*olvasás közben ajánlom hallgatni*
Nagy nehezen túléltük a biológiát,még volt kettő óránk,és a Seoul's Way fele vettük az irányt.Fél óra alatt ott is megittuk a forrócsokinkat,majd hazafele ballagtunk Soohyun-nal.Vidáman elbeszélgettünk,felmentünk a lifttel a lakásaink felé,elköszöntünk,majd megígérte Soohyun,hogy átjön tanulás után.A matekot nagy nehezen kisilabizáltam,majd jött volna a kémia lecke,de valaki kopogott.Egyedül voltam itthon,kicsit megrémülve,de a kulcslukon látta,hogy Soohyun áll az ajtóban ezért beengedtem. Ilyen hamar végzett volna a tanulással?!Kétlem...-Hiraki!Hiraki Kasai!Hogy tehetted ezt velem?Gyorsan találj ki valamit,mert nincs időm ezekre.-mondta piros szemekkel Soohyun.
- Nem tudom, de higgadj le, és beszéljük meg nyugodtan. Nos, mi a probléma Soohyun?-próbáltam higgadt maradni.
-Nesze,itt a leveled, mintha nem tudod, hogy te írtad volna! De legalább valld be! Nem szeretem ha hazudoznak!-kiabált Soohyun. Nem ismertem rá a szerelmemre. Pont ő volt az, amikor ha valami gond akadt, még ha az én hibámból is,mellettem állt. De most! Mint akit kicseréltek. Nem írtam semmilyen levelet, pláne kinyomtatva a Word programból. Tudtam, hogy ki állhat a háttérben, ezért nem is halasztottam a vitát tovább.
-Soohyun, nagyon szépen kérlek, hogy hagyd abba! Ne kínozz engem...Nem hiszel nekem, pedig én csak az igazat mondom,ami innen jön -mutattam a szívemre- sosem csalnálak meg. Azok után hogy csomó mindent éltünk át együtt, nem fogom elengedni a szerelmünket, pláne én más valaki miatt! Most viszont az ajtó nyitva áll, és vár,hogy kisétálj!-mondtam, mire elment tőlünk, és egyedül hagyott. Nem késlekedtem, lementem a lifttel a lakásunkból, és a Seoul's Way fele vettem az irányt. A pultnál Hyoyeon volt a kiszolgáló, aki nem mellesleg az egyik legjobb barátom,tudtam,hogy számíthatok rá.
-Hiraki mi a gond? Látom, hogy ott virít a baj az arcodon..Mi történt? Nekem bátran elmondhatod, mert én mindig segítek neked! Gyere, üljünk le oda az egyik asztalra, pihenő időt kérek! Várj egy kicsit Hiraki! Doo Joon ebédszünetre lenne szükségem, Gi Kwang kettő banán turmixot kérek a hármas asztalhoz!-intett Hyoyeon. A srác vette az utasítást, és 10 perc múlva már hozta is a finomságokat.
- Unnie, ezt nézd...De nem én írtam..Én Soohyun-t nagyon szeretem, tudod mit jelent ő a számomra. Valaki össze akar minket ugrasztani, ami eddig sajnos "sínen megy". - szomorkodtam. Elolvasta Hyoyeon a papírt, majd száj tátva nézett:
- Jézusom!Hiraki,van valaki gyanúsítottad?-érdeklődött.
-Igen van. Kang Dong Ho...Baekho az osztályomból. Tudod,a mikor nyáron veletek sátoroztam, akkor elmondtam mindent.Mit tegyek?
- Fogd a kabátodat, és elmegyünk ehhez a Baekho nevű fiatal emberhez.Várj Hiraki!
-Hát te Hyoyeon, merre készülsz? - kérdezte Doo Joon.
-Oppa, mennem kell,mert Hiraki és Soohyun kapcsolata veszélyben van, nagyon kéne a segítségem...Szerintem 10 percet késhetek maximum,nyugodtan vond le a fizetésemből!- nevetett a vidám barátnőm, mire Doo Joon csak legyintett.
Pár perc múlva Baekho lakásánál voltunk. A lift felvitt minket a pontos helyre. Mindent kitaláltunk unnie-val, csak élesben kellett cselekednünk. Bekopogtam, majd nagy meglepetésre "ő" nyitott ajtót. Rögtön a közepébe vágtam:
-Ide figyelj Kang Dong Ho!Vagy Baekho! Nem érdekel, mégis ki vagy, de ne avatkozz bele a szerelmi életembe! Jobban teszed, ha nem kotnyeleskedsz, mert elegem van! Soohyun majdnem letepert, annyira dühös volt a leveled miatt! Tudod mi az nekem? A szerelmem, az én szívem, a lelkem nekem ront egy csalfa marhaság miatt! Fogd vissza magad, mert erősek vagyunk Soohyun-nal, nem fogunk megtörni! Őt szeretem a legjobban, számomra ő a világ, ő a legkedvesebb, legmegértőbb fiú akit csak ismerek, ja,és hogy rátegyek neked még egy lapáttal, az ő ajkai a legpuhábbak, és nagyon gyengéden csókol! Szállj le rólam! - ordítottam magamból kikelve.
-Tényleg így érzel?! Nem hiszem, hogy igazak a szavaid...Na ezt figyeld!-flegmáskodott Baekho, majd egy nagy csókot adott a számra, még jobban elmélyítette, le sem tudtam szakadni róla, bár erősen rúgkapáltam. -Tessék Hiraki, én boldogabbá tennélek! Ha annyira gyűlölnél, nem omoltál volna a karjaimban Daejeon-ban már az első találkozásnál, és nem lettünk volna "haverok".Számomra nem csak egy barát vagy! Az élet! - kiabált oppa.
Hyoyeon közbe avatkozott,mialatt lerohantam az utcára. Csak annyit láttam, hogy a barátnőm rendesen kiosztja a flegma szőke srácot, és egy bőrégető pofont ad neki. Térdemre omolva sírtam a padon, mire jött a vigasz, Hyoyeon személyében.
