2013-Újévi parti,86.rész

-Hát elérkezett ez is.Nem hiszem el,hogy nem jött össze.De miért torpantam meg?Én hülye,meg feladtam.Megijedtem.Erre várok már mióta,erre meg..,mindegy.Ma meg fog történni,ha törik ha szakad!-sóhajtoztam magamban Szilveszter estéjén,azaz most.
Kimentem chipset enni a konyhába,meg egy kis fél literes gyömbér itallal bezárkóztam.Azaz csak zárkóztam volna,ha valaki nem kopogott volna este tízkor az ajtón.Anya és apu filmet néztek,és reggel valamit krákogtak arról,hogy Soohyun átjön,mert a szülei elmennek bulizni,mint a nővére is.Ajtót nyitottam,és "meglepetésemre" Soohyun állt ott:
-Szia Hira!Jöttem Szilveszterezni hozzád!-mondta,majd be is lépett a lakás ajtaján.
Én nem köszöntem,csak a fürdőszoba ajtaját magamra csuktam,és elbújva a szennyes tartó mögött elkezdtem szipogni.Az államat a térdemre helyeztem,és  sírás közepette elkezdtem nassolni.Annyit hallottam,hogy valaki bejött az ajtón,és éreztem,hogy az ölébe vesz.Simogatja a hátamat,és magához ölel.Minden bizonnyal Soohyun volt az,és be is igazolódott a sejtésem,amikor megszólított:
-Hira,most meg miért sírsz?Ha a karácsonyi dolog miatt,akkor ne aggaszd magad,kérlek!Ha megijedtél,biztos azért,mert én voltam túl durva.Sajnálom.
-Soohyuuun!De miért?Én vagyok gyáva!-kapott el a sírógörcs.
-Hira!Kérlek,ne sírj!Miattam bánkódsz?Inkább én szégyellhetném magam!Megyek is haza,majd elleszek az idióta szilveszteri ismétlésekkel,meg kölyökpezsgővel!
-Ne,nekem szükségem van rád!Menjünk be a szobámba,vittem be nasit,beszélgethetünk,és várjuk éjfélt!-simogattam a barátom arcát.Egyetértően bólintott,és a karomat a vállára fektetve betértünk a "birodalmamba".Lefektetett az ágyamra,ő pedig a szélére ült,és maga elé bámult.Természetesen nem maradtam a helyemen,bekapcsoltam a laptopomat,betettem kellemesen hangzó zenéket,és odabújtam mellé.Csönd uralkodott a légkörben,majd megtörtem a csendet:
-Soohyun..Összeszedtem magamat,kérlek folytassuk!Miért,jobb,mintha itt ülnénk,mint a tejbe tök!
-Ahogy szeretnéd.Teszek róla,hogy 2012-ben ez legyen az utolsó élményed.Szeretlek!-lehelte ajkaim közt.Kibillentem az egyensúlyomból,és a párnáim közé zuhantam.Becsuktam a szememet,és éreztem,ahogy Soohyun felém hajol,teljesen a testemre ereszkedik,és suttogta:
-Hira,ugye nincs semmi gond?
Válaszul a fejemet ráztam,és Soohyun derekára akasztottam a lábamat.
-Olyan édes vagy,mint egy csimpaszkodó kis lajhár a fán!Szeretlek...-mondta nekem Soohyun.
-Soohyun én is nagyon szeretlek...Ezt az évet neked ajánlom!
-Köszönöm..2012 Hiraki és Soohyun a legjobbak!-lihegte nevetve,miközben a cipzáros felsőmet eldobta a sarokba,én is megszabadítottam a hosszujjú felsőjétől,rajta csak trikó volt,én pedig egy ujjatlant viseltem.A nyakamat apró csókokkal halmozta el,miközben a belső combomat simogatta.Halk nyögések szakadtak fel a torkomból,amit Soohyun egy mély csókkal hallgattatott el.A szakadt mintás farmer nadrág valahol az ágy végében lehetett,hasonlóképpen Soohyun Adidas edzőalsójával is.Pár pillanatba került,és már valóban eggyé váltunk.Ahogy nyáron terveztük.Éjfélt ütött az óra:
-Boldog új évet szerelmem!Egymásé vagyunk a végsőkig!-mondta Soohyun,és szorosan átöleltem.

 

Kedves HiraAngel-ek!

Köszönöm szépen a rengeteg nézettséget,amit ebben az évben nyújtottatok nekem,remek volt veletek dolgozni.Szívesen írtam a ficit,fogom folytatni 2013-ban is^^

Dél-Koreában gazdag,és U-KISS-esen boldog új évet kívánok:

Hiraki ^_^

A U-KISS Love To Go DALÁVAL BÚCSÚZOK,SZERETLEK TITEKET :3

Időutazás,85.rész

-Hiraki!Hiraki!Hányszor mondjam még,hogy teríts meg?-kiabált a szobámba anya.
Nem válaszoltam,csak letettem a telefonomat,ahol éppen az internet világán töltöttem perceimet.Reggel feldíszítettük a karácsonyfát,jobban mondva én,mert anya süteményt sütött,apu meg elment a boltba egy pár dologért.Elmosolyodtam egy kicsit,amikor eszembe jutottak a nyáron történtek.Amikor Soohyun-nal töltöttem rengeteg időt...Hogy jutott eszembe?Hát,hogy a szüleim a "szeretet" ünnepéről ecsetelnek nekem már vagy két hete,és tegnap benyögik nekem,hogy Soohyun és a családja jön hozzánk karácsonyi vacsorára..Kicsit ideges vagyok.Még mindig a szobám ajtajában voltam,amikor eszembe jutott,hogy mi lenne a feladatom,gyorsan a konyhába robogva megtettem a feladatomat,majd a karácsonyfához igyekeztem.Bekapcsoltam rajta az izzót,szépen tündöklött.Egy mosoly kíséretében megint a birodalmamba igyekeztem,de kopogtak az ajtón.Kinyitottam,erre ott állt előttem a Shin család nagy mosollyal a szájukon.Leblokkoltam.
-Ya Soohyun!Most nem tudok rajtad kiigazodni!Miért cipeltél be ide?-üvöltöttem volna torkom szakadtából,de Soohyun befogta a számat,így csak hangfoszlányokat lehetett hallani.
-Kellemes ünnepeket hercegnőm!-mondta sunyi mosollyal az arcán,majd szorosan átölelve megcsókolt.Nem kellett sok,hogy elkezdjük azt,"amit már korában beszéltünk" dolgot.Volt rajtam egy belebújós felső,azt levettem,mert melegem lett.Soohyun ölébe bújtam,amikor apa benyitott:
-Fiatalok,irány enni!Gyertek!-mondta kedvesen,bár éreztem,hogy gúnyolódni szeretne.
Nagy nehezen visszamentünk a konyhába,és elkezdtünk vacsorázni.Mindenki feloldódott,régi karácsonyi történeteket kezdtünk mesélni.Jobban mondva Soohyun és én hallgattunk,és vártuk a megfelelő pillanatot,hogy mikor csekkoljunk be a szobámba. Ra Ra egész este szúrós szemekkel figyelt engem,aminek nem túlzottan örültem,de valaki kimentett minket:
-Soohyun,ha gondoljátok,nyugodtan menjetek Hiraki szobájába,mert látom,hogy jobban szeretnétek,ha nem hallanátok amiről beszélünk,mert tudom,hogy nem izgat titeket a téma.. Megengedek mindent!-kacsintott anya ránk,majd már el is húztuk a csíkot.Mentem bezártam az ajtót,és a kulcsot Soohyun kikapva a kezemből behajította az egyik sarokba.Arrébb mentem,hogy az egyik kép felett megigazítsam az egyik tegnap feltett csillogós girlandot,miközben nyújtózkodtam,Soohyun megfogta a derekamat,amitől egy nagyot ugrottam,és szegény Soohyun is hátra esett,mivel mögöttem sündörgött.Pontosan tudtam,hogy ezzel mire céloz,ezért nem is próbáltam meg ellenkezni,mert annak "rossz vége" lehet.Felsegített,majd szó nélkül lefektetett az ágyamra,felém hajolt,a hatás alatt pedig remegni kezdtem egy kicsit.Mélyen a szemembe nézett,és szorosan átölelt.A lila,szarvasos téli pulcsim ismét lekerült rólam,és Soohyun késlekedés nélkül a sarkba dobta,ahova a kulcsot.Beharaptam az ajkam,majd ismét egy csók következett.Pörögtek az események.Engedtem a csábításnak,amitől még jobban felgyorsultunk.

Összetartás,84.rész

-Fogalmazzunk úgy,hogy semmi.Még két napom lenne,de itthon maradok Szöulban,veled.
-Na de Hira!Nem kellett volna miattam félbeszakítanod a vakációdat...Miért?-gondolkodott hangosan Soohyun.
Nem szóltam semmit,csak figyeltem,ahogy maga elé bámul,és kizárja a külvilágot,és pillájára egy könnycsepp ül.Felemelkedtem a székről,átmentem a jobb oldalra,és letelepedtem az ágy szélére.Átfontam kezeimet a nyaka körül,és zokogni kezdtem a vállán:
-Oppa,kérlek ne légy szomorú!Ígérd meg nekem,hogy minden rendben lesz!Tudom,hogy erős vagy...Hisz te vagy Soohyun,és mindenben te vagy a legjobb!Hwaiting oppa!
Válasza csak egy sóhaj volt.Halkan szuszogott a derekamat fogva,majd egy zsepit nyújtott felém.Megtörölte szemeimet,és próbált vigasztalni.Egyszer-kétszer még szipogtam,majd elállt a sírásom.Hogy ő is jobban érezze magát,bátorítottam:
-Soohyun,tudod,amikor webkamerán beszéltünk...az me-mondtam volna,ha be nem jön az egyik nővér-.
-Elnézést,hogy félbeszakítalak titeket,csak Soohyun vérnyomását megmérem,és megyek is!-mosolygott a hölgy,majd 2 perc alatt megtette amit kell,beírta egy naplóba az eredményt,ami helyesnek bizonyult,és már ki is lépett a teremből.
-Na,ott akadtam meg,hogy amikor beszéltem veled webkamerán,akkor az a rövid párbeszédünk...-mondtam,miközben Soohyun idegesen harapdálta az ajkát-.mit is mondjak?Mesés volt.Láttam az arcodon a szégyenlősséget,és a szerelem bájos mosolyát.Szóval,a "Szeretnék.." kérésedre,én azt válaszolom,hogy igen.Egy nagyon nagy igen.-biccentettem vidáman.
-És,mikor lenne kedved hozzá?-érdeklődött.
Nem szóltam semmit,mert igazából nem tudtam a választ.Mikor lenne megfelelő alkalom?Mondjuk karácsonykor,mert az a szeretet ünnepe,és ez amúgy is a szerelemről szól.Sunyi mosolyra húztam a számat,amitől Soohyun arca elpirult.Mindkettőnk zavarba jött,de nem keletkezett kínos csend.Soohyun arca közelített felém,miközben én is ugyanígy cselekedtem.Olyan sebességgel olvadtunk össze,hogy ráborultam az ágyra,egyenesen a felsőtestére.Éreztem a focimezén azt a jó illatot...Csodálatos volt.Ahogyan összetartunk,és a szívem egyre hevesebben dobogott.Pár perc múlva visszaültem az eredeti verziómba,majd leballagtunk a büfébe Soohyun-nal.Az orvosa mondta,hogy nem a legrosszabb a helyzet nála,szóval ha még sétál is,akkor az  erősödéshez közelít.Vettünk vizet,szendvicset,és beszélgettünk.Pontosabban engem kért meg arra,hogy beszéljek a Sydney körutamról.Mindent elmondtam,és már megint egy témához kanyarodtunk:
-Tudom,hogy idióta vagyok,csak biztosra akarok menni...Soohyun,ez komoly?
-Igen,Hira,komolyan gondolom.Úgy nézek ki,mint aki viccel?Szerintem nem!Azért jutott eszembe,mert most,hogy elutaztál,rájöttem,hogy nélküled semmit sem érek.Amikor webkamerán beszéltünk,nem tudtam elhinni,hogy egy tenger választ el minket...Meg amikor már láttalak,hogy nem vagy itt..Szörnyen fájt..Ez kellett ahhoz,hogy rájöjjek,mennyire is szeretlek valójában..-mondta szerelmes hangon,és az egyik pillanatot elkapva megcsókolt.Én is viszonoztam a szándékát,és elmélyítettem a csókot.Szerencsénk volt,hogy az egyik sarokban ülzünk,és egy pálma takart el minket a többi ember elől.

Rohanás,83.rész

*olvasás közben ajánlom hallgatni*

Eltelt már három nap,azalatt rengeteg mindent csináltunk:függőágyban napozni,lementünk a tengerpartra strandolni,állatkertbe,az ausztrál operaház testközelében is voltam,körbe jártam egész Sydney-t.Még igazi kakadu és koala családokkal is találkoztam a rezervátumokban.Minden remekül telt,amíg be nem jelentkeztem az e-mail fiókomra.Amint elolvastam anya levelét,rögtön felhívtam Kylie-t,Joe-t és Kira-t,hogy nagy gond van.Megmutattam nekik a laptopomon díszelgő üzenetet,elolvasták,és lehajtott fejjel álltak elém:
-Hiraki,figyelj,menj,ha úgy érzed,mert igaz,hogy nem tudok semmit a dolgokról,de látom,hogy fontos neked,szóval ha gondolod,azonnal csomagolj,két nap és úgyis lejár itt a tartózkodási időd,és akkor holnap után repül utánad Kira!Hiraki,hívunk taxit,pakolj össze!-biztatott Kylie,mialatt Joe már segített a bőröndömbe pakolni a dolgokat.Kira is velünk tartott.
Tíz perccel később már készen álltam a haza utazásra,a taxi is a ház előtt volt,bepakoltam a csomagjaim,és ezeket lihegtem ki magamból:
-Kérlek,ne haragudjatok rám,de ez nagyon sürgős eset most!Kira várlak két nap múlva Szöulba a reptéren,szeretlek titeket!-integettem,majd beszálltam az autóba,ami fél óra alatt a repülőtéren volt,és fellszálltam a következő szöuli járatra.
*pár órával később*
Anyuéknak írtam egy SMS-t,hogy itthon vagyok,és a kórház fele vettem az irányt.Leírták nekem a pontos címet,és megint taxival utaztam tovább,ami tíz perc alatt a kórház elé vitt,mivel megkértem,hogy taposson a gázra.Kifizettem,majd rohantam a lifttel bőröndöstül a harmadik emeletre,ahol a "Pulmonológia" osztályra vezetett utam,mivel Soohyun lélegzésével volt gond.Az egyik szobából kijött egy nővér,aki megszólított:
-Jó napot!Ön Hiraki Kasai?
-Jó napot!Igen,én vagyok!Mit szeretne?
Elmesélte,hogy reggel óta itt van Soohyun,és csak az én nevemet hajtja.Megköszöntem a tájékoztatást,és bementem a kórterembe.Kicsit megszeppentem,amikor anő azt mondta nekem,hogy nehézlégzés a probléma.Bátorságomat összeszedve bementem a '18' számú kórterembe,és rögtön Soohyun ágyához siettem.Láttam meggyötört arcát,és eléggé sápadt volt.Valószínűleg most adhattak neki valamilyen vitamin pótlót,vagy ilyesmit.Szerencsém volt,mert a háromágyas szobában csak Soohyun feküdt ott.A társai biztos vizsgálaton vannak.Nem késlekedtem,egyből húztam magamnak egy széket az ágya mellé,és összekulcsolt kézzel figyeltem,ahogy lassan lélegzik,és nyitogatja pilláit.Hagytam,hogy magához térjen,és kis idő múlva beigazolódott a sejtésem:
-Hiraki,te vagy az?Tényleg?-tért újra magához a kábultság után,és felült a párnájára,hogy jobban láthasson.
-Soohyun,hogy vagy?Mit keresel te itt?Pláne foci mezben!-intéztem barátomhoz aggódó szavaimat.
-Hira!-szólt elcsukló hangon-nem tudom pontosan mi történt,csak azt tudom,hogy edzésen voltam,mert most 2 naponta megyek,és amikor már a pálya körül futottunk,meg amikor a gólokat gyakoroltuk,én következtem volna harmadszor,de mielőtt a labdába találtam volna,összeestem,nehezen szedtem a levegőt,és itt vagyok.Ennyire emlékszem.Mondd,te hogy vagy?Most komolyan veled beszélek?Eljöttél hozzám Sydney-ből Szöulba?Mi lesz a cserevakációddal?

Szokásos arc,fura lélek;82.rész

*olvasás közben ajánlom hallgatni*

Álmodtam valamit.Nem emlékszem rá túlzottan,csak arra,hogy Dél-Korea harcolt az ellenkező Észak-Koreával,és nekünk Japánba kellett menekülnünk.Soohyun katona lett ilyen fiatalon,pedig körülbelül 30 éves korára lesz az ember érett a sorszolgálatra.Ott kellett hagynom mindent...Felpattantam,rájöttem,hogy három óra hossznyit pihentem.Egyből a laptop mellé kaptam,és bejelentkeztem Skype-ra,hátha Soohyun online van.Nem volt ott,ezért a konyha felé vettem az irányt,ahol éppen Kira evett jégkrémet.
-Hé,Hiraki!Gyere,ez a jégkrém nagyon jót fog tenni!Már fél öt fele jár az idő,gyere,egyél velem,és utána menjünk le a tengerpartra,ok?Kissé szeles az idő,ezért ajánlatos felvenni egy vékonyabb kardigánt.Egyébként van valami gond?Mert kissé nyúzott az arcot,talán...Soohyun jelentkezett?Mondott valamit?Vagy rosszat álmodtál?Esetleg nem tudtál még szunnyadni sem,mert a szomszéd kutya torka szakadtából üvöltött?Ahhoz képest,hogy egy pici csivava,elég nagy hangerővel bír!
-Nyugi Kira,nincs semmi,aludtam nyugodtan,ne aggódj!-mondtam sóhajtva,miközben ettem a barackos jégkrémet.Tíz perc alatt elkészültünk,és lesétáltunk a partra,ami innen csupán 200 méterre helyezkedett el.Gyerek kacajok,pihenő nyugdíjasok,és családok képe tárult elém.Az ég színe kezdett bíborpirosba öltözni,és a felhők is a naplementéhez igazodtak.Két pálmafa volt az aranysárga homokban,amik egymáshoz hajolva egy kis szív formát alkottak.Odafutottam,majd a fényképezőgépemmel lekattintottam ezt a szép természeti "alkotást." A naplementéről is készült pár kép,meg az ujjammal a győzelem jelét mutatva hajoltam a tenger fölé...Egyszóval mindent megörökítettem,amit lehetséges.A stéghez ballagtunk,ahol a lábunkat lógattuk a vízbe,ami kellemesen langyos volt a türkiz színével,minden tökéletesnek látszott.Kellemesen elbeszélgettünk,látszólag rendben volt velem minden,körülbelül egy órát töltöttem újdonsült barátnőmmel az igéző ausztráliai partokon.Visszamentünk a házba,vacsora után meséltem magamról a családnak,és ők is kiemelték életük legfontosabb mozzanatait.Vacsorára hamburgert ettünk,ami  egy szezámos zsemlében húspogácsa,sajt,ketchup,saláta és paradicsom kombináció volt.Amit leginkább értékeltem,hogy Kylie saját kezével csinálta a vacsorát,és Joe egy finom italt készített mellé,amolyan "sajátos" gyümölcslé.Mikor végeztem,felálltam,és meghajoltam:
-Saranghae!Köszönöm a vacsorát!
-Mit jelent a "saranghae"?-érdeklődött Kylie kedvesen.
-Azt jelenti,hogy "Szeretlek"!-mosolyogotam az ausztrál családra.
-Hiraki,milyen helyes,mosolygós lány vagy!Mi is szeretünk téged!Olyan vagy nekem,mintha a második lányom lennél..-bókolt Kylie,miközben a tálokat mosogatta.
Filmet néztünk,megfürödtem,rajzoltam,Kira társaságában mulattam,végre este 10 órát ütött az óra.A laptopom egyből bekapcsolt,sietve gépeltem be az adataimat a belépéshez,és már Soohyun hívására mentem.Azaz csak majdnem.Sóhajtás közepette végül megtettem a kívánságomat,és Soohyun hamarabb válaszolt,mit gondoltam volna:
-Szia Hira!Akkor kibököm amit szerettem volna kora délután mondani.Nem árulok el sokat,csak egy picivel többet.Jól figyelj,mert egyszer mondom el!-váltott Soohyun keményebb hangnemre-ha visszajössz,vagy nem bánom,ha hónapokkal utána,ne adj' Isten karácsony környékén,mit bánom én,de szeretnék eggyé válni veled.Na,most sok dolgom van,alvás,holnap meg megyek foci edzésre!Jó éjt,szia Hiraki!-köszönt el a másfél perces beszélgetésünk után,és nem kaptam a fejemhez.Kimentem fogat mosni,telefonnal a kezemben,miután megsikáltam a fehérségeimet,feltettem a fülhallgatóm,és percekig csak ültem az egyik sarokban,a szennyeskosár mögött.Megmostam jéghideg vízzel,csipkedtem magam,de úgy látszik nem álmodok.Valóság.Szerelmes,őszinte,tiszta,szívbéli valóság.

Video-szerelem,81.rész

*olvasás közben ajánlom hallgatni*

-Anya sütött egy finom süteményt,pontosabban gofrit..Nem tudom,hogy ettél már-e,mindjárt hozok!-kacsintott az ausztrál lány,és leloholt a lépcsőn,hogy ehessünk az általa említett édességből.Kezem remegett az izgalomtól,mialatt bekapcsoltam a Skype-t,előszedtem Soohyun profilját,megigazgattam a hajam,majd megnyomtam a "Hívás webkamerán keresztül" funkciót.Elhasaltam az ágyon,a karkötőmet birizgáltam,vártam a válaszra.A képernyőre meredt a tekintetem,Soohyun arca köszönt vissza:
-Hira,csak hogy látlak?Hogy vagy?Milyen volt a repülőút?Milyen a család?-szegezett nekem rengeteg kérdést.
-Oppa!Üdvözöllek Sydney városából!Remek minden,köszönöm.Hát te hogy vagy?Mi a helyzet otthon?
-Szerinted?Majd' megsülök a panelházban,és üres az élet,ahogy hazahoztak a szüleid,meg akartak kínálni gyümölcslével,de inkább begubóztam.Átvettem a pólómat erre a trikóra,mert megsülök...De a fő gondom nem ez...-gondolkodott hangosan a barátom.
-Figyelj Soohyun,ha arra gondolsz..-érzékenyültem el,miközben egy lágy könnycsepp szabadult ki a szememből.
-Igen arra gondolok,amire te is.Mikor jössz vissza?-kérdezte Soohyun.
Mielőtt kiböktem volna a mondandómat,Kira jött be,de látta,hogy elfoglalt vagyok,ezért hátrált,és kisétált a szobából.
-Egy hét.Most kaptam a hírt,hogy csak egy hétig leszek itt,és nem kettő.Azért ennek örülök.Soohyun,ne haragudj,de látom,hogy mondani szeretnél valamit.Csak nyugodtan,meséld el!-biztattam.Láttam az arcán,hogy valamit nagyon szeretne elmondani.Vallomás?!Vagy valami gond van?Csak forogtak a kerekek az agyamban.Végül nagy nehezen megszólalt:
-Hira,tudod,lehet,hogy,na szóval...csak azt akartam mondani,hogy ezt már régóta forgatom az agyamban,hogy,nagyon szeretlek,teljes szívemből,na,ezt nem tudom elmondani.Sajnálom.Nem tudom kibökni,de nyugodj meg,holnap elmondok mindent.Nem,nem a szakításról van szó,eszembe sem jutott volna ilyet gondolni.Csak egy kis szerelem erősítés.Holnap vagy később jelentkezek.Este títz órakor legyél itt a laptopnál.Várlak!-intett gondterhelt mosollyal az arcán,és kijelentkezett.Lerogytam az ágyra,beindítottam egy zenét,ami segít ellazulni,és a párnába fújtam a fejem.Nem sokáig tartott a "relax",Kira hangját hallottam:
-Szia Hiraki!Hoztam a süteményt,és ne haragudj,hogy megzavartalak..Mi a gond?Öntsd ki a lelked,mint barát a barátnak..-simogatta a vállam,miközben lehasalt mellém.
-Gondolom hallottad,amikor pillanatokkal ezelőtt beszéltem Soohyun társaságában a Skype-on...Szerinted mit tegyek?-fújtam egyet.
-Igen,hallottam egy kicsit,ne haragudj!És,szerintem nem kell rosszra gondolnod.Világosan megmondta.Azt,hogy nem szakításról van szó,eszébe sincsenek ilyen dolgok.Szerelem erősítés!Lehet,hogy rosszra gondolok,de...-a következő pár szót már a fülembe súgta,én pedig elképedten bámultam magam elé:
-Haha,nem hiszem!Soohyun?Ah,lehetetlen...
-De,szerintem pedig úgy van!Igaz,hogy a koreai tudásom egy ovis szinttel egyenlő,de egy kicsit tudom a nyelvet,mivel innen nem messze laknak koreaiak,és tudok egy két szót..N,rövidre fogva az ügyet:hallottam,amit hallottam,és igen,Soohyun szerintem arra gondol,amire én.Elmesélted a történetet,és igen,bízok benne,hogy Soohyun azt szeretné.Látom kissé kimerült vagy.Edd meg a finomságodat,és hagylak pihenni,szia!-biztatott,majd kiment a szobámból.Úgy tettem,ahogy kért.Halk zene mellett lassan álomba szenderültem.