Reptéri izgalmak,78.rész

Gyorsan elrepült az idő.Mintha turbó meghajtással múlt volna.Délután,este,éjszaka,majd hajnal.Hajnali negyed hat.A telefonom teljes erejéből ordította a kedvenc dalom a Victory Korea sorait:

K.O.R.E.A daehanminguk fighting! 
K.O.R.E.A taegeukjeonsa LET'S GO! 
K.O.R.E.A daehanminguk fighting! 
K.O.R.E.A taegeukjeonsa GIVE IT UP! 

Az eszem megállt!Azt hittem,kis híján falnak ütöm a telefonomat.Inkább aludtam volna,és fel se keltem volna szívem szerint,mert tudtam mi okból keltem fel.Egyből felöltöztem,és a fürdőszobába sétáltamA tükörben láttam azt a tekintetemet,ami már nem bírja ki sokáig sírás nélkül.Egy pici könnycsepp legördült arcomon,de összeszedve magam,átmentem a konyhába.Anya és apa várt ott.Már készítettek nekem reggelit,hogy rendesen tudjak enni,mert a repülőtéri étel nem valami "étvágygerjesztő."

-Hiraki,jó reggelt!Ma van a nagy nap!Gyere,igyál egy kis gyümölcslevet!-kedveskedett anyu,és egy húzásra megittam a narancs dzsúszt.Majd otthagytam őket,mivel még a tisztálkodási szereim hiányoztak a csomagból.Fél hat van.Negyed óra,és indulunk.Hallottam a konyhából-mivel vékony a fal-,hogy Soohyun is ébren van.Leejtett valami tárgyat.Mosolyogtam egyet,majd bekapcsoltam a rádiót.A Seoul FM-en éppen a Super Junior Sexy,Free and Single ment.Kicsit felhangosítottam,de nem mertem,mert a szomszéd bácsi,a "Mogorva Törpe" felkel álmából.Eltelt a negyed óra is.Már a lakáson kívül voltunk,és bekopogtam Soohyun-hoz,mire ki is jött,és elindultunk a repülőtér irányába.Apa bekapcsolta a GPS-t,és anyuval azon vitatkoztak,hogy melyik útvonalat válasszák.Velünk más volt a helyzet.Soohyun vállára dőltem,kezem az ölében,és csendben hallgatta a lélegzetemet.Hamar odaértünk,majd álomkórosan kimásztam az autóból,és a bőröndömet gurítottam magam után.Ismerős volt a reptér,mert már többször repültem Japánba.Anya elment a repülőjegyemet elkérni,apa ott volt velünk a székeken,de nem sokáig ültem,mert a csomagomat is megvizsgáltattuk,meg elvégeztük a szokásos teendőket.Elszaladtam a mosdóba.Minden indulásra kész volt,csak a lelkem akart Szöulban maradni.Fél óra volt az indulásomig.Maradt húsz perc a várakozásra,mert a maradék tíz percben szállok fel a járatra.Eddig is beszélgettem Soohyun-nal,de most rendkívüli megbeszélést tartottunk:

-Hiraki,nemsokára indulsz!Ugye várod már?-lelkesített Soohyun.

-Nem akarlak itt hagyni.Hiányozni fogsz.De ígérem,hogy rendben lesz minden!-idegeskedtem.

-Hé Hiraki,milyen lesz Ausztrália?Biztos tetszeni fog!-próbált biztatni anya és apa,de semmi eredménye.

Alig maradt öt perc a beszélgetési időre.Odamentünk a kapuhoz,és elérkezett az idő.Három perc.Egyedül fogok menni.Semmi ismerős.

-Hira,ígérd meg,hogy vigyázni fogsz magadra!Ne szomorkodj!Minden rendben lesz!Szeretlek,ugye tudod?-súgta nekem Soohyun,majd a zsebembe csúsztatott egy lapot.-Ezt csak akkor nézd meg,ha már szárnyalsz,jó?Ne sírj,kérlek legyél vidám!Hira!-mondta Soohyun.Majd megcsókolt,karjaimat a nyaka köré fontam,és szorosan ölelkeztünk.Búcsú csók.

-Kérem a Sydney városba induló utasaink menjenek a járat felé!-mondta egy hang.

-Soohyun,szia!-sírtam hangosan,majd én is adtam neki egy búcsú csókot,és anyuék felé intettem.Soohyun irányába küldtem egy puszit,majd hatalmas zokogás közepette elindultam a járat felé.Pár pillanat múlva helyet foglaltam,felszálltunk.Nincs visszaút.Irány Sydney!Kinyitottam a lapot,amit Soohyun adott 10 perccel ezelőtt.

Utolsó nap,77.rész

Eltelt az este,és még pár nap.Csütörtök van.Az a nap,amikor be kell pakolnom Ausztráliába.Bőröndöm itt van előttem,de én csak bámulom.Kénytelen vagyok elhinni,hogy az elkövetkezendő két hetet a híres ausztráliai város,Sydney-ben tölthetem.Vegyes érzéseim támadtak,mint minden váratlan meglepetéstől.Ruháimat alaposan megválogattam,és lezser cuccokat tettem be,mert az ausztrál vidéken nagyon meleg az időjárás.Minden lényeges dolgot bepakoltam,a laptopom tartozékait,töltőt,és mindent ami szükséges.Bágyadtan figyeltem le a magas ablakból,és fáradtan legyeztem magam,amikor valaki bekopogott:
-Hiraki,Soohyun vár rád,menj és találkozzatok!-szólított anya.
Erre a szóra ledobtam mindent,felkaptam a telefonom,belecsúsztattam a telefonomat a rövid nadrágom zsebébe,és már kint is voltam az ajtó előtt.Elindultunk,és eszembe jutott,hogy három nappal ezelőtt mit ígért nekem.Valami szép helyre visz,olyan sejtelmes volt.Megérkeztünk.Egy helyes kis kávézó volt,mediterrán hangulattal fűszerezve.Bementünk,és a kávézó  teraszán csodálatos kilátás nyílt,ráadásul még légkondi is hűsítette az embereket.Soohyun leszaladt,és megrendelte a finomságokat,és lent volt.Én pedig kellemetlenül éreztem magam.Hűtlennek,hogy itt hagyom Soohyun-t.Végül is a szüleim miatt van ez a kavarodás,vigyék el ők a balhét!Idegességemben a telefonomat nyomogattam,és egy SMS-t küldtem Alseopnak.Időközben Soohyun már visszatért,felhozta a jégkását.
-Hira,itt a jégkása,milyet kérsz?Áfonyásat vagy limeosat?
-Az áfonyás jó lesz,köszönöm Soohyun.Már napok óta nem láttalak,hogy vagy,mi újság feléd?
-Hát,apa majdnem kibékített Ra Ra-val,de amikor már majdnem összejött a terv,akkor véletlenül belekönyököltem,így megint áll a háború.Úgy oltogatjuk egymást,hogy nem igaz.Anya mellett voltam segíteni,erre kijön a konyhába inni,és belém köt,hogy "Mi van anyuci pici fia?"Erre nagyon mérges lettem,sípcsonton rúgtam,és itt tartunk.Veled mi van?
-Egész végig Sydney-ről kerestem információkat a interneten,már be is pakoltam.Laptopom velem tart,szóval majd hívhatsz a webkamerámon is.Holnap reggel hétkor indul a gépem.Hallod Soohyun,mondani akarok valamit.Biztos emlékszel arra az incidensre,ami a zebránál volt egy-két nappal ezelőtt.Jól figyelj!Kérlek,ne verekedjetek,mert akkor nem alszok nyugodtan,és akár képes lennék hazajönni miattad,ha valami bajod esik,vagy nem érzed jól magad.Szóval,szépen kérlek,ne foglalkozz vele!Vagy hívj telefonon segítséget,jó?Erről ennyit.
-Miért,még akartál valamit mondani?-kételkedett Soohyun.
-Csak még annyit,hogy ez a két hetes "kiruccanás" elég váratlanul ért,és úgy érzem,mintha cserben hagynálak,vagy nem foglalkoznék veled.Szeretlek,de a kapcsolatunk elején megfogadtam magamnak,hopgy minden rendben lesz,csak ez az Ausztrália most keresztbe tett nekem.Egy hang azt súgja,hogy valami fog történni.Mármint ne arra gondolj,hogy nem akarok veled lenni,csak ez a távolság...-folytattam volna,de közbe szólt:
-Ez a távolság még jobban megerősíti a szerelmünket,és én ki fogok tartani melletted!
-Köszönöm.Soohyun,nem mehetnénk egy nyugisabb helyre?-óhajtottam.
Szó nélkül felállt,átkarolta a vállamat,és elmentünk a parkba.Éppen a tó melletti padra ültünk,és a fák alatti napsugarak érintését éreztem az arcomon.Becsuktam egy pillanatra a szememet,majd Soohyun hívott:
-Nincs kedved kavicsokat dobálni a tóba?Tudod,kacsázni?

-De jövök!-pattantam,és máris elkezdtük a játszmát.Elsőnek én dobtam,másodszorra Soohyun.Összesen hármat pattant a vízen a kő nálam,Soohyun oldalán négyet,ezzel ő nyert.
 

-Hú,ez szoros menet volt!Gratulálok Soohyun!-csaptuk össze a tenyerünket.

-Igen,valóban jó volt.Hira,mielőtt még elmennél Sydney-be,azelőtt szeretnék valamit adni és kérdezni.Az ajándékom ez a kis karkötő,megtetszett,és rád gondoltam,olyan színes,és vidám,mint te.Fogadd szeretettel!A másik dolog meg az lenne,hogy elkísérhetlek holnap a reptérre?Szeretnék tőled elköszönni!

-Viccelsz?Nélküled el sem mennék.Szükséged van a te támogatásodra is.Gyere bátran,reggel hatkor indulunk,mert a gép hétkor száll fel,és el kell intézni még a többi csomag letételt,meg ezeket!És,nagyon köszönöm a karkötőt.Olyan aranyos,szeretem nagyon.És téged is Soohyun!Bízok benned,és ki tudunk tartani két hétig,messze,mert itt lesz a webkamera,és a hitünk!-mondtam,majd szorosan átöleltem Soohyun-t.

Ráhangolás Ausztráliára,76.rész

Felmentünk a lifttel az emeletekre,Alseoptól egy rövid ölelés kíséretében búcsúztam,mivel ő egy emelettel lentebb lakott.Nemsokára felértünk,Soohyun intett egyet,és már be is loholt a lakásukba.Nem szokott ilyen lenni.Mindig mond egy olyat,hogy "Holnap találkozunk!",vagy pedig "Majd beszélünk!",de most,semmi.Tessék,biztos Sydney miatt van az egész.A szüleim miatt.
Időközben már a házban voltam.
-Hiraki,megtaláltam a bőröndöt,majd vidd be a szobádba!-mondta lelkesen apa.
-Szia Hiraki,már itthon vagy?Nem is tudtam.Merre jártál?-kérdezte anya.
-Ja,csak Soohyun-nal sétáltam egyet a parkban,meg Alseoppal is összefutottam!-válaszoltam,majd a kezembe ragadtam a bőröndöt,és bevágtam az ágyamra.
-Anyu,tényleg Ausztráliába kell mennem?De miért?Jó,azért szép hely lehet,de nincs kedvem menni.Nincs kedvem ahhoz,hogy egyedül kuporogjak a repülőn,két hétig egyedül legyek egy idegen helyen,más kontinensen,és,azt hiszem ennyi.-vágtam a fejéhez flegma módon.
-Na de kislányom!Ne legyél ilyen dühös!Örülj,hogy van egy ilyen lehetőséged!Képzeld,mennyi gyerek vágyik ilyen utakra a te korodban,neked pedig meg van rá a lehetőséget,ráadásul két hétig!
Hátat fordítottam,majd a hűtő elé mentem,és szedtem magamnak egy kis tálkába jégkrémet.A barackos-joghurtos finomságot a szobámba cipeltem.Rákapcsolódtam a laptopomra,és elkezdtem jegyzeteket írni,meg pár képet feltenni a telefonomról,ami Soohyun-nal készült.A nyaralás,és a többi.Minden kép rákerült a mini komputeremre,és az összes fotó alá tettem egy mosolygósarcot,vagy egy szívet,esetleg egy rövid mondatot.Kész lett a virtuális fénykép albumom.Egy kattintással elmentettem a dolgokat,majd az interneten tevékenykedtem.Ausztráliáról,de elsősorban Sydney-ről szóló információkba merültem bele:

Bondi Beach

A Bondi Beach egy népszerű, ha nem a legnépszerűbb strand, az Új-Dél-Wales-i Sydney városánál, amit 1851-ben alapítottak. A nevét az itt található Bondi külvárosról kapta. A nevének jelentése egy bennszülött szó, Bondi vagy Boondi, ami azt jelnti, hogy „víz feltörése sziklákon”. A Bondi Beach hét kilométerre található a központi üzleti negyedtől. A part körülbelül egy kilométer hosszú, és állandó turista látványosságként szolgál Sydney-nek. A parton a sportok közül a szörf és és futás a legjelentősebb. Az állatvilág igen színes, mert bár a parttól kicsit messzebb, de még láthatók az erre úszó bálnák és delfinek, viszont a kék pingvinek egyes hónapokban a parton is megtalálhatók.
A Part 2007-ban bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe, amikor is itt fotózták a legtöbb fürdőruhás nőt (pontosítva 1010-et). A Bondi Beach-t továbbá 2008-ban Ausztrália legnépszerűbb strandjává választották.

  Operaház
Az építmény a kikötő Bennelong Pointnak nevezett helyén áll. A névadó egy ausztrál bennszülött, aki az első kormányzó barátja volt az ausztrál gyarmaton. Eredetileg egy erődítmény állt a helyén. Később villamos-kocsiszín volt ott. Az opera 2,2 hektárnyi területet foglal el. A tetőszerkezet „vitorlái” 161 tonna súlyúak és 67 méter magasak.
Az épület belső stílusát „a világűrkorszak gótikájának” nevezik. Ebben az operában van a világ legnagyobb színpadi függönye. August Coburne tervei alapján készült. Ő „a nap- és hold függönyének” nevezte el. Minden függönyszárny 93 m²-es. A hangversenyterem orgonája a világ legnagyobb mechanikus orgonája; 10 500 darab sípja van.
Más rendezvények megtartására még öt terem áll rendelkezésre. Az épületben van még mozi és étterem is. Férőhelyeinek száma: 1550, a hangversenyterem ülőhelyeinek száma pedig 2700.
Az operaház a székhelye a sydney-i szimfonikus zenekarnak és a filharmonikusok kórusának, valamint a városi színháznak is.
  Sydney
Sydney nevezetességei, fönt, a CBD üzleti negyed napnyugtakor, alatta jobbra a Bondi Beach, mellette, a Sydney Egyetem, alatta, az Operaház, mellette, a Harbour Bridge, alul, a Darling Harbour központ.

 forrás:Wikipédia

De amikor a koala után akartam "nyomozni",anyu hívott:

-Hiraki!Vacsora!

Lecsuktam a laptop képernyőjét,és már kint is voltam a konyhában,az asztalon minden tálalva volt.A vacsora párolt rizs és roston sült hal már ott illatozott.Egy rövid mosoly után helyet foglaltam,majd szedtem magamnak ételt.

 

Köszönöm a több mint 3000 látogatót!Szeretlek titeket!I love you all ツ 

Bekövetkezett "meglepetés",75.rész

Miután vége lett a balhénak,a többiek bevitték SeungHyun-hoz Soohyun-t csak én nem tartottam velük.
-Van egy kis dolgom,mindjárt jövök!-mondtam,és máris szedtem a lábamat.Nem akármerre.A Hannia-lakótelep irányába.Az erőmet összeszedve éppen,hogy utolértem Baekho-t.
-Szép jó napot uram?Maga mit csinált előbb a Jeju-lakótelep előtt?
-Hi-hi-hi-ra-ki-ki!Te meg mi,mi a fenét keresel itt?
-Ja,csak igazoltatlak.Mi a fene miatt kötöttél bele Soohyun-ba?Csak félrelépett egy kicsit a járdán,és egy kicsit összeütköztetek.Mit kellett az ügyet felfújni?Mi van,lapos pofa?
Nem mozdult.Megdermedt.Kereste a szavakat,majd ezt bökte ki:
-Van egy kis meglepetésem!Nem mondom el,majd meglátod.-mondta önelégült mosollyal.
-Amikor azt mondtad a szállodában,hogy "nem fogod bántani Soohyun-t" akkor hazudtál,igaz?
De erre sem válaszolt.Látszott rajta,hogy valami nincs rendben.De nem érdekelt a dolog:
-Nem érdekel a meglepetésed,de ha Soohyun-t fenyegetni,bántalmazni merd,akkor ott kötsz ki!-mutattam az ujjammal a közeli klinika irányába.Már felakart menni a lépcsőn,de én sípcsonton rúgtam,majd visszafutottam a portára.Időközben már Soohyun "magához tért",és már sokkal jobban volt.Leültem mellé:
-Jobban vagy?Nem esett semmi bajod?-aggódtam.
-Nem,nincs semmi baj.Kicsit fáj még a fejem,de azt le számítva kutya bajom.De miért kötött belém?-csodálkozott Soohyun a fejét fogva.
-Szerintem túlreagálta az egészet.Nem értem,hogy egy sima "Bocsánat" miért nem elég neki!
-Na mindegy,elmúlt és kész.Megkérhetlek valamire?-mondta Soohyun,és válaszul bólintottam neki. -Kérlek ne mondj senkinek semmit erről a dologról!Ezt nem szabad senkinek megtudnia!Kiseop,Alseop,te meg én tudjuk csak,jó?Verd ki a fejedből,vagy csak négyszemközt beszéljünk erről!-figyelmeztetett.
-Hiraki,tudsz jönni egy kicsit?-hívott magához Alseop.Gyorsan odamentem mellé,majd kimentünk a panelház előtti padra.
-Képzeld,most böngészem a suli honlapját,és a nyolcadik osztály előrehozott névsorát!Képzeld,majdnem együtt vagyunk hetesek!-mondta boldogan.Megnéztem a telefon kijelzőjét,és egy valamit nem értettem.
-Alseop,kérlek olvasd el a te neved után lévőt!
-Kang Dong Ho!Miért,mi van?
-Mit mondtál,nem értettem?!-játszottam a hülyét.
-Kang Dong Ho!Ne szórakozz!Csak egy új gyerek,vagy te tudod ki ő?
-Ja,semmi gond.Csak nem tudtam elolvasni a nevét,pedig én is koreai vagyok.Lehet,hogy egy pillanatra azt hittem,hogy egy olyan ember vagyok,akinek sütése sincs ahhoz,hogy miképpen kell kiolvasni a koreai neveket.Semmiség.-tereltem a témát,de Alseop mielőtt válaszolni tudott volna,kijöttek a fiúk.
-Szia Alseop,megyek haza!-köszönt el Kiseop.
-Szia Kiseop,akkor mikor találkozunk?
-Tudod,pénteken!-kacsintott,és már fel is szállt az egyik villamosra.
-Péntek?Milyen jó,én is akkor találkozok Soohyun-nal!Valami "meglepi" helyre akar vinni!
-Na ne mondd!Kiseop is ugyanezt mondta.De miért?Nem hiszem,hogy együtt szerveznek valamit.
-Nem tudom,de Soohyun valami "kettesben akarok lenni veled" dologról beszélt.-súgtam a barátnőmnek.
-Dettó Kiseop!Mi van a srácokkal?Olyan jó haverok,hogy még a sorsuk is összefügg?-csodálkozott Alseop a legkisebb hangerőn.

<--Köszi,hogy a mi osztályunkba fogsz járni te...!

Bolhából elefánt,74.rész

Már visszafelé indultunk Soohyun-nal.Átsuhantunk kézen fogva a zebrán,ránéztem Soohyunra.Gondterhelt arccal nézett a földre,maga elé se nézve véletlenül nekiütközött az egyik járó-kelőnek.Gyorsan felnézett,és elnézést kért:
-Sajnálom!-illedelmeskedett.
-Azt hiszed,hogy egy szó elintéz ennyit?
-De kérem,bocsánat,nem direkt volt.-mentette magát Soohyun.
-Hé,kölyök,visszaszóltál nekem?-folytatta a kapucnis alak.
-Nem,csak igyekszem elsimítani a dolgot.Nem direkt volt.-mondta Soohyun kissé ideges,elcsuklott hangon.
-Hé,mit feleselsz,Nem voltam világos?Na mi van,gyere?!-buzdította Soohyun-t verekedésre az ismeretlen ember.Soohyun visszahúzódott,erősebben megfogta a kezemet,és elindultunk a bejárat felé,amikor öt méterrel a "menekülési útvonal" előtt a sötét,fekete felsős alak ismét Soohyun-ba kötött.Egy hatalmast pofont kevert le neki,és akkorát lökött rajta,hogy a hátára esett.A betonjárdán erősen beütötte magát,és láttam,ahogy az alak ismét Soohyun felé lép,és bele akart rúgni.
-Emberek,kérem fogják meg a felsőmet!-parancsoltam,majd valaki megfogta a boleróm,aki Alseop volt.Mit keres itt?
-Hé,te rohadék!Ne Soohyun-t bántsd,gyere küzdj meg velem!
-Chh,lányokat nem bántok.-uraskodott.
-Hm,én meg bárkit megütök,ha úgy akarom!-ordítottam magamon kívül,és a sötét srác felé közeledtem.Ott álltam előtte,majd "pont középre" rúgtam,majd ő is a földre került.Utána közelebb hajoltam hozzá,de felkelt.Az arca teljesen anonim volt.Még mindig semmit nem láttam belőle.Annyit tudtam,hogy korombeli fiúról lehet szó.A kezem akkorát csattant az arcán,hogy megint kezdte elveszíteni az egyensúlyát.Majdnem elesett.
-Hé,még kérsz?Mert van bennem erő!Nem tudod kivel küzdesz meg!Nagyon kemény vagyok!-ütötem egyet a levegőbe indulattal és hangos sírással körítve.
-Elég legyen!-mondta egy hang.
-Kiseop!-fordultam a srác felé.
-Vigyázz Hiraki,ez nem egy lány dolga!Majd elintézem.-parancsolta,majd Alseop felé terelt.Kiseop nagy sebességgel a falhoz szorította azt a fiút,és figyelmeztette:
-A nevem Lee Kiseop.Ezt a nevet egy életre jegyezd meg,rendben?Ne merd bántani semelyik barátomat se,mert akkor kinyiffansz kisöreg!-fenyegette,majd egy pofon után leköpte,és lehúzta a kapucnit az arcáról.Lehullt a "lepel".A verekedést kezdeményező srác Baekho volt.Gyorsan visszavette az "álarcát"majd a lakótelepük felé futott.
-Hogy vagy Soohyun?-időközben már mind a hárman igyekeztünk visszahozni a jó közérzetét.
-Dögölj meg te semmirekellő!-ordítottam Baekho után.
 <--Hangulatom pillanatnyilag..Ez meglepett:(

Soohyun felvilágosítása,73.rész

-Heh,jó vicc!Még hogy majdnem sírsz is,hát elég hatásos!-mondta Soohyun magabiztosan,de amikor rám nézett,csak halkan mentünk egymás mellett.Leültünk a parkba,a tó elé,a padra.

-Tessék,nézd meg!-mondtam ingerülten,majd Soohyun kezébe nyomtam a levelet.
Guggolva ültem,és a kezem a térdeimen pihent.Láttam,ahogy Soohyun egyre többet kapkod a levegő után,és a szeme idegesen keresi a magyarázatot.
-Mi van,elolvastad?Ez nem egy szívatós show.Ez igaz.-mondtam,majd a borítékot a zsebembe tömködtem.
-Nagy levegőt kell vennem.Öt nap múlva indulsz.Öt nap.Két hétig leszel Sydney-ben.Két hét,tizennégy nap.Valamelyik nap kimegyünk sétálni?Vagy valamerre.Szöul-torony.Nem az zsúfolt.Valami olyan hely,ahol csak ketten lehetünk.Egy "búcsú buli".
-Persze!Anélkül el se mennék!De nincs kedvem menni.De van e-mail,meg webkamera,a laptopom velem lesz,és beszélhetünk is.-kacsintottam,de én is a levegő után kapkodtam az izgalomtól.A rossz izgalomtól.
-Meglátod,nem lesz olyan rossz!Mondjuk amúgy is találkozunk még,de majd négy nap múlva gyere a Kishoro utcába,a 34.-es szám alá!Nem mondom mi ez,majd meglátod!-mondta Soohyun,és adott egy ölelést.
-De mégis mi lesz ott?Kíváncsivá tettél!-kérdezősködtem.

 -Majd meglátod,csak nyugodtan legyél.Verd ki a fejedből a dolgot,majd négy nap múlva meglátod!-sejtelmeskedet Soohyun.

  

-Jó,felfogtam.De mit tegyek,ha meglátom a családot?Hogy tűnjek kedvesebbnek?Mert nem voltam külföldön ilyesmi helyzetben!

-Szerintem legyél bátor,majd beszélünk,és akkor is mondok neked egy két dolgot.Szerintem mutasd a "Hiraki az erős és barátságos lány" oldalad,és rendben lesz minden!

-Mennyi az időeltorlódás?

-Két óra.Tehát Sydney-ben amikor hat óra van,Szöulban csak négy.Meg kell szoknom,két hét alatt felfedezzük Ausztrália egy részét.És két hét után Kira jön hozzánk,szintén két hétre!-figyelmeztettem.

-Akkor majd kimehetünk sétálni,vagy fagyizunk,meg kihozzuk Szöulból a legjobbakat!Hwaiting!-szurkolt Soohyun.

-Tényleg,nagyon várom,izgulok,mert jól fogom magam érezni,mert Ausztrália gyönyörű ország,de mégis,nem tudom..-sóhajtottam.

-Biztos honvágyad lesz.Csak az első napon.Hiányozni fog a családod,de nagyon szuper lesz a koala maci látogatás,meg az Operaház élő egyenesben látása!-biztatott Soohyun,bár láttam,hogy érzékenyen érintette a "szembesítésem".

-Család,mi?Egész életemben velük voltam,akkor nemrég jöttünk haza a daejeoni nyaralásról,apuval sokat veszekszünk,anyu egész rendes...,bár mégsem az igazi.Te fogsz hiányozni!-mondtam Soohyunnak.
-Köszönöm!Vagy ilyenkor mit illik mondani?-jött zavarba Soohyun.
-Nem kell semmit mondanod nekem,nekem egy mosoly is elég!
-Akkor ez valahogy jó?-mondta Soohyun,majd egy vakítóan gyönyörű mosolyt villantott felém.-Nem hallgatunk valami zenét?
-De,dobj be valami királyat!-javasoltam.

Felvettük a fülhallgatót,és Soohyun az egyik kedvencemet kapcsolta be,még énekelt is mellé:
Love, naege wa. neon, like this.
So Love, gidarin neoran girl
True love, dagawa neon like this.
One Love, neon naege neon naegero.

-Wow!Ha én egy Yongguk növendék vagyok,akkor te vagy a SS501 új tagja!Vagy alapíthatunk egy duót!-röhögtem eszméletlenül.

-Na,ötlet!Micsoda fantázia.Hira,te kész a TS Entertainment-hez való vagy.B.A.P menedzser...-nevetett Soohyun.

-Hahaha,te is tehetséges vagy!Mondjuk a táncban.Ahhoz értesz.-mondtam Soohyunnak.Felpattant a padról,és elkezdte Park Jung Min-t utánozni,tök ugyanúgy,ahogy az eredeti videóban van.Tátva maradt a szám.

Szembesítés a vakációval,72.rész

Apu beszállt az autóba,és megcsörrent a telefonja.SMS.
-Sajnálom Hiraki,de még be kell ugranom a Diák Központba,van egy kis elintézni valóm,tudnál várni?
-Persze,miről lenne szó?Mert biztos én vagyok benne valamiben.
-Majd meglátod.Szerintem tetszeni fog.-kacsintott apa,majd percek múlva beparkolt a Diák Központhoz,és beszaladt azért a "bizonyos dologért". Mi lehet az?Másik suliba iratnak?Kizárt.Akkor?
-Na,már itt is vagyok.Olvasd csak el,hiszen rólad szól.-mondta apu,majd a kezembe nyomta a borítékot.Olvasni kezdtem:

Tisztelt szülők!

Ezúton értesítem önöket,hogy a gyermekük Hiraki Kasai külföldi-cserediák programunk keretében részt vehet nálunk.Nagyon köszönjük,hogy a mi irodánkat választották,igyekeztünk minél egyszerűbben lebonyolítani a dolgot,ami sikerült.A család szeretettel várja Hiraki-t,további információkat lent olvashatnak.

Üdvözlettel:      Park Min Rin,szervező

További fontos információk: 

Indulás:2012.július 20. Szöuli repülőtér

Célpont:Ausztrália,Sydney.Queen Elizabeth út,34.

A befogadó(k):Kira Cameron,Kylie Cameron,Joe Cameron.
A család autóval várja Hirakit a reptéren,egy hét múlva.Tartózkodási idő:2 hét.
                                                                 

-Akkor öt nap múlva indulok.De mégis,honnan van ennyi pénzetek?Meg pofátok?-füstölt az agyam.
-Hát onnan van pénzünk rá,hogy már nyár elején befizettünk téged,tehát félretettünk pénzt.
-És ezt miért nem mondtátok?Mi lesz akkor két hétig a másik féltekén?És Soohyun?
-Csak szerettük volna színesebbé tenni a vakációdat,és....
-Nem,nem és nem érdekel!-ordítottam tiszta erőmből,és a fülhallgatómat betettem a fülembe,majd beindítottam "egy ide illő zenét".B.A.P Unbreakable.

  Nem,nem fogok összetörni.Eddig is éltem sok évet Soohyun nélkül,de most már teljesen más a dolog.Meg maga az egész helyzet.Akkor mi lesz a Japán látogatásommal?Inkább küldtek volna Kínába,vagy Hongkongba,esetleg Makaó.Rögtön a telefonom után nyúltam,akkor pont megálltunk az autóval.Haza értünk.Felszáguldtam a lifttel
,mit sem törődve azzal,hogy apu hol van.Be se mentem a lakásunkba,az irányt rögtön Soohyun fele vettem,aki éppen a parkba indult.
-Lejöhetek veled Soohyun?Képzeld Ausztráliába küldenek!-mondtam dühösen.
-Mi?Nem tehetik!De mondd el pontosabban!Viccelsz?
-Nem,ez komoly.Valami idióta cserediákprogram.Miért a világ másik felére?Ráadásul öt nap múlva!-küszködtem a könnyeimmel.

Belvárosi furikázás,71.rész

Nem tudom mi történt,csak arra emlékszek,hogy hajnali háromkor kimentem a fürdőszobába,és ittam a fogmosó poharamból.Soohyun már a nappaliban aludt,és fordult egyet.Láttam,hogy a takarója félreáll,és alaposan betakartam.Visszamentem az ágyamba,és egészen reggelig fel se keltem.Valamit álmodtam.Azt,hogy Soohyun-t,és engem elválasztanak egymástól.Én megyek Japánba,ő pedig visszamegy Incheon-ba.Annyira sírtam,rémes volt.Gyorsan kirobogtam a nappaliba,és láttam,ahogy Soohyun arcára süt a nap,és nyújtózkodik,majd ásít egy hatalmasat.
-Jó reggelt Soohyun!Már annyira hiányoztál,azt hittem,hogy nem is vagy itt!-öleltem át.
-Már miért ne lennék itt?Az egész estét együtt töltöttük!-ásított,majd adott egy puszit.
Leültem mellé,és egy frissítő narancslé kíséretében mindketten felébredtünk.
Anyuék is felébredtek,majd nekilátunk a reggelinek.Rántott tojás volt sonka kockákkal -a kedvenc reggelim-,mindenki jóízűen evett,bár én és Soohyun kissé szégyenlősen ültünk egymás mellett,a szülők miatt,de sínen ment minden.Kopogást hallottunk:
-Sziasztok!-köszönt Kihyuk.
-Szia!-köszöntünk mind a hárman.Csak Soohyun fintorgott.
-Gyere Soohyun,menjünk haza,majd elmesélek mindent,meg tudod,a Kasai családnak is vannak dolgai!-kacsintott Soohyun anyukája.
-Jól van,jól van,jövök már!-durcázott Soohyun.
-Tényleg,nekünk is menni kell a belvárosba!-kapott fejéhez apu.
-Szia anya,majd jövünk később!-mondtam,majd a táskámat felkapva már ajtón kívül voltam apuval.

Még Soohyuntól is elbúcsúztam,és egy puszit küldve integettem,majd apuval a céges autóhoz rohantunk.Végig száguldtunk az egész városon,átmentünk a Hwawan hídon,és 20 perc alatt már a ruhaszalonban is voltunk.Leparkolt apu,én is szedtem magam,és bementünk a boltba.
<----Apu céges autója *___* 

-Jó napot kívánunk!-köszöntünk,és egy 'Jang Dong Ho' névjegykártyás ember fogadott minket.

-Ön Yataro Kasai?Az egyenruha miatt jöttek?

-Igen,én vagyok Yataro.És az egyenruha ügyben érkeztünk,hogy kiválasszuk a megfelelő méretet.

Pár pillanat múlva a próbafülkéből kész úriember,mondhatni,egy repülős pilóta jött ki.

-Megfelel a méret?-kérdezte a vezető.

-Igen,akkor el is viszem!-mondta apu,majd szatyorba csomagolva már el is vittük a szerkót,és autóba ültünk.

 <---Ilyen az egyenruha^^
-Hiraki,tudnál várni egy tíz percet?Még beugrok ide a barkácsüzletbe egy-két dologért,oké?

-Persze,itt várlak.-bólintottam.

Kipillantottam az ablakon,és csomó emeletes házat látva fürkésztem a szöuli "tájat". Nagy bámészkodás közepette a telefonom jelzett.Új e-mail.Ki lehet az?

Szia Hira! =^.^=

Köszi a tegnapi estét,meg azt,hogy ott aludhattam nálatok.Elég rendesek a szüleid,hogy megengedik,és "gyanú" nélkül fent voltunk este. A filmnézés is fantasztikus volt,meg amikor TV-t néztünk..<3 De legjobban az este tetszett,te kis Yongguk növendék. :P  Olyan csodálatos volt,főleg a vihar közepette.Tudom,hogy mi összetartozunk! :)

Soohyun xxx

Gyönyörű éjszaka,70.rész

 -Hahó farkas kisasszony!Tudom,hogy mindjárt egy hosszú ordítással fogsz válaszolni,de miért bámulod egész este azt a nyamvadt Holdat?Még csak nem is Telihold!Na én léptem!Megyek a vendégágyamra,csak add ide a kulcsod!-panaszkodott Soohyun,és az ujját végig húzta az arcán,mintha sírna.
-Ne már Soohyun!Most miért?Nem is érdekel az a fránya Hold!-csuktam be az erkélyajtót,és Soohyun mikor már majdnem az ajtó felé ért,én az útját álltam.
-Mi van?Nem engedsz ki?!Mit tartasz itt?-mondta Soohyun.
-Sajnálom,itt a kulcs,nyisd ki az ajtót!-sóhajtottam.
Kinyitotta,majd amikor már a fejemre húztam a takarót.A kilincs nyitotta az ajtót.Kicsivel később:
-Hello,Hello!Jamshi yaegi hallaeyo.-énekelte Soohyun.
-Szevasz,szevasz!Az éjszaka közepén meg mit akarsz?-rappeltem.
-Rájöttem,hogy nem szeretek egyedül aludni.Amúgy meg tiszta B.A.P növendék vagy.Simán beugorhatnál Yongguk helyett,habár ez egy SHINee dal volt..-mondta Soohyun.
-Köszi,de most már tényleg elmondhatnád,komolyan,hogy "Miért akarsz velem egy percre beszélni?"-vágtam oda.
Nem válaszolt.Beljebb jött.A szoba tiszta sötét volt.Mint ahol kormot öntöttek egy szobára.Az utcai világítások egy része szűrődött az ágyamra,mást nem lehetett látni.Éreztem,ahogy Soohyun minél közelebb jön,én úgy teszek hátra egy lépést.Végül a falnak nyomódtam.
-Igazából folytatni akartam,amit elkezdtünk!-mondta Soohyun,egy cseppet sem zavartatta magát.
-Hát akkor?!Mire vársz még?Én is akarom.-mondtam,de én sokkal szégyenlősebben.
Abban a pillanatban Soohyun a kezeimet a falnak szorította,meg sem bírtam moccanni.Normális helyzetben nem örülök ennek,de most...Valljuk be őszintén:túlságosan is....It's a special night...♡

 

Elengedte a csuklómat,most a derekamat ragadta meg.Kezdtem sejteni a dolgokat.Bár nem igazán értettem,hogy miért éppen éjfélkor csináljuk ezt.Talán,mert a "többiek" már régen alszanak,és hogy igazán érezzük a "kettesben vagyunk" hangulatot?Megtörtént,amire soha az életben nem számítottam volna.Elaludtak a fények Szöul útjain.Legalább is a mi utcánkban.Semmi fény.Hallottam az eső halk kopogását.Ami nem is volt halk.Úgy látszik egy tartalmas esti vihar elé tekinthetünk.Már kezdtem unni.Hűvösebb lett,ezt a szobámban is lehetett érezni.Miután Soohyun megragadta a derekamat,az ágyamba rántott.Kissé vacogtam,de Soohyun ölelése egyből olyan volt,mint Hawaii szigetén lennék.Kellemes,meleg..Egy nagyot csattant az ég,egy kicsit összerezzentem a félelemtől.Soohyun a helyzetet kihasználva ugyanolyan helyzetben volt,mint amikor a szobámba jöttünk.Én az ágyamon feküdtem,a csuklóimat leszorította,és felém hajolt.Éreztem,ahogy a lábai az én lábaimon vannak,de ő még nem volt teljesen "rajtam".

-Még félsz?Hidd el,én sem szeretem a sötétséget,de amikor itt vagy..-mondta volna Soohyun,de én hirtelen elkaptam,és magamhoz rántottam.

-Nem nem félek!Ez kifejezetten romantikus,így vihar közepette..-mondtam,és éreztem,hogy már rákvörös lehetek,úgy elpirultam.

-Akkor örülök!Mihez kezdenék nélk.....-valamit mondott,de én megcsókoltam.Becsuktam a szemem,és minden remekül ment.Olyan igazi szerelem ez a miénk.Szeretem Soohyun-t,ő is engem...Ennél már csak jobb jöhet.Kár,hogy holnap egész nap apuval leszek a belvárosban.Akkor majd hívjuk egymást.

Hangulatos este,69.rész

Time is up~Az idő lejárt :P

Gyorsan feltápászkodtam,és Soohyun törökülésbe vágta magát,mintha nem történt volna semmi.
-Sziasztok fiatalok!Megjöttem!Ki kér kólát?
-Én!Én is iszok!-mondtuk egyszerre.
Gyorsan lehörpintettük az üdítőt,és anya egy meglepetéssel szolgált:
-Hoztam pár filmet a videokölcsönzőből.Nem tudtam,hogy milyen kell,ezért válogattam.Itt van a City Hunter,meg egy egy horror,meg valami vígjáték,és természetesen hoztam popcornt.
-Á,de jó fej vagy!-mondta Soohyun anyunak.
-Köszönöm Soohyun,én is bírlak,jó szórakozást!-integetett anya,majd elvonult.
Szabad minden.Anya elment.Gyorsan lezuhanyoztam,majd Soohyun is.Készen állt az esti parti.A popcorn vajas illata körbe lengte az egész nappalit.A kóla is kéznél volt.Nem telt egy percbe,mialatt bekapcsoltam a DVD lejátszót.A horror filmet választottuk.Egyértelmű.Tudjátok biztos,hogy miért egyeztem bele.Az a "tipikus mozi" hangulat miatt.Nem szeretem a horror filmeket.Elindult.Már az első egy óránál fogva csak a kukoricát tömtem magamba.Végül még öntöttem magamnak egy kis kólát a konyhában.Nekem túl ijesztő volt a dolog.Azok az alakok,autós üldözések,meg a szörnyek.Hideg kiráz! Visszamentem ugyan,de már telefonnal a kezemben.Feltettem a fülhallgatóm,és közben a szememet becsukva hallgattam a dalokat.Semmi para Hiraki,nyugi :) Azért eszemben volt,hogy Soohyun időközben észrevette a nemtetszésemet a film "iránt",és egyből odahajolt:
-Milyen zenét hallgatsz?Nem nézzük a filmet?-kérdezősködött.
-Ja,MBLAQ-t hallgatok,és nem nézem a filmet.-vágtam rá szemrebbenés nélkül.
-Miért?Ijesztő?Unalmas?Mi van a filmmel?Tehetünk be mást is,csak mondd,hogy mit!-aggódott Soohyun.
Eközben én már az ablaknál voltam,és a holdfényt néztem.Kifejezéstelen tekintettel,mint ahol mindent megszűnt.Egy nagyot ásítottam,miután elemeltem a kezemet a számtól,Soohyun megijesztett.Igazából először féltem,de tudtam,hogy anyuék már mély álomba vannak,és csak mi vagyunk.Mi ketten.
-Tudod mit,Hira?Menjünk át a szobádba,tegyünk fel valami halk zenét és hallgassuk azt,megbeszélgethetünk is!Már kezdem unni a filmet!-színlelte az ásítását Soohyun.
Pár pillanat múlva már minden a helyén volt.Ketten a szobámban,az ágyamon ültünk.A laptopról szóltak a dalok,elsősorban Choi Siwon Who Am I?,és ehhez hasonlók.Egyszer csak hátast dobtam az ágyamon,mert elfáradtam,és már nem tartottam magam.Sokkal kényelmesebb.Soohyun hirtelen mellém dőlt.Tudtam,hogy valamit akar.Bezártam a szoba ajtaját.Szinte csak a kulcs fordulását hallottam,meg a halk zenét.Kezdtem sejteni a dolgokat.Akár egy jósló.Amint visszaértem az ágyhoz,egy pillantást vettem a Hold ezüstben pompázó fényére.Hirtelen egy kéz megragadta a lábam és lehúzott.Éreztem,ahogy a matracon landolok.Heh,vicces.Nem,nem az.Kezd komolyra fordulni a helyzet.Hiraki,adj bele mindent!Ami elkezdődött,azt nem lehet abbahagyni.Soohyun magához szorított,és nem engedett el.Úgy kapkodtam levegőért.Igazából nagyon élveztem a helyzetet.Soohyun "elengedett",majd én még mindig a hátamon feküdtem.Soohyun szemtől  szembe rám hajolt.Szinte már farkasszemet néztünk.Mélyen a szemembe nézett,és egy lágy csókot lehelt az ajkaimra.
Sosem éreztem még ehhez hasonlót.Ez olyan fura volt,de mégis tetszett.
-Soohyun,de ez kettőnk között marad?Tudod,mint a jó bizalmasok.-sóhajtottam.
-Naná!Mégis mire gondoltál?Hogy Twitteren kiteszem,hogy "Én vagyok a menő csábító"?!Miket hiszel?Persze,hogy köztünk marad.-kacsintott Soohyun.
-Nem hiszek én semmit!Csak azt,hogy szeretlek.-mondtam halkan,majd megint az ablakhoz sétáltam,és a Hold fényét bámultam.Kinyitottam az erkélyajtót a lehető legkisebb hangerővel.De Soohyun megint követett.Nem hiszem el!Az erkélyem rendkívül kicsi volt,mint egy szokásos lakótelepen.Maximum két személy fért el rajta,és még maradt egy kis hely.Miért pont két személy?-kérdeztem magamtól.

Dolog,amire nem gondoltam volna;68.rész

Anya telefonja csöngött.Rögtön a készülék felé kapta magát,és felvette:
-Halló,ki az?
-Szia Seul Seul,Kihyuk vagyok.Lenne egy kis gond...
-Szia!Mondd,miben segítsek?
-Az a gond,hogy a testvéremet bevitték a kórházba,azonnal indulnom kell.Kibum is velem jön.Ra Ra nincs itthon,elment valami helyre a barátaival.Tudnátok vigyázni Soohyunra egy éjszakát?Valószínűleg sokáig leszünk itt,szóval nem lenne gond?
-Persze,semmi gond.Megoldjuk.Akkor szólok neki.
-Köszönöm Seul Seul,egy angyal vagy.És még mondd meg neki,hogy szaladjon át a pizsamájáért,meg a mit gondol,és zárja be a lakást!Köszönöm!Sajnálom,hogy felhajtást okozok!Sietek!Szia!-mondta Kihyuk,Soohyun anyukája,és mire anya beleszólt volna a telefonba,már letette.
-Soohyun,van egy kis mondanivaló.Anyukád hívott,hogy a testvérével akadtak bajok,és utána megy a kórházba,és vele megy az apukád is.Ra Ra meg elment bulizni,és arra kért,hogy maradj itt este!És,még üzeni,hogy szaladj át egy-két cuccodért,pizsama,meg valami..És zárd be a lakást!-kacsintott anya.
-Ez most komoly?Oké,akkor már indulok is!-hagyta el Soohyun száját a mondat,és már csak az ajtó csukódását lehetett hallani.
Én ezalatt az idő alatt már a szobámban szürcsöltem az italomat,egy szendvicset majszolva néztem a Boys Over Flowers-t az interneten.Miután lement az egyik rész,felálltam,és láttam,hogy a nappaliból kész vendégszoba lett.A konyhában letettem a poharamat,meg a tányért.Újra visszanéztem.Nem értettem semmit.Visszamentem a szobámba,de percek alatt egy hang kiabált utánam:
-Hiraki!Vacsora!Gyere enni!-szólított anya.
Már szedtem is a lábamat,de csak Soohyun volt a konyhában,ami szintén kérdőjelekkel teli képet alkotott a fejemben.Most mi van?!
-Hát te?Még itt vagy?-kérdeztem Soohyun-tól.
-Igen,itt.Csak szólok,hogy itt maradok.Egész estére.Csak holnap megyek haza,anyu telefonált,hogy valami lett BaeChan bácsikámmal,és be kell mennie a kórházba,apu vele,Ra Ra meg nem érdekel.Nem eszünk?
-Azta mindenit!Ez kemény.Tényleg itt maradsz?Anyuék nincsenek sehol?
-Szerintem sehol.Anyukád mondta,hogy leszalad a boltba üdítőért,apukád meg elment futni a parkba.De tudtommal az Arany Sárkány bolt két napig zárva tart,nem?És a legközelebbi bolt két utca távolságra van.-állapította meg Soohyun.
-Akkor még körülbelül negyven percünk van!Én is voltam abban a boltban ma,és nagyon messze van.-sóhajtottam.
-Ja,és anyukád mondta,hogy nyugodtan ehetünk,ne várjuk őket!-adta át az üzenetet Soohyun.
-Szabadság.-nevettem.-Akkor megterítek,ülj le!-utasítottam,és pár pillanat múlva már tálaltam is a vacsorát.
Mivel az asztalunk négyes volt,ezért két-két személy ült egymás mellett mindig.Mondjuk a családban hárman vagyunk.
-Jó étvágyat Hira!-mondta Soohyun,és a számba adott egy falatot.
-Viszont kívánom!-kedveskedtem,és én is adtam egy falást a szezámos csirkéből.
Egy pár pillanat alatt besöpörtük a kaját,ez volt úgy 10 perc a terítéssel együtt.Még fél óra.Szeretném valami "különlegessel" elütni az időt.Fogtuk magunkat,és letelepedtünk a TV elé.A kanapénk elég hosszú volt,tehát többen is ráfértek.Bekapcsoltuk a TV-t,és kanapén feküdtünk mindketten.Valami film ment,de hogy megmondjam,nem is figyeltem rá igazán.Inkább Soohyun halk szuszogását hallgattam.Éreztem,ahogy átkarolja a derekamat,és egy puszit nyom az arcomra.Ment még a TV,de lejjebb vettem a hangerőt.Soohyun felé fordultam,rám mosolygott.Ez olyan "Köszönöm,hogy itt vagy" mosoly.A szívem egy hatalmasat dobbant.Soohyun arca egyre közeledett,majd megcsókolt.Szorosan hozzábújtam,és becsuktam a szemem.De a "mennyország" nem tartott sokáig,mert anyu hazaért.Ahogy kinyitotta az ajtót,ijedtemben le estem a kanapéról,és beütöttem a hátamat.

Visszarázódás a mindennapokba,67.rész

Esős nap volt.Ma egész nap esik.Villámlott.Dörög.Miután megittuk a jeges teát,apu megszólít:
-Hé Hiraki,holnap be kell mennem a belvárosba,most hívott a főnök,nincs kedved elkísérni?Hidd el,nem konferencia,csak az új egyenruhát kell kiválasztanom!Segítenél?Most a céges autóval megyünk,tudod,a kedvenceddel.És itt van valamennyi won,vegyél magadnak valamilyen nasit,eredj,és menj le a boltba!-mosolygott apu.
-Oké,akkor megyek is!-mondtam,és sietve felvettem a cipőm,lesiklottam a lifttel,majd amikor kiértem a lakótelep elé,kinyitottam az esernyőmet,és a bolt felé vettem az irányt.

Az Arany Sárkány két napig zárva leltár miatt.Legközelebbi nyitás:július 16. reggel hat óra.

Remek!Akkor mehetek a két utcával arrébb lévő boltba.Fogtam magam,és tovább gyalogoltam.Betértem a boltba,és elkezdtem válogatni.Elsőként egy kólás flakont emeltem le,majd a kosaramba került egy müzli szelet.Vettem még chipset,és még friss saláta keverék,meg szeletelt sajtra eset a választásom.Miután kifizettem,loholtam haza,és kipakolás után rögtön Soohyun lakása felé vettem az irányt.Bekopogtam,és a nővére,Ra Ra nyitott ajtót:

-Szia!Hát te?Mit keresel itt?-méregetett a szemével.

-Szia!Én csak Soohyun-nal akarok beszélni.Itthon van?

-Nem,nincs itthon.Képzeld,a demilitarizált övezetnél van,és most készül átszökni a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba!Tudod,Észak-Korea!-düllesztette ki a szemeit,és úgy beszélt velem,mint ha valami bunkó állat lennék-Mit akarsz a marha öcsémtől?

-Soohyun nem marha,hogy mered sértegetni?!Te tényleg a nővére vagy?Mert nem hiszem.Hagyd békén,vagy velem gyűlik meg a bajod.Én figyelmeztettelek!-szorítottam ökölbe a kezem,de a szituációt megtörve Soohyun anyukája jött:

-Szia Hiraki!Gyere csak be!Soohyun a szobájában van!Menj csak be nyugodtan!Ra Ra takarodj!Hogy mersz így beszélni egy vendéggel?Majd még beszélünk.Sajnálom Hiraki!-sóhajtott Kihyuk.
Bekopogtam Soohyun szobájába,de semmi válasz.Még egyszer.Semmi.Besuhantam,és láttam,ahogy a párnába nyomva a fejét küszködik:
Anya?Kösz,nem kérek semmit.Vagy apu vagy?Nem,nem megyek veled az edzőterembe.Ja,és nem vagyok hajlandó elbeszélgetni veled a férfiasság fő elemeiről.Szevasz?Na,ha meg Ra Ra vagy,takarodj,mert leütlek,mint a légycsapó a rovart!Hátrálj!Szia hülye csaj!Nyugodtan árulj be,hogy a b*zi kisöcséd leoltott!Tagadj le,mit bánom én!Szeret engem más,nem kellesz.-válaszolt Soohyun a halk neszre.
Egy pillanatra megijedtem,és már kifelé indultam,amikor Soohyun felemelkedett a "párna mennyországból"és felém szólt:
-Szia Hira!Ugye nem hallottad az előbbi lepattintásomat?
-De,igen.Sajnálom Soohyun,nem akartalak megzavarni,én már megyek is.Megértem ha nem akarsz velem olyan sokat lenni.Hisz nem működik úgy egy kapcsolat,amikor egymásra vannak tapadva az emberek mindig!-mondtam halkan,és haza mentem.A szobám ablakán bámulva szomorkodtam.Az eső egyre hevesebben szakadt.Még ilyet?Még sem vagyok olyan szerencsés.Na,és még ez is.Akkorát csattant az ég,hogy ijedtemben leestem,és bevertem a fejem.Pár pillanatig még szenvedően feküdtem a padlón,de kimentem a konyhába egy kis innivalóért,meg készítek magamnak egy szendvicset,különben is éhes vagyok.Mikor kiértem a "kaja bázisra",láttam,hogy Soohyun és anya beszélgetnek.
-Sziasztok!-köszöntem meglepetten.