Tűnj innen!,133.rész

-Szia noona!-hajolt meg Hoon előttem.Csak hogy haza jöttél!-tette össze a kezeit.-Hol voltál eddig?
-Szia Hoon!Az mindegy hogy merre jártam,csak egyet árulj el:hol van Soohyun?
-Fent van,fekszik az ágyában.Másfél napja nem evett semmit,nem jön le hozzánk a nappaliba,teljesen kivonja magát tőlünk.
-Hát,ő tette ezt.Először kérjen bocsánatot!-húztam ki magamat.
-De Hiraki,ne csináld már ezt!Ne legyél makacs!
-Én csak az igazat mondom.-tártam szét a kezemet,és felemeltem a hangomat.
-Most kiabálsz velem?-váltott Hoon veszekedő hangnembe.
-Mi?Hogy én?Nem...-bizonytalanodtam el-Hoon kérlek érts meg engem is!
Erre már nem válaszolt semmit,hanem mély lélegzetet vett,és az emelet felé fordult.Soohyun állt a szoba ajtajában:
-Hát itt meg mi folyik?-dörzsölte meg a szemeit-Hiraki,miért veszekedsz Hoon-nal?
-Ez a fogadtatás,hogy eljövök hozzád?Igen?Ennyi?Köszönöm szépen,Mr. Shin.-vágtam be a durcást.
-Ne legyél már ennyire unalmas!Mit vitázol velem egyfolytában?Utána meg jössz a karjaimba sírva,hogy Soohyun oppa így,meg úgy.Tinédzser korunkban is mindig ugyanez volt.Mindent a fejemhez vágtál,majd sírva a karjaimba omoltál.Mégis mi ez?A színház nem itt van,sajnálom.
-Ezt érdemlem a rengeteg év után?Igen?Akkor állj félre,mert kell a bőröndöm és a cuccaim.-szóltam határozottan,majd megindultam az emelet felé.A villámnál is nagyobb sebességgel értem fel,majd ahogy megkerestem a bőröndömet,minden ruhámat és személyes dolgomat bepakoltam.Nem telt 10 percbe az egész,minden dolog nálam volt.Indulásra készen.Halkan akartam kisurranni a házból,de persze a tervem kudarcba fulladt.
-Se puszi,se pá?Jól van.Hát akkor,a sose viszlát!-mondta gúnyosan Soohyun.
-Tessék?-ráztam meg a fejemet,mintha egy rémálomba lennék.
-Igen Hiraki,jól hallottad.Nem akarlak látni!Mehetsz!-mutatott az ajtóhoz.Megvontam a vállamat,és gyorsan kiviharzottam a házból.Az utcára rohantam,majd megálltam a kapu előtt.Mi lesz most velem?Tudtam,hogy kit kell hívni:Seunghyun.Párszor kicsengett a telefon,majd egy vidám hangú fiú szólt bele:
-Szia Hiraki!Mi újság veled?
-Szia Seunghyun!Nagyon úgy tűnik,hogy hajléktalan lettem egyik percről a másikra.-kezdtem bele a mondandóba,és csak mondtam és mondtam.Néha hallottam,hogy Seunghyun sóhajt,vagy egy halk aigo~ megjegyzést ejt ki száján.
-Tudod hol lakok?-kérdezte.
-Nem.-válaszoltam egyszerűen.
-Akkor SMS-ben átküldöm a címet,és gyere el.Oké?
-Rendben Seunghyun.Szia!-köszöntem el,majd másfél perc múlva megérkezett az üzenet.Mivel fogalmam se volt,hogy merre induljak,ezért lestoppoltam egy taxit,és 20 perc alatt az üzenetben leírt címre vitt.Zaklatottan bekopogtam a házba,és ajtót nyitott Seunghyun:
-Szia Hiraki!Gyere beljebb!-tessékelt be.Levettem a kabátomat és a cipőmet,Seunghyun bevitte a bőröndömet,és pár perccel később egy zöld tea mellett kezdtük el kivesézni a történteket.Rengeteg ideig beszéltem,nem győztem kortyolni a teámból,hogy ne száradjon ki a szám.A mondandóm végén Seunghyun nagyot sóhajtott:
-Jaj te lány,miért vagy midig szomorú?Nem szabad annak lenned.-kacsintott rám,majd szorosan megölelt.
-Oh,köszönöm,hogy ilyen kedves vagy!
-Ugyan,ez semmiség!-legyintett-De tényleg nem tudom megérteni,hogy Soohyun hyung mit szívózik veled.
-Hát,ez van.-rántottam meg a vállamat-De Seunghyun,akkor most mi legyen velem?Hajléktalan leszek?