jó kis diszkóra gondolsz?
-Igen.Rám férne egy kis bulizás.Fel akarok szabadulni.
-Mondjuk este kilenckor találkozzunk a Club Paradise-ban?
-Igen,imádom azt a helyet.Akkor este parti!-ölelt át Minnie,majd visszamentünk a munkahelyünkre.
2014. május 31., szombat
2014. május 21., szerda
Tűnj innen!,133.rész
-Szia noona!-hajolt meg Hoon előttem.Csak hogy haza jöttél!-tette össze a kezeit.-Hol voltál eddig?
-Szia Hoon!Az mindegy hogy merre jártam,csak egyet árulj el:hol van Soohyun?
-Fent van,fekszik az ágyában.Másfél napja nem evett semmit,nem jön le hozzánk a nappaliba,teljesen kivonja magát tőlünk.
-Hát,ő tette ezt.Először kérjen bocsánatot!-húztam ki magamat.
-De Hiraki,ne csináld már ezt!Ne legyél makacs!
-Én csak az igazat mondom.-tártam szét a kezemet,és felemeltem a hangomat.
-Most kiabálsz velem?-váltott Hoon veszekedő hangnembe.
-Mi?Hogy én?Nem...-bizonytalanodtam el-Hoon kérlek érts meg engem is!
Erre már nem válaszolt semmit,hanem mély lélegzetet vett,és az emelet felé fordult.Soohyun állt a szoba ajtajában:
-Hát itt meg mi folyik?-dörzsölte meg a szemeit-Hiraki,miért veszekedsz Hoon-nal?
-Ez a fogadtatás,hogy eljövök hozzád?Igen?Ennyi?Köszönöm szépen,Mr. Shin.-vágtam be a durcást.
-Ne legyél már ennyire unalmas!Mit vitázol velem egyfolytában?Utána meg jössz a karjaimba sírva,hogy Soohyun oppa így,meg úgy.Tinédzser korunkban is mindig ugyanez volt.Mindent a fejemhez vágtál,majd sírva a karjaimba omoltál.Mégis mi ez?A színház nem itt van,sajnálom.
-Ezt érdemlem a rengeteg év után?Igen?Akkor állj félre,mert kell a bőröndöm és a cuccaim.-szóltam határozottan,majd megindultam az emelet felé.A villámnál is nagyobb sebességgel értem fel,majd ahogy megkerestem a bőröndömet,minden ruhámat és személyes dolgomat bepakoltam.Nem telt 10 percbe az egész,minden dolog nálam volt.Indulásra készen.Halkan akartam kisurranni a házból,de persze a tervem kudarcba fulladt.
-Se puszi,se pá?Jól van.Hát akkor,a sose viszlát!-mondta gúnyosan Soohyun.
-Tessék?-ráztam meg a fejemet,mintha egy rémálomba lennék.
-Igen Hiraki,jól hallottad.Nem akarlak látni!Mehetsz!-mutatott az ajtóhoz.Megvontam a vállamat,és gyorsan kiviharzottam a házból.Az utcára rohantam,majd megálltam a kapu előtt.Mi lesz most velem?Tudtam,hogy kit kell hívni:Seunghyun.Párszor kicsengett a telefon,majd egy vidám hangú fiú szólt bele:
-Szia Hiraki!Mi újság veled?
-Szia Seunghyun!Nagyon úgy tűnik,hogy hajléktalan lettem egyik percről a másikra.-kezdtem bele a mondandóba,és csak mondtam és mondtam.Néha hallottam,hogy Seunghyun sóhajt,vagy egy halk aigo~ megjegyzést ejt ki száján.
-Tudod hol lakok?-kérdezte.
-Nem.-válaszoltam egyszerűen.
-Akkor SMS-ben átküldöm a címet,és gyere el.Oké?
-Rendben Seunghyun.Szia!-köszöntem el,majd másfél perc múlva megérkezett az üzenet.Mivel fogalmam se volt,hogy merre induljak,ezért lestoppoltam egy taxit,és 20 perc alatt az üzenetben leírt címre vitt.Zaklatottan bekopogtam a házba,és ajtót nyitott Seunghyun:
-Szia Hiraki!Gyere beljebb!-tessékelt be.Levettem a kabátomat és a cipőmet,Seunghyun bevitte a bőröndömet,és pár perccel később egy zöld tea mellett kezdtük el kivesézni a történteket.Rengeteg ideig beszéltem,nem győztem kortyolni a teámból,hogy ne száradjon ki a szám.A mondandóm végén Seunghyun nagyot sóhajtott:
-Jaj te lány,miért vagy midig szomorú?Nem szabad annak lenned.-kacsintott rám,majd szorosan megölelt.
-Oh,köszönöm,hogy ilyen kedves vagy!
-Ugyan,ez semmiség!-legyintett-De tényleg nem tudom megérteni,hogy Soohyun hyung mit szívózik veled.
-Hát,ez van.-rántottam meg a vállamat-De Seunghyun,akkor most mi legyen velem?Hajléktalan leszek?
-Szia Hoon!Az mindegy hogy merre jártam,csak egyet árulj el:hol van Soohyun?
-Fent van,fekszik az ágyában.Másfél napja nem evett semmit,nem jön le hozzánk a nappaliba,teljesen kivonja magát tőlünk.
-Hát,ő tette ezt.Először kérjen bocsánatot!-húztam ki magamat.
-De Hiraki,ne csináld már ezt!Ne legyél makacs!
-Én csak az igazat mondom.-tártam szét a kezemet,és felemeltem a hangomat.
-Most kiabálsz velem?-váltott Hoon veszekedő hangnembe.
-Mi?Hogy én?Nem...-bizonytalanodtam el-Hoon kérlek érts meg engem is!
Erre már nem válaszolt semmit,hanem mély lélegzetet vett,és az emelet felé fordult.Soohyun állt a szoba ajtajában:
-Hát itt meg mi folyik?-dörzsölte meg a szemeit-Hiraki,miért veszekedsz Hoon-nal?
-Ez a fogadtatás,hogy eljövök hozzád?Igen?Ennyi?Köszönöm szépen,Mr. Shin.-vágtam be a durcást.
-Ne legyél már ennyire unalmas!Mit vitázol velem egyfolytában?Utána meg jössz a karjaimba sírva,hogy Soohyun oppa így,meg úgy.Tinédzser korunkban is mindig ugyanez volt.Mindent a fejemhez vágtál,majd sírva a karjaimba omoltál.Mégis mi ez?A színház nem itt van,sajnálom.
-Ezt érdemlem a rengeteg év után?Igen?Akkor állj félre,mert kell a bőröndöm és a cuccaim.-szóltam határozottan,majd megindultam az emelet felé.A villámnál is nagyobb sebességgel értem fel,majd ahogy megkerestem a bőröndömet,minden ruhámat és személyes dolgomat bepakoltam.Nem telt 10 percbe az egész,minden dolog nálam volt.Indulásra készen.Halkan akartam kisurranni a házból,de persze a tervem kudarcba fulladt.
-Se puszi,se pá?Jól van.Hát akkor,a sose viszlát!-mondta gúnyosan Soohyun.
-Tessék?-ráztam meg a fejemet,mintha egy rémálomba lennék.
-Igen Hiraki,jól hallottad.Nem akarlak látni!Mehetsz!-mutatott az ajtóhoz.Megvontam a vállamat,és gyorsan kiviharzottam a házból.Az utcára rohantam,majd megálltam a kapu előtt.Mi lesz most velem?Tudtam,hogy kit kell hívni:Seunghyun.Párszor kicsengett a telefon,majd egy vidám hangú fiú szólt bele:
-Szia Hiraki!Mi újság veled?
-Szia Seunghyun!Nagyon úgy tűnik,hogy hajléktalan lettem egyik percről a másikra.-kezdtem bele a mondandóba,és csak mondtam és mondtam.Néha hallottam,hogy Seunghyun sóhajt,vagy egy halk aigo~ megjegyzést ejt ki száján.
-Tudod hol lakok?-kérdezte.
-Nem.-válaszoltam egyszerűen.
-Akkor SMS-ben átküldöm a címet,és gyere el.Oké?
-Rendben Seunghyun.Szia!-köszöntem el,majd másfél perc múlva megérkezett az üzenet.Mivel fogalmam se volt,hogy merre induljak,ezért lestoppoltam egy taxit,és 20 perc alatt az üzenetben leírt címre vitt.Zaklatottan bekopogtam a házba,és ajtót nyitott Seunghyun:
-Szia Hiraki!Gyere beljebb!-tessékelt be.Levettem a kabátomat és a cipőmet,Seunghyun bevitte a bőröndömet,és pár perccel később egy zöld tea mellett kezdtük el kivesézni a történteket.Rengeteg ideig beszéltem,nem győztem kortyolni a teámból,hogy ne száradjon ki a szám.A mondandóm végén Seunghyun nagyot sóhajtott:
-Jaj te lány,miért vagy midig szomorú?Nem szabad annak lenned.-kacsintott rám,majd szorosan megölelt.
-Oh,köszönöm,hogy ilyen kedves vagy!
-Ugyan,ez semmiség!-legyintett-De tényleg nem tudom megérteni,hogy Soohyun hyung mit szívózik veled.
-Hát,ez van.-rántottam meg a vállamat-De Seunghyun,akkor most mi legyen velem?Hajléktalan leszek?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)