Boldogság,138.rész

Miután leszálltunk az óriáskerékről,nem tudtam abbahagyni a vigyorgást.Egész este nem tudtam aludni,csak a jövőre tudtam gondolni.Mi vár még ránk?Mikben lesz részünk?Ezek a kérdések kavarogtak az agyamban.Reggel,korán felébredtem.Soohyun nem volt mellettem.Vajon hol lehet?Éppen készültem volna kimenni a szobából,amikor Soohyun jött velem szembe egy nagy tálcával.
-Tessék visszafeküdni,hoztam reggelit!-mosolygott rám.Hallgattam rá,visszabújtam az ágyba,magamhoz vettem a tálcát,amin csomó finomság sorakozott:narancslé,salátás szendvics,epres joghurt.
-Jaj,de aranyos vagy!-lepődtem meg.-Köszönöm szépen a reggelit!
-Szívesen!A jövendőbeli feleségemnek mindent!-pirult el.
-Még te pirulsz el?Nagyon is zavarba hoztál!-takartam el orcáimat,majd nekiláttam a reggelinek.15 perc alatt megüresedett a tálca,elégedetten mosolyogtam.
-Hé jagiya,ha szeretnéd,beviszlek dolgozni,oké?
-Hát,ilyen ajánlatra nem lehet nemet mondani.-válaszoltam,majd előkészültem:farmerkabát,fekete,csillogós rövid ujjú,farmernadrág,egy magassarkú.Ez lesz a mai ruhám.Soohyun megvárta,amíg megcsináltam a hajamat és a sminket.Kis idő múlva már a munkahelyem felé tartottunk.Fél óra autózás után megérkeztünk,Soohyun leparkolt.
-Hát akkor szép napot,és kitartást mára!Szeretlek jagiya!
-Köszönöm.És én is szeretlek.-mondtam halkan mosolyogva,és egy gyors puszi után bent is voltam a munkahelyemen.
Minnie egyből a nyakamba ugrott:
-Jó reggelt Hiraki?Hát te?Csak úgy csillogsz a boldogságtól?Mi a helyzet?
-Szia Minnie!-nevettem-Nagyon boldog vagyok,egyszerűen majd' kibújok a bőrömből.
-Csak nem az a fiatal ember az oka,aki az előbb elhozott a munkába?
-De,azt is mondhatjuk.-sütöttem le a szememet.
-Mesélj Hiraki!Ki ő?Hogy vagytok vele?Együtt laktok?Mondj valamit!
Nagy vonalakban elmeséltem az egész love story-t,kis szünetekkel,amikor jöttek az ügyfelek a rendezvényszervezés miatt,de ebédszünetben végéig elmeséltem a történetünket.
-Ez nem mindennapi sztori,az biztos.-mondta elismerően Minnie-De látszik rajtad,hogy valami különleges dolog történt veled!Nem csak az az egyszerű személy vagy.És,sok boldogságot a jövőre!Ugye meghívsz a lagzira?
-Naná!Alap,hogy ott kell lenned.És mivel ha már van egy rendezvényszervező legjobb barátnőm is,akkor szervezhetnéd te is az esküvőt.Mit szólsz?
-Ez az!-ölelt meg Minnie,és a nap további részében születésnapokat és céges partikat szerveztünk.Mivel ma elég laza napom volt,ezért energikusan és vidáman sétáltam hazafele.Pár ember furán nézett rám:vagy a hajam miatt,vagy mert tudják,hogy Soohyun eljegyzett?Nem tudom.Egy-egy megjegyzést is hallottam a hátam mögött,de csak vállat vontam,betettem a fülhallgatóm,és zene ütemére lépkedtem haza.Ahogy beléptem a ház ajtaján,már meg volt terítve az asztal,ízléses virágdísz,és a kedvenc ételeim illatát éreztem.
-Hello,itthon vagyok!-kiabáltam.
-Szia noona!Csak hogy jöttél!-nevetett Kevin-Soohyun hyung már egy ideje főzött,teljesen be van sózva,hogy miképpen fog alakulni a vacsora.
-Oh,tényleg?-mosolyogtam Kevinre-Hol találom a szakácsomat?-kérdeztem,és Kevin a fürdőszoba felé mutatott.Felmentem,bekopogtam,Soohyun kiáltott egy "Gyere be!" mondatot.Benyitottam,és majd' elállt a lélegzetem:Soohyun vizes hajjal,igéző tekintettel,és ha 10 másodperccel később megyek be,még láthatom a kockahasát is.
-Wow,szerintem én később visszajövök!-pirultam el,de Soohyun magához húzott.

Feledhetetlen ajándék,137.rész

Kis beszélgetés után elbúcsúztam oppától,és Seunghyun háza felé tartottam.Hosszas séta után megérkeztem,és a nappaliba mentem.Seunghyun ült,a gitárján játszott,dúdolt,én pedig megtapsoltam.
-Bravo dongsaeng,nagyon ügyes vagy!-gratuláltam neki.
-Köszönöm noona.-hajolt meg.-Na,hogy ment a találkozó?Kibékültetek?
-Igen.-bólintottam-De tudod Seunghyun,van egy kis probléma.
-Mondjad,ne kímélj.-sóhajtott,és teljesen hátradőlt a fotelben.
-Tudod,most kibékültem oppával.Azt gondoltuk,hogy megint odaköltözhetnék hozzá.Félek.Nem akarlak itt hagyni dongsaeng.Nem szeretném,ha csak azt gondolnád,hogy kihasználtalak.Egy igazi önző dög vagyok.Nem tudom mit tegyek.Téged itt hagyni -akit az öcsémként szeretek- nem könnyű.Most kezdjek el pakolni,vagy maradjak itt?Teljesen pánikba estem.Érted Seunghyun?Egy roncs vagyok.-sóhajtottam.
-Jaj te.-mosolygott-Miért lennél már roncs?Volt egy rossz napod,én segítettem,és most minden a helyére állt.Kibékültél a szerelmeddel,akivel eddig "háborúban" álltatok,és felálltál a bajból.Én itt voltam,és most is itt leszek.Attól,mert más helyre költözöl,nem foglak megutálni.Mindig is úgy foglak szeretni,mint a világ legjobb nővérét.Jó?Hallod Hiraki,ne sírj már!-mondta kedvesen,amikor látta,hogy össze vagyok törve.
-Nem sírok dongsaeng!-nyögtem ki nehezen,majd felmentem a szobámba,és erőt véve magamon,bekapcsoltam a telefonomon egy dalt,majd elkezdtem pakolni.20 perc alatt kész lettem,kisebb-nagyobb szünetekkel.Le akartam menni Seunghyun-hoz,de láttam,hogy magába van roskadva,így inkább hagytam az egészet.

*****

Elérkezett a búcsú ideje.A taxi már várt a kapuban,én indultam volna,de Seunghyun megragadta a csuklómat:

-Noona!Ígérd meg,hogy boldog leszel,rendben?

-Megígérem dongsaeng.És amint van időm,meglátogatlak.Köszönök mindent,amit értem tettél.-sóhajtottam.

-Nincs mit.Hwaiting Hiraki!-mosolygott,majd integetett,és én újból a U-KISS ház felé vettem az irányt.Egy idő után megérkeztem,magam után húztam a bőröndömet,benyitottam az ajtón.

-Hahó,itt vagyok!

Soohyun egyből köszöntött,a többi U-KISS tag is boldog volt a visszatérésem miatt.Ettünk egy nagyot együtt,majd Soohyun felhívott a szobánkba:

-Akkor,készen állsz az ajándékra?

-Naná!-bólintottam magabiztosan.

-Bevallom.hogy valahova megyünk,szóval egy csinos ruhát vegyél fel.Készülj el,addig én is átveszek valami más ruhát,és mehetünk!-mondta Soohyun,elvette a ruháját a fotelből,és már le is ment a nappaliba.Rögtön tudtam,mit akarok felvenni:azt a ruhát,amit nemrég vettem.Fekete,csillogós,elegáns,de mégis extra.A sminkemmel elment egy kis idő,de amint felvettem a cipőmet,és autóval elindultunk a meglepetés helyre,egyre jobban dobogott a szívem.Soohyun rám se nézett.Izzadt,látszott rajta,hogy ideges.
-Oppa,jól vagy?
-Én?Oh,persze.-válaszolt,majd leparkolt a kocsival egy óriáskerék előtt.
-Ehh...-sóhajtottam-Mi most oda felmegyünk?
-Igen,de ez még semmi.Ne félj már,itt vagyok veled!-kacsintott,majd az óriáskerék felé sétáltunk,beszálltunk az egyik részre,ahol két ülés volt.Amint elindult a kerék,elkezdtem remegni,de Soohyun átkarolta a vállamat,így nem féltem annyira.A kilátás eszméletlen volt,Szöul híres-nevezetes építményeit láthattuk több méteres magasságból.Több perc után felértünk a tetejére,ahol Soohyun megköszörülte a torkát:
-Tudod,említettem,hogy még kapsz valamit,nem hiába hívtalak ide az óriáskerékre.Mivel nem vagyok valami nagy ötletgazda,ezért ezt a helyet választottam ennek az eseménynek a helyéül.Nos,már elég régóta együtt vagyunk.Még általánosban kezdtük,de utána elszakadtunk egymástól.Amikor Japánból ismét visszatértél Szöulba,úgy éreztem,hogy egymás mellett kell lennünk.Nagyon megörültem,hogy te is a nagy U-KISS házba költöztél.A karácsony is különleges volt.Aztán amikor a születésnapom után összevesztünk,teljesen magam alatt voltam.Pár hetet töltöttünk külön,ez idő alatt volt időm gondolkozni.Sose szeretnék tőled elválni,mert te vagy a másik felem.Akkor én és Kiseop elmentünk egy boltba,ahol különleges ajándékot segített nekem kiválasztani,mégpedig ezt.-vett elő a zsebéből egy dobozkát-Hiraki Kasai,lennél a feleségem?-kérdezte könnyes szemekkel.
-Ez komoly Soohyun?Úristen,persze,hogy igen!-tettem a kezemet a szám elé.Ledöbbentem.Azt se tudtam mit reagáljak.-Oppa,most zavarba hoztál!Nem tudom mit mondja,úristen!-mondtam szaggatottan,majd eleredtek az örömkönnyeim.Sose számítottam erre az ajándékra.
-Szeretlek jagiya!-mondta Soohyun.
-Jagiya?Még sose hívtál így!Te aztán tényleg kitettél magadért Soohyun.Téged szeretlek a legjobban!Köszönöm,köszönöm,köszönöm!-öntöttem ki a lelkemet.-Akkor ez jár neked!-mosolyogtam,majd a karjaimat összefontam mellkasa körül,és szorosan megöleltem.
-Jaj te!Én is szeretlek.Jobban mint hinnéd.-nevetett Soohyun.